Ha már lecsúsztál a húsz évvel ezelőtti privatizációs vagyon gyarapításról, vagy a tíz évvel ezelőtti kárpótlási jegy őrületről, akkor most ne habozz! Regisztrálj azonnal. Ne hagyd ki a lehetőséget, amely azzal kecsegtet, hogy Magyarország 20 legnagyobb internetes vállalkozója fog téged tanítani arra, hogy miként válj milliomossá.
Jelen pillanatban még egy csóró egyéni vállalkozó vagy, aki keresi a kitörési lehetőséget, de fogalma sincs róla, hogy ez hogyan fog bekövetkezni? Ne csüggedj. Regisztrálj a milliomos születik programra és, ha van benned kakaó, akkor olyan dolgokat fogsz megérni, amiről jelen pillanatban még csak nem is álmodsz!
Jönnek a hírlevelek. Van aki feltalálja a régi csodát: a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel. Van aki atom bombát ígér. Húsz profi igéje minimum ekkorát fog szólni. Van aki tépelődik, mert barátai szerint lejáratja magát, ha részt vesz ebben a programban.
De ki az, aki megengedheti meg magának, hogy kimaradjon? Óriási az esély a hatalmas publicitásra. Ha nem én, akkor mások viszik el a pálmát.
Folyik a felvezető verseny. Kinek a hírlevelére fogsz rákattanni? Egy kicsit komikus, hogy a nagy profi hírlevél adatbázisokban ugyanazok a nevek szerepelnek. De sebaj. Mindenki másképpen közelíti meg a dolgot, még akkor is ha ugyanazt mondják. Egy üzenet nem üzenet. A bizalom építéshez rövid időközönként, többször egymás után célba találó üzenetre van szükség. Csak magadra vess, ha ez zavar. Bármikor leiratkozhatsz a hírlevelekről, csak egy kattintás. Mégsem teszed meg? Kíváncsi vagy? Szeretnéd tudni, hogyan születnek a milliomosok? Akkor maradj nyugton, vagy regisztrálj. Lehet, hogy nem te leszel a kiválasztott. De jól fizető kíváncsi közönségnek akkor is jó leszel.
Tudod: Vannak néhányan, akik csinálják, valamivel többen vannak azok, akik nézik, hogy mások hogyan csinálják, és a többség...hát igen, a többségnek fogalma sincs, hogy történik valami.
A nagyoknak miért éri ez meg? Ne foglalkozz vele! Nem a te dolgod.
Te még nem értesültél erről a nagy eseményről? Mérhetetlenül le vagy maradva! Mondjam meg, hogy hol kell regisztrálni? Nem. Ezt nem árulom el. De ne csüggedj. Előbb, vagy utóbb, úgyis eltalál egy hírlevél, amelyik közli veled, hogy mától kezdve megváltozik az életed. Csak regisztrálj! Azonnal! Nem tudod, hogy mi vár rád? Hát hogyne tudnád, te kis naiv? Milliomos leszel!
Vállalkozás menedzsment, cégépítés, gazdaságpolitika, marketing, internet
2008. május 16., péntek
2008. március 11., kedd
Ki fizeti meg az árat?
Elromlott valami a házban. Hívod a szerelőt. Megjavítja, majd kéri a díját. Érdeklődsz a számla iránt, de ő az arcodba vigyorogva közli veled, hogy azzal bizony nem tud szolgálni.
Elmész a fodrászhoz, megszépülve távozol, de nyoma sincs, hogy fizettél.
Zsebbe megy a bérleti díj. Kézi számológépen kalkulál a zöldséges. Borítékba kerül a hála pénz. Elromlott a taxi óra. Nem hivatalosan közvetít a közvetítő.
Nem lehet tudni, hogy ki az igazi rászoruló, ki a valódi munkanélküli.
- Mennyibe fog kerülni? - Hát ennyibe...
- Ha számlát kérsz, akkor sajnos fel kell számítanom az áfát.
A világ egyik fele védekezik, és vádol.
- Nem leszek hülye ennyi adót fizetni! Hát azért dolgozik az ember, hogy mindent elnyeljen a feneketlen államkassza? Inkább egy kicsit nyugtalanabbul alszom, de meg van az elégtételem, hogy nem engedtem a sarcnak. Meg aztán egy kis adrenalin sem árt.
Az elvonásokról szóló számításaik, önigazolásképpen még a valóságot is messze túlszárnyalják.
- Szeretnék én is a hatályos jogszabályok szerint élni, de ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen. Tudod, a nemlétező kimutatásokban nehéz hibát találni.
A gyerekek is ezt látják és gyorsan meg is tanulják. Amikor majd a gazdaság nagy színpadára lépnek, akkor méltó utódként fogják képviselni őseik filozófiáját.
