A gazdasági területen tevékenykedő tanácsadó cég nehéz helyzetben van. Meg kell őriznie politikai függetlenségét. Már csak azért is, mert minden ügyfelét egyformán kell támogatnia, segítenie, politikai hovatartozás nélkül. Egy ilyen társaság tulajdonosai, alkalmazottai, mint a cég fizikai megtestesítői, nem engedhetik meg maguknak, hogy politikai pártok mellett, vagy ellen nyilatkozzanak. És ez így helyes is.
Másrészt az is természetes elvárás, hogy azokról a gazdasági lépésekről, folyamatokról, amelyek az adott tevékenységet érintik, véleményt nyilvánítsanak. Hiszen ki más tenné ezt, ha nem azok, akiknek erre tudástőkéjük alapján a legnagyobb rálátásuk van. Sőt, egyfajta küldetés tudatnak is vezérelnie kell az e fajta vélemény nyilvánításokat. Az emberek többsége, akik nem járatosak a gazdasági kérdések bonyolult útvesztőiben, innen tudnak érdemi információkat meríteni. Ennek kiemelt jelentősége, mert a politikai nyilatkozatokra, pártállástól függetlenül jellemző, hogy sajátos módon tálalják a gazdasági folyamatok eredetét és várható hatását, illetve eredményét.
Amikor az egyik fél eladósodásról beszél, akkor elfelejti megemlíteni, hogy az miért következhetett be, vagy éppen azt, hogy az ő idejében sem volt más a helyzet. A másik fél természetesen az előbbi ellenkezőjét emeli ki. Ilyen körülmények között az állampolgárok többségét átmenetileg nem is a racionális, tényszerű magyarázatok, hanem az érzelmileg túlfűtött, retorikai elemekkel teletűzdelt szónoklatok befolyásolják.
A tanácsadó ebben a helyzetben két rossz közül választhat. Vagy hallgatásba burkolózva, megtartja magának a véleményét, vagy nyilvánosan megosztja azt, felvállalva annak kockázatát, hogy minden megszólalását politikai elkötelezettségnek tekintik. Ez vérmérséklet, kiszolgáltatottság, magabiztosság és elhivatottság kérdése is. Aki fontosnak tartja, hogy segítsen az embereknek a tisztánlátásban és abban, hogy minél élhetőbb legyen az ország, amelyhez sorsuk köti, annak nem kérdés, az utóbbi megoldást kell választania.
A gazdasági kérdésekről szóló érdemi viták alaposan megosztják a szakmai berkeket is. A véleményformálók meg is kapják a közösségtől a besorolásokat, attól függően, hogy melyik párt programjához áll közelebb egy-egy elméleti megközelítés. Így lesz valakiből például mértékadó jobb oldali, vagy a jobb oldalhoz közel álló, illetve baloldali közgazdász. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg ez az egész demokratikus körülmények között zajlik. A politika pedig figyel is rá, meg nem is, hogy mit mondanak a szakemberek.
Az a fontos, hogy az emberek, akiknek a sorsáról a politika dönt, minél több érdemi információhoz jussanak. Hiszen egy ideig lehet szédíteni a népet és akár azt elérni, hogy azok is térden állva imádják kedvenc pártjukat, akik érezhetően rosszul jártak, amikor mellette adták le voksukat. Egy hosszú folyamat útján lehet csak odáig eljutni, hogy beismerjük, bizony, tévedtünk. De végül is a többség eljut odáig, hogy már csak a számok érdeklik, a havonta megkapott fizetés, a nyugdíj és a környező világ hangulata. Eljön az idő, amikor a szavazófülkébe lehet lépni és egy x-el kinyilvánítható, ha nem tetszik a rendszer. Ez eddig még minden kormányzati ciklus után működött. Bízunk benne, hogy ezután sem lesz másképp.
Vállalkozás menedzsment, cégépítés, gazdaságpolitika, marketing, internet
