Cafeteria és bérpolitika

 A béren kívüli juttatások hol kisebb, hol nagyobb súllyal, de mindig jelen voltak a gazdaság szereplőinek üzletpolitikájában. Az egymást követő kormányok az éppen aktuális költségvetési kihívások függvényében elég gyakran változtattak az ilyen jellegű juttatások körén és adóterhein. A szakemberek számára évről évre feladatot jelent a változó szabályok nyomon követése. De talán ez a kisebbik probléma. Sokkal nagyobb gondot jelenthet a már bevezetett rendszerek újraszabályozása.

Nemcsak a politikában érvényes az, hogy amit egyszer odaadtunk az embereknek, azt sokkal nehezebb visszavenni, mint nem adni. A gazdálkodó szervezetek örömmel vetik rá magukat egy-egy kedvező lehetőségre. Ha lehetett hatezer forintért étkezési utalványt adómentesen adni a munkavállalóknak, akkor szívesen alkalmazták ezt, betudván sok esetben a béremelésbe. Amikor az állam jól megadóztatta, akkor a legtöbben szerettek volna ebből kihátrálni. A húzd meg, ereszd meg játéknak úgy tűnik soha nincs vége. Az összhangot, a logikát hiába is keresnénk, hiszen a játékszabályok kitalálói nem ugyanazok, mint akik magát a játékot játsszák.

Bár az előbbiek alapján rögtön az juthat eszünkbe, hogy "szép lehetsz, de okos nem", azért a foglalkoztatás politikát minden gazdasági év előtt érdemes alaposan átgondolni.

A cafeteria működtetésének egyik célja, hogy  közel azonos bérköltség mellett a lehető legtöbb nettó juttatást tudjuk biztosítani. Ehhez persze szükséges lenne a munkavállaló beleegyezése, hogy mondjuk az eddigi bruttó bérének ötvenezer forintjáról lemondjon, egy új juttatási csomag kedvéért. A változás sokkal kedvezőbb nettó arányt eredményezhetne.  Az ésszerűséget beárnyékolja a korlátozott felhasználási terület és a majdani nyugdíjra gyakorolt esetleges hatás. Igaz, hogy mindkét döntést befolyásoló probléma indokoltsága is megkérdőjelezhető. Egyrészt a célzott béren kívüli juttatás, amennyiben az egyén pénzköltési portfóliójába beilleszkedik (mert arra amúgy is szánna annyi pénzt), akkor sokkal előnyösebb lenne számára, ha ugyanabból a keretből több jönne ki nettóban. Másrészt, ami a nyugdíjat illeti, manapság senki nem tudja megmondani, hogy néhány év múlva az állam milyen szabályok szerint fogja biztosítani a nyugellátást. Az eddigi folyamatok láttán erre semmilyen garancia nincs.

Másik lehetőség, ami nem jár az eddigi bérezés felülvizsgálatával, az maga a béremelés. Itt sokkal könnyebb kompromisszumokat kötni, de az elérhető eredmény is sokkal szerényebb mértékű.

A megalapozott döntések meghozatalához egy kis segítséget jelenthet az alábbi két összefüggés vizsgálat, amely a cegiranytu.hu cafeteriával és bérrel kapcsolatos segédletei alapján készült.
Az első azt vizsgálja, hogy egy egymillió kettőszáz ezer forint bruttó cafeteria  keret milyen lehetőséget kínál egy ugyanakkora bérköltséggel szemben. A bérkalkulátor megkülönbözteti azt az esetet, amikor ez a bérrész még az adó-jóváírási sávba esne, attól az esettől, amikor nem. És ehhez egy halk megjegyzés: az adó-jóváírást el fogják törölni. Gyermek kedvezménnyel ebben az összefüggésben nem számol a kalkulátor.

Ugyanakkora bérköltségből mekkora nettó juttatást lehet elérni?

A második eset ugyanabból a cafeteria juttatásból indul ki. Itt a célkitűzés azonban a hasonló mértékű nettó juttatás.

Mennyivel olcsóbb a nettó juttatás a cafeteriában, ugyanarra a költségre vetítve.

A fenti levezetések jól érzékeltetik, hogy nem babra megy a játék!

Kapcsolódó termékeink:

Cafeteria szabályzat minta


Cafeteria nyilvántartó


Üzleti terv készítő

Új önkormányzati befektetési lehetőségek, avagy a szirének éneke

Az önkormányzatoknak egy jelentős része kötvényt bocsájtott ki fejlesztései finanszírozására. A kötvénykibocsátásból fejlesztésre szánt összegek felhasználásának szabályait önkormányzati rendeletben rögzítik. Jellemző módon ezek a pénzek államkötvényekbe fektetve gyarapodnak és felhasználásukról esetenként döntenek, amikor egy-egy pályázati lehetőség megjelenik és szükséges önerőt biztosítani hozzá.

A módszer jól tud működni abban az esetben, ha a beruházások finanszírozása elsősorban, csak a kamatbevételek felhasználásán alapszik. Minél inkább fogy a tőke, az önkormányzat annál nehezebb helyzet elébe néz, hiszen előbb-utóbb ezt a tőkét vissza kell pótolni, hogy a kibocsátott kötvények fedezete visszaváltáskor rendelkezésre álljon.