A másik fele fizet. Nekik sem nyugodt az álmuk. A szorongató családi, vagy vállalkozási költségvetés feszült napokat szül. A magas adók nem engednek túl nagy mozgásteret fejlődésre, boldogulásra. A bonyolult szabályok között nehéz eligazodni. A jogkövetőknek könnyebb is hibázni.
Gyakran itt is fölmerül a kérdés: Lehet, hogy az ellentábornak van igaza? Nagy a csábítás ereje. Elvégre az ügyeskedőké a világ.
Sokan tudják, hogy másképp is lehetne. Ha mindenki fizetne, akkor nekik is csak fele annyiba kerülne. És ráadásul, ha mindenki, amit igénybe vesz, azért fizetne...
Tönkre ment valami a házban...elromlott valami a világban. De még mindig vannak, akik a szakképzett, számlaképes szerelőre várnak.
Elmész a fodrászhoz, megszépülve távozol, de nyoma sincs, hogy fizettél.
Zsebbe megy a bérleti díj. Kézi számológépen kalkulál a zöldséges. Borítékba kerül a hála pénz. Elromlott a taxi óra. Nem hivatalosan közvetít a közvetítő.
Nem lehet tudni, hogy ki az igazi rászoruló, ki a valódi munkanélküli.
- Mennyibe fog kerülni? - Hát ennyibe...
- Ha számlát kérsz, akkor sajnos fel kell számítanom az áfát.
A világ egyik fele védekezik, és vádol.
- Nem leszek hülye ennyi adót fizetni! Hát azért dolgozik az ember, hogy mindent elnyeljen a feneketlen államkassza? Inkább egy kicsit nyugtalanabbul alszom, de meg van az elégtételem, hogy nem engedtem a sarcnak. Meg aztán egy kis adrenalin sem árt.
Az elvonásokról szóló számításaik, önigazolásképpen még a valóságot is messze túlszárnyalják.
- Szeretnék én is a hatályos jogszabályok szerint élni, de ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen. Tudod, a nemlétező kimutatásokban nehéz hibát találni.
A gyerekek is ezt látják és gyorsan meg is tanulják. Amikor majd a gazdaság nagy színpadára lépnek, akkor méltó utódként fogják képviselni őseik filozófiáját.
A másik fele fizet. Nekik sem nyugodt az álmuk. A szorongató családi, vagy vállalkozási költségvetés feszült napokat szül. A magas adók nem engednek túl nagy mozgásteret fejlődésre, boldogulásra. A bonyolult szabályok között nehéz eligazodni. A jogkövetőknek könnyebb is hibázni.
Gyakran itt is fölmerül a kérdés: Lehet, hogy az ellentábornak van igaza? Nagy a csábítás ereje. Elvégre az ügyeskedőké a világ.
Sokan tudják, hogy másképp is lehetne. Ha mindenki fizetne, akkor nekik is csak fele annyiba kerülne. És ráadásul, ha mindenki, amit igénybe vesz, azért fizetne...
Tönkre ment valami a házban...elromlott valami a világban. De még mindig vannak, akik a szakképzett, számlaképes szerelőre várnak.
2008. február 9., szombat
Komfortzónánk fogságában
A ma esti úszó edzés is véget ért. Letudtuk a szokásos ezer métert. Az öltözőben a fiúkkal beszélgetünk a nap eseményeiről.
Napközben - a bányató körül - már öt kört, vagyis öt kilométert futottam.
Csodálatos volt ez a február szombati délidőben. Ragyogó napsütés, úgy tíz fok körüli hőmérséklettel.
A szél enyhén fújdogált. A vadkacsák is megjelentek a tó vizén. A "fiú" pompás színes tollruhában, a "lány" a barna minden árnyalatában.
Összehangolt mozgással szelték a vizet a nádas mentén. Valószínű, hogy már a tavaszi költés helyét keresték.
Az apró kaviccsal leszórt sétány kitűnő terep a futáshoz.
Az út - padok, horgász -stégek és fedett uzsonnázó asztalok mellett vezet el.
Az egyik ilyen helyen két férfi iszogatta a napi adagját. Ahányszor elhaladtam mellettük, mindig megcsodáltak.
Gondolom, amolyan ütődött alaknak néztek, akinek nincs más dolga, minthogy kínozza magát. Persze nekem is meg volt róluk a véleményem.
Gondolataimból visszatérve az öltözőbe, valaki a délutáni biciklis élményeiről mesélt. Egy másik társam azon sajnálkozott, hogy ő nem tudott kijönni futni, mert valamilyen rendezvény szervezésével volt elfoglalva.
Mi nem vagyunk profi sportolók. Csak a mozgás szerelmesei. Ettől fittebbnek, dinamikusabbnak érezzük magunkat, s "csak" jobb lesz a közérzetünk.
Van aki minden nap kijön, van aki csak alkalomszerűen - arra hivatkozva, hogy sajnos már megint közbe jött valami.
