Önkormányzat és kockázatvállalás

Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.

Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.

Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.

Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.

Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.

De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?

Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.

A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.

Átalakuló vállalkozások

Társas vállalkozók életében is eljöhet egy olyan pillanat, amikor úgy érzik, hogy komoly változásnak kellene bekövetkeznie. Érdekeltségi körükben van két, nagyjából tehermentes betéti társaság, melyek tulajdonosi összetétele különböző, éves forgalmuk néhány 10 Mft.-. Számunkra mára igazán ez a forma idejétmúlt, meg szeretnének tőle szabadulni. Az eladás, a megszüntetés és ezzel párhuzamosan új cég alapítása-vásárlása, üzletrészek értékesítése, átalakítás, mind olyan lehetőségek, amelyek ilyenkor szóba jöhetnek. Szükségük van egy Kft formában működő társaságra, és az sem lenne hátrány ha némi múlttal is rendelkezne.

A döntést sok emberi és vagyoni tényező is befolyásolhatja. Ezen kívül ott vannak a jogszabályok, illetve a pénzügyi lehetőségek. Nézzük meg, hogy mi szól a különböző megoldások mellett és ellen.

Kezdjük talán azzal, hogy megszüntetés. Ez lehet felszámolás, vagy végelszámolás. A felszámolás akkor szokott bekövetkezni, ha a társaság fizetésképtelenné válik. Semmiképpen nem lenne szerencsés megoldás a korlátlanul felelős tagokra való tekintettel, hiszen ők saját magánvagyonukkal is kötelesek helyt állni a tartozásokért. Végelszámolásról akkor beszélünk, ha a társaság rendelkezik annyi vagyonnal, amely a hitelezők kielégítésére fedezetet nyújt. Itt sem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával  szemben. Ha látszanak olyan rejtett aknák, amelyek utólag valamilyen okból kifolyólag robbanhatnak, akkor ezzel is jó számolni. Ilyen lehet például egy olyan adó revízió a felszámolás befejezésekor, amely feltárhat addig nem ismert adótartozásokat. Amennyiben minden rendben van, akkor viszonylag rövid idő alatt és nem túl jelentős költséggel lebonyolítható az ügylet. További problémát jelent azonban, hogy a két cégben lévő, a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyont a végelszámolás befejezése után le kell adózni, ami újabb terhet jelenthet a vállalkozók számára. Amennyiben olyan eszközökről van szó (ingatlan, műszaki gépek, berendezések), amelyekre ezután is szükség van, akkor ezek további sorsa is érv lehet a megoldás elvetése mellett. Az említett eszközöket ugyanis az új, vagy akár megvásárolt cégbe be kell juttatni apportálással. Az apportálás tulajdonos váltást jelen (már a másodikat), amely illetékfizetési kötelezettséget is von maga után.

A cégek eladásában is van némi kockázat. A társaságtól megváló tag - ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is - a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Ez azt jelenti, hogy az előbbiekben említett aknák úgy robbanhatnak, hogy közben a cég már nincs is a vállalkozóink ellenőrzése alatt, s így az eseményekre sokkal kevésbé tudnak hatni. Itt említhetjük meg a cégvásárlást is. Jó gondolat egy céget megvásárolni, ha azzal piacot, befolyást tudunk szerezni, vagy olyan jövedelemteremtő képességet és már a gyakorlatban jól bevált, kialakított rendszert látunk meg benne, amely ráadásul még fejleszthető is. Kevésbé szerencsés megoldás lehet egy társaság felett csak azért megszerezni az irányítást, mert néhány éves múltat tudhat magának. Arról nem is beszélve, hogy csak igen komoly adózási, számviteli és cégjogi ismeretek birtokában érdemes egy ilyen kalandnak nekivágni. Nem véletlen, hogy a hasonló jellegű akvizíciókkal foglalkozó vállalkozók elsődleges szempontnak tartják az említett szakmai háttér biztosítását.