Úgy tűnik, hogy egyre intenzívebbé válik a piaci szereplők egy olyan csoportjának tevékenysége, akik azt tűzték ki célul, hogy megszerezzék ezen igen jelentős összegek felett a kontrollt.

Nagyobb hozamígéreteik csábítóan hangzanak a kényszerpályán mozgó és pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok számára. Hosszú távú stratégia és pénzügyi szakértelem, ezek a leggyakrabban elhangzó jelszavak. Látványos bemutatók készülnek a képviselő testület tagjai számára, gondosan kiemelve azon múltbeli sikereket, amelyek garantálni tudják, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Semmi dolgotok mondják, mi majd figyelünk és forgatjuk a papírokat és menedzseljük a befektetési portfóliókat, csak adjátok ide a pénzt.

A képviselő testület annak tudatában kell döntsön, hogy a szóban forgó befektetés kockázatokkal jár, és a végeredmény akár mínusz is lehet. Ez még akkor is úgy van, ha hozam-garantált, vagy alap-garantált pénzügyi eszközről van szó, a háttérben húzódó esetleges viszont biztosítással is védve. Akinek vannak kockázatosnak számító pénzügyi eszközei és megért már egy gazdasági válságot, vagy jelentős piaci ingadozásokat, az tudja, hogy miről beszélünk. A szóban forgó garanciákat nem az állam, hanem egy piaci körülmények között működő vállalkozás nyújtja, amely csak a tulajdonosai által befektetett tőke erejéig tud szavatolni.

A tőzsdei hírek általában közömbösen hagyják a befektetni való pénzzel nem rendelkezőket. Kevésbé nyugodtan alszanak azok, akiknek van veszteni valójuk. A tőzsde pedig folyamatosan ingadozik. A ma ígéretesnek tűnő papír holnap akár romokban is heverhet. Gazdasági válság, célt tévesztett politikai nyilatkozatok, rossz gazdaságpolitika, mind befolyásolni tudja a befektetések sorsát. De nem csak azokét, hanem a befektetéseket menedzselő cégek pénzügyi stabilitását is.

A képviselő testületnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a piacon jobb és kevésbé jobb brókerek tevékenykednek, illetve különböző hatékony, vagy kevésbé hatékony eszközkezelési technikák léteznek, de egyetlen esetben sem lehet azt mondani, hogy csalhatatlanok. Ezen állításunkat egy véleménnyel szeretnénk bemutatni, amely az interneten olvasható (az elnevezéseket szándékosan megváltoztattuk – a szerk. megjegyzése):
„Tisztelt CIM!
A befektetésünkre lehetőség szerint megpróbáltunk figyelni, de ugyan a pénz az Önök kezében van! Tehát mi mit tehetünk? Nem kellett volna oda adni??
Az Önök által létrehozott Eszközkezelő szolgáltatás szerint a cél a hozamingadozások kedvezőtlen hatásainak semlegesítése. Erre törekszik az állj le és indulj újra funkció. A befektetési portfólió módosítására Önök lettek megbízva ezek szerint. Tehát mire kellett volna jobban odafigyelni? Önökre, akik állították, hogy az eszközalapok legjobb árfolyama szerint kezelik a pénzemet. Ugye? Akkor hogy lehet, hogy mások nyertek én meg veszítettem? Miért kellett vajon a tőke garantált Pénzpiaci Eszközalapból veszteséggel, átforgatni a pénzem másik részvénybe?
Ja és miért emelték meg egyoldalúan az eszközalap kezelési díját 2010. május 01. -től?
Jelenleg a visszavásárlás mértéke nagyobb veszteséget okoz sajnos mintha otthagyom. De kérem Önöket, hogy a szerződésekben foglaltaknak megfelelően járjanak el, ha már részvényesek is vagyunk.”

Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha egy befektető kockázatos értékpapírokba helyezi pénzét, akkor szükségszerű, hogy rendelkezzen egy vészforgatókönyvvel, amely esetleges veszteségeinek pótlására kínál alternatív stratégiát. Ameddig nincs ilyen átgondolt forgatókönyv, addig egy ilyen befektetés meglépése túllépi a merészség határait.

Tisztában vagyunk azzal, hogy véleményünk nem a pozitív oldaláról közelíti meg a kérdést, de ez nem is volt szándékunk. Hiszen ameddig nem történik semmilyen negatív esemény, addig a környezetünk érdemben nem is reagál. Más viszont a helyzet, ha egy befektetés kudarcokhoz vezet. És ez különösen igaz, ha az adófizetők pénzét teszi kockára egy intézmény. Működésünk során már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben azonnal felerősödik azok hangja, akik a település vezetőinek a fejét követelik, szinte szó szerint. Ezért egy önkormányzatnak, a magán befektetőkkel ellentétben, többszörösen jobban meg kell gondolnia, ha ilyen lépésre szánja magát. Különösen igaz ez egy olyan politikai környezetben, amikor a Kormány kifejezetten negatívan ítéli meg a magánnyugdíjak kockázatos befektetéseit. Vagy ami az egyik esetben igaz, az a másik esetben magasztosan szentesíti az eszközt?