Az egyik úszótársam - újságolvasás közben -, elaludt a fotelben. Amikor egy csobbanásra felriadt, megkérdeztem tőle:
Miért olvasod azt a reklámújságot?
Hogy tájékozódjak az itteni eseményekről - mondta nyúzottan.
És mi hasznod van ebből? - faggattam tovább. Nem hinném, hogy ez egy nyerő szokás.
Mert nem jó, ha valaki tájékozott? - csodálkozott a megjegyzésemen.
De igen - válaszoltam. De talán nem ebben a műfajban, és nem valami hasznosabb időtöltés helyett.
Azt szoktad mondani, hogy kevés a jövedelmed és a fődököd sem bánik veled tisztességesen.
Akkor nem azon kellene gondolkodnod, hogy miképp változtass a jelenlegi helyzeteden?
De, azon kellenne - ismerte be. Csakhogy én már bele törődtem az egészbe.
Akkor ne panaszkodj, hogy kevés a fizetésed és hidegben kell dolgoznod!
Miután elváltunk, még sokáig ezen a jeleneten gondolkodtam.
A legtöbb ember a komfort zónája fogságában él. Legyen ez bármennyire is alkalmatlan vágyai kielégítésére, görcsösen ragaszkodik hozzá.
Komoly megrázkódtatásokon kell keresztül mennünk ahhoz, hogy hajlandók legyünk ebből a megszokott, ám sivár világunkból kitörni.
Épp ezért hálásak lehetünk a nem várt eseményeknek, amelyek végre felráznak bennünket a már sehova sem vezető világunkból.
Tudat alattink hatására végre megszülethet az a döntés, amelynek bekövetkezésére titkon mindig is vártunk.
Napközben - a bányató körül - már öt kört, vagyis öt kilométert futottam.
Csodálatos volt ez a február szombati délidőben. Ragyogó napsütés, úgy tíz fok körüli hőmérséklettel.
A szél enyhén fújdogált. A vadkacsák is megjelentek a tó vizén. A "fiú" pompás színes tollruhában, a "lány" a barna minden árnyalatában.
Összehangolt mozgással szelték a vizet a nádas mentén. Valószínű, hogy már a tavaszi költés helyét keresték.
Az apró kaviccsal leszórt sétány kitűnő terep a futáshoz.
Az út - padok, horgász -stégek és fedett uzsonnázó asztalok mellett vezet el.
Az egyik ilyen helyen két férfi iszogatta a napi adagját. Ahányszor elhaladtam mellettük, mindig megcsodáltak.
Gondolom, amolyan ütődött alaknak néztek, akinek nincs más dolga, minthogy kínozza magát. Persze nekem is meg volt róluk a véleményem.
Gondolataimból visszatérve az öltözőbe, valaki a délutáni biciklis élményeiről mesélt. Egy másik társam azon sajnálkozott, hogy ő nem tudott kijönni futni, mert valamilyen rendezvény szervezésével volt elfoglalva.
Mi nem vagyunk profi sportolók. Csak a mozgás szerelmesei. Ettől fittebbnek, dinamikusabbnak érezzük magunkat, s "csak" jobb lesz a közérzetünk.
Van aki minden nap kijön, van aki csak alkalomszerűen - arra hivatkozva, hogy sajnos már megint közbe jött valami.
Az egyik úszótársam - újságolvasás közben -, elaludt a fotelben. Amikor egy csobbanásra felriadt, megkérdeztem tőle:
Miért olvasod azt a reklámújságot?
Hogy tájékozódjak az itteni eseményekről - mondta nyúzottan.
És mi hasznod van ebből? - faggattam tovább. Nem hinném, hogy ez egy nyerő szokás.
Mert nem jó, ha valaki tájékozott? - csodálkozott a megjegyzésemen.
De igen - válaszoltam. De talán nem ebben a műfajban, és nem valami hasznosabb időtöltés helyett.
Azt szoktad mondani, hogy kevés a jövedelmed és a fődököd sem bánik veled tisztességesen.
Akkor nem azon kellene gondolkodnod, hogy miképp változtass a jelenlegi helyzeteden?
De, azon kellenne - ismerte be. Csakhogy én már bele törődtem az egészbe.
Akkor ne panaszkodj, hogy kevés a fizetésed és hidegben kell dolgoznod!
Miután elváltunk, még sokáig ezen a jeleneten gondolkodtam.
A legtöbb ember a komfort zónája fogságában él. Legyen ez bármennyire is alkalmatlan vágyai kielégítésére, görcsösen ragaszkodik hozzá.
Komoly megrázkódtatásokon kell keresztül mennünk ahhoz, hogy hajlandók legyünk ebből a megszokott, ám sivár világunkból kitörni.
Épp ezért hálásak lehetünk a nem várt eseményeknek, amelyek végre felráznak bennünket a már sehova sem vezető világunkból.
Tudat alattink hatására végre megszülethet az a döntés, amelynek bekövetkezésére titkon mindig is vártunk.