A fejlődés legtermészetesebb és legbiztonságosabb útja a jogutódlással történő átalakulás korlátolt felelősségű társasággá. Itt sem lehet "letudni" a jogelőd kötelezettségeit, de az események irányítása továbbra is a vállalkozó kezében marad. Az átalakuláshoz, könyvvizsgáló és jogi képviselet egyaránt szükséges. A költségeket tekintve néhány százezer forinttal számolni kell. Nincs viszont további adózási vonzata akkor, ha sikerül kedvezményezett átalakulást összehozni. Ilyen átalakulásról akkor beszélhetünk, ha a jogügylet révén a jogelőd tagja a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott üzletrészt szerez. Feltétel, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazzon egy olyan kötelezettségvállalást, amely szerint az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás meg sem történt volna. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is. Az is feltétel, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak. Tehát a társasági szerződésnek az említett kötelezettségvállalást tartalmaznia kell!

Az elmélkedésnek ezzel még nincs vége. Ideális megoldást jelenthet egy olyan felállás, amikor van egy "vagyonkezelő" cég, amely birtokolja az értékesebb eszközöket (ingatlanokat, gépeket). Egy ilyen cég jellemzően nem vállal nagy piaci kockázatokat és tevékenységét elsősorban a tulajdonában álló eszközök hasznosítására korlátozza. Ilyen lehet például a bérbeadás, vagy a különböző értékpapír ügyletek. A játék másik szerplője pedig a "vállalkozó" cég, amely kereskedik, termel, vagy éppen egy új projektet valósít meg, alkalmazottakat foglalkoztat és ezzel értelemszerűen lényegesen nagyobb kockázattal járó területen mozog. Amennyiben a két betéti társaság közül az egyik jelenleg is birtokol jelentősebb vagyoni elemeket, akkor neki érdemes a továbbiakban a vagyonkezelői szerepet  képviselni. A második pedig lehet a "projekt" cég.

Szót kell még ejteni az irányításról és a befolyásról. Ha a tulajdonosi kör többsége egy bizonyos család tagjainak köréből kerül ki, akkor kapcsolt vállalkozásokról beszélünk. Ha egy-egy családi befolyás 50 százalékot nem halad meg, akkor a jelenleg hatályos szabályok szerint nem kapcsoltak a vállalkozások. Egyébként nincs a kapcsolt státusszal semmi gond, csak másképpen kell menedzselni, mint két független céget. Jobban oda kell figyelni a piaci árak alkalmazására, a nyilvántartásokra, a bejelentési kötelezettségre és a társasági adóalap korrekcióra, amennyiben ez szükséges. Fontos azt is megjegyezni, hogy egy többcéges felállás sokkal több vállalkozói ismeretet és odafigyelést feltételez, mint egy egyszerű kisvállalkozás. Csak annak érdemes ebbe a körbe belépnie, aki hajlandó a folyamatos tanulásra, fogékony az újra és aki egy bizonyos szakmai tevékenység végzésének a menedzselésén túl, magát a cégépítést, a vagyonteremtést és nem utolsó sorban az értékteremtést tűzi ki célul.

Kapcsolódó termékeink:

Átalakulás tervező
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye
Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta


Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Üzleti terv készítő
Vezető tisztségviselő szerződés minta

Ábrándok és lehetőségek

Egy vállalkozás megszületése számos okra vezethető vissza. Valaki hosszú éveket tölt el munkaviszonyban, miközben egyre inkább érlelődik benne a gondolat, hogy ugyanezt a tevékenységet önálló vállalkozás formájában is lehetne végezni. Egy szép napon a gondolatot elhatározás követi. Bejelenti munkaadójának, hogy kilép.

