Egy kedves barátom levelét idézem:
"Goethe írja le legszebben:
Amíg nem kötelezed el magad, nincs más, csak tétovázás, a visszalépés lehetosége és az állandó kudarc. Minden új lépésre (és alkotásra) érvényes az elemi igazság, amely, ha nem ismered fel, számtalan ötlet és gyönyöru terv halálát okozza. Abban a pillanatban, ahogyan határozottan elkötelezed magad, a Gondviselés is lépni fog. Segítségül a legkülönbözobb dolgok történnek meg veled, amelyek másként soha nem történtek volna meg. Események áradatának forrása lesz az elhatározás, a legkülönfélébb formában bukkannak fel olyan váratlan egybeesések és találkozások, olyan anyagi segítség, amelyre az ember (asszony) álmában sem tehetett volna szert. Ha bármirol úgy gondolod, vagy csak álmodod, meg tudod tenni, vágj bele. A merészség zseniális, hatalma van és csodákra képes. Kezdd el most!"
Ez valóban így van!
Viszont van az éremnek egy másik oldala is. Nem mindegy, hogy mire kötelezed el magadat.
Életem során vágtam már bele magam néhány projektbe. A környezetem már régen azt mondta, hogy meg vagyok őrülve. Nem látom be, hogy ez nem működik?!
És én csak csináltam és csináltam teljes szívvel-lélekkel, mert meg voltam győződve róla, hogy ez működik. Majd néhány millió veszteség kellett hozzá, hogy belássam az igazságot.
Itt és most, ezen körülmények között, nekem ez nem működik.
Ma már sokkal bölcsebb vagyok.
Van egy híres mondás: "Adj uram türelmet, hogy elviseljem mindazt, amit nem tudok megváltoztatni, adj erőt, hogy megváltoztassam mindazt, amit tudok és bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam egymástól különböztetni."
Azt javaslom neked, ha számít az én véleményem, hogy adj magadnak egy évet. Tegyél meg minden tőled telhetőt. Ha egy év múlva sem tudsz elég jövedelmet kihozni ebből a vállalkozásból, akkor gondolkodás nélkül szállj ki belőle és tűzz ki magadnak új célokat. Vedd tudomásul azt a törvényszerűséget, hogy nem mindenkinek működik valami. A lelkesedés ehhez kevés!
Az üzletemberekre az jellemző, hogy ésszerű kockázatokat vállalnak (idő, pénz) és tudnak veszíteni is. Az élet túlságosan is rövíd ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyünk fel.
Én Robert Kyosaki gondolatait idézném: "Az álmodozók álmodoznak, a gazdagok pedig tervezgetnek és hidakat építenek az álmaikhoz."
Vállalkozás menedzsment, cégépítés, gazdaságpolitika, marketing, internet
2 megjegyzés:
Tökéletesen egyetértek a bejegyzésedben írottakkal.
Nagyon nagy lelkierő kell ahhoz, hogy az ember vállalkozóként váltson. Ugyanakkor a legkritikusabb kérdés az, hogy meddig higgyen magában, mikor "merje" meglépni azt, amit meg kell lépnie.
Az a véleményem, hogy ebben az esetben is elfogadható a "jobb későn, mint soha" hozzáállás, hisz ha valami nem működik vagy igencsak nyögvenyelősen, akkor kell a bátorság az álmok átgondolásához és a következtetések meghozatalához.
A környezet, a hagyományos munkaviszonyban dolgozó családtagok nem biztos, hogy mindíg jó irányba terelik a vállalkozó gondolkodását. Sokszor inkább visszahúzzák a szükséges kockázatok felvállalásától, mintsem bíztatnák, hogy OK, most nem vagy nyereséges, de ha jól kitaláltad az új módszeredet, akkor nincs mitől félni, csak türelem és további sok munka kell a sikerek megérkezéséhez.
József! Minden sorod igazság!
Egyedül nem megy! Ez igaz minden vállalkozás esetében is. Ha megtalálja is az embert az új üzleti lehetőség sokszor a társán múlik, hogy belevág-e vagy sem. Akikkel én annak idején találkoztam mindannyian a klasszikus alkalmazotti életüket élték. Belőlük viszont hiányzik a vállalkozói mentalitás. Erre még egy lapáttal rátesz életük párja és máris visszahúzódik csigaházába.
Sokszor tapasztaltam, hogy mint utolsó mentsvárnak tekintették az új üzleti lehetőséget. Kilépni a mindnapok fogságából már jó motivációnak tűnik, de munka, gyerek mellett végezni nagyon kemény. Dilemma előtt áll: Vagy teljesíti a kvótát, vagy befizetem a gázszámlát. Egy józanul gondolkodó hogy dönt?
Érdekes, hogy még mindig lehet tömegeket megmozgatni a siker zászlaja alatt.
Megjegyzés küldése