Aggályosnak tartjuk azt is, hogy egy állami intézmény valamelyik alkalmazottjának életére biztosítást kössön. Az ügylet természetéből fakadóan ez szakmailag sem tűnik egy jó megoldásnak. Ha nagyon ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy innentől kezdve a kijelölt áldozatot potenciális életveszély fenyegeti.

Most, amikor annyira nagy hangsúlyt kap a tisztesség, a becsületesség, akkor az átlag polgár úgy gondolja, hogy ez mindenkire vonatkozik. A piaci versenyben azonban gyakran nem a tisztesség az úr és bár kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig ott vannak azok, akik az aktuális hatalommal visszaélve helyzetbe tudják hozatni magukat, magas jutalékkal honorálva a közreműködőket. Egy rossz hírt azonban biztosan lehet velük közölni: előbb, vagy utóbb minden kiderül.

48. Közgazdász vándorgyűlés

Szeged, Hunguest Hotel Forrás, 2010.09.30-10.02.

Mint minden évben, most is részt vettünk a közgazdász társadalom legrangosabb éves rendezvényén. A hatvan előadásból - tekintettel a hat szekcióban párhuzamosan zajló eseményekre - úgy tizenöt meghallgatására adódott lehetőségünk. Jelentős kormánypárti részvétel volt megfigyelhető, elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részéről. És természetesen a hagyományokhoz híven a vándorgyűlésről most sem hiányoztak azok a neves közgazdászok, gazdasági szakemberek, akik sokkal kritikusabb szemmel ítélik meg a gazdaságpolitikát, mint a mindenkori kormánytagok.

Származási hely: Közgazdász Vándorgyűlés Szeged 2010

Hogyan állunk most? Milyen mozgásterünk van az elkövetkező évek tekintetében? Melyek a legfontosabb gazdaságpolitikai prioritások? Mi fog történni a nagy elosztó rendszerekkel, az egészségüggyel, a nyugdíjakkal, az oktatással, vagy az eladósodott önkormányzatokkal? A gazdaság mely területeit érdemes az államnak támogatnia ahhoz, hogy csökkenjen az államadósság, növekedjen a GDP, tartani tudjuk a költségvetési hiányt, javuljon a lakosság életszínvonala, szoruljon vissza a korrupció és kevesebb legyen a munkanélküli?
Sok-sok izgalmas kérdés és vélemény, amelyről nem a blogban, hanem külön oldalon készítettünk egy átfogó összeállítást.

Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen gazdagabb lesz az, aki ezt átnézi. Az is célunk volt, hogy bemutassuk mennyire fontos a kulturált vita, a különböző gazdaságpolitikai nézetek ütköztetése és kölcsönös tiszteletben tartása. A demokráciának nem lehet más célja csak egy élhető Magyarország folyamatos építése, ahol minden egyes embernek jó a közérzete, mert tud érvényesülni és alapvető jogait senki sem sérti meg. Az is világosan látszik, hogy az európai közösséghez való tartozás immár jelentős kihatással van mindennapi életünkre, ezért egyáltalán nem mindegy számunkra, hogy miként tud ez az ország-szövetség stabil és hatékony monetáris és fiskális politikán keresztül sikeresen részt venni a világpiaci versenyben.

Tovább az oldalra: 
http://www.kozgazdasz.cegiranytu.hu/

Szeretnék segíteni

Úgy három éve néztem meg először a honlapodat. Megállapítottam, hogy van minden rajta. Bemutatkozás, elérhetőség, hírlevélre való feliratkozás lehetősége, ingyenes e-book, némi szakmai okosság, sőt még fénykép is, ami bizalmasabb légkört teremt az idetévedőnek. Beszélgettünk is róla, mit, hogyan kellene csinálni.

Közben telt az idő és mindenki elvolt a saját dolgaival. És ennyi idő után újból felbukkantál. Váltottunk néhány levelet, amelyből kiderült, hogy bizony nem sokra jutottál. A mondat foszlányok most is a fejemben keringenek.