A döntés sokszor drámai az egyén szempontjából. Olyan mint a lakatlan szigetre vetődött hajótörött dilemmája. Maradjon hosszútávon a nagyon szerény, éppen csak a létszükségletet biztosító sziget vendége, vagy vágjon neki egy törékeny lélekvesztőben annak a veszélyekkel teli kalandos utazásnak, amely egyben esélyt is jelent a civilizációba történő visszatérésre. A legtöbb ember egész élete folyamán nem képes erre a váltásra. Hozzáteszem, hogy nagyon sokan jól is teszik, hiszen a vállalkozói lét olyan adottságokat feltételez, amivel nem mindenki rendelkezik. Aki csak úgy érzi biztonságban magát, ha van főnöke és az mutatja az irányt, megmondja mit, mikor, hogyan kell tenni, aki a fizetését a letöltött munkaidő természetes velejárójaként kezeli, függetlenül attól, hogy van-e annak eredménye, vagy sem, annak kínszenvedés lenne megálmodni, megtervezni és megvalósítani dolgokat.

És ezzel el is jutottunk a vállalkozás folyamatához. A megvalósítás fázisába érve, folyamatos értékelésnek kell alávetni a folyamatot. Ez akkor nevezhető sikeresnek, ha mellőzni tudunk minden önámítást és megőrizzük tárgyilagosságunkat. Jim Collins  (Jóból kiváló – HVG Kiadói Rt. 2005) teknősbéka elméletét követve három kérdésre is igenlő választ kell adnunk, ha kiváló vállalkozást szeretnénk felépíteni.
1.Esélyesek vagyunk-e arra, hogy a legjobbak közzé kerüljünk?
2.Szeretjük-e szenvedélyesen azt, amivel foglalkozunk?
3.Eredményesek-e pénzügyi folyamataink?
A három kérdés pozitív megválaszolásában teljes mértékben biztosak kell legyünk. Ez lesz hitünk erejének forrása az elkövetkező időszak kihívásaival szemben. Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy hit nélkül is el lehet érni komoly sikereket?
Legyen bármelyik kérdésre nemleges a válasz, két lehetőség áll előttünk:
1.Visszatérés az álmainkhoz
2.Újratervezés
A kettő között lényeges különbség van! Az első azt jelenti, hogy szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem erről szólt az álmunk. Gyakran előfordul, hogy csak a szép oldalát látjuk előre egy-egy gazdasági folyamatnak, tevékenységnek. Például szenvedélyesen hiszünk az egészséges táplálkozás jótékony hatásában. Sok-sok hálás ember jelenik meg víziónkban, akik igénybe veszik az általunk ajánlott étrendet, és ennek következtében fittebbek, energikusabbak, jobb közérzetűek és egészségesebbek lesznek. Lelkesen megtervezzük éttermünket, előteremtjük a szükséges forrásokat és megvalósítjuk. A mindennapokban azonban egy olyan környezetbe csöppenünk, amely nincs összhangban a mi kedvenc életformánkkal. Sok problémás alkalmazott, ételszag, edénycsörömpölés, reánk zúduló panaszáradat. Már tudjuk, hogy nem ezt akartuk. Ez az a pillanat, amikor le kell tudnunk vonni a megfelelő következtetéseket. Hiszen ha nem tudjuk teljes odaadással belevetni magunkat a munkába, akkor esélytelenek vagyunk arra, hogy sikeresek legyünk az adott üzletágban. Nincs mese, vissza kell térni a kályhához, az álmainkhoz! Új világot kell kigondolnunk. Olyat, amelyben jól érezzük magunkat.

A példánál maradva lehet ,hogy az előbbiekben leírtakkal nincs semmi problémánk. Imádjuk a forgatagot, szeretjük, ha az emberek megosztják velünk gondjaikat, bajaikat és mi tanácsainkkal segíthetjük őket. Élvezzük, hogy fontosak vagyunk és, hogy a figyelem központjába kerültünk. Van viszont egy nagy gond! A vállalkozás nem eredményes. Értékelve a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy szenvedélyesen tesszük a dolgunkat, érzékeljük amint egyre sikeresebbé válunk és látjuk az esélyt arra, hogy akár a legjobbak legyünk a magunk témájában. A pénzügyi folyamatok újra gondolása azonban elengedhetetlenül szükséges ezért az újratervezés megkerülhetetlen.

