A pénz hitele, avagy mit gondolnak rólunk a világban ...

A pénz csupán egy színes papírdarab. Egy jegybank annyit nyomtat belőle, amennyit csak akar.  Az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az általa kibocsátott pénzt likvid értékként elismeri és fizető eszközként elfogadja. A kérdés csak az, hogy mit gondolnak erről a piac szereplői. Elhiszik-e, hogy az a pénz valóban annyit ér és hajlandók-e azzal egyenértékű árút adni, szolgáltatás nyújtani, vagy más fizetőeszközre átcserélni.

A magyar polgárok jó része már olyan korban született, amelyben nem történt komoly pénzromlás. Ezért a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mekkora jelentősége van az állam által kibocsátott pénz iránti bizalomnak, illetve ennek a bizalomnak az elvesztése mekkora katasztrófával járhat. És természetesen az sem itatódott  be a mindennapi gondolkodásba, hogy a mindenkori kormányoknak mekkora felelőssége van ebben a kérdésben .

"Az alapvető áruk árát immáron milliárdokban mérték - egy kiló vaj 250 milliárd márka volt, egy kiló szalonna 180 milliárd, egy utazás a berlini villamoson, ami a háború előtt egy márkába került, most 15 milliárd lett. Bár megjelentek a nagy címletű bankjegyek, de ha az emberek bármiért fizetni akartak, egy köteget kellett elvinniük. Az országban mindenki bankjegyeket cipelt, táskában, talicskában, szennyesruha-tartóban, bevásárlókosárban és még babakocsiban is.
Nem a rettenetes számok okoztak gondot, hanem a szédítő sebesség is, amivel az árak emelkedtek. Október utolsó három hetében az árak a tízszeresükre nőttek, néhány naponta megduplázódtak. Mialatt valaki egy berlini kávézóban megivott egy kávét, addig a fizetendő összeg meg is duplázódhatott. A hét elején megkapott fizetés a hét végére értékének 90%-át elvesztette." (Liaquat Ahamed - A pénzvilág urai)

A márka azért került ilyen helyzetbe, mert a világ 1923-ban elvesztette bizalmát a német kormánnyal szemben és a befektetők, hitelezők kételkedni kezdtek a szavahihetőségében. Ezek után talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy mindenki megértse mennyire fontos a jó kormányzás, amely jó kapcsolatokat ápol, kölcsönös előnyökre épít  és széleskörű bizalmat élvez a jogbiztonság és a demokrácia értékeire támaszkodva.

u.i. Magyarországon 1945-46-ban volt hasonló helyzet.

Jó ötlet-e eladósítani a vállalkozást?

Egy induló vállalkozás előtt, ha a tulajdonosoknak nincs elég befektetendő pénze, két út áll a finanszírozás biztosítására.

1.  További tulajdonosokat von be, azaz további üzletrészeket értékesít, vagy emeli az alaptőkét új tulajdonosok bevonásával.
2.  Banki hitelt vesz fel, illetve kötvényeket bocsát ki.

A második megoldás előnyei:

• a, előre tervezhető időpontban kell visszafizetni a kötelezettségvállalást,
• b, a kamatkiadások költségként elszámolhatók és levonhatók az adóból,
• c, megőrizhető az aktuális menedzsment feletti befolyás, nem kell további személyekkel osztozni a szavazati jogokon.

Az első megoldás esetében igaz, hogy a befektető társaknak csak sikeres tevékenység és realizált profit után kell fizetni, de ez adott esetben fájhat is a későbbiek során. Ugyanakkor ezen összegekkel nem lehet csökkenteni az adófizetési kötelezettséget és a tulajdonostársak beleszólási joga sem elhanyagolható.

A hitelből finanszírozott vállalkozás, amennyiben sikeres lesz, sokkal nagyobb hozammal örvendeztetheti meg tulajdonosait, de sokkal nagyobb a bukás esélye is a tőkeköltségek miatt.

Forrás:
Christopher Matthews: When Is It a Good Idea For a Company To Take On Debt?

Read more:
http://business.time.com/2013/04/11/when-is-it-a-good-idea-for-a-company-to-take-out-debt/#ixzz2QBR7eR6r

Photo from: http://www.ehow.com/how_7157676_understand-business-risk.html

Deviza alapú hitelezés közérthetően

A bankok nem deviza hitelt nyújtottak - mondta az egyik ismerősöm. A deviza alapú hitelt talán akkor tudnád a legjobban megérteni, ha egy gondolat erejéig bankárnak képzelnéd magadat - válaszoltam.

Te, mint bankár, ahhoz hogy hitelt tudjál nyújtani, forrásra van szükséged. Ennek csak egy kicsi része a saját tőkéd (amit a befektetők biztosítottak szintén deviza alapon, vagy amit az évek alatt felgyülemlett nyereségből itt hagytak). A többit a piacról szerzed be.

