Önkormányzat és kockázatvállalás

Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.

Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.

Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.

Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.

Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.

De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?

Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.

A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.