Közismert, hogy az eredményességre több irányból is lehet hatni. Csökkenthetjük működési kiadásainkat, növelhetjük árbevételünket, vagy növelhetjük az árrést. Az említett mutatók módosítása, befolyásolása más-más intézkedést igényel és felvethet versenyképességi, terjeszkedési, technológiai, munkaerő hatékonysági, ösztönzési, marketing , illetve kommunikációs kérdéseket. Az üzleti terv kidolgozása folyamán szembesülünk a feladat kihívásaival, a problémákkal, és azzal is, hogy milyen válaszokat tudunk adni ezekre.

Akik nem követik a vállalkozás törvényszerű folyamatát, nem gondolják át mélységében ezeket a kérdéseket, azok nem juthatnak el a megértésnek arra a szintjére, amely iparágtól függetlenül megkülönbözteti egymástól a kiváló cégeket a futottak még kategóriától.

Pénzmosás, vagy hűtlen kezelés?

A pénzmosás gyanúja  akkor merül fel, ha egy vállalkozónak fekete bevételei származnak valahonnan és ezt mondjuk tagi kölcsönként beteszi a cégbe,  ebből finanszírozva bizonyos kiadásokat. Egy ilyen összeg a későbbiek folyamán elengedhető, vagy éppenséggel évekig, egészen az elévülésig  lebegtethető.

A tagi kölcsön manapság már igencsak az adóhivatal figyelmének központjába került. A társasági adóbevallásban külön soron is szerepeltetendő tétel számítástechnikai úton leválogatható és ellenőrzés alapjául szolgálhat. Azonban a tagi kölcsönön túl is van élet!

Betérsz egy szép panzióba, azzal a szándékkal, hogy ott töltöd az éjszakát. A szoba kényelmes, szépen berendezett. Az éterem elegáns, a vacsora finom. A kiszolgálás is tökéletes. Az egyetlen érdekesség, hogy egy vendéggel sem találkozol. Miközben nyugovóra térsz, azon gondolkozol, hogy miért éri ez meg? Ha nincs vendég és ebből kifolyólag bevétel sem, akkor ki finanszírozza ezt az egészet? Vagy lehet, hogy mégis van bevétel. Kattog a pénztárgép, akkor is, ha nem érkezett vendég? Ki számolja meg, hogy mennyien alszanak itt ma éjszaka?

Félreértés ne essék, a világért sem gondolnám, hogy ez a jellemző erre az üzletágra. Bármilyen üzletágban kialakíthatók hasonló feltételek. Virtuális autó javítások, elméletben megtermelt és eladott árukészletek, papíron igen, de ténylegesen soha ki nem kölcsönzött eszközök. A megoldásoknak csak a fantázia szab határt.

Vannak olyan gazdasági események is, amelyeket gyakran össze kevernek a pénzmosással.

 A vállalkozónak a saját életviteléhez  több pénzre van szüksége, mint amennyit bérként, osztalékként hivatalosan a cégből kivesz. Tehát a cég pénzét használja magáncélokra és nem az adózott jövedelmét. Ekkor fordul az elő, hogy indokolatlanul sok pénz van a pénztárban. Azaz csak papíron van, mert a valóságban már régen elköltötték.

A vezető tisztségviselőt hűtlen kezeléssel, súlyosabb esetekben sikkasztással  vádolhatják meg.
Nem árt, ha a könyvelő elővigyázatosan kezeli az ilyen eseteket.  Igaz, hogy jobb esetben a házipénztárt nem ő kezeli, ezért  nem is feladata, hogy annak valós meglétéről meggyőződjön, de attól még simán belekeveredhet a játékba. Tőle várják ugyanis, hogy megoldást találjon a problémára. A javaslat általában a kölcsönadás és az osztalék kivét körül forog.