Forint alapú hitelezés
Ha forint betéteket gyűjtsz, mondjuk a lakosságtól, akkor nekik kamatot kell fizetned. Akkor fogják hozzád hozni a pénzt, ha a piacon elérhető versenyképes kamatot ígérsz, mondjuk évi 12 százalékot. Feltételezem, hogy szeretnéd fedezni a kiadásaidat és e mellett még némi nyereséget is bezsebelni, hogy megérje a te befektetőidnek is, akik az induló saját tőkédet biztosították. Ennek érdekében hitelt kínálsz fel a forrást kereső embereknek, tegyük fel 16 százalék éves kamatért cserébe. A te 12 százalék kamat kötelezettséged és a 16 százalék kamat követelésed között lesz 4 százalék árrés, amiből az előbbiekben említett céljaidat megvalósítod. Megnézed mennyire hitelképes a jövendőbeli ügyfeled, és ha megállapítod, hogy van megfelelő biztosítékod arra, hogy nemfizetés esetén sem veszíted el a befektetőid és a betéteseid által rád bízott pénzt, akkor oda adod a hitelt.

Lehet azonban olyan gazdasági környezet, hogy a forrást keresők számára túl magas ez a kamat szint, nem tudnák kigazdálkodni, nincs elég jövedelmük és ezért ezt nem is tudják így igénybe venni.

Deviza alapú hitelezés
Szétnézel egy kicsit a tágabb értelembe vett piacon és azt látod, hogy egy bizonyos deviza után nem kellene csak mondjuk 2 százalék kamatot fizetned. Elkezdesz számolni. Amennyiben ezt a devizát átváltod forintra, elég, ha a deviza mindenkori forint értékének a 6 százalékát kéred kamatként a hitelfelvevőtől és eléred ugyanazt az árrést, amit a magas forint alapú kamatok esetében elértél.

Ha a kormány gazdaság politikája, illetve a piaci helyzet nem rontja el a játékot, akkor mindenki jól járt. Te olcsóbb forráshoz jutottál, a hitelfelvevőd úgyszintén. A baj ott kezdődik, ha a forint árfolyama felelőtlen, hibás gazdaságpolitika miatt, elkezd gyengülni és ezt még egy romló piaci környezet is megfejeli.

A te forintra átszámított kötelezettséged a deviza betéteseid felé elkezd növekedni. A 2 százaléknak megfelelő forint érték (amennyiből meg tudsz venni annyi devizát, hogy a kamatot ki tudd fizetni), szintén egyre több lesz. Ugyanez a jelenség a te adósod viszonylatában is lezajlik. Ha nem növelnéd meg a követelésed értékét, akkor nem jutnál hozzá ahhoz a forint mennyiséghez, amiből a devizás kötelezettségeidet teljesíteni tudnád.

Ezt a csapda helyzetet csak a kiszámítható gazdasági környezet, a garantált jogbiztonság tudja megoldani, aminek következtében olyan forint árfolyam alakulhat ki, amelyik biztosítani tudja a deviza alapú kötelezettségek alacsony szinten tartását.

Egy dolog van, amit a bankokon reálisan számon lehetne kérni, az pedig az árrésük árfolyamhoz kötöttsége. Ugyanis a hazai bankok költségei nem deviza alapúak és ezért véleményem szerint nem is indokolt, hogy az árrés tekintetében árfolyam különbséget állapítsanak meg.

- Elfogadva, hogy a levezetésed helyes, az a probléma, hogy a bankok nem deviza alapon hiteleztek - reagált az ismerősöm.

- Ez bizonyára az esetek döntő többségében nincs így. A deviza alapú követeléseket és kötelezettségeket bármikor össze lehet vetni, elég ha egy hozzáértő ember megnézi a bank mérlegét, ami nyilvános - válaszoltam. Sajnos a hazai forint megtakarítások messze nem elegendőek a hitelek finanszírozására. Azért is vagyunk (maga az állam és az önkormányzatok is) oly nagymértékben devizában eladósodva.

A deviza fedezetek létét egyébként nagyon jól jelzi az is, hogy a korábbi forrásokat biztosító anyabankok - érzékelvén a gyenge gazdasági teljesítményt, - most kivonják a hazai bankokból ezeket a pénzeket. Egy időben tagadni ezeknek a forrásoknak a létét, és közben vádolni a bankokat, hogy kivonják a forrásokat, erre a teljesítményre csak a politika képes. Az emberek többsége pedig ezt meg is eszi.

Az tény, hogy a sok deviza alapú hitelt felvevő polgár nagyon pórul járt. A bankoknak nem lett volna szabad hitelt nyújtania ezen emberek többségének, mert akinek a néhány évvel ezelőtti magas forint kamatokra nem volt fedezete, az tulajdonképpen már akkor is hitelképtelen volt. A szociális védőhálónak, a társadalmi szolidaritásnak most működnie kellene, de kizárólag rászorultsági alapon.