A ma esti úszó edzés is véget ért. Letudtuk a szokásos ezer métert. Az öltözőben a fiúkkal beszélgetünk a nap eseményeiről.
Napközben - a bányató körül - már öt kört, vagyis öt kilométert futottam.
Csodálatos volt ez a február szombati délidőben. Ragyogó napsütés, úgy tíz fok körüli hőmérséklettel.
A szél enyhén fújdogált. A vadkacsák is megjelentek a tó vizén. A "fiú" pompás színes tollruhában, a "lány" a barna minden árnyalatában.
Összehangolt mozgással szelték a vizet a nádas mentén. Valószínű, hogy már a tavaszi költés helyét keresték.
Az apró kaviccsal leszórt sétány kitűnő terep a futáshoz.
Az út - padok, horgász -stégek és fedett uzsonnázó asztalok mellett vezet el.
Az egyik ilyen helyen két férfi iszogatta a napi adagját. Ahányszor elhaladtam mellettük, mindig megcsodáltak.
Gondolom, amolyan ütődött alaknak néztek, akinek nincs más dolga, minthogy kínozza magát. Persze nekem is meg volt róluk a véleményem.
Gondolataimból visszatérve az öltözőbe, valaki a délutáni biciklis élményeiről mesélt. Egy másik társam azon sajnálkozott, hogy ő nem tudott kijönni futni, mert valamilyen rendezvény szervezésével volt elfoglalva.
Mi nem vagyunk profi sportolók. Csak a mozgás szerelmesei. Ettől fittebbnek, dinamikusabbnak érezzük magunkat, s "csak" jobb lesz a közérzetünk.
Van aki minden nap kijön, van aki csak alkalomszerűen - arra hivatkozva, hogy sajnos már megint közbe jött valami.
Az egyik úszótársam - újságolvasás közben -, elaludt a fotelben. Amikor egy csobbanásra felriadt, megkérdeztem tőle:
Miért olvasod azt a reklámújságot?
Hogy tájékozódjak az itteni eseményekről - mondta nyúzottan.
És mi hasznod van ebből? - faggattam tovább. Nem hinném, hogy ez egy nyerő szokás.
Mert nem jó, ha valaki tájékozott? - csodálkozott a megjegyzésemen.
De igen - válaszoltam. De talán nem ebben a műfajban, és nem valami hasznosabb időtöltés helyett.
Azt szoktad mondani, hogy kevés a jövedelmed és a fődököd sem bánik veled tisztességesen.
Akkor nem azon kellene gondolkodnod, hogy miképp változtass a jelenlegi helyzeteden?
De, azon kellenne - ismerte be. Csakhogy én már bele törődtem az egészbe.
Akkor ne panaszkodj, hogy kevés a fizetésed és hidegben kell dolgoznod!
Miután elváltunk, még sokáig ezen a jeleneten gondolkodtam.
A legtöbb ember a komfort zónája fogságában él. Legyen ez bármennyire is alkalmatlan vágyai kielégítésére, görcsösen ragaszkodik hozzá.
Komoly megrázkódtatásokon kell keresztül mennünk ahhoz, hogy hajlandók legyünk ebből a megszokott, ám sivár világunkból kitörni.
Épp ezért hálásak lehetünk a nem várt eseményeknek, amelyek végre felráznak bennünket a már sehova sem vezető világunkból.
Tudat alattink hatására végre megszülethet az a döntés, amelynek bekövetkezésére titkon mindig is vártunk.
Vállalkozás menedzsment, cégépítés, gazdaságpolitika, marketing, internet
4 megjegyzés:
Kedves József!
Számomra is lehangoló az az állapot, amiben sok ember létezik. Direkt nem azt írtam, hogy él.
Január óta írom második könyvem anyagát és még nem jutottam a végére. A témája illeszkedik ezen írásodhoz. Ha megengeded ebből idéznék most egy pár sort.