 Egy dologban biztosan hibázhat a könyvelő. Osztalék előleget csak úgy lehet kifizetni, ha előzetesen évközi (ha könyvvizsgálatra kötelezett, akkor könyvvizsgáló által hitelesített) beszámoló  készül, amelynek alapján az osztalék előleg kifizetését lehetővé tévő szabad saját tőke rendelkezésre állása dokumentálva van. Rendkívül fontos a vezető tisztségviselő által aláírt leltár is, különös tekintettel a beszámolóban kimutatott pénzkészlet valódiságát illetően. A figyelmetlenség, az elővigyázatosság hiánya olykor sokba kerülhet.

A vállalkozás jövője

Hogyan lehet szüneteltetni egy cég tevékenységét, ha nincs bevétele? - kérdezte egyik kedves ismerősöm.

Soroltam neki a technikai lehetőségeket. A szüneteltetés nem jelent mást, mint takarékra tevést. Nincs árbevétel, de vannak minimális költségek, például bankköltség, postaköltség. Hiszen a bankszámlát egy élő cégnél nem lehet megszüntetni. Postaköltség is akad majd, ha másért nem, hát adóhivatali, és egyéb adminisztratív kapcsolattartás miatt. Ezen kívül lehet céges telefon, cégautó, rezsi költség, ami akkor is felmerül, ha szüneteltetjük bevételszerző tevékenységünket. Az amortizációt is kötelező elszámolni, ha vannak még le nem írt eszközeink. Sőt egy minimális könyvelési díj is megmarad, mert bevallásokat, igazodva az új feltételekhez, ezután is be kell adni, illetve a gazdasági évről  beszámolót kell készíteni.

Ami a tagok járulékfizetési kötelezettségét érinti az attól is függhet, hogy e mellett milyen jogviszonyaik vannak (főállás, mellékállás, nyugdíj, iskola).

Egyébként nem értem ezt a szüneteltetést! A vállalkozás nem erről szól. Ezerrel kell gondolkozni azon, hogy miként tegyen szert a cég bevételre, nyereségre. És nem létezik, hogy ne lehetne valamit kitalálni.

Ez olyan mintha éhen halás fenyegetne és az az egyetlen intézkedésünk, hogy a még meglévő kenyérből egyre kevesebbet eszünk, ahelyett, hogy újabb kenyér után néznénk. És nem holnap! Hanem azonnal.

Van egy rossz hírem. A kenyér, bármennyire is kicsit eszünk belőle, előbb-utóbb el fog fogyni.

Szóval a vállalkozás szüneteltethető, de minek? Azt vagy éltetni kell, vagy véget kell neki vetni. És ennek sokféle módja van. El lehet adni az üzletrészt. Egyszerűsített végelszámolással meg lehet szüntetni a társaságot, ha nincsenek olyan adósságai, amelyekre vagyona nem nyújtana fedezetet. Vagy be lehet olvasztani egy másik cégbe, amelyik életképes, és amelyik morzsáknál többre vágyik.

Milyen cégnevet válasszunk?

A cégnév nagyon fontos dolog. A működés kezdeti időszakában meghatározó lehet a fejlődés gyorsaságát illetően.

Az első kérdés, amit ilyenkor fel kell tenni, az így szól: mennyire tud kulcsszóként működni?

Kulcsszóként emlegetjük azokat a szavakat, amelyek az általunk kínált termékre vagy szolgáltatásra a leginkább jellemzőek. Ha valaki például pályázat író céget kíván létrehozni, akkor a pályázat, pályázó, pályázatírás, projekt, terv, üzleti terv, támogatás, de minimis, support szavak lehetnek fontosak. A legutolsó példát a magyar helyesírás ellenőrző program alá fogja húzni.

A kiszemelt kulcsszót további vizsgálatnak érdemes alávetni. Erre az egyik legalkalmasabb a Google Adwords rendszere. Itt választ kaphatunk arra, hogy kulcsszavaink közül melyek azok, amelyeket az emberek a leggyakrabban beírnak a böngészőjük keresőjébe.

Azt hiszem nem nehéz belátni, hogy olyan terméket, vagy szolgáltatást kínálni a piacon, amelyet a kutya nem keres, azt jobb elfelejteni. Ez alól csak az kivétel, ha valami forradalmian új dolgot kínálunk. Bár még akkor is megfontolandó, hogy nem szerencsésebb-e egy ismert termék mezsgyéjén felvezetni a piacra.