2008. január 28., hétfő
Hölgyeim és Uraim tegeződjünk!
Kedves Olvasó!
Remélem, hogy senki sem haragszik meg azért, hogy a honlapjainkra érkező "Kedves Látogató" megszólítása kapcsán a tegeződést választottuk.
Tesszük ezt azért, mert minden látogatót a barátunknak is tekintünk.
Reggelente lelkesen látunk munkához azért, hogy újabb mintát vagy segédletet fejlesszünk, illetve további szabályzatot készítsünk annak érdekében, hogy a vállalkozások sikeres működését támogathassuk.
Feltételezzük, hogy a web lapjainkon talált információk, útmutatások hasznosak lehetnek mindenki számára.
A folyamatosan változó adó- és számviteli törvényekben történő eligazodás nem egyszerű feladat. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Kitartóan dolgozunk azért, hogy ne okozzunk csalódást, és látogatóink rendszeresen visszatérjenek hozzánk.
Többször írtuk, ha valakinek nem nyeri el a tetszését a tegező megszólítás, jelzését követő válasz levelünkben ezt figyelembe vesszük!
Ma este történt egy ilyen eset.
Ezt követően rájöttünk, hogy az általunk alkalmazott automata rendszer nem teszi lehetővé a megszólítás egyedi igényekhez történő igazítását.
Feltételezve, hogy más látogatóban is megfogalmazódhat ilyen igény - az általunk küldött válasz levél lényegét közzé tesszük:
Tisztelt Uram!
Tudomásul vesszük egyedi kívánságát, mely szerint magázási viszonyban szeretne maradni velünk.
Ígérjük, hogy minden kézzel írott levelünkben ez iránti igényét tiszteletben fogjuk tartani.
Sajnos - az ígéretünket -, a honlap- és az automata levelező rendszerünk alkalmazása esetén nem tudjuk betartani.
A rendszer - az angol nyelv mintájára -, a kommunikáció egy közvetlenebb formájára épül.
Őszintén sajnáljuk, ha a tegező megszólításunk sérti az Ön személyét.
Természetesen jogában áll eldönteni, hogy ezek tudatában - a továbbiakban -, kapcsolatban kíván velünk maradni.
Tisztelettel: Lenkei József
ügyvezető igazgató
Inter Rezidencia Tanácsadó Kft.
http://www.cegiranytu.hu/
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
Remélem, hogy senki sem haragszik meg azért, hogy a honlapjainkra érkező "Kedves Látogató" megszólítása kapcsán a tegeződést választottuk.
Tesszük ezt azért, mert minden látogatót a barátunknak is tekintünk.
Reggelente lelkesen látunk munkához azért, hogy újabb mintát vagy segédletet fejlesszünk, illetve további szabályzatot készítsünk annak érdekében, hogy a vállalkozások sikeres működését támogathassuk.
Feltételezzük, hogy a web lapjainkon talált információk, útmutatások hasznosak lehetnek mindenki számára.
A folyamatosan változó adó- és számviteli törvényekben történő eligazodás nem egyszerű feladat. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Kitartóan dolgozunk azért, hogy ne okozzunk csalódást, és látogatóink rendszeresen visszatérjenek hozzánk.
Többször írtuk, ha valakinek nem nyeri el a tetszését a tegező megszólítás, jelzését követő válasz levelünkben ezt figyelembe vesszük!
Ma este történt egy ilyen eset.
Ezt követően rájöttünk, hogy az általunk alkalmazott automata rendszer nem teszi lehetővé a megszólítás egyedi igényekhez történő igazítását.
Feltételezve, hogy más látogatóban is megfogalmazódhat ilyen igény - az általunk küldött válasz levél lényegét közzé tesszük:
Tisztelt Uram!
Tudomásul vesszük egyedi kívánságát, mely szerint magázási viszonyban szeretne maradni velünk.
Ígérjük, hogy minden kézzel írott levelünkben ez iránti igényét tiszteletben fogjuk tartani.
Sajnos - az ígéretünket -, a honlap- és az automata levelező rendszerünk alkalmazása esetén nem tudjuk betartani.
A rendszer - az angol nyelv mintájára -, a kommunikáció egy közvetlenebb formájára épül.
Őszintén sajnáljuk, ha a tegező megszólításunk sérti az Ön személyét.
Természetesen jogában áll eldönteni, hogy ezek tudatában - a továbbiakban -, kapcsolatban kíván velünk maradni.
Tisztelettel: Lenkei József
ügyvezető igazgató
Inter Rezidencia Tanácsadó Kft.
http://www.cegiranytu.hu/
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
2008. január 22., kedd
Logika a tárgyalásban és az üzletkötésben
Amikor erre a könyvre gondolok, akkor régen történt események jutnak eszembe. Hétvégeken MLM találkozókra jártam. Mint oly sokan mások, én is szerettem volna nagy üzlethálózatot építeni, ünnepelt, sikeres vállalkozóvá válni.
