Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. december 31., szombat

A jelentős minimálbér emelés gazdasági hatása


Egyszer már volt a magyar gazdaság történetében egy jelentős minimálbér emelés. Akkor egész iparágak mentek erre rá. Most újból küszöbön áll egy ilyen történet. Az első kedvezőtlen jeleket máris érezni hétköznapi életünkben. Ma éppen egyik kedvenc kisboltunk zárt be. Két ember munkahelye lett oda. És nem a multik miatt! Azok eddig is itt voltak. Egyszerűen a tulajdonosok elkezdték kiszámolni a jövő évben várható költségeiket. És gyorsan rájöttek, hogy a megemelkedő béreket, járulékokat, már nem tudja az üzlet kigazdálkodni. Döntöttek...
Az ember áll és gondolkodik... A legsérülékenyebbek mindig a kisvállalkozások. Sokan vannak és nagyon sok embernek jelentenek megélhetési forrást. Ezek azok, amelyek százezer forintos minimális nyereség mellett is működnek. Ugyanakkor ezek azok is, akiket néhny tízezer forintos havi költségnövekedés haza tud vágni.
Hol fognak munkát találni azok, akik máról holnapra munkanélkülivé váltak? Mennyi ilyen hasonló történet következik be a közel jövőben?

2011. december 16., péntek

A közös többszörös

Volt két közösség. Mindegyik rendelkezett egy darab földdel. És mindegyik csapat kemény vitát folytatott arról, hogyan kellene a saját földjét hasznosítani. A vita kiinduló pontja mindkét esetben az volt , hogy tisztázni kívánták, miért állt elő az a helyzet, hogy földjük parlagon hever és ki a felelős érte.

Az egyszerűség kedvéért nevezzük el a két közösséget Első és Második közösségnek.

Az Elsők közül egy szép napon szólásra emelkedett valaki.
- Be kell látnunk, hogy meddő vitát folytatunk arról, hogy miért hever parlagon a földünk, - mondta. Azt is fontos lenne érzékelnünk, hogy tennünk kell valamit, mert jövőre nem lesz kenyerünk. - Azt javaslom, hogy gondoljuk át, mi az a közös álláspont, amiben egyet tudunk érteni és amelyre alapozva tovább tudunk lépni -folytatta.
Az Elsők újabb heves vitába kezdtek, majd arra jutottak, egyetértenek abban, hogy a földet meg kell munkálni. Újabb parázs eszmecsere következett arról, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen eszközökkel vegye ki a részét. Mivel mindkét fél javaslata elfogadhatatlan volt a másik számára, ezért újból vissza kellett térni az alap egyezséghez. A megmunkálás kényszeréből kiindulva végül abban állapodtak meg, hogy a terület egyik részét egyéni vállalásban művelik meg, a másik részét pedig egy arra a feladatra alapított közösségi munkában.
Ezzel természetesen még nem oldódott meg minden probléma, de a munka elkezdődött és haladt is előre. Sőt bizonyos egészséges versengési hangulat is kialakult a két különböző módszert pártolók között.
Az újabb nagy ellentét is érződött már a levegőben. Ha meg lesz munkálva a föld, akkor mivel fogják bevetni?
Talán mondani sem kell, hogy a csapat egyik fele kukorica párti volt és hallani sem akart a búzáról, a másik fele pedig éppen ellenkezőleg, kizárólag búzában gondolkodott. Választott képviselőik útján hosszas egyezkedésbe fogtak. Végül megszületett a kompromisszumos megoldás. Az egyéni gazdálkodók, akik kukorica pártiak voltak, bevállaltak egy kisebb arányú búzát, míg a közösen gazdálkodók egy kisebb mennyiségű kukoricát.
A következő évben a pékek serénykedhettek és mindenkinek jutott kenyér az asztalára. Aki jobban hozzájárult a közös sikerhez szellemi, vagy fizikai teljesítményével, annak egy kicsit több, aki kevésbé, annak kevesebb. És jutott azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a munkában.

Közben a Második csapat is elindult valamerre. Az erősebbik fele nem akart tudomást venni a gyengébbik fél álláspontjáról.
Történt, hogy valaki a gyengébbek közül a következőket mondta:
- Képzeljétek el, hogy kéz a kézben zuhanunk egy szakadékba. Ekkor a normális emberek nem azon gondolkodnak, hogy miért estek bele, hanem azon, hogy miként kellene ebből a helyzetből kimászni. Csak a fizikai törvényszerűségek alapos ismerete és a jó helyzetfelismerő képesség segíthet a megoldásban. Ha zuhanás közben feltűnik egy kapaszkodó, akkor azt meg kell ragadni.
Erre az okfejtésre beszólt az erősek közül valaki:
- De a szakadékot is ti csináltátok!
És ez a parttalan vita folytatódott. Beköszöntött a tél, a föld továbbra is parlagon hevert. A tavaszi nagy szükséget az erősek úgy próbálták megoldani, hogy mindent begyűjtöttek az emberektől, amit addig azok összekuporgattak. A pékek hiába készülődtek amikor eljött a betakarítás ideje. Nem volt mit learatni, nem volt miből kenyeret sütni.

Az erősek vezérszónokai továbbra is harsogták, hogy a gyengébbek parlagra juttatták a földet, emiatt nincs kenyér. És az időközben alaposan megcsappant, de még mindig jelentős létszámú erős párti lelkesen helyeselt, hogy mennyire igazuk van...

2011. október 28., péntek

Az emberek nem kérnek a megszorítások politikájából...

A gazdasági  területen tevékenykedő tanácsadó cég nehéz helyzetben van. Meg kell őriznie politikai függetlenségét. Már csak azért is, mert minden ügyfelét egyformán kell támogatnia, segítenie, politikai hovatartozás nélkül. Egy ilyen társaság tulajdonosai, alkalmazottai, mint a cég fizikai megtestesítői, nem engedhetik meg maguknak, hogy politikai pártok mellett, vagy ellen nyilatkozzanak. És ez így helyes is.

Másrészt az is természetes elvárás, hogy azokról a gazdasági lépésekről, folyamatokról, amelyek az adott tevékenységet érintik, véleményt nyilvánítsanak. Hiszen ki más tenné ezt, ha nem azok, akiknek erre tudástőkéjük alapján a legnagyobb rálátásuk van. Sőt, egyfajta küldetés tudatnak is vezérelnie kell az e fajta vélemény nyilvánításokat. Az emberek többsége, akik nem járatosak a gazdasági kérdések bonyolult útvesztőiben, innen tudnak érdemi információkat meríteni. Ennek kiemelt jelentősége, mert a politikai nyilatkozatokra, pártállástól függetlenül jellemző, hogy sajátos módon tálalják a gazdasági folyamatok eredetét és várható hatását, illetve eredményét.

Amikor az egyik fél eladósodásról beszél, akkor elfelejti megemlíteni, hogy az miért következhetett be, vagy éppen azt, hogy az ő idejében sem volt más a helyzet. A másik fél természetesen az előbbi ellenkezőjét emeli ki. Ilyen körülmények között az állampolgárok többségét átmenetileg nem is a racionális, tényszerű magyarázatok, hanem az érzelmileg túlfűtött, retorikai elemekkel teletűzdelt szónoklatok befolyásolják.

A tanácsadó ebben a helyzetben két rossz közül választhat. Vagy hallgatásba burkolózva, megtartja magának a véleményét, vagy nyilvánosan megosztja azt, felvállalva annak kockázatát, hogy minden megszólalását politikai elkötelezettségnek tekintik. Ez vérmérséklet, kiszolgáltatottság, magabiztosság és elhivatottság kérdése is. Aki fontosnak tartja, hogy segítsen az embereknek a tisztánlátásban és abban, hogy minél élhetőbb legyen az ország, amelyhez sorsuk köti, annak nem kérdés, az utóbbi megoldást kell választania.