Tény, hogy statisztikám nincs, jelenleg a levelező rendszerem nem szűri a privát/egyéni feliratkozókat, s azt is bevallom, hogy nem szaporodott jelentősen az olvasótáborom ...
Abban reménykedek, hogy az ismételt indulással talán fel tudom lendíteni az érdeklődést, s ez a szám emelkedni fog ...
A kampány indulásáig kell valahogy felpörgetni az oldalt, mert arra azért kíváncsiak az emberek …
Az előző kampány idején volt lehetőségem egy aldomain beállítására. Az egy másik cég programja volt, a mostanival nem lehet ezt megcsinálni. Ezért kell egy kicsit másképp kommunikálni, ami egyben hosszabb bevezetést igényel …
Most fogalmazódik meg bennem a koncepció, hogy egy új hírlevél-sorozatot írnék …
Általában mindenkinek van szakmabeli ismerőse, azoknak pedig további ismerőse és így körbeér a hírlánc - ha sikeresen fogalmazom meg a leveleket …
Amit írsz, azzal tökéletesen egyetértek. Épp ezért van is egy másik honlapom …
Ez nem olyan szempontok szerint lett összeállítva, mint ahogy írtad, egyszerűen a témában belőlem kikívánkozó szöveget írtam le. Tehát nem sikerült egy értékesítési holnapot gyártani. Meg kell változtatnom az egészet, ezzel is fogok foglalkozni a közeljövőben …
Ugyancsak van egy harmadik honlapom, amelyet egy új bankszámlanyitás mellé kaptam ingyenes lehetőségként, ez szinte "direkt" szakmába vágó, de ezzel is sok munkám lenne, mert sehová nincs még regisztrálva …
Tehát van bőven mit csinálnom, plusz még dolgoznom is illik, de nem panaszkodom, mert mindegyiket nagyon élvezem. Lehet, hogy a harmadiknál megfizetem, hogy regisztrálják a legfontosabb lapokba az oldalt és legalább elindul, hisz kész van már három hónapja. Luxus kihagyni a lehetőséget …
Az alaphonlapom eddig a fantázia nevemre a harmadik volt a keresőben, de most, hogy nem blogolok - egy fizetett hirdetés miatt - a negyedik lett …
Azt tervezem, hogy ismét intenzívebben fogok a honlapjaimmal foglalkozni, hogy gatyába rázzam ezt a szféráját a vállalkozásomnak!
Abban is igazad van, a webmesterem optimalizálta az oldalt és mutatta, milyen jó a helyezésem. Igaz, hogy az évek nem sok eredményt hoztak a "konyhára", hisz az oldal nincs jól felépítve …
Ahogy mondod, ki kell találnom egy másik koncepciót, és át kell írnom a szöveget. Még az is lehet, hogy az e-book-omat szétszedem és beleteszem a honlapba, hisz lehet, hogy letöltik mert ingyenes, de nem életszerű utána a rendelés. Ezt tapasztalom. Igaz, ez nem is olyan termék, amit be lehet tenni a kosárba és fizetni …
Számomra is jelzésértékű kellett volna legyen, hogy nem megy a "biznisz", ajánlatot még csak-csak kérnek, de a szolgáltatásomat így nem lehet eladni ...
A kérdőív úgy rossz, ahogy van. Ki is fogom venni, mert az ügyfelet is félreviszi, hát még engem, amikor a válaszon töröm a fejem …
Azon gondolkodom, hogy az egyik domaint variálom meg úgy, hogy témánként csinálok egy-egy oldalt a szakma különböző ágairól (ez egy kósza gondolat), amit aztán a másik oldalra beregisztrálok ...
Az "ingyenes" oldalt a marketinges guruk lesajnálják. Persze ennek a technikáját végig kell gondolnom, mit s hogyan kell tennem …

Mindezt összegezve, - állapítom meg magamban - úgy telt el három év, hogy nem változott semmi. Hogyan tudnám „átvinni” úgy üzenetemet, hogy aktivizáljon? 

Ahhoz, hogy forgalmat generálj az oldaladon, két dolgot semmiképpen sem tudsz megkerülni.

Meg kell tanulnod honlapot szerkeszteni (vannak nagyon jól használható megoldások, amelyek áthidalják a szakmai hiányosságokat). Azért van szükség honlapra, mert lehetőséget kínál számodra, hogy olyan komplex tartalmat tegyél fel rá, amelynek alapján a fontos kulcsszavakra a keresők felhoznak az első oldalra. Ha ez nincs, akkor látogató sincs. Kivéve, ha drága pénzért veszed meg ezt a helyet. Írd be a keresőbe az én fontos kulcsszavaimat és meglátod, hogy miről beszélek.

Olyan információkkal kell folyamatosan ellásd az embereket (a potenciális vevőidet), amelyek konkrét segítséget jelentenek számukra a munkájuk, a magánéletük, stb. során. Ezt neked kell megalkotnod, alapozván az összes általad elérhető ismeretre. Tudsz szerezni lisztet, vizet, sót, te hozzáadsz egy saját recept kovászt és elérhetővé teszel egy finom kenyeret. Remélem, hogy érted. Ha ezt nem teszed meg, akkor nincs az a csoda, amelyik a kapcsolati tőkédet (a címlistádat) egyben tartaná, vagy netán fejleszteni tudná!

A marketing gurukkal ne foglalkozz. Nem az ő véleményük számít, hanem a látogatók száma és azok véleménye. Inkább ők a szánalmasak, amikor a keresztmarketingjüket alkalmazva egymástól másolt levelekkel bombázzák ugyanazt a címlistát.

Olyan oldalt válassz, amelyet saját magad tudsz menedzselni! Ha az éjszaka kellős közepén kipattan a fejedből egy értékes ötlet, akkor azonnal meg is tudd valósítani. Igen, fontos a szöveg is, amikor honlap tartalomról beszélünk, de az igazi tartalom ennél sokkal több. Olyan, ami értékes, vagy érdekes információkat jelenít meg nap-mint nap. Abban ne ringasd magad, hogy megírsz valamit és hátradőlhetsz!

Nincs szükséged webmesterre. Annak is eljöhet az ideje, de csak akkor, ha már elég nagyra nőtt a vállalkozásod! Most neked kell minden pillanatban készen állnod arra, hogy újabb információkat tegyél fel, változtass, módosíts, kommunikálj.