A nagy terem zsúfolásig volt emberekkel. Forró hangulat uralkodott.
Az előcsarnokban rendszeresen megjelent egy könyvárus. Hosszúkás asztalát üzleti könyvek sokasága terítette be. Mindig hosszan időztem előttük. Olthatatlan vágy kerített hatalmába, hogy minden egyes darabot birtokoljak és elolvassak. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez csak hiú ábránd. Akkori anyagi lehetőségeim közepette, ezt nem engedhettem meg magamnak. Egyetlen dolog, amit tehettem, hogy havonta összegyűjtöttem egy könyvre valót.
Aztán eljött az izgalmas este, amikor választanom kellett az olvasmányok közül. Pozitív gondolkodás, siker lélektan, profi hálózatépítés, nyerő tárgyalási technikák, marketing praktikák, vezetés elmélet, az értékesítés tudománya... Melyiket válasszam?
Miután sikerült eldöntenem, boldogan siettem haza új és becses szerzeményemmel. Otthon azonnal nekiláttam és szinte faltam a szavakat.
Azóta hosszú évek teltek el. Gondolni is rossz rá, hogy mekkora hibát követhettem volna el annak idején, ha nem nem áldozok rájuk, ha nem tartom fontosnak az olvasást!
Ma már hála Istennek, bármikor, bármelyik könyvet megvásárolhatom. A kör bezárult. Az egykoron nehezen megszerzett olvasmányok lehetővé tették, hogy mindezt gond nélkül megengedhessem magamnak.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
A nagy terem zsúfolásig volt emberekkel. Forró hangulat uralkodott.
Az előcsarnokban rendszeresen megjelent egy könyvárus. Hosszúkás asztalát üzleti könyvek sokasága terítette be. Mindig hosszan időztem előttük. Olthatatlan vágy kerített hatalmába, hogy minden egyes darabot birtokoljak és elolvassak. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez csak hiú ábránd. Akkori anyagi lehetőségeim közepette, ezt nem engedhettem meg magamnak. Egyetlen dolog, amit tehettem, hogy havonta összegyűjtöttem egy könyvre valót.
Aztán eljött az izgalmas este, amikor választanom kellett az olvasmányok közül. Pozitív gondolkodás, siker lélektan, profi hálózatépítés, nyerő tárgyalási technikák, marketing praktikák, vezetés elmélet, az értékesítés tudománya... Melyiket válasszam?
Miután sikerült eldöntenem, boldogan siettem haza új és becses szerzeményemmel. Otthon azonnal nekiláttam és szinte faltam a szavakat.
Azóta hosszú évek teltek el. Gondolni is rossz rá, hogy mekkora hibát követhettem volna el annak idején, ha nem nem áldozok rájuk, ha nem tartom fontosnak az olvasást!
Ma már hála Istennek, bármikor, bármelyik könyvet megvásárolhatom. A kör bezárult. Az egykoron nehezen megszerzett olvasmányok lehetővé tették, hogy mindezt gond nélkül megengedhessem magamnak.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
2008. január 20., vasárnap
A csábítás ereje
Kapcsolatban vagy potenciális vásárlóddal. Bizonyára érdekli az általad kínált termék, vagy szolgáltatás. Valami miatt mégis tétovázik.
Éppen nincs pénze, nem ér rá kitölteni a megrendelő lapot, nincs rá azonnal szüksége, vagy úgy gondolja, hogy azért még megnézne egy-két ajánlatot.
Sokan azt tanítják, hogy ez az a pillanat, amikor le kell csapni a vásárlóra egy ellenállhatatlan ajánlattal. Mondjuk egy 40%-os kedvezmény felkínálásával. Az ajánlat három napig érvényes.
Szegény ember! Most aztán főhet a feje! Vegyen el a "konyhapénzből"? Halassza el a következő programját? Igaz, hogy most tél van és ez a cucc csak nyáron fog kelleni... Amíg más ajánlat után járkál, addig elúszik a nagy lehetőség!
A kierőszakolt eladás általában megbosszulja magát. A vevő utólag rájön, hogy olyasmit erőltettek rá, amit ő igazából nem is akart. Vagy a vásárlást követően olyan következményekkel kellett szembesülnie, amelyeket akkor és ott nem volt képes józan fejjel átgondolni.
Gondoljunk csak az ingyen hitelből megvásárolható nagyértékű karácsonyi ajándékokra. Aki ilyen kölcsönhöz folyamodik, az átgondolja, hogy tíz éven át kell havonta törlesztenie? Mi lesz jövő Karácsonykor?
Az ilyen ajánlattevőknek nyilvánvalóan csak egy dolog lebeg a szemük előtt: abban a pillanatban megfogni a vevőt!
Felmerül a kérdés, hogy hosszú távon mi ennek a haszna?