A gazdasági kérdésekről szóló érdemi viták alaposan megosztják a szakmai berkeket is. A véleményformálók meg is kapják a közösségtől a besorolásokat, attól függően, hogy melyik párt programjához áll közelebb egy-egy elméleti megközelítés. Így lesz valakiből például mértékadó jobb oldali, vagy a jobb oldalhoz közel álló, illetve baloldali közgazdász. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg ez az egész demokratikus körülmények között zajlik. A politika pedig figyel is rá, meg nem is, hogy mit mondanak a szakemberek.

Az a fontos, hogy az emberek, akiknek a sorsáról a politika dönt, minél több érdemi információhoz jussanak. Hiszen egy ideig lehet szédíteni a népet és akár azt elérni, hogy azok is térden állva imádják kedvenc pártjukat, akik érezhetően rosszul jártak, amikor mellette adták le voksukat. Egy hosszú folyamat útján lehet csak odáig eljutni, hogy beismerjük, bizony, tévedtünk. De végül is a többség eljut odáig, hogy már csak a számok érdeklik, a havonta megkapott fizetés, a nyugdíj és a környező világ hangulata. Eljön az idő, amikor a szavazófülkébe lehet lépni és egy x-el kinyilvánítható, ha nem tetszik a rendszer. Ez eddig még minden kormányzati ciklus után működött. Bízunk benne, hogy ezután sem lesz másképp.

2011. augusztus 15., hétfő

Hogyan legyenek sztár alkalmazottaink?

Ne csak az év végi értékelésekre támaszkodj.

1. lépés:
Légy napi kapcsolatban az általad menedzselt munkavállalóval. Ez a kölcsönös bizalom kialakításának az alapja.

2. lépés:
A felkészülést segítő találkozót kezdeményező menedzserként kerüld, hogy a beszélgetés folyamán értékelj, vagy kritikai észrevételeket fogalmazz meg. A legjobb, ha az alkalmazott úgy érzi, hogy egy előre beütemezett találkozón vesz részt.

3. lépés
A teljesítmény problémát soha nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a legcélszerűbb példákkal demonstrálni. Ezt követheti az elvárások tisztázása, majd a lehetséges következmények felvázolása. Fontos menedzseri képesség a munkavállaló kinyilatkoztatása  és egyetértésének elérése.

4. lépés:
Egy következő mozzanat lehet a probléma megoldását segítő alternatívák felvázolása, előtérbe helyezve a munkavállaló által tett javaslatokat. Fontos, hogy megtárgyaljátok az előnyöket és hátrányokat. Kérdezz rá, hogyan képzeli munkatársad a megvalósítást. Tehetsz kiegészítő javaslatokat is.

5. lépés:
Juss el egy megfelelő megoldási alternatíva közös kiválasztásához, amelyet kvázi megállapodásként is számon lehet tartani.

6. lépés:
A kifogásokat kezelned kell. Ilyen esetekben célszerű az előzetes megállapodásokat újra átvenni és arra kérni a munkavállalót, hogy vizsgáljátok felül ismételten a kérdést és a megfelelő eredményt hozó megoldást.

7. lépés:
A legkiválóbb menedzserek pontosan tisztában vannak a visszajelzések értékével és fontosságával. A visszacsatolás valós időben kell megtörténjen, a lehető legkonkrétabb utalással az adott esemény kihatására. A "mit?" kérdésnek kell dominálnia a "miért?" kérdés lehető mellőzésével. A munkavállalónak éreznie kell, hogy nem a személyével, hanem egy adott cselekedettel van a probléma. Az őszinte hang, amely nem vált ki ellenérzést és nem sérti a munkatárs önbecsülését nagyon fontos ebben a pillanatban.

A pozitív visszajelzések nagyban segítik a kiváló teljesítmények elérését. Általában az emberek hajlandók plusz erőfeszítéseket is hozni, ha úgy érzik, hogy munkájukat megbecsülik. Ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz. Ha nem sikerül a megfelelő hangon kommunikálni, akkor az ellenérzést vált ki, amely passzív ellenálláshoz és gyenge teljesítményhez vezet.

Seven Steps to Superstar Employees
By Katherine Graham-Leviss

entrepreneur.com

2011. július 30., szombat

Nem éri meg vállalkozni?

"12 embernek adhatnék munkát havi 248 720 Ft nettó fizetéssel, de nem adok. Elmondom miért. Szép irodában dolgozhatnál a szolgáltató cégemnek. Nem ügynökösködés, nem kamu. Komoly szakértelmet igénylő munkát kellene végezned, napi 8 órában, csak hétköznapokon. Rendesen be lennél jelentve, fizetném utánad a járulékokat. Adhatnék ilyen munkát egy tucat embernek, de nem teszem, és elmondom miért nem..." - írja Jakab Andor a "Tőlem ezért nem kapsz munkát" című cikkében.


Az írás kétségtelenül érzékeny pontra tapintott az emberek vállalkozásról alkotott nézeteit illetően. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már 35 ezret is meghaladta azok száma, akik ezt "belájkolták".




Érdekes lenne tudni, hogy ki, miért tette ezt. A munka becsülete, a vállalkozási szabadság, az igazságos közteher viselés és még sok más kérdés van itt a mérleg serpenyőjében. Minden esetre azt nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy igazságokat mond ki és korhű képet fest mai társadalmunk morális hozzáállásáról. 


Mindnyájan ismerünk nagyon sok embert, aki feketén dolgozik. Azt is tudjuk, hogy a szűkebb közössége ezt egyáltalán nem ítéli el. Míg a németeknél arra büszke valaki, hogy mennyi adóval járul hozzá a közteher viseléshez, addig nálunk az a hős, aki dacolva a szabályokkal, megpróbál minél kevesebb adót fizetni. A "számlával, vagy számla nélkül" az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezés. Mindeközben az állam feneketlen zsebe egyre több bevételért kiált. Mert kell ugye az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a közigazgatásra, a védelemre, az infrastruktúrára, az adósságszolgálatra. A magas adóterhek megalapozzák a negatív erkölcsi hozzáállást. Még a becsületeseket is megingatja. Látják, hogy az jár jól, aki nem vallja be a, aki eltitkolja a jövedelmét.


Mindenki elégedetlen és mindenki több pénzért kiált. A kormány láthatóan rossz válaszokat ad a problémák kezelésére. Az emberek hajlamosak rá, hogy minden követelésnek helyt adjanak, egészen addig, amíg nem az derül ki, hogy akkor ahhoz nekik is fokozottabban hozzá kell járulni.
  
A mókuskerék pörög. A kitörést csak a lényegesen jobb gazdasági teljesítmény jelenthetné, párosítva egy minél kisebb költségigényű állammal. De kellenének hozzá azok a szakemberek, akik tudják, hogy a szűkös erőforrásokat mire kell fordítani, hogy annak a lehető legnagyobb legyen a hozadéka. És kellenek hozzá azok, akik képesek elérni a társadalom igazi összefogását. Mert azt nem nevezném összefogásnak, amikor emberek milliói nem értenek egyet egy-egy megoldással. Még akkor sem, ha az adott megoldás többségi felhatalmazásból fakad. Milyen élete van egy öt tagú családnak mondjuk, ha abból két fő egyáltalán nem ért egyet a másik hárommal?