Talán a legújabb balesetekről kell beszámolnod (bár én személy szerint nem szeretem a negatív híreket, de tudom, hogy az embereket érdekli). Lehet, hogy sikeres megmenekülésekről kell mesélni, veszélyes helyzetekről. Figyelni kell a világsajtót, feliratkozni az RSS híreikre és átvenni azokat, vagy utalni rá. Csalások, siker történetek, vállalati stratégiák, üzletkötői praktikák, nagy emberek megoldásai, gerilla marketing, mindezeknek csak a képzelet szab határt. Keresned kell a kulcsot, amely megnyitja az emberek ajtaját és befogadóvá teszi őket.

Persze ezek megint csak morzsák abból, amit néhány mondatban el tudok mondani neked. Fejlődnöd kell napról napra. Nem telhetnek el évek úgy, hogy még mindig ott tartunk, ahonnan elindultunk! Oda kell tenned magadat. A ma eredményét tegnap alapoztuk meg. Amit ma megteszünk, azok leszünk holnap.

Nem hinném, hogy a kedvenc fantázia szavadat sokan írnák a keresőbe! Nem a saját fejeddel kell gondolkodni, amikor kitalálod a kulcsszavakra történő optimalizálást, hanem a lehetséges ügyfelek fejével. A helyezéseket nem megfizetni kell, hanem elérni. És olyan szavakra, amelyekre tényleg keresnek. Annak idején én is nagyon büszke voltam rá, hogy beírom a vállalkozásom fantázia nevét és az első vagyok a keresőkben. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy arra a kutya sem keres. Pedig láthattam volna, mert a havi 4-5 feliratkozót hozó eredmény jelzésértékű kellett volna legyen számomra. De az ember mindig a saját bőrén tanul a legtöbbet. Most persze már a cégnevemre is keresnek, de ez azért van mert időközben márkává nőtte ki magát.

Annyira szeretnék neked segíteni és még sem tudok. A könyvek, a tanfolyamok, a továbbképzések, mind-mind hasznos dolgok. A segítőkész barátok úgyszintén. De mindez semmit sem ér, ha te nem teszed szívvel, lélekkel magadat hozzá.

Önkormányzat és kockázatvállalás

Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.

Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.

Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.

Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.

Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.

De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?

Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.

A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.

Átalakuló vállalkozások

Társas vállalkozók életében is eljöhet egy olyan pillanat, amikor úgy érzik, hogy komoly változásnak kellene bekövetkeznie. Érdekeltségi körükben van két, nagyjából tehermentes betéti társaság, melyek tulajdonosi összetétele különböző, éves forgalmuk néhány 10 Mft.-. Számunkra mára igazán ez a forma idejétmúlt, meg szeretnének tőle szabadulni. Az eladás, a megszüntetés és ezzel párhuzamosan új cég alapítása-vásárlása, üzletrészek értékesítése, átalakítás, mind olyan lehetőségek, amelyek ilyenkor szóba jöhetnek. Szükségük van egy Kft formában működő társaságra, és az sem lenne hátrány ha némi múlttal is rendelkezne.

A döntést sok emberi és vagyoni tényező is befolyásolhatja. Ezen kívül ott vannak a jogszabályok, illetve a pénzügyi lehetőségek. Nézzük meg, hogy mi szól a különböző megoldások mellett és ellen.

Kezdjük talán azzal, hogy megszüntetés. Ez lehet felszámolás, vagy végelszámolás. A felszámolás akkor szokott bekövetkezni, ha a társaság fizetésképtelenné válik. Semmiképpen nem lenne szerencsés megoldás a korlátlanul felelős tagokra való tekintettel, hiszen ők saját magánvagyonukkal is kötelesek helyt állni a tartozásokért. Végelszámolásról akkor beszélünk, ha a társaság rendelkezik annyi vagyonnal, amely a hitelezők kielégítésére fedezetet nyújt. Itt sem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával  szemben. Ha látszanak olyan rejtett aknák, amelyek utólag valamilyen okból kifolyólag robbanhatnak, akkor ezzel is jó számolni. Ilyen lehet például egy olyan adó revízió a felszámolás befejezésekor, amely feltárhat addig nem ismert adótartozásokat. Amennyiben minden rendben van, akkor viszonylag rövid idő alatt és nem túl jelentős költséggel lebonyolítható az ügylet. További problémát jelent azonban, hogy a két cégben lévő, a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyont a végelszámolás befejezése után le kell adózni, ami újabb terhet jelenthet a vállalkozók számára. Amennyiben olyan eszközökről van szó (ingatlan, műszaki gépek, berendezések), amelyekre ezután is szükség van, akkor ezek további sorsa is érv lehet a megoldás elvetése mellett. Az említett eszközöket ugyanis az új, vagy akár megvásárolt cégbe be kell juttatni apportálással. Az apportálás tulajdonos váltást jelen (már a másodikat), amely illetékfizetési kötelezettséget is von maga után.