A mézesmadzagok folyamatosan gyarapítják a csalódott vevők számát. És van még két járulékos hatása is:
Éppen nincs pénze, nem ér rá kitölteni a megrendelő lapot, nincs rá azonnal szüksége, vagy úgy gondolja, hogy azért még megnézne egy-két ajánlatot.
Sokan azt tanítják, hogy ez az a pillanat, amikor le kell csapni a vásárlóra egy ellenállhatatlan ajánlattal. Mondjuk egy 40%-os kedvezmény felkínálásával. Az ajánlat három napig érvényes.
Szegény ember! Most aztán főhet a feje! Vegyen el a "konyhapénzből"? Halassza el a következő programját? Igaz, hogy most tél van és ez a cucc csak nyáron fog kelleni... Amíg más ajánlat után járkál, addig elúszik a nagy lehetőség!
A kierőszakolt eladás általában megbosszulja magát. A vevő utólag rájön, hogy olyasmit erőltettek rá, amit ő igazából nem is akart. Vagy a vásárlást követően olyan következményekkel kellett szembesülnie, amelyeket akkor és ott nem volt képes józan fejjel átgondolni.
Gondoljunk csak az ingyen hitelből megvásárolható nagyértékű karácsonyi ajándékokra. Aki ilyen kölcsönhöz folyamodik, az átgondolja, hogy tíz éven át kell havonta törlesztenie? Mi lesz jövő Karácsonykor?
Az ilyen ajánlattevőknek nyilvánvalóan csak egy dolog lebeg a szemük előtt: abban a pillanatban megfogni a vevőt!
Felmerül a kérdés, hogy hosszú távon mi ennek a haszna?
A mézesmadzagok folyamatosan gyarapítják a csalódott vevők számát. És van még két járulékos hatása is:
A fantasztikus árengedmény határideje lejár. Valaki azt követően vásárol és örömmel újságolja ismerősének, hogy milyen csodálatos dolgot talált egészen jó áron! Az ismerős reakciója hideg zuhanyként éri: Ugyan már! Én ugyanezt tegnap 40%-al olcsóbban vettem. Ugyanez a helyzet, ha az akciót megelőző napokban vásárolt valaki.
Másik negatív hatás a kis ördög, ami ott motoszkál az ember fejében, ha egy jelentős árengedménnyel szembesül: Végül is mennyit ér ez a termék? Lehetséges, hogy ez a "kedvezményes" ár nem is annyira kedvezményes? Az igazinak feltüntetett érték, csupán egy horgony? Ilyenkor eszembe jut, hogy a farkánál fogva lógatott macskának, úgy lehet örömöt szerezni, ha elengedjük.
Természetesen joga van mindenkinek azt hinni, hogy a nagy árengedmény hosszú távon sem rontja a termék eladási esélyeit. Én azonban úgy vélem, hogy ennél vannak sokkal eredményesebb marketing praktikák.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
2008. január 12., szombat
Végelszámolás
A telephely bejárati nagykapuja félig van behajtva. Kopott rácsozatán félrebillent tábla díszeleg: kutyával őrzött terület.
A hatalmas udvar néptelen. Az egyik végében lévő betonkeverő építmény némán gubbaszt. Az üzemcsarnokok ajtaján hatalmas lakatok köszöntik a belépni vágyót.
A legbarátságosabb rész az egyemeletes irodaház. Itt még az élet jelei is felfedezhetők. Néhány kerékpár a tartóba állítva. Két-három személygépjármű a parkolóban.
Az emeleti tanácsteremben gyülekeznek a tulajdonosok. Zömével idős emberek, jó néhány közülük már a nyugdíjas éveit tapossa. Akad azért fiatalabb is közöttük.
Halkan beszélgetnek kisebb csoportokba verődve.
A kitűzött időpontra megérkezik az elnök. Egy éve már, hogy ő is nyugdíjba vonult. Helyet foglal a széksorokkal szemben elhelyezett kicsi asztalnál. Egy ideig zsebeiben kotorász, majd elővesz egy gyűrött papírlapot. Rövíd olvasgatás után felemeli tekintetét és végigpásztázza az egybegyűlteket. A terem elcsendesül. Az emberek várakozóan figyelnek.
Néhány pillanatig kínos csend vibrál a levegőben. Az elnök előre-hátra ingatja a fejét, mintha szenvedélyesen beszélne. Jó ideig azonban egy szót sem szól. Mielőtt ez a némaság elviselhetetlenné válna, megszólal. Üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy a közgyűlés határozatképes, felkéri a gazdasági vezetőt a jegyzőkönyv vezetésére, két idősebb kollégát pedig ennek hitelesítésére. Megszavaztatja az egyetlen napirendi pontot, amely a szövetkezet végelszámolásáról szól. Aztán számok ismertetése következik. Kissé vontatottan sorolja az adatokat, megmeg állva, mintha az emlékeiben kutatna.