Azt mondja az említett írás:
"Én csak akkor adok majd munkát, ha:
Kirúghatlak, ha akarlak.
Ha az ÁFA legalább 20 százalékra (de inkább 15-re) csökken.
Ha az állam a legális fizetéseknek "csak" 30 százalékát veszi majd el.
Ha nem büntetik a több fizetést magasabb arányú elvonással.
Ha nem a cégeket, hanem az illegális munkavállalókat üldözik."


A szabad vállalkozás, a minél kisebb állami szerepvállalás nagy híve vagyok. És ennek az országnak nagy szüksége van a vállalkozóbarát környezetre. Ha a vállalkozások nem tudnak egészségesen fejlődni, akkor az államnak soha nem lesz elég bevétele a feladatai ellátásához.


A vállalkozásbarát szabály nem azt kell jelentse, hogy "kirúghatlak, ha akarlak". Azt kell jelentse, hogy megválunk egymástól, ha bebizonyosodik, hogy csak a próbaidő letelte után derült ki, alkalmatlan vagy a feladatra, vagy nem tudunk együtt dolgozni. Ezt kell biztosítsa a jogszabály. 


Az áfa kulcs csökkentés szép kívánság. De ez nem azt jelenti-e, hogy csökken az állam bevétele és még kevesebb jut a közszférában dolgozók bérére? De igen. Ezért ezt én úgy módosítanám, hogy jusson egyetértésre a társadalom az állami feladatok nagyságrendjében, a változtatások módjában, ütemében és finanszírozásában, majd nézze meg, hogy mekkora áfa kulcs kell hozzá.


A harmadik kívánság szintén az előzőhöz kötődik. Nem mondhatjuk, hogy szedjen az állam fele annyi adót, ha tudjuk, hogy ez iskolák, kórházak bezárásával jár!


Ne büntessék a több fizetést magasabb elvonással? Ez így szintén nem helyén való. Ha egy bizonyos mennyiségű súlyt kell egy csoportnak cipelnie, akkor a jó vezető ott is megnézi az egyének adottságait és nem akaszt ötven kilót egyformán egy erős, izmos férfi és egy gyenge, sovány nyakába. Ez ennyire egyszerű. Persze az is baj, ha a különbségek minden átmenet nélkül drasztikusan változnak. Ha 300 ezer forintnál az addigi 16 százalékos adókulcs a fölötti rész tekintetében 32 százalékra vált hirtelen, akkor mindenki elkezd ügyeskedni a sávhatárnál.  Akinek több jut, az igenis járuljon többel hozzá a közösség működéséhez, de legyen ez arányos és vonatkozzon csak az átlagon feletti jövedelmekre.


Üldözni talán senkit sem kellene. A vállalkozóknak olyan játékszabályokra van szüksége, amely biztosítja az átlátható és szabályos gazdálkodást egy kiszámítható, stabil jogszabályi környezet keretében.  Majd segíteni kell őket abban, hogy ezt be is tudják ellenőrizhető módon tartani. Egy jó közösségi konszenzus pedig, amely a jóléti  társadalmat erősíti, önmagában megoldja az illegális munkavállalást.


Végül is mi a konklúzió? Vállalkozzunk? Teremtsünk munkahelyeket? A válaszom az, hogy ki-ki maga döntse el. A gyakorlat azt mutatja, hogy kedvezőtlen vállalkozói környezetben is vannak sikeres és becsületes vállalkozások. Az állami bürokrácia és korrupció útvesztőjében is van forgalom. És persze a kudarcoknak sem vagyunk szűkében. Egy biztos! Csak az optimista, bizakodó társadalmak tudnak egészségesen fejlődni. A közösség pedig emberekből áll. Ők azok, akik példamutatással, segíteni akarással és jó szándékú hozzáállással kedvező irányba  tudják befolyásolni ismerőseiket, barátaikat, munkatársaikat. A jövő az emberek kezében van.

2011. július 29., péntek

Amerika csődbe megy?


Az ATV Start vendége volt Gere Ádám, bostoni politikai elemző. A gondolataiból idézünk néhány mondatot:
Gere Ádám - közgazdász (Fotó: Somorjai L.)

"A vita arról szól, hogy mi legyen az állam szerepe, mi legyen az államnak a súlya az emberek életében...

Az állami szerepvállalás Amerikában a 24 százalékot ostromolja és ez már megszólaltatja a vészharangot. Mert Amerikában nagyon utálják az államot és az állami szerepvállalást. Amerikában erkölcstelennek tartják azt állam gazdasági szerepvállalását. Amerikában, egy jobb társaságban szégyenli magát az, aki az államnak dolgozik, mert nem tud kiállni a versenypiacon...

Aki tudja mi fog történni a világgazdaságban az hazudik, vagy festi magát. Egyenlőre a kötvénypiacok meg sem mozdulnak...

Egy amerikai leminősítésnek persze lennének következményei. Egy százalékkal valószínűleg megemelkedne a kamat. De kérdezem én, hogy hová tegyék az emberek a pénzüket, ha nem az amerikai piacra viszik ki? Sehol nincs ennyire mély, likvid piac a világon...

A görögök 17 százalékon vesznek pénzt kölcsön, az amerikaiak 1-1,5 százalékon. Ez óriási különbség! Amerika esetében a világ legfejlettebb gazdaságáról van szó, a görögök esetében pedig mindenki tudta, hogy meghamisítják a statisztikákat...


A világon mindenkit érintő kérdés, hogy mi lesz az állam szerepe a gazdaságban. Amit a történelmi példákból tudunk az az, hogy kicsi állam - jó gazdaság, nagy állam - rossz gazdaság. Kicsi állami szerepvállalás - kis korrupció - nagy állami szerep - nagy korrupció..."

2011. július 27., szerda

Az alvó óriás

Ezzel a címmel jelentetett meg egy írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung, utalva az innovatív ötletek erejére.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A munkavállalók ötletei gyakran sok pénzt érnek. Felismerve ennek jelentőségét, Németországban mintegy 5000 vállalat intézményesítette az ötletbankot, mint a menedzsment szerves részét. Az ilyen kezdeményezések száma folyamatosan növekszik. Talán Alfred Krupp volt az első olyan vállalatvezér, aki 1877-ben kérte a munkavállalókat, hogy tegyenek ésszerűsítési javaslatokat. Az ötletgazdát elsősorban pénzjutalom illeti meg, de ez történhet például olyan formában is, hogy egy hétig használhatja a főnökök számára fenntartott parkolót.

Az újságcikket (német nyelven) itt olvashatod:

2011. július 20., szerda

Az euróövezet nem nemzetállam

Helyt tud-e állni a Merkel / Sarkozy páros a legendás Shuman / Monet, Adenauer / de Gaulle, Schmidt / Giscard és Kohl / Mitterand elődökkel való összehasonlításban? Aligha. De az is igaz, hogy számos olyan probléma sújtja ma az Uniót, amellyel már az előző generációk is eredménytelenül küszködtek.
Gavyn Davies közgazdász, a Fulcrum Asset Managementa elnöke a Financial Times blogjában megjelentetett cikkében felteszi a kérdést, hogy milyen képet mutatna az euróövezet gazdasága, ha egységes nemzetállamot alkotna? Az Egyesült Államokkal való összevetésben nem is lenne olyan rossz a helyzet. Az euróövezet államadósság aránya a bruttó euróövezeti termék  88 százaléka lenne, míg az USA esetében ez az érték 99 százalék. Az euróövezet költségvetési hiánya 4,4 százalékot tenne ki, szemben az Egyesült Államok 10,8 százalék hiányával.