A cégek eladásában is van némi kockázat. A társaságtól megváló tag - ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is - a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Ez azt jelenti, hogy az előbbiekben említett aknák úgy robbanhatnak, hogy közben a cég már nincs is a vállalkozóink ellenőrzése alatt, s így az eseményekre sokkal kevésbé tudnak hatni. Itt említhetjük meg a cégvásárlást is. Jó gondolat egy céget megvásárolni, ha azzal piacot, befolyást tudunk szerezni, vagy olyan jövedelemteremtő képességet és már a gyakorlatban jól bevált, kialakított rendszert látunk meg benne, amely ráadásul még fejleszthető is. Kevésbé szerencsés megoldás lehet egy társaság felett csak azért megszerezni az irányítást, mert néhány éves múltat tudhat magának. Arról nem is beszélve, hogy csak igen komoly adózási, számviteli és cégjogi ismeretek birtokában érdemes egy ilyen kalandnak nekivágni. Nem véletlen, hogy a hasonló jellegű akvizíciókkal foglalkozó vállalkozók elsődleges szempontnak tartják az említett szakmai háttér biztosítását.

A fejlődés legtermészetesebb és legbiztonságosabb útja a jogutódlással történő átalakulás korlátolt felelősségű társasággá. Itt sem lehet "letudni" a jogelőd kötelezettségeit, de az események irányítása továbbra is a vállalkozó kezében marad. Az átalakuláshoz, könyvvizsgáló és jogi képviselet egyaránt szükséges. A költségeket tekintve néhány százezer forinttal számolni kell. Nincs viszont további adózási vonzata akkor, ha sikerül kedvezményezett átalakulást összehozni. Ilyen átalakulásról akkor beszélhetünk, ha a jogügylet révén a jogelőd tagja a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott üzletrészt szerez. Feltétel, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazzon egy olyan kötelezettségvállalást, amely szerint az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás meg sem történt volna. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is. Az is feltétel, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak. Tehát a társasági szerződésnek az említett kötelezettségvállalást tartalmaznia kell!

Az elmélkedésnek ezzel még nincs vége. Ideális megoldást jelenthet egy olyan felállás, amikor van egy "vagyonkezelő" cég, amely birtokolja az értékesebb eszközöket (ingatlanokat, gépeket). Egy ilyen cég jellemzően nem vállal nagy piaci kockázatokat és tevékenységét elsősorban a tulajdonában álló eszközök hasznosítására korlátozza. Ilyen lehet például a bérbeadás, vagy a különböző értékpapír ügyletek. A játék másik szerplője pedig a "vállalkozó" cég, amely kereskedik, termel, vagy éppen egy új projektet valósít meg, alkalmazottakat foglalkoztat és ezzel értelemszerűen lényegesen nagyobb kockázattal járó területen mozog. Amennyiben a két betéti társaság közül az egyik jelenleg is birtokol jelentősebb vagyoni elemeket, akkor neki érdemes a továbbiakban a vagyonkezelői szerepet  képviselni. A második pedig lehet a "projekt" cég.

Szót kell még ejteni az irányításról és a befolyásról. Ha a tulajdonosi kör többsége egy bizonyos család tagjainak köréből kerül ki, akkor kapcsolt vállalkozásokról beszélünk. Ha egy-egy családi befolyás 50 százalékot nem halad meg, akkor a jelenleg hatályos szabályok szerint nem kapcsoltak a vállalkozások. Egyébként nincs a kapcsolt státusszal semmi gond, csak másképpen kell menedzselni, mint két független céget. Jobban oda kell figyelni a piaci árak alkalmazására, a nyilvántartásokra, a bejelentési kötelezettségre és a társasági adóalap korrekcióra, amennyiben ez szükséges. Fontos azt is megjegyezni, hogy egy többcéges felállás sokkal több vállalkozói ismeretet és odafigyelést feltételez, mint egy egyszerű kisvállalkozás. Csak annak érdemes ebbe a körbe belépnie, aki hajlandó a folyamatos tanulásra, fogékony az újra és aki egy bizonyos szakmai tevékenység végzésének a menedzselésén túl, magát a cégépítést, a vagyonteremtést és nem utolsó sorban az értékteremtést tűzi ki célul.

Kapcsolódó termékeink:

Átalakulás tervező
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye
Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta


Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Üzleti terv készítő
Vezető tisztségviselő szerződés minta

Ábrándok és lehetőségek

Egy vállalkozás megszületése számos okra vezethető vissza. Valaki hosszú éveket tölt el munkaviszonyban, miközben egyre inkább érlelődik benne a gondolat, hogy ugyanezt a tevékenységet önálló vállalkozás formájában is lehetne végezni. Egy szép napon a gondolatot elhatározás követi. Bejelenti munkaadójának, hogy kilép.

A döntés sokszor drámai az egyén szempontjából. Olyan mint a lakatlan szigetre vetődött hajótörött dilemmája. Maradjon hosszútávon a nagyon szerény, éppen csak a létszükségletet biztosító sziget vendége, vagy vágjon neki egy törékeny lélekvesztőben annak a veszélyekkel teli kalandos utazásnak, amely egyben esélyt is jelent a civilizációba történő visszatérésre. A legtöbb ember egész élete folyamán nem képes erre a váltásra. Hozzáteszem, hogy nagyon sokan jól is teszik, hiszen a vállalkozói lét olyan adottságokat feltételez, amivel nem mindenki rendelkezik. Aki csak úgy érzi biztonságban magát, ha van főnöke és az mutatja az irányt, megmondja mit, mikor, hogyan kell tenni, aki a fizetését a letöltött munkaidő természetes velejárójaként kezeli, függetlenül attól, hogy van-e annak eredménye, vagy sem, annak kínszenvedés lenne megálmodni, megtervezni és megvalósítani dolgokat.