Van mire emlékezni. Néhány éve még a vállalkozás dagadó vitorlákkal szelte az üzleti világ óceánját. Sikeres pályázatok, már januárban aláírt szerződésekkel biztosított üzleti év, fejlesztések, sok embernek munkalehetőség.
Az évzáró közgyűlések ünnepnapoknak számítottak. Elegáns vendéglőben tartott zártkörű rendezvény, étellel, itallal gazdagon megrakott asztalok és zenés, táncos mulatság befejezésül. Ilyenkor a családtagok is részt vettek. És természetesen a szövetkezet működését támogató szakértők. Mindenki találgatta, hogy vajon mekkora osztalékra tesz javaslatot a vezetőség. A ceremónia évről évre ismétlődött nagyjából ugyanannak a forgatókönyvnek az alapján. A pénz már előre borítékolva volt mindenki számára. Csak a papírformát kellett lerendezni.
Most közli az elnök a veszteséget. A jelenlevők némán hallgatják. A szóbeszédből már tudni lehetett mindent, de azért csak más érzés volt mindezt hivatalosan, az elnök szájából hallani.
A végelszámolás azt jelenti, hogy a vállalkozás még rendelkezik annyi vagyonnal, amennyi a hitelezők követeléseinek kielégítésére elegendő - magyarázza az elnök.
Ha jól értettem, akkor a tulajdonosok egy fillére sem számíthatnak? - kérdezi valaki.
Attól függ, hogy mennyiért sikerül értékesíteni a vagyontárgyakat. A hitelező bank jelzálogot jegyeztetett be a szövetkezet ingatlanjaira. Kevés az esély, hogy ennek rendezése után valami maradjon - válaszolgat az elnök.
Hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe? - kiált fel mélységesen csalódott hangon egy idősebb férfi.
Miért? - kérdezem én is magamtól, még napokkal az esemény megtörténte után is. Mi fogta ki a szelet a vállalkozás vitorlájából?
Akkor és ott próbáltam megmagyarázni. Elvesztettétek a lendületet, azt a belső energiát, amely minden cég életben tartásához elengedhetetlenül szükséges. Bizonyára belefáradtatok. A piaci körülmények gyökeresen megváltoztak az utóbbi években. Más eszközöket kell bevetni. Internet, információs társadalom, - soroltam a trendeket. Nem tudtátok, vagy nem is akartátok az új módszereket, eljárásokat átvenni, megtanulni.
Sokan bólogattak. Ezek az idős, egyszerű emberek, elsősorban már nem maguk miatt, hanem a gyerekeik jövője miatt aggódnak. Hol fognak dolgozni? Miből fognak megélni, családot alapítani?
Higgyétek el, hogy ez a vállalkozások természetrajza - vigasztaltam őket. Megszületik, növekszik, virágzik, majd hanyatlásnak indul és vége van. Csak az élethosszban és a növekedés mértékében van különbség. Mint az élőlényeknél. De ez egyben azt is jelenti, hogy születnek újak, további kifogyhatatlan lehetőségeket kínálva.
Igazságtalan ez a világ - gondolkodik hangosan egy nyugdíjas bácsi. Csak az tud érvényesülni, akinek befolyásos összeköttetései vannak! És aki nem becsületes eszközökhöz folyamodik...
A jó és a rossz folyamatos harcban áll egymással - érvelek. Ez így van azóta, amióta létezik a világ. Sokan lebuknak tisztességtelen játékaik folyamán. Többé-kevésbé a büntetésüket is elnyerik. Helyettük azonban, megjelennek mások, még rafináltabb taktikákkal. És a küzdelem folytatódik!
Mi lesz ezután? Ez azt jelenti, hogy ide már be sem jöhetünk - méltatlankodnak többen is. Valaki válaszol. Nekem eszembe jut a bejáratra kihelyezett tábla: kutyával őrzött terület.
Miért? - jelenik meg újból a szűnni nem akaró kérdés. A lelkünk mélyén pedig felötlik egy gondolat: talán nincs is jó válasz.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
A hatalmas udvar néptelen. Az egyik végében lévő betonkeverő építmény némán gubbaszt. Az üzemcsarnokok ajtaján hatalmas lakatok köszöntik a belépni vágyót.
A legbarátságosabb rész az egyemeletes irodaház. Itt még az élet jelei is felfedezhetők. Néhány kerékpár a tartóba állítva. Két-három személygépjármű a parkolóban.
Az emeleti tanácsteremben gyülekeznek a tulajdonosok. Zömével idős emberek, jó néhány közülük már a nyugdíjas éveit tapossa. Akad azért fiatalabb is közöttük.
Halkan beszélgetnek kisebb csoportokba verődve.
A kitűzött időpontra megérkezik az elnök. Egy éve már, hogy ő is nyugdíjba vonult. Helyet foglal a széksorokkal szemben elhelyezett kicsi asztalnál. Egy ideig zsebeiben kotorász, majd elővesz egy gyűrött papírlapot. Rövíd olvasgatás után felemeli tekintetét és végigpásztázza az egybegyűlteket. A terem elcsendesül. Az emberek várakozóan figyelnek.