Egy ilyen felállásban a megoldás lényegesen egyszerűbb lenne. Miért nem mozdulnak el az események mégsem ebbe az irányba? A válasz mindenek előtt a nem elég erős közösségi szellemnek tudható be. Az USA ötven államának lakói elsősorban amerikai polgárnak érzik magukat és csak utána valamelyik államhoz tartozónak. A költségvetés nagyságrendje ugyanezzel van összhangban. A szövetségi költségvetés nagyságrendekkel meghaladja az egyes tagállamok költségvetését. Ezért aztán valamelyik tagállam esetleges pénzügyi botlása nem is fenyegetheti az országszintű gazdasági egyensúlyt.

Az euróövezetben ez fordítva van. Nagy tagországi költségvetések és viszonylag kisebb közös költségvetés. Ebből fakadóan a gyengébben gazdálkodó országok megingathatják az egész övezet pénzügyi stabilitását. Úgy tűnik, hogy a gazdaság meghatározó szereplői felismerték, hogy ezen csak úgy lehet változtatni, ha a hangsúlyt az erős közös költségvetés irányába eltolják.

Sajnos az európai országok még mindig saját sérelmeikkel  vannak a leginkább elfoglalva és az egymással való versengést sokkal inkább előtérbe helyezik, mint az összefogást. Ameddig ez nem változik, addig nehezen képzelhető el javulás.

Gavyn Davies - The eurozone is not a nation state

http://blogs.ft.com/gavyndavies/2011/07/20/the-eurozone-is-not-a-nation-state/#axzz1Se5mvSD7

Hét tip, hogy alkalmazottaid jól érezzék magukat a munkahelyükön

Alkalmazottaid nem jönnek szívesen be dolgozni? Nincs jó hangulat a munkahelyen? Akkor bizonyára itt az ideje tenni valamit.

A kedvezőtlen munkahelyi morál rossz együttműködéshez vezet, az pedig alacsony termelékenységet idéz elő, végső soron pedig mindenki vesztes lesz, ha a vállalkozás nem éri el célkitűzéseit.
Marcus Erb, a  Great Place to Work Institute vezető tanácsadója az Entrepreneur Magazin hasábjain hét olyan taktikai megoldást ajánl, amellyel javítani lehet a munkahelyi légkört.

1. Tápláld azt az érzést alkalmazottaidban, hogy tevékenységük több, mint egy egyszerű munkahelyi feladatellátás.
2. Keresd az alkalmakat, amikor elismerheted, megünnepelheted a jó teljesítményt.
3. Biztosíts időt az egyéni elképzelések, ötletek megvalósításához.
4. Billentsd ki időnként embereidet a megszokott napi rutinfeladatokból.
5. Találj alkalmat lelkesítő közösségi kikapcsolódásra.
6. Fejleszd alkalmazottaidban a pozitív hozzáállást.
7. Ajánld fel a munkaidő egy részét karitatív tevékenységek gyakorlására.

Seven Ways to Boost Employee Morale - Entrepreneur Magazin

http://www.entrepreneur.com/article/220000

Minden EU polgárnak legyen bankszámlája

Az EU belső piacáért felelős biztos, Michael Barnier javaslatot nyújt be arra vonatkozóan, hogy a tagállamok gondoskodjanak legalább egy bankszámla biztosításáról minden polgáruknak (ingyenesen, vagy ésszerű díj ellenében) - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Becslések szerint az Unió területén 30 millió embernek nincs hozzáférése bankszámlához. Az ilyen emberek többsége eladósodott, munkanélküli, vagy szegénységben élő. A javaslat célja, hogy mindenki számára legyen adott a lehetőség pénzösszegek küldésére, illetve fogadására.

http://www.faz.net/artikel/C30770/binnenmarktkommissar-barnier-eu-will-ein-bankkonto-fuer-jeden-buerger-30467753.html

Öt iparági példa, amely forradalmasíthatná az illető ágazatot.

 1. Globális orvosbiológiai közösség létrehozása, amely kiküszöbölné a szabadalmakkal kapcsolatos bonyodalmakat. A nyílt forráskódú biológiai tudásbázis, a klinikai vizsgálati eredmények szabad megosztása egészen más alapokra helyezné a gyógyszeripari versengést.

2. A zeneipar átgondolása. A hagyományos adathordozó és elosztó rendszerek helyettesítése egy hozzáférési jogosultság megváltásával (mondjuk 4 dollár / hó összegért hozzáférés a világ összes zenéjéhez). Az alkotók részesedése pedig a meghallgatások számának függvényében történne.

3. A banki szektor tevékenységének újragondolása. Az ágazat szereplőinek (bankok, biztosítók, befektetési brókerek, minősítő intézetek, felügyeleti szervek) összefogása az átláthatóság, a tisztességes együttműködés és magatartás, illetve az információcsere területén. Egy nyílt pénzügyi modellezési struktúra globálisan elérhetővé tétele minden érdekelt számára.

4. A fenntartható zöld-technológiák kutatási eredményeinek megosztása és a párhuzamos erőfeszítések, költségek kiszűrése (GreenXChange).

5. Elmozdulás az együttműködésen alapuló egészségügy felé. Egészség-weboldal az interneten minden ember számára. Az egyes személyek a problémájuknak megfelelő közösségi csatornákhoz kapcsolódhatnának a megelőzés, az információ szerzés, a gyógykezelés, a felügyelet, stb. területeken.

Az eredeti írás:
Don Tapscott: Business Models for Five Industries in Crisis
The Wall Street Journal

http://blogs.wsj.com/source/2011/07/10/five-new-business-models-for-five-industries-in-crisis/?mod=e2fb

2011. június 25., szombat

Az adósság csökkentés furfangos módjai

Egy "A" cég tartozik "B" cégnek. "A" beolvad a "B" társaságba. Ezzel egy helyre kerül a követelés és a kötelezettség. Mivel ugyanaz az adós és a kölcsönadó, ezért ezt a két tételt össze kell vezetni. Az "A" cég büszkén jelentheti, hogy csökkentette az adósságát, de ettől az egyesült cég vagyoni helyzete nem változott.


Egy férfi tartozik egy nőnek. Majd feleségül veszi és egy családot alkotnak, ahol minden közös. Így közös a kölcsönadott pénzzel kapcsolatos követelés és a tartozás is. A házasság eredményeképpen a férfi büszkén jelenthette barátainak, hogy csökkentette az adósságát, de ez a család anyagi helyzetén nem változtatott.

Az állam úgy döntött valamikor, hogy lemond a nyugdíjalapba történő befizetések egy bizonyos hányadáról, segítvén ezáltal az emberek öngondoskodását. Igaz, hogy ily módon az aktív lakosság megtakarításokhoz jutott, amely a saját nyugdíjuk egy részét fedezné a jövőben, de a jelenlegi nyugdíjak kifizetésénél hiányzott ez az összeg.
Az állam kötvényeket bocsájtott ki, hogy fedezze a magánnyugdíj pénztárakba történő befizetések miatt keletkezett hiányt.
Az állam így adós lett a kibocsájtott kötvények erejéig. Ezen kötvények jó részét a magánnyugdíj-pénztárak vásárolták meg (befektették a tagok pénzét). Vagyis a nem állami nyugdíjalapba fizetett pénzek visszavándoroltak az államhoz.
A kötvények után az állam kamatot fizetett, amely az aktív korú emberek megtakarításait gyarapította.
Az állam most újból döntött. Beolvasztotta a magánnyugdíj megtakarításokat (elvette az emberek pénzét). A kötvények az államhoz kerültek. Ettől kezdve már az állam saját magának tartozott. Így az állam büszkén jelenthette, hogy megszüntette (meg kellett szüntetnie) ezt a tartozást, csökkentette az államadósságot. Az állam anyagi helyzete ettől nem változott! Ezen túl nem a kötvényekért kell helytállnia, hanem a mostani aktívak nyugdíját kell majd száz százalékra kiegészítenie. Amit most elvett, azt egy jövőbeli kormánynak kell majd pótolnia. A "kamatteher" haszonélvezői szintén az öngondoskodó magyar emberek voltak. Ez megoldódott, nincs öngondoskodás, majd az állam mindenkiről gondoskodik.