És ezzel el is jutottunk a vállalkozás folyamatához. A megvalósítás fázisába érve, folyamatos értékelésnek kell alávetni a folyamatot. Ez akkor nevezhető sikeresnek, ha mellőzni tudunk minden önámítást és megőrizzük tárgyilagosságunkat. Jim Collins  (Jóból kiváló – HVG Kiadói Rt. 2005) teknősbéka elméletét követve három kérdésre is igenlő választ kell adnunk, ha kiváló vállalkozást szeretnénk felépíteni.
1.Esélyesek vagyunk-e arra, hogy a legjobbak közzé kerüljünk?
2.Szeretjük-e szenvedélyesen azt, amivel foglalkozunk?
3.Eredményesek-e pénzügyi folyamataink?
A három kérdés pozitív megválaszolásában teljes mértékben biztosak kell legyünk. Ez lesz hitünk erejének forrása az elkövetkező időszak kihívásaival szemben. Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy hit nélkül is el lehet érni komoly sikereket?
Legyen bármelyik kérdésre nemleges a válasz, két lehetőség áll előttünk:
1.Visszatérés az álmainkhoz
2.Újratervezés
A kettő között lényeges különbség van! Az első azt jelenti, hogy szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem erről szólt az álmunk. Gyakran előfordul, hogy csak a szép oldalát látjuk előre egy-egy gazdasági folyamatnak, tevékenységnek. Például szenvedélyesen hiszünk az egészséges táplálkozás jótékony hatásában. Sok-sok hálás ember jelenik meg víziónkban, akik igénybe veszik az általunk ajánlott étrendet, és ennek következtében fittebbek, energikusabbak, jobb közérzetűek és egészségesebbek lesznek. Lelkesen megtervezzük éttermünket, előteremtjük a szükséges forrásokat és megvalósítjuk. A mindennapokban azonban egy olyan környezetbe csöppenünk, amely nincs összhangban a mi kedvenc életformánkkal. Sok problémás alkalmazott, ételszag, edénycsörömpölés, reánk zúduló panaszáradat. Már tudjuk, hogy nem ezt akartuk. Ez az a pillanat, amikor le kell tudnunk vonni a megfelelő következtetéseket. Hiszen ha nem tudjuk teljes odaadással belevetni magunkat a munkába, akkor esélytelenek vagyunk arra, hogy sikeresek legyünk az adott üzletágban. Nincs mese, vissza kell térni a kályhához, az álmainkhoz! Új világot kell kigondolnunk. Olyat, amelyben jól érezzük magunkat.

A példánál maradva lehet ,hogy az előbbiekben leírtakkal nincs semmi problémánk. Imádjuk a forgatagot, szeretjük, ha az emberek megosztják velünk gondjaikat, bajaikat és mi tanácsainkkal segíthetjük őket. Élvezzük, hogy fontosak vagyunk és, hogy a figyelem központjába kerültünk. Van viszont egy nagy gond! A vállalkozás nem eredményes. Értékelve a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy szenvedélyesen tesszük a dolgunkat, érzékeljük amint egyre sikeresebbé válunk és látjuk az esélyt arra, hogy akár a legjobbak legyünk a magunk témájában. A pénzügyi folyamatok újra gondolása azonban elengedhetetlenül szükséges ezért az újratervezés megkerülhetetlen.

Közismert, hogy az eredményességre több irányból is lehet hatni. Csökkenthetjük működési kiadásainkat, növelhetjük árbevételünket, vagy növelhetjük az árrést. Az említett mutatók módosítása, befolyásolása más-más intézkedést igényel és felvethet versenyképességi, terjeszkedési, technológiai, munkaerő hatékonysági, ösztönzési, marketing , illetve kommunikációs kérdéseket. Az üzleti terv kidolgozása folyamán szembesülünk a feladat kihívásaival, a problémákkal, és azzal is, hogy milyen válaszokat tudunk adni ezekre.

Akik nem követik a vállalkozás törvényszerű folyamatát, nem gondolják át mélységében ezeket a kérdéseket, azok nem juthatnak el a megértésnek arra a szintjére, amely iparágtól függetlenül megkülönbözteti egymástól a kiváló cégeket a futottak még kategóriától.

Pénzmosás, vagy hűtlen kezelés?

A pénzmosás gyanúja  akkor merül fel, ha egy vállalkozónak fekete bevételei származnak valahonnan és ezt mondjuk tagi kölcsönként beteszi a cégbe,  ebből finanszírozva bizonyos kiadásokat. Egy ilyen összeg a későbbiek folyamán elengedhető, vagy éppenséggel évekig, egészen az elévülésig  lebegtethető.

A tagi kölcsön manapság már igencsak az adóhivatal figyelmének központjába került. A társasági adóbevallásban külön soron is szerepeltetendő tétel számítástechnikai úton leválogatható és ellenőrzés alapjául szolgálhat. Azonban a tagi kölcsönön túl is van élet!