Napjaink globalizálódó piacán azt sem árt mérlegelni, hogy nemzetközi nyelveken mennyire olvasható, illetve kiejthető domain nevünk, cégnevünk. A szép, magyar, ékezetes, dupla mássalhangzós szavak nem a legalkalmasabbak erre a feladatra.

Származási hely: Gazdasági szakértő

Az ígéretes kulcsszavak esetében további akadályt jelent ezek foglaltsága. Itt van egy cím, ahol gyorsan le lehet ezt ellenőrizni: http://www.domain.hu/domain/szabad-e/

Amennyiben ezt az akadályt is elhárítottuk, akkor következhet a kulcsszó „összeházasítása” az alapítandó cég nevével. A sikeres párosítás ugyanis azt eredményezi, hogy a birtokába kerülünk egy cégnévvel eleve védett domain névnek. A két egymásra utaló név hihetetlen módon tudja egymást marketing szempontból támogatni.

A keresők is – bár algoritmusuk nem ismert, - megfigyeléseim szerint, általában előnyben részesítik ezt a párosítást. Egy gyakran keresett kulcsszóra az első találati oldalon szerepelni az internetes keresőkben annyit jelent, mintha üzletet nyitottunk volna a város legforgalmasabb utcájában.

A nagy átverés show.

Az interneten böngészve számos lakást kinéztünk a képek és leírások alapján. Egyik fontos feltételünk az internet hozzáférési lehetőség volt. A kiválasztott ingatlanok által megadott elérhetőségre ajánlatkérő e-maileket küldtünk. Az egyik válaszadó Michael volt. Honlapján őt magát is láthattuk lezserül elterpeszkedve egy karosszékbe, amint elmagyarázza, hogy ő mindent megtesz a vendégek kényelme érdekében. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a nála megszállott nyaralók több mint hetvenöt százaléka visszatérő vendéggé válik.

A két hálószobával, nagy amerikai konyhás nappalival rendelkező lakásért kiszabott díj több mint előnyös volt, még ebben az utószezonnak számító október végi időszakban is. A nappali erkélye egy megosztott használatú kék vizű úszómedencére nézett. A berendezés, a lakásnak a fényképek alapján sejthető hangulata, mind amellett szólt, hogy erre essen a választásunk.

Találkoóhelyünk: Cyprus 2009 október

Lekötöttük a lakást. A biztonság kedvéért még a visszaigazolásba is megjegyeztem, hogy számunkra fontos az internet elérési lehetőség. Megkaptuk a találkozásunk helyének leírását, amely egy multiplex mozi előtti parkolóban volt. Bár én a pontos címet kértem, Michael azzal érvelt, hogy azt túl komplikált cím alapján megtalálni és jobb így, ha elébünk jön. Abban maradtunk, hogy a larnacai repülőtérről történő elindulást követően telefonálunk.

Az ingatlan Limassolban volt, amely Ciprus szigetének déli részén fekszik és százezer főnyi lakosával az ország második legnagyobb településének számít. Úgy egy órányi jó minőségű autóút vezet idáig Larnacaból.
Megállapodásunk értelmében telefonáltunk és rövidesen össze is jött a találkozás.

Elegáns ezüst metál fényű Mercedes gépjárművel érkezett és nagyon jó angolsággal beszélt. Meglepetéssel értesültünk róla, hogy az általunk kinézett lakással probléma van, mert három nap múlva egy másik foglalással ütközik. Azt mondta, hogy ne aggódjunk, nincs semmi gond, elvisz egy másik lakáshoz, amely két hálószobás és ezért nem fog extra díjat felszámítani.
- De mi eleve két hálószobásban állapodtunk meg, - mondtam csodálkozva.
- Hát én azt hittem, hogy ez csak elírás, mivel ketten vagytok, - válaszolta mosolyogva.