2011. június 4., szombat

Öt kreatív gyakorlat, hogy felismerd a szenvedélyed

 Ezzel a címmel ír Lisa Girard cikket az Entrepreneur magazinban. A szerző Benjamin Disraeli 19-ik századi brit miniszterelnök mondását idézi: "Man is only great when he acts from passion." Vagyis csak a szenvedélyesen cselekvő ember tud nagy dolgokat véghezvinni.

Ebből kiindulva, nagyon fontos, hogy mindenki tudatában világos legyen, hogy milyen tevékenységeket tudna szenvedéllyel gyakorolni. Különösen igaz ez egy vállalkozás beindításának időszakában. Lisa Girard a kérdés tisztázása érdekében egy öt pontból álló kreatív gyakorlatot ajánl.

1. Emlékezz vissza arra, hogy melyek voltak gyermekkori kedvenc elfoglaltságaid. Vizsgáld meg, hogy melyik lenne ezek közül a jelenlegi helyzetben is alkalmazható!

2. Állítsd fel a saját "kreatív tábládat"! A közepére helyezd el az "ÚJ VÁLLALKOZÁS" feliratot. Rakd körbe képekkel, idézetekkel, cikkekkel és más inspiráló dolgokkal. Amire sokat gondolunk, amire összpontosítunk, az megnövekszik.

3. Azonosítsd magadat olyan emberekkel, akik elérték azt, amit te is szeretnél. Tanulmányozd ezeknek az embereknek a tevékenységét. Nincs szükség rá, hogy újból feltaláld a kereket. Készíts cselekvési tervet, ha ötleteket akarsz. Nem maga a terv, hanem a megvalósítási folyamat fog számos lehetőséget feltárni.

4. Indíts azzal, amit szeretsz csinálni. Akár részletes üzleti terv nélkül is. Lehet, hogy a kezdeti időszakban még fogalmad sincs róla, hogy ebből hogyan lehet pénzt keresni. Teszteld a dolgot. Menet közben finomíthatod a tervedet is.

5. Tarts szünetet. Küld el magadat egy "kreatív vakációra" Lehet, hogy írni szeretsz, vagy festeni, esetleg futni. A lényeg, hogy szakadj ki a vállalkozói taposómalomból. Meglepődve fogod tapasztalni, hogy mennyi új ötlettel leszel gazdagabb. Jegyezd fel menet közben, ami eszedbe jut és fogj hozzá a megvalósításhoz, amikor újból folytatod.

Az eredeti írást itt olvashatod angol nyelven:

Five Creativity Exercises to Find Your Passion: entrepreneur.com

Lisa Girard

 

2011. május 21., szombat

Jó adósság - rossz adósság

Amikor adósság teherről esik szó, gyakran van olyan érzése az embernek, hogy még meghatározó szakmai körökben is előfordulnak torz nézetek e kérdéskörrel kapcsolatban. Persze nagyon jól hangzik az, ha valaki a zászlajára tűzi, hogy harcol az adósság ellen, mert úgy tartja, hogy ez a fejlődés legfőbb akadálya és minden baj forrása.

Az eladósodottság valóban nagy teher. A világ számos országában okoznak komoly költségvetési problémát a fizetendő kamatok. Az is tény, hogy ez általában egy hosszú évekre visszanyúló folyamat, amelynek kapcsán az aktuálpolitika az elődökre tud mutogatni, elterelve a figyelmet esetleges jelenlegi gazdaságpolitikai hibákról.

A közvéleményt könnyű befolyásolni és nagy népszerűség is szerezhető olyan megbélyegző kifejezések  használatával, amelyek az adósságot rossz fényben tüntetik fel. A társadalom egészséges fejlődési készsége szempontjából ez igen jelentős károkat tud okozni.

Mert hogyan is működik a világ?

Ha valakinek van egy jó, életképes ötlete és ezt meg is kívánja valósítani, akkor eszközök kellenek hozzá, amelyek többnyire pénzből finanszírozhatók. Vagyis az ötletgazdánk adósságba kell verje magát, hogy álmait valóra váltsa. Adóssága aranyat ér, ha a megvalósuló ötlet többet hoz a konyhára, mint amennyit a kölcsön és kamatai visszafizetésére fordítania kell. Ugyanakkor minden olyan kölcsön, amely életképtelen elképzelések megvalósítását lenne hivatott finanszírozni, vagy egyszerűen csak a sehová nem vezető kiadások átmeneti fedezetéül szolgál, az csak tovább rontja a helyzetet és egyértelműen rossz adósság.

A jó adósság a forrása minden sikeres vállalkozásnak. Így jöttek létre a gyárak, a termékek és szolgáltatások, amelyek az emberek életében meghatározó szerepet játszanak. Aki ezt kétségbe vonja, az a siker esélyét is eltaszítja magától.

Az adósság és az eredmény közvetlen összefüggésén túl, bonyolultabb kölcsönhatások is léteznek. Ha egy ország mondjuk valamilyen infrastrukturális beruházást finanszíroz hitelből, annak eredményét sokkal nehezebb lemérni. Már csak azért is, mert térben és időben eltérő módon fejti ki hatását.

Állítsunk egymás mellé két "versenyzőt"! Az egyik hitelt vesz fel és autópályákat épít, a másik egyiket sem. Ha megnézzük kellő idő eltelte után, hogy melyik vonz több munkahelyteremtő befektetőt, akkor nagy valószínűséggel a beruházó lesz az, amelyik nagy kamat-teherrel, de lényegesen alacsonyabb szociális kiadásokkal tudja majd összeállítani az elkövetkező évek költségvetését. Ugyanez az oktatás, a tudományos alapkutatás, a kultúra és az egészségügyi intézmény hálózat esetében is elmondható. Ezekben az esetekben is beszélhetünk jó adósságról, amennyiben az ilyen jellegű beruházások pozitív szaldója megfelelő időtávban kitapintható.

Még egy egyszerű számszaki példa, hogy mindenki megértse:

Egy vállalkozó 1000 forint értékű áru eladása után 20 százalék, azaz 200 forint hasznot realizál. Rendelkezik 10 ezer forint tőkével. Ha mindezt befekteti, akkor kereshet 2 ezer forintot. Amennyiben 10 millió forint kölcsönt vesz fel és minden 1000 forint után 150 forint kamatterhe keletkezik, úgy 500 ezer forint haszonra számíthat.
Ez jó adósság? Természetesen igen! És mikor nem az? Hát ha a vállalkozó egy luxusautót vesz a kölcsönből és nem áruba fekteti, akkor elmarad a haszon és ott marad a kamatteher, amelyet nem lesz miből fizetni. Ez viszont már rossz adósság!