Betérsz egy szép panzióba, azzal a szándékkal, hogy ott töltöd az éjszakát. A szoba kényelmes, szépen berendezett. Az éterem elegáns, a vacsora finom. A kiszolgálás is tökéletes. Az egyetlen érdekesség, hogy egy vendéggel sem találkozol. Miközben nyugovóra térsz, azon gondolkozol, hogy miért éri ez meg? Ha nincs vendég és ebből kifolyólag bevétel sem, akkor ki finanszírozza ezt az egészet? Vagy lehet, hogy mégis van bevétel. Kattog a pénztárgép, akkor is, ha nem érkezett vendég? Ki számolja meg, hogy mennyien alszanak itt ma éjszaka?

Félreértés ne essék, a világért sem gondolnám, hogy ez a jellemző erre az üzletágra. Bármilyen üzletágban kialakíthatók hasonló feltételek. Virtuális autó javítások, elméletben megtermelt és eladott árukészletek, papíron igen, de ténylegesen soha ki nem kölcsönzött eszközök. A megoldásoknak csak a fantázia szab határt.

Vannak olyan gazdasági események is, amelyeket gyakran össze kevernek a pénzmosással.

 A vállalkozónak a saját életviteléhez  több pénzre van szüksége, mint amennyit bérként, osztalékként hivatalosan a cégből kivesz. Tehát a cég pénzét használja magáncélokra és nem az adózott jövedelmét. Ekkor fordul az elő, hogy indokolatlanul sok pénz van a pénztárban. Azaz csak papíron van, mert a valóságban már régen elköltötték.

A vezető tisztségviselőt hűtlen kezeléssel, súlyosabb esetekben sikkasztással  vádolhatják meg.
Nem árt, ha a könyvelő elővigyázatosan kezeli az ilyen eseteket.  Igaz, hogy jobb esetben a házipénztárt nem ő kezeli, ezért  nem is feladata, hogy annak valós meglétéről meggyőződjön, de attól még simán belekeveredhet a játékba. Tőle várják ugyanis, hogy megoldást találjon a problémára. A javaslat általában a kölcsönadás és az osztalék kivét körül forog.

 Egy dologban biztosan hibázhat a könyvelő. Osztalék előleget csak úgy lehet kifizetni, ha előzetesen évközi (ha könyvvizsgálatra kötelezett, akkor könyvvizsgáló által hitelesített) beszámoló  készül, amelynek alapján az osztalék előleg kifizetését lehetővé tévő szabad saját tőke rendelkezésre állása dokumentálva van. Rendkívül fontos a vezető tisztségviselő által aláírt leltár is, különös tekintettel a beszámolóban kimutatott pénzkészlet valódiságát illetően. A figyelmetlenség, az elővigyázatosság hiánya olykor sokba kerülhet.

A vállalkozás jövője

Hogyan lehet szüneteltetni egy cég tevékenységét, ha nincs bevétele? - kérdezte egyik kedves ismerősöm.

Soroltam neki a technikai lehetőségeket. A szüneteltetés nem jelent mást, mint takarékra tevést. Nincs árbevétel, de vannak minimális költségek, például bankköltség, postaköltség. Hiszen a bankszámlát egy élő cégnél nem lehet megszüntetni. Postaköltség is akad majd, ha másért nem, hát adóhivatali, és egyéb adminisztratív kapcsolattartás miatt. Ezen kívül lehet céges telefon, cégautó, rezsi költség, ami akkor is felmerül, ha szüneteltetjük bevételszerző tevékenységünket. Az amortizációt is kötelező elszámolni, ha vannak még le nem írt eszközeink. Sőt egy minimális könyvelési díj is megmarad, mert bevallásokat, igazodva az új feltételekhez, ezután is be kell adni, illetve a gazdasági évről  beszámolót kell készíteni.

Ami a tagok járulékfizetési kötelezettségét érinti az attól is függhet, hogy e mellett milyen jogviszonyaik vannak (főállás, mellékállás, nyugdíj, iskola).

Egyébként nem értem ezt a szüneteltetést! A vállalkozás nem erről szól. Ezerrel kell gondolkozni azon, hogy miként tegyen szert a cég bevételre, nyereségre. És nem létezik, hogy ne lehetne valamit kitalálni.

Ez olyan mintha éhen halás fenyegetne és az az egyetlen intézkedésünk, hogy a még meglévő kenyérből egyre kevesebbet eszünk, ahelyett, hogy újabb kenyér után néznénk. És nem holnap! Hanem azonnal.

Van egy rossz hírem. A kenyér, bármennyire is kicsit eszünk belőle, előbb-utóbb el fog fogyni.

Szóval a vállalkozás szüneteltethető, de minek? Azt vagy éltetni kell, vagy véget kell neki vetni. És ennek sokféle módja van. El lehet adni az üzletrészt. Egyszerűsített végelszámolással meg lehet szüntetni a társaságot, ha nincsenek olyan adósságai, amelyekre vagyona nem nyújtana fedezetet. Vagy be lehet olvasztani egy másik cégbe, amelyik életképes, és amelyik morzsáknál többre vágyik.