Elindultunk a városban. Próbáltam lépést tartani vele, ami a baloldali közlekedésben való járatlanságomnak is köszönhetően, igencsak izgalmas feladatnak tűnt. Végül behajtottunk egy zárt területen álló épület komplexumba és megálltunk egy három emeletes tömbház előtt. Rögtön láttuk, hogy nem ez álmaink nyaralója, de nem volt időnk még gondolkodni sem, oly gyorsan követték egymást az események. Beszálltunk egy liftbe, majd egy bejárati ajtó előtt találtuk magunkat.

Újabb meglepetés volt számunkra, hogy a berendezés teljesen olyan volt mint, amit az interneten lévő képeken láttunk. Az erkély azonban nem úszómedencére, hanem egy másik házra nézett. Michael körbe mutatott mindent és megkérdezte, hogy rendben van-e. Úgy délután három óra lehetett. Gyorsan döntenünk kellett. Egymásra néztünk, majd bólintottunk, hogy rendben. Megkérdeztem, hogy mi fog történni az eltávozásunkkor, amely tizenkét nap múlva éjfélkor lesz.
- Semmi gond - mondta. - Most kell kifizetni a bérleti díjat és nem szükséges újból találkoznunk. Ajtót behúzni, kulcs a lábtörlő alá és kész!

Megkaptuk a megosztott úszómedence kulcsát is, amely állítólag két tömbházzal odébb volt, mi pedig kifizettük a teljes bérleti díjat. Megkért bennünket, hogy kísérjük le, mert még szeretne mutatni valamit. Behúztuk magunk után a bejárati ajtót, amelyet kintről csak kulccsal lehetett kinyitni és lementünk a lifttel. Amikor már kint álltunk az udvaron, Michael közölte, hogy most elvisz bennünket egy közeli kávézóba, ahol szabad Wifi internet hozzáférés van.
- Micsoda!? - kiáltottam fel mérgesen. - Azt ígérted, hogy a lakásban lesz internet. Ez hihetetlen!
Látván a megrökönyödésemet próbált megnyugtatni.

- Semmi gond, - elviszlek benneteket egy másik lakásba, ahol van internet.
Ekkor eszünkbe jutott, hogy a napszemüvegünket fent hagytuk az asztalon.
- Menjetek érte, megvárlak benneteket, - mondta.

A lift ajtajából még visszatértem hozzá, mert a nagy sietségben még azt sem jegyeztük meg, hogy melyik emeleten van a lakás. Michael már az autójában ült és járt a motor.
- Az első emelet, - biztatott mosolyogva.

Felmentünk, fogtam a kulcsot benyomtam a zárba és próbáltam elfordítani. Nem ment.
Ekkor belém nyílalt egy érzés! Itt állunk egy idegen ország idegen városának ismeretlen helyén. A kulcsot, amelyet a kezembe fogok lehet, hogy egy óvatlan pillanatban kicserélték és nem is jó a zárba. Talán a lakás, amelyben jártunk nem is a Michael tulajdona, csak arra vette alkalmilag igénybe, hogy bennünket átverjen és megszerezze a pénzt. A lépcsőház ablakából lenéztem az udvarra. Michael kocsija már nem volt ott.

Miközben ilyen sötét gondolatok jártak a fejemben, kinyílt a lift ajtaja és ott állt mosolygós barátunk. Próbáltam közönyt erőltetni magamra.
- Nem tudom kinyitni, - mutattam az ajtóra. Elvette tőlem a kulcsot, majd a bejárathoz lépett és kinyitotta.
- Figyelj – mondtam, - amíg átmegyünk a másik lakáshoz, igaz, hogy útközben nem tűnsz el a pénzünkkel!?
- Ugyan már – válaszolt. Itt van, addig visszaadom, sőt még többet is, légy nyugodt. Így már rendben van?