Ennek a vállalkozónak az alapszabályába rögzíteni, hogy nem vehet fel hitelt, az nagy hiba lenne. De az is, ha a bank forrásait vonnánk el, aki hitelezni tud számára. Nem tudni különbséget tenni jó és rossz adósság között, az szakmai hozzá nem értés. És csak remélhetjük, hogy eljön az idő, amikor pénzhez értő emberek a gyerekeket már iskolás éveik alatt minderre megtanítják.

2011. május 14., szombat

A multi ünnepel, - avagy boldog születésnapot Rafi

RAFI 20-jährige Geburtstag
Egy német multi most születésnapot ünnepel. A nagy múltú és szebb időket megért főiskola tornacsarnoka lufikkal, színes szalagokkal feldíszítve várta a dolgozókat és a vendégeket. Itt van az országgyűlési képviselő, a polgármester, a tűzoltó parancsnok, a rendőrkapitány a média és még sok más közéleti személyiség. Itt vannak a cég által igénybe vett szakértők, a jogi képviselő, a könyvvizsgáló, a nyelvtanár, az üzemorvos és az alvállalkozók. És végül, de nem utolsó sorban itt van több száz dolgozó a párjával és itt vannak azok is, akik innen vonultak nyugállományba. Az emelvénnyel átellenes oldalon, a díszasztalnál helyet foglalnak a társaság vezetői és a német tulajdonosok.

Az egybegyűltek kétnyelvű köszöntése szinte végtelen hosszúnak tűnik. És még így is lehet, hogy valaki, fontos személyiségnek tartva magát, megsértődik, mert őt név szerint nem említették.

Max Sterk
Az elmúlt húsz évet sokszor emlegetik a politikában. Vannak akik a demokrácia terén elért vívmányokat tartják a legfontosabbnak. Mások elhibázott lépések sorozatát és a fejlődés szempontjából elvesztegetett éveket emlegetnek. És olyanok is vannak szép számmal, akik ezt az időszakot bűnös korszaknak titulálják.

Nehéz ebben igazságot tenni. Olyan ez, mint a gulyásleves. Van benne ez is, meg az is. Ki-ki a szája íze szerint ítéli meg, hogy mennyire csípős, vagy  mennyire finom.

Gerhard Schenk und Ferenc Papp
Az egyik német tulajdonos a társaságról beszél és egy nagy kivetítőn megjelenő ábrákat magyaráz. Német, angol, francia, olasz és magyar leányvállalatok. A legújabb pedig Shanghaiban. Szó van a termékekről, az iparág világpiaci szerepéről, a kiélezett verseny helyzetekről, a munkatársak szerepéről és a jövőről. A teljesítmény ábra mutatja a gazdasági világválság idején, a 2008-2009 években megélt jelentős visszaesést. Majd a 2010 évben ismét felfelé kúszó görbe jelzi azt a kilábalást, amely jelen pillanatban is folytatódik.

A cég kiváló példája annak, hogy a magyar gazdasági teljesítmény mennyire függ a németek sikeres szereplésétől. Ha nekik van megrendelésük, ha új termékeket tudnak bevezetni, ha idehozzák a technológiát, ha új vevőköröket képesek kiépíteni, akkor a magyar leánynak és a sok dolgozójának van munkája és biztosítva van családjaik megélhetése. Ha mindez nincs, akkor holnap mindenki mehet haza. Manapság, amikor javulni látszanak gazdasági mutatóink, akkor jobb ha mindenki tisztában van ezzel a tényszerű realitással.

Die Anerkennung
László Barna und
Gerhard Schenk
A tulajdonosok jövőbeni beruházási tervekről beszélnek. A tőke természete már csak ilyen. Ha van nyereség, akkor annak nagy része visszaforog a növekedésbe. Persze egy multi mérlegel. Megvizsgálja leányvállalatai lehetőségeit. Figyelembe veszi az adott ország gazdaságpolitikájának kiszámíthatóságát, az igénybe vehető infrastruktúrát, a rendelkezésre álló munkaerő felkészültségi szintjét, iskolázottságát, az utánpótlás feltételeit és a potenciális beszállítói kör lehetőségeit. A tőke nem érzelmi alapon mérlegel és harcba sem kíván szállni senkivel. Oda telepszik, ahol a legkedvezőbb feltételek biztosítottak számára. Aki ezt a bizalmat megrendíti, az nagy bűnt követ el országának lakóival szemben. Arra ítéli az embereket, hogy menjenek kapálni.

Geburtstagskuchen
De persze most nincs így! Ne fessük az ördögöt a falra. A zsúrkocsi begördül a tűzijátékkal körbe fogott hatalmas tortával, amelyen egy nagy 20-as szám jelképezi a több mint száz éves múltra visszatekintő német cég magyar leányvállalatának húsz éves születésnapját.






Wir sind zusammen
Hallhatjuk közben a társaság törekvéseit, hitvallását: "az ember és a gép közötti innovatív kommunikáció"; "függetlenség, természetes növekedés és eredményesség"; "csúcsminőségi kínálat a fogyasztók számára". A jelenlévők tapsolnak. A legrégebben itt dolgozó munkatársakat megajándékozzák. Mindez olyan európai.

Természetesen nincs azzal baj, ha nyitottak vagyunk más kultúrákra. De ha valamit előnyben kell részesíteni, akkor az egyik ilyen fontos dolog az európaiság. Amennyiben az öreg kontinens nem tart össze, akkor könnyen távoli gazdasági hatalmak játékszerévé válhat.

Vacsora után már a táncé a főszerep. Az esemény üde színfolt egy magyar kisváros lakóinak életében. Egy olyan városban, ahol gyakorlatilag alig létezik ipar. Ahol az emberek jó részének a polgármesteri hivatal, állami intézmények, kórház, iskolák, önkormányzati cégek biztosítanak munkát és megélhetést. Másik jelentős része pedig önfoglalkoztató kisvállalkozásokban tevékenykedik. És ott vannak a szociális munkások, a gyerekek és a nyugdíjasok, hogy teljes legyen a kép.

Az egyik beszállító kisvállalkozó is önfeledten táncol. Ő nem tud nemzetközi méretekben gondolkodni. Sem tőkéje, sem nyelvtudása, sem innovatív attitűdje nincs hozzá. Nem tud nagy születésnapi partit szervezni és komoly gondja támad a helyettesítéssel, ha netán valamelyik dolgozója lebetegszik, vagy elmegy szülési szabadságra. De eljött ő is ünnepelni, mert érzi, hogy itt számítanak a munkájára.

Boldog születésnapot RAFI!

A RAFI története

További fotók a rendezvényről:




2011. április 19., kedd

A hatalom végzete

Richard Armstrong és Keith Townsend beleesett abba klasszikus hibába, hogy eszközállományukhoz képest túl nagy kölcsönöket vettek fel. Mindkettő megérett rá, hogy a Harward Egyetem hallgatói szakdolgozatot írjanak belőlük.

Armstrong, az írástudatlan parasztember fia hatalmas sajtóbirodalmat hozott össze. Az öreg kontinens egyik elmaradott vidékéről jutott el a pusztító világháború közepette, olyan nyugat európai országba, ahol a tehetség, a törtetés, a rámenősség fokozatos előrejutást hozott számára. Gazdagságra, elismertségre, társadalmi pozícióra vágyott, és ennek elérése érdekében bármilyen eszközt szemrebbenés nélkül bevetett.

