Jó adósság - rossz adósság

Amikor adósság teherről esik szó, gyakran van olyan érzése az embernek, hogy még meghatározó szakmai körökben is előfordulnak torz nézetek e kérdéskörrel kapcsolatban. Persze nagyon jól hangzik az, ha valaki a zászlajára tűzi, hogy harcol az adósság ellen, mert úgy tartja, hogy ez a fejlődés legfőbb akadálya és minden baj forrása.

Az eladósodottság valóban nagy teher. A világ számos országában okoznak komoly költségvetési problémát a fizetendő kamatok. Az is tény, hogy ez általában egy hosszú évekre visszanyúló folyamat, amelynek kapcsán az aktuálpolitika az elődökre tud mutogatni, elterelve a figyelmet esetleges jelenlegi gazdaságpolitikai hibákról.

A közvéleményt könnyű befolyásolni és nagy népszerűség is szerezhető olyan megbélyegző kifejezések  használatával, amelyek az adósságot rossz fényben tüntetik fel. A társadalom egészséges fejlődési készsége szempontjából ez igen jelentős károkat tud okozni.

Mert hogyan is működik a világ?

Ha valakinek van egy jó, életképes ötlete és ezt meg is kívánja valósítani, akkor eszközök kellenek hozzá, amelyek többnyire pénzből finanszírozhatók. Vagyis az ötletgazdánk adósságba kell verje magát, hogy álmait valóra váltsa. Adóssága aranyat ér, ha a megvalósuló ötlet többet hoz a konyhára, mint amennyit a kölcsön és kamatai visszafizetésére fordítania kell. Ugyanakkor minden olyan kölcsön, amely életképtelen elképzelések megvalósítását lenne hivatott finanszírozni, vagy egyszerűen csak a sehová nem vezető kiadások átmeneti fedezetéül szolgál, az csak tovább rontja a helyzetet és egyértelműen rossz adósság.

A jó adósság a forrása minden sikeres vállalkozásnak. Így jöttek létre a gyárak, a termékek és szolgáltatások, amelyek az emberek életében meghatározó szerepet játszanak. Aki ezt kétségbe vonja, az a siker esélyét is eltaszítja magától.

Az adósság és az eredmény közvetlen összefüggésén túl, bonyolultabb kölcsönhatások is léteznek. Ha egy ország mondjuk valamilyen infrastrukturális beruházást finanszíroz hitelből, annak eredményét sokkal nehezebb lemérni. Már csak azért is, mert térben és időben eltérő módon fejti ki hatását.

Állítsunk egymás mellé két "versenyzőt"! Az egyik hitelt vesz fel és autópályákat épít, a másik egyiket sem. Ha megnézzük kellő idő eltelte után, hogy melyik vonz több munkahelyteremtő befektetőt, akkor nagy valószínűséggel a beruházó lesz az, amelyik nagy kamat-teherrel, de lényegesen alacsonyabb szociális kiadásokkal tudja majd összeállítani az elkövetkező évek költségvetését. Ugyanez az oktatás, a tudományos alapkutatás, a kultúra és az egészségügyi intézmény hálózat esetében is elmondható. Ezekben az esetekben is beszélhetünk jó adósságról, amennyiben az ilyen jellegű beruházások pozitív szaldója megfelelő időtávban kitapintható.

Még egy egyszerű számszaki példa, hogy mindenki megértse:

Egy vállalkozó 1000 forint értékű áru eladása után 20 százalék, azaz 200 forint hasznot realizál. Rendelkezik 10 ezer forint tőkével. Ha mindezt befekteti, akkor kereshet 2 ezer forintot. Amennyiben 10 millió forint kölcsönt vesz fel és minden 1000 forint után 150 forint kamatterhe keletkezik, úgy 500 ezer forint haszonra számíthat.

Ez jó adósság? Természetesen igen! És mikor nem az? Hát ha a vállalkozó egy luxusautót vesz a kölcsönből és nem áruba fekteti, akkor elmarad a haszon és ott marad a kamatteher, amelyet nem lesz miből fizetni. Ez viszont már rossz adósság!

Ennek a vállalkozónak az alapszabályába rögzíteni, hogy nem vehet fel hitelt, az nagy hiba lenne. De az is, ha a bank forrásait vonnánk el, aki hitelezni tud számára. Nem tudni különbséget tenni jó és rossz adósság között, az szakmai hozzá nem értés. És csak remélhetjük, hogy eljön az idő, amikor pénzhez értő emberek a gyerekeket már iskolás éveik alatt minderre megtanítják.