…ezeken az oldalakon keresztül egy más szemléletet és egy más gondolkodásmódot szeretnék átadni Neked. Nagyon szeretném, hogy ezt átvedd és alkalmazd a mindennapjaidban. Hogyan is segítettél? Történt egyszer, hogy araszoltam az autómmal a forgalomban és mivel éppen nem volt semmi tennivalóm, felpillantottam a mellettem álló BKV buszra. A bepárásodott ablakokon keresztül néhány ember sziluettjét véltem felfedezni.
Minden ablak párában úszott, csak egy-két ablakon láttam annak nyomát, hogy valaki letörölte azt és így szabadon kipillanthatott rajta. Örültem a látványnak meg nem is. Örültem, hogy akadnak emberek, akiket még érdekel az, hogy éppen hol is tartanak és hogy merre mennek az úton. Aminek viszont nem örültem az az volt, ami az arcukra volt írva. A beletörődés a megváltoztathatatlanba. Rabszolgák voltak, rabok a saját életükben.
Megbénítja őket saját félelmük. Beletörődtek, hogy szabad embernek születtek, de rabszolgaként élnek és rabszolgaként fognak meghalni is. Na, nem! Ezen változtatnod kell! Hogy miért? Mert nem erre születtél! Ne enged, hogy a magad épített fal magába zárjon! Ne enged, hogy mások mondják meg mit csinálj és legfőképpen, hogy hogyan! Ha ezt a könyvet a kezedbe tartod és idáig nem tetted le, ne is tedd. Azt gondolom, nem akarsz ahhoz a tömeghez tartozni többé, aki a bepárásodott busz üvegét még csak le sem törli. Jó kezdet! Csak és kizárólag rajtad múlik, hogy sikeres legyél.
Na igen, a Siker. Elcsépeltnek tűnhet ez a szó. Az is! Magam ellen beszélnék? Dehogy! A siker nem csak a Kiváltságosok érdeme! Tudom, hogy az arc nélküli hatalom nem ezt sulykolja beléd és próbálja belém is immár sok éve. Mekkora eredménnyel? Lassan húsz éve nem sikerült megingatniuk ebben a hitemben sem, mióta vállalkozó lettem. Hiszem, hogy Te is képes vagy felépíteni egy birodalmat, ahol király lehetsz és nem rabszolga!
Milyen jövő vár rád, ha nem cselekszel? Ha még nem tetted fel magadban a kérdést, akkor éppen itt az ideje!
Hol fogsz tartani hat hónap múlva?
Elő fognak léptetni?
Több szabadságot kapsz?
Biztosabb lesz a munkád?
Több időt tölthetsz a családoddal?
Számíthatsz fizetésemelésre hat hónap múlva?
Egy év múlva?
Várhatóan mennyit fogsz keresni egy év múlva?
Elég lesz?
Félre tudsz tenni majd egy kis extra pénzt?
Akkor hagyod abba a napi munkát, amikor csak akarod?
El tudsz szabadulni, hogy megnézhesd a fiad foci meccsét, vagy elmehessek egy koncertre, moziba?
Jó kérdések, igaz? De nézzük tovább! Nézzük meg eddigi életedet!
15-20 év munka után pénzt keresel a jelzálogot biztosító banknak, az adóhivatalnak, az autógyárnak, a mobiltelefon szolgáltatónak, a szupermarketnek, az áramszolgáltatónak. Nézd meg a bankszámládat a hó végén! Menyi marad meg NEKED a jövedelmedből? Na és megérte? A munkahelyeden mi a helyzet? Szeretsz ott dolgozni? Szereted, amit csinálsz? Szereted a főnöködet? Elismeri a munkádat? Nézd meg a munkatársaidat! Velük szeretnéd eltölteni a hátralevő életedből azt az időt, amit munkával kell eltöltened?…
…Talán, mert nincs bennük céltudatosság. Persze az is cél lehet, hogy legyen hol aludnom, a gyermekeimet felneveljem, elmenjek nyaralni, lecseréljem a régi autómat, felássam a kertet stb. Miért kell célokat „kitalálni”? Csupán azért, mert ezek elérése vezet a sikerhez! Tehát akinek nincs különösebb célja az életben, az soha nem lesz sikeres! Ahhoz, hogy sikeres légy a vállalkozásodban, be kell vezetned az úgynevezett Célkereső Mechanizmust. Ezáltal eljuthatsz az általad kitűzött célhoz. Mi a menete? Legelőször is, dönts! De miért nem élünk automatikusan? Sajnos működik a kudarc mechanizmus bennünk.