Townsend ugyanazt az utat járta be más kiindulási pozícióból. Ő egy másik földrész távoli udvarházában, jó nevű család gyermekeként kitűnő neveltetésben részesült. Lázadó egyéniség vált belőle, aki semmibe vette embertársai véleményét és ítéletét.
Már egészen fiatal korában megismerkedett a politika fortélyaival.
- Nem sok politikus hagyatkozik a népszerűségre, amikor választásra kerül a sor - figyelmeztette az apja egy iskolai megmérettetés előtt. - Ha így lenne, a világ vezetőinek a fele elvesztené a munkáját...
Már csak negyvennyolc óra volt hátra a szavazás előtt, s Keith a második lehetőséget latolgatta - a megfélemlítést.
Amikor az évfolyamfelelős fölkereste azzal, hogy szüksége van két jegyre a holnapi meccsre, megkérdezte, hogy mit tud cserébe fölkínálni. Társa azt a választ adta, hogy szavazatát, illetve a többiek befolyásolását tudja felajánlani.

Hogyan lehet befolyásolni másokat? Egyszerű a dolog. Valami disznóságot kell nyilvánosságra hozni az ellenfélről. Az sem baj, ha nem igaz. Mire kitudódik az igazság, addigra már túl van mindenki a szavazáson. Arra is nagy az esély, hogy az illető még a szavazás előtt visszalép, ha el akarja kerülni a botrányt.

Keithnek a vagyongyarapítás közben rá kellett jönnie, hogy az igazi hatalom nem is annyira a felszínen mutatkozik meg.

Üzletember és politikus sajátos frigye az, amikor kölcsönös előnyök cserélnek gazdát. A pénz némi állami megbízás folytán átvándorol az üzletemberhez. Az anyagi forrás egy része visszajut különböző csatornákon, még jobban megerősítve a partner befolyásolási potenciálját. Csakhogy az élet ennél sokkal bonyolultabb. A politikus is ember és követhet el olyan hibákat, amelyek ha kitudódnak, akkor akár a karrierje végét is jelenthetik. Féltve őrzött titka lehet-e biztonságban annál az üzletembernél, aki éppen az ő közbenjárására került versenyelőnybe bizonyos helyzetekben? Kiderül, hogy egyáltalán nem! Amikor az ellenfél tényfeltáró munkája azzal fenyeget, hogy lelepleződik a politikus bizonyos ténykedése, akkor éppen a barát siet a nyilvánosság elé tárni az ügyet, bizonyítván tisztességét és kifogván a szelet a versenytárs vitorlájából. Hogy ez egy szakmai karrier végét jelenti valaki számára? Ugyan már! Nincs itt helye a lelkizésnek. Előbb-utóbb úgyis kiderült volna.

Íme egy recept a vagyonszerzésre. Tanulmányozd, hogy milyen engedélyek birtokában tud sikeres lenni a kiszemelt áldozat. Fizesd le azt a politikust, akinek lehetősége van rá, hogy befolyásolja ezen engedélyek korlátozását, vagy felfüggesztését. Várd meg, amíg az embered komoly anyagi veszteségeket szenved el. Ha már elég kétségbeejtő a helyzete, akkor óvatosan környékezd meg és hozd szóba, hogy neked megvannak a kapcsolataid, amelyeken keresztül esetleg orvosolni lehetne a problémát. Ha bekapta a horgot, akkor támassz kemény feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy minimum társ-tulajdonossá válj. Támogasd meg a csalit komoly előnyök beígérésével, amelyeket előre tudsz, hogy soha sem fogsz betartani. Folyamatosan hangsúlyozd áldozatodnak, hogy nincs semmi veszíteni valója, hiszen csődbe menne, ha te nem lennél. Amikor beadta a derekát, akkor csak szólj a politikus barátodnak, hogy eljött az ideje, újraértékelhető a helyzet és meg lehet újítani a szükséges működési engedélyeket. Gondoskodj arról is, hogy a hatóság az embered tudomására hozza, mindent a te befolyásodnak köszönhet. Már csak egy kis utójáték van hátra. Addig szekírozd újdonsült üzlettársadat, amíg az meg nem válik maradék tulajdoni részétől is. Ha ügyes vagy, akkor még hálás is lesz neked, hogy egy nagy gondot levettél a válláról.

Sok üzletember szenved ugyanabban a bajban. Meglát egy egy új lehetőséget és elkápráztatják annak távlatai. De, hogy miként lehet eljutni azokhoz a távlatokhoz, azt már munkatársaira bízza.

Mindketten nagyban űzték a hazárdjátékot. Gyakran tették fel egy lapra egész vagyonukat, hogy a világ leghatalmasabb sajtóbirodalmát ellenőrzésük alá vonhassák. Lehet-e győztest hirdetni a csatában? Hosszabb távon semmiképpen sem. A hatalom éhség elveszi a józan ítélőképességet. Gyakorlója olyan tulajdonságokat képzel magáról, amelyekkel hite szerint, a többség ruházta fel. Amikor arról beszél, hogy célkitűzéseivel az emberek kilencven százaléka egyet ért, akkor a saját véleményét másokénak tulajdonítja. A holdudvar pedig alázattal szolgálja urát és gyakran rajta is túltesz buzgó igyekezetében. A sokaság már régen ellene van, de ő nem hallja meg a hangjukat. Rögeszméi rabjaként törtet konokul előre, bajba sodorva egész környezetét. Ez a hatalmi mámorban szenvedő ember végzete. Hogy ez így van, arra a történelem a múltban és napjainkban egyaránt számtalan példával szolgál.

1789 májusában XVI. Lajos francia király összehívta a rendi gyűlést Versailles-ba.
Az első rend háromszáz nemesből állott.
A második rend háromszáz papból.
A harmadikat a közrendek hatszáz képviselője alkotta.

Néhány évvel a francia forradalom után Edmund Burke ír filozófus és államférfi fölnézett a sajtókarzatra a brit parlament alsóházában, és így szólt: "Amott ül a negyedik rend, s mind közt ez a legfontosabb."

 Jeffrey Archer: A negyedik rend / The Fourth Estate
General Press Kiadó

2011. március 3., csütörtök

Mitől lett ekkora Magyarország adóságállománya?

Az emberek egy része nem tudja, egy másik része pedig nem akarja tudni.

Vértes András az "Egyenes beszéd" vendégeként rávilágított néhány fontos körülményre.

"A 80 százalékos államadósság ráta részben a válság következtében alakult ki. Valamennyi európai országban megnövekedett az adósságállomány körülbelül 15 százalék ponttal. Vannak olyan országok, ahol 30-40 százalék volt a növekedés.
Nálunk olyan 13 százalékponttal nőtt. A válság előtt 67 százalék volt.

E növeléséhez hozzájárult a GDP csökkenése  (nagyjából GDP 7 százalékos volt a csökkenés 2009-ben).

Második ok a forint gyengülése. Az államadósság körülbelül 40 százaléka külföldi devizában van. A forint gyengülése nem realizált árfolyamveszteségként járul hozzá az adósságállomány növeléséhez.

Harmadik nagy tétel a deviza tartalékok megnövelése. Ezt a nemzetközi szokások alapján figyelembe veszik az adósságállomány megítélésénél. Az állam betétje a jegybankban sok milliárd eurót ér el. Ez tulajdonképpen egy tartalék. Tehát az adósságállomány e nélkül 76-77 százalékra tehető.

Ha ezt a három tényező együttesen figyelembe vesszük, akkor 67 százalékig eljutottunk! Magyarország új forrást nem vett föl a nemzetközi piacokról.

A 67 százalékra történő növekedés elkezdődött már 2000 évtől kezdve, az első Orbán kormány idején, elsősorban a nagyon kedvezményes lakáshitelek kiáramlása nyomán.