Néhány pillanatig kínos csend vibrál a levegőben. Az elnök előre-hátra ingatja a fejét, mintha szenvedélyesen beszélne. Jó ideig azonban egy szót sem szól. Mielőtt ez a némaság elviselhetetlenné válna, megszólal. Üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy a közgyűlés határozatképes, felkéri a gazdasági vezetőt a jegyzőkönyv vezetésére, két idősebb kollégát pedig ennek hitelesítésére. Megszavaztatja az egyetlen napirendi pontot, amely a szövetkezet végelszámolásáról szól. Aztán számok ismertetése következik. Kissé vontatottan sorolja az adatokat, megmeg állva, mintha az emlékeiben kutatna.
Van mire emlékezni. Néhány éve még a vállalkozás dagadó vitorlákkal szelte az üzleti világ óceánját. Sikeres pályázatok, már januárban aláírt szerződésekkel biztosított üzleti év, fejlesztések, sok embernek munkalehetőség.
Az évzáró közgyűlések ünnepnapoknak számítottak. Elegáns vendéglőben tartott zártkörű rendezvény, étellel, itallal gazdagon megrakott asztalok és zenés, táncos mulatság befejezésül. Ilyenkor a családtagok is részt vettek. És természetesen a szövetkezet működését támogató szakértők. Mindenki találgatta, hogy vajon mekkora osztalékra tesz javaslatot a vezetőség. A ceremónia évről évre ismétlődött nagyjából ugyanannak a forgatókönyvnek az alapján. A pénz már előre borítékolva volt mindenki számára. Csak a papírformát kellett lerendezni.
Most közli az elnök a veszteséget. A jelenlevők némán hallgatják. A szóbeszédből már tudni lehetett mindent, de azért csak más érzés volt mindezt hivatalosan, az elnök szájából hallani.
A végelszámolás azt jelenti, hogy a vállalkozás még rendelkezik annyi vagyonnal, amennyi a hitelezők követeléseinek kielégítésére elegendő - magyarázza az elnök.
Ha jól értettem, akkor a tulajdonosok egy fillére sem számíthatnak? - kérdezi valaki.
Attól függ, hogy mennyiért sikerül értékesíteni a vagyontárgyakat. A hitelező bank jelzálogot jegyeztetett be a szövetkezet ingatlanjaira. Kevés az esély, hogy ennek rendezése után valami maradjon - válaszolgat az elnök.
Hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe? - kiált fel mélységesen csalódott hangon egy idősebb férfi.
Miért? - kérdezem én is magamtól, még napokkal az esemény megtörténte után is. Mi fogta ki a szelet a vállalkozás vitorlájából?
Akkor és ott próbáltam megmagyarázni. Elvesztettétek a lendületet, azt a belső energiát, amely minden cég életben tartásához elengedhetetlenül szükséges. Bizonyára belefáradtatok. A piaci körülmények gyökeresen megváltoztak az utóbbi években. Más eszközöket kell bevetni. Internet, információs társadalom, - soroltam a trendeket. Nem tudtátok, vagy nem is akartátok az új módszereket, eljárásokat átvenni, megtanulni.
Sokan bólogattak. Ezek az idős, egyszerű emberek, elsősorban már nem maguk miatt, hanem a gyerekeik jövője miatt aggódnak. Hol fognak dolgozni? Miből fognak megélni, családot alapítani?
Higgyétek el, hogy ez a vállalkozások természetrajza - vigasztaltam őket. Megszületik, növekszik, virágzik, majd hanyatlásnak indul és vége van. Csak az élethosszban és a növekedés mértékében van különbség. Mint az élőlényeknél. De ez egyben azt is jelenti, hogy születnek újak, további kifogyhatatlan lehetőségeket kínálva.
Igazságtalan ez a világ - gondolkodik hangosan egy nyugdíjas bácsi. Csak az tud érvényesülni, akinek befolyásos összeköttetései vannak! És aki nem becsületes eszközökhöz folyamodik...
A jó és a rossz folyamatos harcban áll egymással - érvelek. Ez így van azóta, amióta létezik a világ. Sokan lebuknak tisztességtelen játékaik folyamán. Többé-kevésbé a büntetésüket is elnyerik. Helyettük azonban, megjelennek mások, még rafináltabb taktikákkal. És a küzdelem folytatódik!
Mi lesz ezután? Ez azt jelenti, hogy ide már be sem jöhetünk - méltatlankodnak többen is. Valaki válaszol. Nekem eszembe jut a bejáratra kihelyezett tábla: kutyával őrzött terület.
Miért? - jelenik meg újból a szűnni nem akaró kérdés. A lelkünk mélyén pedig felötlik egy gondolat: talán nincs is jó válasz.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)