A kényelmi zónában nem tesszük meg a siker eléréséhez szükséges erőfeszítéseket. Húzódozunk attól, hogy a ránk szabott életünkben valamit is változtassunk.
A kudarc mechanizmust a siker mechanizmusával győzhető le. Ehhez kell egy jó célkitűzés. Legyenek vágyaid, pozitív élményeid, kitartásod, és a gondolataid tiszták! A sikeres emberek attól sikeresek, hogy mindig új és újabb célokat „találnak ki” maguknak.
Akik nem ismerik a cél jelentőségét és nem tudják a „hogyant” , félnek a visszautasítástól és a kudarctól, azokból soha nem lesz igazi vállalkozó!…
Foglalkozásomnál fogva kerestek már meg olyan emberek, akik vállalkozni szerettek volna. A többségüket elriasztották a felvázolt buktatók. „Ja hogy itt dolgozni kell keményen?
Szerencséjükre akadtak olyanok is, akik belevágtak, mert felismerték a lehetőséget, hogy egy tartalmas, izgalmas élhetnek.
Szerintem, ez motivál mindkettőnket.
Üdv,
Gábor
Szia Gábor!
Fantasztikusan jól írsz. Érezni, ahogy rajta tartod a kezed a vállalkozói lét pulzusán.
Annyit tennék hozzá, hogy a sikeres emberek igyekszenek magukat körülvenni olyanokkal, akik szintén sikeresek.
Melyik volt előbb? A tyúk, vagy a tojás? Azért sikeres valaki, mert panaszkodás helyett folyamatosan a lehetőségeket kutatja, soha sem hibáztat másokat és tanulságokat igyekszik levonni minden egyes kudarcból? Vagy ha, sikeres valaki, akkor ennek egyenes következménye, hogy egész lényét a bizakodás, a pozitív gondolatok hatják át?
Talán nem is annyira lényeges, hogy melyik volt elébb!
Én örülök neki, hogy egy társaságba tartozunk. És szeretném, ha minél több vállalkozó, vagy vállalkozni vágyó csatlakozna hozzánk. A kapu nyitva áll.
Izgalommal várom a könyvedet. A profil részhez is gratulálok.
Szia József!
Köszönöm az elismerésedet! Nagyon nyögvenyelősen megy a munka. Nem sok időm akad arra, hogy végre befejezzem és beadhassam a kéziratot. De ezt is végigviszem.
A kérdést megválaszolni részemről roppant egyszerű. A „tyúk”!
Most mondjam azt, hogy én is örülök?
Naná, hogy azt mondom!
De hogy mikor lesz a Kávézóban igazi zsongás, azt még megjósolni sem tudom. Még a végén Ritának lesz igaza. :) Ha pedig ez megtörténik, akkor kezdődik csak az igazi móka! Kitalálni, hogy miért vagyunk csak egy páran akik látogatjuk a Kávézó :)
Ui.:Komfortzónánk annyira fogva tart minket, hogy már megjegyzést sem teszünk a bejegyzések után?
Hölgyeim és Uraim! Valakinek csak van véleménye!
Nem hiszem, hogy olyan nyögvenyelős az! Csak biztosan egyéb elfoglaltságod is van.
Lesz zsongás, megígérem. Csak türelem!
Megjegyzés küldése