Újból utcák során kanyarogtunk keresztül. A forgalom óriási volt. A másik lakás valóban egy úszómedencére nézett. Rájöttem, hogy az internetes kínálat a két helyszín kombinációjából lett összehozva. Csak egy hálólószoba volt, de ezen már túltettem magam. Csak akkor kezdett újból kimenni a biztosíték, amikor megtudtam, hogy itt csak három napig lakhatunk, mert a további időszakot már valaki lefoglalta. De ez még semmi. Mástól lett csordultig a pohár! Michael elkezdte magyarázni az internet hozzáférés működését.
- Küldök SMS-ben egy hozzáférési kódot – mondta. - Igaz, hogy itt gyenge a térerő és nem valószínű, hogy működni fog, de ott lenn az úszómedencénél tökéletes.
- Igaz, viccelsz? - kiáltottam fel. - Azt akarod mondani, hogy a medence partjára teszem a laptopomat és úgy intézem az üzleti ügyeimet? Erről szó sem lehet! Én előre leleveleztem veled, hogy számomra az internet létfontosságú!
Michael széttárta a karját.
- I'm sorry – mondta. - Nem tudok jobb megoldást. - Próbáljatok akkor más lehetőség után nézni. Ha nem megy, akkor ide még mindig visszajöhettek.

Nem válaszoltam semmit, csak bólintottam. Elegem volt belőle. Visszaadtam a plusz pénzt, amit átadott, búcsút intettem neki, beültem a kocsiba, természetesen előbb a bal oldalra, ahol nem volt kormány, majd át a jó oldalra és gázt adtam.

- Itt az ideje, hogy keressünk egy rendes szállást! - mondtam Marikának.

A sziget nyugati irányába haladtunk. Tele bizakodással. A következő város Paphos volt. A tengerparti sétány közelében parkoltunk le. Majd elindultunk szerencsét próbálni. Sok-sok utcát bejártunk. Kerestük a „Haus for rent” jellegű feliratokat. Ha kívülről megfelelőnek találtuk, akkor felhívtuk a megadott telefonszámot.

Beesteledett, de nem jártunk sikerrel. Végül már az is komoly teljesítménynek számított, hogy bérelt autónkhoz visszataláljunk. Látván a sok sikertelen próbálkozást, úgy döntöttünk, hogy odébb állunk.

Október végén korán sötétedik. Magamban felvázoltam a lehető legrosszabb forgatókönyvet, amely úgy szólt, hogy legfeljebb a kocsiban alszunk. A mégsem annyira borzasztó kilátás hatására újult erővel kezdtünk kutatni.

Egy meredek hegyes vidéken lévő kisvárosban jártunk. Több feliratnál is próbálkoztunk. Szerencsére az angol nyelvű kommunikáció szinte minden esetben működött. Csak az eredmény váratott magára. Úgy este kilenc óra lehetett, amikor megálltunk sokadjára egy ház előtt. A szokásos forgatókönyv következett. Telefonon hívtam a gazdát és láss csodát, volt kapás. Néhány perc várakozás után, megállt egy autó mellettünk, kiszállt egy derűs ábrázatú férfi és tört angolsággal üdvözölt bennünket, majd invitált is be a házba.

Szállásunk: Cyprus 2009 október

Amit láttunk, azzal teljesen meg voltunk elégedve. Az internet hozzáférést már fel sem vetettem. Minden nem sikerülhet. Elmagyarázta a tűzhely működését, a meleg víz előállítást és még jó néhány dolgot. Az ár is kedvező volt. Csak előleget kért. Azt mondta, hogy majd elindulásunk előtti napon jön a többiért. Az éjszakai távozás sem volt számára probléma.
- Hagyjátok a kulcsot az asztalon, húzzátok be magatok után az ajtót és kész - mondta.
Elbúcsúztunk egymástól.

Kilátás az erkélyről: Cyprus 2009 október

Egy óra múlva egy pohár borral a kezünkben álltunk az erkélyen és néztük az alattunk elterülő városka esti fényeit, élveztük a tenger felől érkező sós, langyos levegő simogatását.
- Isten hozott bennünket Cipruson – mondtam, - kezdődhet a vakáció!