Jelentős löketet adott a köztisztviselők béremelése (2001), amely még szintén erre az időszakra esett. A Medgyesi kormány rakott rá egy nagy lapáttal, a közalkalmazottak  50 százalékos béremelésével, amely még jelentősebb tétel. Ezt követte a tizenharmadik nyugdíj."

Az interjú teljes egészében itt tekinthető meg: 


Vértes András - elnök, GKI Gazdaságkutató Zrt.

atv.hu >>>






Az államadóssággal kapcsolatosan elképesztő nyilatkozatok hangzanak el. Egy egyszerű példát szeretnék hozni, hogy mindenki megértse.

Van a családnak havi kettőszáz ezer forint bevétele (GDP) és van 220 euró, azaz a felvételi 250 forintos árfolyamon számolva, 55 ezer forint tartozása, illetve 2 ezer forint banki tartaléka.




Ha csökken a család bevétele, akkor a 186 ezer forintos bevételre vetítve már 72,58 százalék adósságot lehet nála kimutatni a kezdeti 67,5 százalék helyett, pedig egy fillért sem vett fel újabb hitelként.

Amennyiben az euró árfolyama 250 forintról 280 forintra változik, ugyanez a család már meg is növelte adósságállományát 61600 forintra, szintén hitelfelvétel nélkül.

A harmadik eset valóban újabb hitel felvételt jelent, de azt a család nem költi el, hanem a bankba teszi tartalékként. Ezt bármikor vissza is tudja adni, ha úgy érzi, hogy nincs szüksége erre a biztonsági tartalékra.

Végül az együttes hatás azt mutatja, hogy közel 13 százalékkal úgy nőtt az adósságállomány, hogy egyáltalán nem volt túlköltekezés.

Tehát fontos dolog elemezni az államadósság megnövekedésének okait és levonni belőle a tanulságokat. Így egyrészt elkerülhető, hogy a gazdaságpolitikát irányító szakemberek hibákat kövessenek el, másrészt pedig mindenki meg tudja ítélni, amikor politikai nyilatkozatokat hall, hogy annak mennyi a valóságtartalma.

Időközben megjelent a GKI elemzése is:

Az államadósságról - a GKI háttér-elemzése

2011. február 25., péntek

Szemléletváltás

A vásárlói hűség múlandó. Ezt számtalanszor megtapasztaltam saját magatartásomat illetően is. Évekig egy bizonyos papír boltban vásároltam meg cégem számára a szükséges irodaszereket. Elégedett voltam a minőséggel, az árral és nem utolsó sorban a kiszolgálással is. 

Egy szép napon mégis bekövetkezett a váltás. Új üzlet nyílt a közelünkben. Sokkal kényelmesebb volt számomra átugrani a szomszédba, ha gyorsan kifogyott valami. Legközelebbi találkozásunkkor közöltem is a korábbi vállalkozás alkalmazottaival, hogy elpártolok tőlük, mert számomra van egy kedvezőbb megoldás. Azt válaszolták, hogy természetesen megértik indokaimat és barátságban elváltunk.

Új bevásárló helyem megfelelően működött. Igaz, hogy extra kívánságaimra nem vetődtek rá és nem éreztem azt, hogy mint törzsvásárló különösebb bánásmódba, vagy odafigyelésbe részesülnék, de hát miért is lenne ez így?

Történt azonban egy eset, ami kisebb konfliktust váltott ki. Elég jelentős levelezést folytatok és rendszeresen jártam át borítékokért. Amikor a legújabb boríték csomagokkal az irodánkba értem, meglepetten tapasztaltam, hogy egészen másképpen néznek ki, mint az addig megszokottak. Feltűnően gyűröttek voltak és a nyomtató nem is akarta átvinni őket. Nem volt mit tennem, visszavittem őket, mondván, hogy nem engedhetem meg magamnak ilyen minőségű levelek kiküldését ügyfeleink részére.

Furcsa módon nem sok megértésre találtam. Majd meglátjuk, majd a főnökkel megbeszéljük, hogy elfogadható-e a reklamáció és hasonló szövegekkel traktáltak.

A vége az lett, hogy a régi üzletemnél kötöttem ki. Az alkalmazottak - egy fiú és egy lány -, ugyanazok voltak, akiket már eddig is ismertem.
- Ismét rátok fanyalodtam -, mondtam nekik mosolyogva, és elmondtam minek köszönhető a látogatásom. 
- Milyet szeretnél? - kérdezte a fiú minden kommentár nélkül és már vette is le a polcról a választékot. Örömmel tapasztaltam, hogy van számomra megfelelő. 
- Már csak egy probléma van - mondtam. - Nincs nálam pénz, nálatok pedig nem lehet kártyával fizetni. Esetleg ha átszaladnék a legközelebbi bankautomatához készpénzt felvenni ... - gondolkodtam hangosan. - Bár tudom, hogy éppen zárás van - tettem hozzá.
- Menj csak nyugodtan, megvárunk - mondta kedvesen a lány.
A régi, ehhez a környezethez kötődő, kellemes érzés újból úrrá lett rajtam., miközben gyors léptekkel elindultam a szükséges pénzt megszerezni. Sőt, valami megmagyarázhatatlan pozitív hangulatot, kisugárzást véltem felfedezni, ami csak úgy eszembe ötlött, de nem is kerestem rá magyarázatot.

Amikor átvettem az időközben becsomagolt árút, megjegyeztem, hogy úgy látom mintha változott volna itt egy-két dolog.
- Hát volt néhány esemény - mondta a fiú. - A leglényegesebb, hogy tulajdonos váltás történt.
- Csak nem? - kérdeztem meglepetten. - Talán ti vagytok az új tulajdonosok? - folytattam kíváncsi érdeklődéssel.
Bizony, mi vagyunk! - jelentette ki büszkén a lány. Válaszában minden benne volt. Büszkeség, elégedettség, és minden más, ami azoknál az embereknél tapasztalható, akik saját kezükbe veszik sorsuk irányítását.

- Sok sikert kívánok nektek! - Mormoltam kilépve az ajtón, szinte már csak magamnak. És útban az irodánk felé azon gondolkodtam, hogy  néhány utcasarknyit gyalogolni lehet mégiscsak megéri.


2011. január 28., péntek

A tékozló lány

Az utolsó sorokat olvastam. Aztán olyan lassan, ahogyan csak lehet, becsuktam a könyvet. Szerettem volna, ha ez a pillanat sokáig tart...

Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.

Jeffrey Archer


Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom  mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.

 Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.

 A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.

A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.



Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.

"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."

Néhány perc múlva minden készen állt.

"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.

- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."

Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.

Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>

Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>

Jeffrey Archer wikipedia.org >>>

2011. január 23., vasárnap

Vállalkozás politika, szakmaiság

Életünk mindennapjait szorosan átszövi az aktuálpolitika. Minden megnyilatkozásunk - legyen az bármennyire is kizárólag szakmai szándékkal megfogalmazott, - rögtön politikai színezetet kap. Az emberek megosztottsága oly méreteket öltött, hogy a "más" véleményt, amelyik nem illeszkedik világnézetükbe, azt meg sem hallgatják. Ez pedig a közös gondolkodás, a közös erőfeszítések és célok mentén történő összefogást teljes mértékben kizárja. Nincs ez így jól! Ebből csak vesztesen lehet kijönni.

A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.

Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.

Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.

 Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.

2011. január 12., szerda

Magánnyugdíjpénztár - döntési esélyegyenlőség

Az embereket most jól megijesztették, hogy mindent elveszítenek, ha nem adják oda az államnak az eddigi megtakarításaikat.

A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.

Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.

Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.

Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg  24/34=70,59% arányban  továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.

A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.

Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.

Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.

A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.

Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..