Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. május 21., szombat

Jó adósság - rossz adósság

Amikor adósság teherről esik szó, gyakran van olyan érzése az embernek, hogy még meghatározó szakmai körökben is előfordulnak torz nézetek e kérdéskörrel kapcsolatban. Persze nagyon jól hangzik az, ha valaki a zászlajára tűzi, hogy harcol az adósság ellen, mert úgy tartja, hogy ez a fejlődés legfőbb akadálya és minden baj forrása.

Az eladósodottság valóban nagy teher. A világ számos országában okoznak komoly költségvetési problémát a fizetendő kamatok. Az is tény, hogy ez általában egy hosszú évekre visszanyúló folyamat, amelynek kapcsán az aktuálpolitika az elődökre tud mutogatni, elterelve a figyelmet esetleges jelenlegi gazdaságpolitikai hibákról.

A közvéleményt könnyű befolyásolni és nagy népszerűség is szerezhető olyan megbélyegző kifejezések  használatával, amelyek az adósságot rossz fényben tüntetik fel. A társadalom egészséges fejlődési készsége szempontjából ez igen jelentős károkat tud okozni.

Mert hogyan is működik a világ?

Ha valakinek van egy jó, életképes ötlete és ezt meg is kívánja valósítani, akkor eszközök kellenek hozzá, amelyek többnyire pénzből finanszírozhatók. Vagyis az ötletgazdánk adósságba kell verje magát, hogy álmait valóra váltsa. Adóssága aranyat ér, ha a megvalósuló ötlet többet hoz a konyhára, mint amennyit a kölcsön és kamatai visszafizetésére fordítania kell. Ugyanakkor minden olyan kölcsön, amely életképtelen elképzelések megvalósítását lenne hivatott finanszírozni, vagy egyszerűen csak a sehová nem vezető kiadások átmeneti fedezetéül szolgál, az csak tovább rontja a helyzetet és egyértelműen rossz adósság.

A jó adósság a forrása minden sikeres vállalkozásnak. Így jöttek létre a gyárak, a termékek és szolgáltatások, amelyek az emberek életében meghatározó szerepet játszanak. Aki ezt kétségbe vonja, az a siker esélyét is eltaszítja magától.

Az adósság és az eredmény közvetlen összefüggésén túl, bonyolultabb kölcsönhatások is léteznek. Ha egy ország mondjuk valamilyen infrastrukturális beruházást finanszíroz hitelből, annak eredményét sokkal nehezebb lemérni. Már csak azért is, mert térben és időben eltérő módon fejti ki hatását.

Állítsunk egymás mellé két "versenyzőt"! Az egyik hitelt vesz fel és autópályákat épít, a másik egyiket sem. Ha megnézzük kellő idő eltelte után, hogy melyik vonz több munkahelyteremtő befektetőt, akkor nagy valószínűséggel a beruházó lesz az, amelyik nagy kamat-teherrel, de lényegesen alacsonyabb szociális kiadásokkal tudja majd összeállítani az elkövetkező évek költségvetését. Ugyanez az oktatás, a tudományos alapkutatás, a kultúra és az egészségügyi intézmény hálózat esetében is elmondható. Ezekben az esetekben is beszélhetünk jó adósságról, amennyiben az ilyen jellegű beruházások pozitív szaldója megfelelő időtávban kitapintható.

Még egy egyszerű számszaki példa, hogy mindenki megértse:

Egy vállalkozó 1000 forint értékű áru eladása után 20 százalék, azaz 200 forint hasznot realizál. Rendelkezik 10 ezer forint tőkével. Ha mindezt befekteti, akkor kereshet 2 ezer forintot. Amennyiben 10 millió forint kölcsönt vesz fel és minden 1000 forint után 150 forint kamatterhe keletkezik, úgy 500 ezer forint haszonra számíthat.
Ez jó adósság? Természetesen igen! És mikor nem az? Hát ha a vállalkozó egy luxusautót vesz a kölcsönből és nem áruba fekteti, akkor elmarad a haszon és ott marad a kamatteher, amelyet nem lesz miből fizetni. Ez viszont már rossz adósság!

Ennek a vállalkozónak az alapszabályába rögzíteni, hogy nem vehet fel hitelt, az nagy hiba lenne. De az is, ha a bank forrásait vonnánk el, aki hitelezni tud számára. Nem tudni különbséget tenni jó és rossz adósság között, az szakmai hozzá nem értés. És csak remélhetjük, hogy eljön az idő, amikor pénzhez értő emberek a gyerekeket már iskolás éveik alatt minderre megtanítják.

2011. május 14., szombat

A multi ünnepel, - avagy boldog születésnapot Rafi

RAFI 20-jährige Geburtstag
Egy német multi most születésnapot ünnepel. A nagy múltú és szebb időket megért főiskola tornacsarnoka lufikkal, színes szalagokkal feldíszítve várta a dolgozókat és a vendégeket. Itt van az országgyűlési képviselő, a polgármester, a tűzoltó parancsnok, a rendőrkapitány a média és még sok más közéleti személyiség. Itt vannak a cég által igénybe vett szakértők, a jogi képviselő, a könyvvizsgáló, a nyelvtanár, az üzemorvos és az alvállalkozók. És végül, de nem utolsó sorban itt van több száz dolgozó a párjával és itt vannak azok is, akik innen vonultak nyugállományba. Az emelvénnyel átellenes oldalon, a díszasztalnál helyet foglalnak a társaság vezetői és a német tulajdonosok.

Az egybegyűltek kétnyelvű köszöntése szinte végtelen hosszúnak tűnik. És még így is lehet, hogy valaki, fontos személyiségnek tartva magát, megsértődik, mert őt név szerint nem említették.

Max Sterk
Az elmúlt húsz évet sokszor emlegetik a politikában. Vannak akik a demokrácia terén elért vívmányokat tartják a legfontosabbnak. Mások elhibázott lépések sorozatát és a fejlődés szempontjából elvesztegetett éveket emlegetnek. És olyanok is vannak szép számmal, akik ezt az időszakot bűnös korszaknak titulálják.

Nehéz ebben igazságot tenni. Olyan ez, mint a gulyásleves. Van benne ez is, meg az is. Ki-ki a szája íze szerint ítéli meg, hogy mennyire csípős, vagy  mennyire finom.

Gerhard Schenk und Ferenc Papp
Az egyik német tulajdonos a társaságról beszél és egy nagy kivetítőn megjelenő ábrákat magyaráz. Német, angol, francia, olasz és magyar leányvállalatok. A legújabb pedig Shanghaiban. Szó van a termékekről, az iparág világpiaci szerepéről, a kiélezett verseny helyzetekről, a munkatársak szerepéről és a jövőről. A teljesítmény ábra mutatja a gazdasági világválság idején, a 2008-2009 években megélt jelentős visszaesést. Majd a 2010 évben ismét felfelé kúszó görbe jelzi azt a kilábalást, amely jelen pillanatban is folytatódik.

A cég kiváló példája annak, hogy a magyar gazdasági teljesítmény mennyire függ a németek sikeres szereplésétől. Ha nekik van megrendelésük, ha új termékeket tudnak bevezetni, ha idehozzák a technológiát, ha új vevőköröket képesek kiépíteni, akkor a magyar leánynak és a sok dolgozójának van munkája és biztosítva van családjaik megélhetése. Ha mindez nincs, akkor holnap mindenki mehet haza. Manapság, amikor javulni látszanak gazdasági mutatóink, akkor jobb ha mindenki tisztában van ezzel a tényszerű realitással.

Die Anerkennung
László Barna und
Gerhard Schenk
A tulajdonosok jövőbeni beruházási tervekről beszélnek. A tőke természete már csak ilyen. Ha van nyereség, akkor annak nagy része visszaforog a növekedésbe. Persze egy multi mérlegel. Megvizsgálja leányvállalatai lehetőségeit. Figyelembe veszi az adott ország gazdaságpolitikájának kiszámíthatóságát, az igénybe vehető infrastruktúrát, a rendelkezésre álló munkaerő felkészültségi szintjét, iskolázottságát, az utánpótlás feltételeit és a potenciális beszállítói kör lehetőségeit. A tőke nem érzelmi alapon mérlegel és harcba sem kíván szállni senkivel. Oda telepszik, ahol a legkedvezőbb feltételek biztosítottak számára. Aki ezt a bizalmat megrendíti, az nagy bűnt követ el országának lakóival szemben. Arra ítéli az embereket, hogy menjenek kapálni.

Geburtstagskuchen
De persze most nincs így! Ne fessük az ördögöt a falra. A zsúrkocsi begördül a tűzijátékkal körbe fogott hatalmas tortával, amelyen egy nagy 20-as szám jelképezi a több mint száz éves múltra visszatekintő német cég magyar leányvállalatának húsz éves születésnapját.






Wir sind zusammen
Hallhatjuk közben a társaság törekvéseit, hitvallását: "az ember és a gép közötti innovatív kommunikáció"; "függetlenség, természetes növekedés és eredményesség"; "csúcsminőségi kínálat a fogyasztók számára". A jelenlévők tapsolnak. A legrégebben itt dolgozó munkatársakat megajándékozzák. Mindez olyan európai.

Természetesen nincs azzal baj, ha nyitottak vagyunk más kultúrákra. De ha valamit előnyben kell részesíteni, akkor az egyik ilyen fontos dolog az európaiság. Amennyiben az öreg kontinens nem tart össze, akkor könnyen távoli gazdasági hatalmak játékszerévé válhat.

Vacsora után már a táncé a főszerep. Az esemény üde színfolt egy magyar kisváros lakóinak életében. Egy olyan városban, ahol gyakorlatilag alig létezik ipar. Ahol az emberek jó részének a polgármesteri hivatal, állami intézmények, kórház, iskolák, önkormányzati cégek biztosítanak munkát és megélhetést. Másik jelentős része pedig önfoglalkoztató kisvállalkozásokban tevékenykedik. És ott vannak a szociális munkások, a gyerekek és a nyugdíjasok, hogy teljes legyen a kép.

Az egyik beszállító kisvállalkozó is önfeledten táncol. Ő nem tud nemzetközi méretekben gondolkodni. Sem tőkéje, sem nyelvtudása, sem innovatív attitűdje nincs hozzá. Nem tud nagy születésnapi partit szervezni és komoly gondja támad a helyettesítéssel, ha netán valamelyik dolgozója lebetegszik, vagy elmegy szülési szabadságra. De eljött ő is ünnepelni, mert érzi, hogy itt számítanak a munkájára.

Boldog születésnapot RAFI!

A RAFI története

További fotók a rendezvényről: