Volt két közösség. Mindegyik rendelkezett egy darab földdel. És mindegyik csapat kemény vitát folytatott arról, hogyan kellene a saját földjét hasznosítani. A vita kiinduló pontja mindkét esetben az volt , hogy tisztázni kívánták, miért állt elő az a helyzet, hogy földjük parlagon hever és ki a felelős érte.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük el a két közösséget Első és Második közösségnek.
Az Elsők közül egy szép napon szólásra emelkedett valaki.
- Be kell látnunk, hogy meddő vitát folytatunk arról, hogy miért hever parlagon a földünk, - mondta. Azt is fontos lenne érzékelnünk, hogy tennünk kell valamit, mert jövőre nem lesz kenyerünk. - Azt javaslom, hogy gondoljuk át, mi az a közös álláspont, amiben egyet tudunk érteni és amelyre alapozva tovább tudunk lépni -folytatta.
Az Elsők újabb heves vitába kezdtek, majd arra jutottak, egyetértenek abban, hogy a földet meg kell munkálni. Újabb parázs eszmecsere következett arról, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen eszközökkel vegye ki a részét. Mivel mindkét fél javaslata elfogadhatatlan volt a másik számára, ezért újból vissza kellett térni az alap egyezséghez. A megmunkálás kényszeréből kiindulva végül abban állapodtak meg, hogy a terület egyik részét egyéni vállalásban művelik meg, a másik részét pedig egy arra a feladatra alapított közösségi munkában.
Ezzel természetesen még nem oldódott meg minden probléma, de a munka elkezdődött és haladt is előre. Sőt bizonyos egészséges versengési hangulat is kialakult a két különböző módszert pártolók között.
Az újabb nagy ellentét is érződött már a levegőben. Ha meg lesz munkálva a föld, akkor mivel fogják bevetni?
Talán mondani sem kell, hogy a csapat egyik fele kukorica párti volt és hallani sem akart a búzáról, a másik fele pedig éppen ellenkezőleg, kizárólag búzában gondolkodott. Választott képviselőik útján hosszas egyezkedésbe fogtak. Végül megszületett a kompromisszumos megoldás. Az egyéni gazdálkodók, akik kukorica pártiak voltak, bevállaltak egy kisebb arányú búzát, míg a közösen gazdálkodók egy kisebb mennyiségű kukoricát.
A következő évben a pékek serénykedhettek és mindenkinek jutott kenyér az asztalára. Aki jobban hozzájárult a közös sikerhez szellemi, vagy fizikai teljesítményével, annak egy kicsit több, aki kevésbé, annak kevesebb. És jutott azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a munkában.
Közben a Második csapat is elindult valamerre. Az erősebbik fele nem akart tudomást venni a gyengébbik fél álláspontjáról.
Történt, hogy valaki a gyengébbek közül a következőket mondta:
- Képzeljétek el, hogy kéz a kézben zuhanunk egy szakadékba. Ekkor a normális emberek nem azon gondolkodnak, hogy miért estek bele, hanem azon, hogy miként kellene ebből a helyzetből kimászni. Csak a fizikai törvényszerűségek alapos ismerete és a jó helyzetfelismerő képesség segíthet a megoldásban. Ha zuhanás közben feltűnik egy kapaszkodó, akkor azt meg kell ragadni.
Erre az okfejtésre beszólt az erősek közül valaki:
- De a szakadékot is ti csináltátok!
És ez a parttalan vita folytatódott. Beköszöntött a tél, a föld továbbra is parlagon hevert. A tavaszi nagy szükséget az erősek úgy próbálták megoldani, hogy mindent begyűjtöttek az emberektől, amit addig azok összekuporgattak. A pékek hiába készülődtek amikor eljött a betakarítás ideje. Nem volt mit learatni, nem volt miből kenyeret sütni.
Az erősek vezérszónokai továbbra is harsogták, hogy a gyengébbek parlagra juttatták a földet, emiatt nincs kenyér. És az időközben alaposan megcsappant, de még mindig jelentős létszámú erős párti lelkesen helyeselt, hogy mennyire igazuk van...
Vállalkozás menedzsment, cégépítés, gazdaságpolitika, marketing, internet
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A közösség ereje. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A közösség ereje. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 16., péntek
2011. július 30., szombat
Nem éri meg vállalkozni?
"12 embernek adhatnék munkát havi 248 720 Ft nettó fizetéssel, de nem adok. Elmondom miért. Szép irodában dolgozhatnál a szolgáltató cégemnek. Nem ügynökösködés, nem kamu. Komoly szakértelmet igénylő munkát kellene végezned, napi 8 órában, csak hétköznapokon. Rendesen be lennél jelentve, fizetném utánad a járulékokat. Adhatnék ilyen munkát egy tucat embernek, de nem teszem, és elmondom miért nem..." - írja Jakab Andor a "Tőlem ezért nem kapsz munkát" című cikkében.
Az írás kétségtelenül érzékeny pontra tapintott az emberek vállalkozásról alkotott nézeteit illetően. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már 35 ezret is meghaladta azok száma, akik ezt "belájkolták".
Érdekes lenne tudni, hogy ki, miért tette ezt. A munka becsülete, a vállalkozási szabadság, az igazságos közteher viselés és még sok más kérdés van itt a mérleg serpenyőjében. Minden esetre azt nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy igazságokat mond ki és korhű képet fest mai társadalmunk morális hozzáállásáról.
Mindnyájan ismerünk nagyon sok embert, aki feketén dolgozik. Azt is tudjuk, hogy a szűkebb közössége ezt egyáltalán nem ítéli el. Míg a németeknél arra büszke valaki, hogy mennyi adóval járul hozzá a közteher viseléshez, addig nálunk az a hős, aki dacolva a szabályokkal, megpróbál minél kevesebb adót fizetni. A "számlával, vagy számla nélkül" az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezés. Mindeközben az állam feneketlen zsebe egyre több bevételért kiált. Mert kell ugye az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a közigazgatásra, a védelemre, az infrastruktúrára, az adósságszolgálatra. A magas adóterhek megalapozzák a negatív erkölcsi hozzáállást. Még a becsületeseket is megingatja. Látják, hogy az jár jól, aki nem vallja be a, aki eltitkolja a jövedelmét.
Mindenki elégedetlen és mindenki több pénzért kiált. A kormány láthatóan rossz válaszokat ad a problémák kezelésére. Az emberek hajlamosak rá, hogy minden követelésnek helyt adjanak, egészen addig, amíg nem az derül ki, hogy akkor ahhoz nekik is fokozottabban hozzá kell járulni.
A mókuskerék pörög. A kitörést csak a lényegesen jobb gazdasági teljesítmény jelenthetné, párosítva egy minél kisebb költségigényű állammal. De kellenének hozzá azok a szakemberek, akik tudják, hogy a szűkös erőforrásokat mire kell fordítani, hogy annak a lehető legnagyobb legyen a hozadéka. És kellenek hozzá azok, akik képesek elérni a társadalom igazi összefogását. Mert azt nem nevezném összefogásnak, amikor emberek milliói nem értenek egyet egy-egy megoldással. Még akkor sem, ha az adott megoldás többségi felhatalmazásból fakad. Milyen élete van egy öt tagú családnak mondjuk, ha abból két fő egyáltalán nem ért egyet a másik hárommal?
Azt mondja az említett írás:
"Én csak akkor adok majd munkát, ha:
Kirúghatlak, ha akarlak.
Ha az ÁFA legalább 20 százalékra (de inkább 15-re) csökken.
Ha az állam a legális fizetéseknek "csak" 30 százalékát veszi majd el.
Ha nem büntetik a több fizetést magasabb arányú elvonással.
Ha nem a cégeket, hanem az illegális munkavállalókat üldözik."
A szabad vállalkozás, a minél kisebb állami szerepvállalás nagy híve vagyok. És ennek az országnak nagy szüksége van a vállalkozóbarát környezetre. Ha a vállalkozások nem tudnak egészségesen fejlődni, akkor az államnak soha nem lesz elég bevétele a feladatai ellátásához.
A vállalkozásbarát szabály nem azt kell jelentse, hogy "kirúghatlak, ha akarlak". Azt kell jelentse, hogy megválunk egymástól, ha bebizonyosodik, hogy csak a próbaidő letelte után derült ki, alkalmatlan vagy a feladatra, vagy nem tudunk együtt dolgozni. Ezt kell biztosítsa a jogszabály.
Az áfa kulcs csökkentés szép kívánság. De ez nem azt jelenti-e, hogy csökken az állam bevétele és még kevesebb jut a közszférában dolgozók bérére? De igen. Ezért ezt én úgy módosítanám, hogy jusson egyetértésre a társadalom az állami feladatok nagyságrendjében, a változtatások módjában, ütemében és finanszírozásában, majd nézze meg, hogy mekkora áfa kulcs kell hozzá.
A harmadik kívánság szintén az előzőhöz kötődik. Nem mondhatjuk, hogy szedjen az állam fele annyi adót, ha tudjuk, hogy ez iskolák, kórházak bezárásával jár!
Ne büntessék a több fizetést magasabb elvonással? Ez így szintén nem helyén való. Ha egy bizonyos mennyiségű súlyt kell egy csoportnak cipelnie, akkor a jó vezető ott is megnézi az egyének adottságait és nem akaszt ötven kilót egyformán egy erős, izmos férfi és egy gyenge, sovány nyakába. Ez ennyire egyszerű. Persze az is baj, ha a különbségek minden átmenet nélkül drasztikusan változnak. Ha 300 ezer forintnál az addigi 16 százalékos adókulcs a fölötti rész tekintetében 32 százalékra vált hirtelen, akkor mindenki elkezd ügyeskedni a sávhatárnál. Akinek több jut, az igenis járuljon többel hozzá a közösség működéséhez, de legyen ez arányos és vonatkozzon csak az átlagon feletti jövedelmekre.
Üldözni talán senkit sem kellene. A vállalkozóknak olyan játékszabályokra van szüksége, amely biztosítja az átlátható és szabályos gazdálkodást egy kiszámítható, stabil jogszabályi környezet keretében. Majd segíteni kell őket abban, hogy ezt be is tudják ellenőrizhető módon tartani. Egy jó közösségi konszenzus pedig, amely a jóléti társadalmat erősíti, önmagában megoldja az illegális munkavállalást.
Végül is mi a konklúzió? Vállalkozzunk? Teremtsünk munkahelyeket? A válaszom az, hogy ki-ki maga döntse el. A gyakorlat azt mutatja, hogy kedvezőtlen vállalkozói környezetben is vannak sikeres és becsületes vállalkozások. Az állami bürokrácia és korrupció útvesztőjében is van forgalom. És persze a kudarcoknak sem vagyunk szűkében. Egy biztos! Csak az optimista, bizakodó társadalmak tudnak egészségesen fejlődni. A közösség pedig emberekből áll. Ők azok, akik példamutatással, segíteni akarással és jó szándékú hozzáállással kedvező irányba tudják befolyásolni ismerőseiket, barátaikat, munkatársaikat. A jövő az emberek kezében van.
Az írás kétségtelenül érzékeny pontra tapintott az emberek vállalkozásról alkotott nézeteit illetően. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már 35 ezret is meghaladta azok száma, akik ezt "belájkolták".
Érdekes lenne tudni, hogy ki, miért tette ezt. A munka becsülete, a vállalkozási szabadság, az igazságos közteher viselés és még sok más kérdés van itt a mérleg serpenyőjében. Minden esetre azt nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy igazságokat mond ki és korhű képet fest mai társadalmunk morális hozzáállásáról.
Mindnyájan ismerünk nagyon sok embert, aki feketén dolgozik. Azt is tudjuk, hogy a szűkebb közössége ezt egyáltalán nem ítéli el. Míg a németeknél arra büszke valaki, hogy mennyi adóval járul hozzá a közteher viseléshez, addig nálunk az a hős, aki dacolva a szabályokkal, megpróbál minél kevesebb adót fizetni. A "számlával, vagy számla nélkül" az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezés. Mindeközben az állam feneketlen zsebe egyre több bevételért kiált. Mert kell ugye az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a közigazgatásra, a védelemre, az infrastruktúrára, az adósságszolgálatra. A magas adóterhek megalapozzák a negatív erkölcsi hozzáállást. Még a becsületeseket is megingatja. Látják, hogy az jár jól, aki nem vallja be a, aki eltitkolja a jövedelmét.
Mindenki elégedetlen és mindenki több pénzért kiált. A kormány láthatóan rossz válaszokat ad a problémák kezelésére. Az emberek hajlamosak rá, hogy minden követelésnek helyt adjanak, egészen addig, amíg nem az derül ki, hogy akkor ahhoz nekik is fokozottabban hozzá kell járulni.
A mókuskerék pörög. A kitörést csak a lényegesen jobb gazdasági teljesítmény jelenthetné, párosítva egy minél kisebb költségigényű állammal. De kellenének hozzá azok a szakemberek, akik tudják, hogy a szűkös erőforrásokat mire kell fordítani, hogy annak a lehető legnagyobb legyen a hozadéka. És kellenek hozzá azok, akik képesek elérni a társadalom igazi összefogását. Mert azt nem nevezném összefogásnak, amikor emberek milliói nem értenek egyet egy-egy megoldással. Még akkor sem, ha az adott megoldás többségi felhatalmazásból fakad. Milyen élete van egy öt tagú családnak mondjuk, ha abból két fő egyáltalán nem ért egyet a másik hárommal?
Azt mondja az említett írás:
"Én csak akkor adok majd munkát, ha:
Kirúghatlak, ha akarlak.
Ha az ÁFA legalább 20 százalékra (de inkább 15-re) csökken.
Ha az állam a legális fizetéseknek "csak" 30 százalékát veszi majd el.
Ha nem büntetik a több fizetést magasabb arányú elvonással.
Ha nem a cégeket, hanem az illegális munkavállalókat üldözik."
A szabad vállalkozás, a minél kisebb állami szerepvállalás nagy híve vagyok. És ennek az országnak nagy szüksége van a vállalkozóbarát környezetre. Ha a vállalkozások nem tudnak egészségesen fejlődni, akkor az államnak soha nem lesz elég bevétele a feladatai ellátásához.
A vállalkozásbarát szabály nem azt kell jelentse, hogy "kirúghatlak, ha akarlak". Azt kell jelentse, hogy megválunk egymástól, ha bebizonyosodik, hogy csak a próbaidő letelte után derült ki, alkalmatlan vagy a feladatra, vagy nem tudunk együtt dolgozni. Ezt kell biztosítsa a jogszabály.
Az áfa kulcs csökkentés szép kívánság. De ez nem azt jelenti-e, hogy csökken az állam bevétele és még kevesebb jut a közszférában dolgozók bérére? De igen. Ezért ezt én úgy módosítanám, hogy jusson egyetértésre a társadalom az állami feladatok nagyságrendjében, a változtatások módjában, ütemében és finanszírozásában, majd nézze meg, hogy mekkora áfa kulcs kell hozzá.
A harmadik kívánság szintén az előzőhöz kötődik. Nem mondhatjuk, hogy szedjen az állam fele annyi adót, ha tudjuk, hogy ez iskolák, kórházak bezárásával jár!
Ne büntessék a több fizetést magasabb elvonással? Ez így szintén nem helyén való. Ha egy bizonyos mennyiségű súlyt kell egy csoportnak cipelnie, akkor a jó vezető ott is megnézi az egyének adottságait és nem akaszt ötven kilót egyformán egy erős, izmos férfi és egy gyenge, sovány nyakába. Ez ennyire egyszerű. Persze az is baj, ha a különbségek minden átmenet nélkül drasztikusan változnak. Ha 300 ezer forintnál az addigi 16 százalékos adókulcs a fölötti rész tekintetében 32 százalékra vált hirtelen, akkor mindenki elkezd ügyeskedni a sávhatárnál. Akinek több jut, az igenis járuljon többel hozzá a közösség működéséhez, de legyen ez arányos és vonatkozzon csak az átlagon feletti jövedelmekre.
Üldözni talán senkit sem kellene. A vállalkozóknak olyan játékszabályokra van szüksége, amely biztosítja az átlátható és szabályos gazdálkodást egy kiszámítható, stabil jogszabályi környezet keretében. Majd segíteni kell őket abban, hogy ezt be is tudják ellenőrizhető módon tartani. Egy jó közösségi konszenzus pedig, amely a jóléti társadalmat erősíti, önmagában megoldja az illegális munkavállalást.
Végül is mi a konklúzió? Vállalkozzunk? Teremtsünk munkahelyeket? A válaszom az, hogy ki-ki maga döntse el. A gyakorlat azt mutatja, hogy kedvezőtlen vállalkozói környezetben is vannak sikeres és becsületes vállalkozások. Az állami bürokrácia és korrupció útvesztőjében is van forgalom. És persze a kudarcoknak sem vagyunk szűkében. Egy biztos! Csak az optimista, bizakodó társadalmak tudnak egészségesen fejlődni. A közösség pedig emberekből áll. Ők azok, akik példamutatással, segíteni akarással és jó szándékú hozzáállással kedvező irányba tudják befolyásolni ismerőseiket, barátaikat, munkatársaikat. A jövő az emberek kezében van.
2011. május 14., szombat
A multi ünnepel, - avagy boldog születésnapot Rafi
 |
| RAFI 20-jährige Geburtstag |
Az egybegyűltek kétnyelvű köszöntése szinte végtelen hosszúnak tűnik. És még így is lehet, hogy valaki, fontos személyiségnek tartva magát, megsértődik, mert őt név szerint nem említették.
 |
| Max Sterk |
Nehéz ebben igazságot tenni. Olyan ez, mint a gulyásleves. Van benne ez is, meg az is. Ki-ki a szája íze szerint ítéli meg, hogy mennyire csípős, vagy mennyire finom.
 |
| Gerhard Schenk und Ferenc Papp |
A cég kiváló példája annak, hogy a magyar gazdasági teljesítmény mennyire függ a németek sikeres szereplésétől. Ha nekik van megrendelésük, ha új termékeket tudnak bevezetni, ha idehozzák a technológiát, ha új vevőköröket képesek kiépíteni, akkor a magyar leánynak és a sok dolgozójának van munkája és biztosítva van családjaik megélhetése. Ha mindez nincs, akkor holnap mindenki mehet haza. Manapság, amikor javulni látszanak gazdasági mutatóink, akkor jobb ha mindenki tisztában van ezzel a tényszerű realitással.
 |
| Die Anerkennung László Barna und Gerhard Schenk |
 |
| Geburtstagskuchen |
 |
| Wir sind zusammen |
Természetesen nincs azzal baj, ha nyitottak vagyunk más kultúrákra. De ha valamit előnyben kell részesíteni, akkor az egyik ilyen fontos dolog az európaiság. Amennyiben az öreg kontinens nem tart össze, akkor könnyen távoli gazdasági hatalmak játékszerévé válhat.
Az egyik beszállító kisvállalkozó is önfeledten táncol. Ő nem tud nemzetközi méretekben gondolkodni. Sem tőkéje, sem nyelvtudása, sem innovatív attitűdje nincs hozzá. Nem tud nagy születésnapi partit szervezni és komoly gondja támad a helyettesítéssel, ha netán valamelyik dolgozója lebetegszik, vagy elmegy szülési szabadságra. De eljött ő is ünnepelni, mert érzi, hogy itt számítanak a munkájára.
Boldog születésnapot RAFI!
A RAFI története
További fotók a rendezvényről:
2011. április 19., kedd
A hatalom végzete
Richard Armstrong és Keith Townsend beleesett abba klasszikus hibába, hogy eszközállományukhoz képest túl nagy kölcsönöket vettek fel. Mindkettő megérett rá, hogy a Harward Egyetem hallgatói szakdolgozatot írjanak belőlük.
Armstrong, az írástudatlan parasztember fia hatalmas sajtóbirodalmat hozott össze. Az öreg kontinens egyik elmaradott vidékéről jutott el a pusztító világháború közepette, olyan nyugat európai országba, ahol a tehetség, a törtetés, a rámenősség fokozatos előrejutást hozott számára. Gazdagságra, elismertségre, társadalmi pozícióra vágyott, és ennek elérése érdekében bármilyen eszközt szemrebbenés nélkül bevetett.
Townsend ugyanazt az utat járta be más kiindulási pozícióból. Ő egy másik földrész távoli udvarházában, jó nevű család gyermekeként kitűnő neveltetésben részesült. Lázadó egyéniség vált belőle, aki semmibe vette embertársai véleményét és ítéletét.
Már egészen fiatal korában megismerkedett a politika fortélyaival.
- Nem sok politikus hagyatkozik a népszerűségre, amikor választásra kerül a sor - figyelmeztette az apja egy iskolai megmérettetés előtt. - Ha így lenne, a világ vezetőinek a fele elvesztené a munkáját...
Már csak negyvennyolc óra volt hátra a szavazás előtt, s Keith a második lehetőséget latolgatta - a megfélemlítést.
Amikor az évfolyamfelelős fölkereste azzal, hogy szüksége van két jegyre a holnapi meccsre, megkérdezte, hogy mit tud cserébe fölkínálni. Társa azt a választ adta, hogy szavazatát, illetve a többiek befolyásolását tudja felajánlani.
Hogyan lehet befolyásolni másokat? Egyszerű a dolog. Valami disznóságot kell nyilvánosságra hozni az ellenfélről. Az sem baj, ha nem igaz. Mire kitudódik az igazság, addigra már túl van mindenki a szavazáson. Arra is nagy az esély, hogy az illető még a szavazás előtt visszalép, ha el akarja kerülni a botrányt.
Keithnek a vagyongyarapítás közben rá kellett jönnie, hogy az igazi hatalom nem is annyira a felszínen mutatkozik meg.
Üzletember és politikus sajátos frigye az, amikor kölcsönös előnyök cserélnek gazdát. A pénz némi állami megbízás folytán átvándorol az üzletemberhez. Az anyagi forrás egy része visszajut különböző csatornákon, még jobban megerősítve a partner befolyásolási potenciálját. Csakhogy az élet ennél sokkal bonyolultabb. A politikus is ember és követhet el olyan hibákat, amelyek ha kitudódnak, akkor akár a karrierje végét is jelenthetik. Féltve őrzött titka lehet-e biztonságban annál az üzletembernél, aki éppen az ő közbenjárására került versenyelőnybe bizonyos helyzetekben? Kiderül, hogy egyáltalán nem! Amikor az ellenfél tényfeltáró munkája azzal fenyeget, hogy lelepleződik a politikus bizonyos ténykedése, akkor éppen a barát siet a nyilvánosság elé tárni az ügyet, bizonyítván tisztességét és kifogván a szelet a versenytárs vitorlájából. Hogy ez egy szakmai karrier végét jelenti valaki számára? Ugyan már! Nincs itt helye a lelkizésnek. Előbb-utóbb úgyis kiderült volna.
Íme egy recept a vagyonszerzésre. Tanulmányozd, hogy milyen engedélyek birtokában tud sikeres lenni a kiszemelt áldozat. Fizesd le azt a politikust, akinek lehetősége van rá, hogy befolyásolja ezen engedélyek korlátozását, vagy felfüggesztését. Várd meg, amíg az embered komoly anyagi veszteségeket szenved el. Ha már elég kétségbeejtő a helyzete, akkor óvatosan környékezd meg és hozd szóba, hogy neked megvannak a kapcsolataid, amelyeken keresztül esetleg orvosolni lehetne a problémát. Ha bekapta a horgot, akkor támassz kemény feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy minimum társ-tulajdonossá válj. Támogasd meg a csalit komoly előnyök beígérésével, amelyeket előre tudsz, hogy soha sem fogsz betartani. Folyamatosan hangsúlyozd áldozatodnak, hogy nincs semmi veszíteni valója, hiszen csődbe menne, ha te nem lennél. Amikor beadta a derekát, akkor csak szólj a politikus barátodnak, hogy eljött az ideje, újraértékelhető a helyzet és meg lehet újítani a szükséges működési engedélyeket. Gondoskodj arról is, hogy a hatóság az embered tudomására hozza, mindent a te befolyásodnak köszönhet. Már csak egy kis utójáték van hátra. Addig szekírozd újdonsült üzlettársadat, amíg az meg nem válik maradék tulajdoni részétől is. Ha ügyes vagy, akkor még hálás is lesz neked, hogy egy nagy gondot levettél a válláról.
Sok üzletember szenved ugyanabban a bajban. Meglát egy egy új lehetőséget és elkápráztatják annak távlatai. De, hogy miként lehet eljutni azokhoz a távlatokhoz, azt már munkatársaira bízza.
Mindketten nagyban űzték a hazárdjátékot. Gyakran tették fel egy lapra egész vagyonukat, hogy a világ leghatalmasabb sajtóbirodalmát ellenőrzésük alá vonhassák. Lehet-e győztest hirdetni a csatában? Hosszabb távon semmiképpen sem. A hatalom éhség elveszi a józan ítélőképességet. Gyakorlója olyan tulajdonságokat képzel magáról, amelyekkel hite szerint, a többség ruházta fel. Amikor arról beszél, hogy célkitűzéseivel az emberek kilencven százaléka egyet ért, akkor a saját véleményét másokénak tulajdonítja. A holdudvar pedig alázattal szolgálja urát és gyakran rajta is túltesz buzgó igyekezetében. A sokaság már régen ellene van, de ő nem hallja meg a hangjukat. Rögeszméi rabjaként törtet konokul előre, bajba sodorva egész környezetét. Ez a hatalmi mámorban szenvedő ember végzete. Hogy ez így van, arra a történelem a múltban és napjainkban egyaránt számtalan példával szolgál.
Néhány évvel a francia forradalom után Edmund Burke ír filozófus és államférfi fölnézett a sajtókarzatra a brit parlament alsóházában, és így szólt: "Amott ül a negyedik rend, s mind közt ez a legfontosabb."
Jeffrey Archer: A negyedik rend / The Fourth Estate
General Press Kiadó
Armstrong, az írástudatlan parasztember fia hatalmas sajtóbirodalmat hozott össze. Az öreg kontinens egyik elmaradott vidékéről jutott el a pusztító világháború közepette, olyan nyugat európai országba, ahol a tehetség, a törtetés, a rámenősség fokozatos előrejutást hozott számára. Gazdagságra, elismertségre, társadalmi pozícióra vágyott, és ennek elérése érdekében bármilyen eszközt szemrebbenés nélkül bevetett.
Townsend ugyanazt az utat járta be más kiindulási pozícióból. Ő egy másik földrész távoli udvarházában, jó nevű család gyermekeként kitűnő neveltetésben részesült. Lázadó egyéniség vált belőle, aki semmibe vette embertársai véleményét és ítéletét.
Már egészen fiatal korában megismerkedett a politika fortélyaival.
- Nem sok politikus hagyatkozik a népszerűségre, amikor választásra kerül a sor - figyelmeztette az apja egy iskolai megmérettetés előtt. - Ha így lenne, a világ vezetőinek a fele elvesztené a munkáját...
Már csak negyvennyolc óra volt hátra a szavazás előtt, s Keith a második lehetőséget latolgatta - a megfélemlítést.
Amikor az évfolyamfelelős fölkereste azzal, hogy szüksége van két jegyre a holnapi meccsre, megkérdezte, hogy mit tud cserébe fölkínálni. Társa azt a választ adta, hogy szavazatát, illetve a többiek befolyásolását tudja felajánlani.
Hogyan lehet befolyásolni másokat? Egyszerű a dolog. Valami disznóságot kell nyilvánosságra hozni az ellenfélről. Az sem baj, ha nem igaz. Mire kitudódik az igazság, addigra már túl van mindenki a szavazáson. Arra is nagy az esély, hogy az illető még a szavazás előtt visszalép, ha el akarja kerülni a botrányt.
Keithnek a vagyongyarapítás közben rá kellett jönnie, hogy az igazi hatalom nem is annyira a felszínen mutatkozik meg.
Üzletember és politikus sajátos frigye az, amikor kölcsönös előnyök cserélnek gazdát. A pénz némi állami megbízás folytán átvándorol az üzletemberhez. Az anyagi forrás egy része visszajut különböző csatornákon, még jobban megerősítve a partner befolyásolási potenciálját. Csakhogy az élet ennél sokkal bonyolultabb. A politikus is ember és követhet el olyan hibákat, amelyek ha kitudódnak, akkor akár a karrierje végét is jelenthetik. Féltve őrzött titka lehet-e biztonságban annál az üzletembernél, aki éppen az ő közbenjárására került versenyelőnybe bizonyos helyzetekben? Kiderül, hogy egyáltalán nem! Amikor az ellenfél tényfeltáró munkája azzal fenyeget, hogy lelepleződik a politikus bizonyos ténykedése, akkor éppen a barát siet a nyilvánosság elé tárni az ügyet, bizonyítván tisztességét és kifogván a szelet a versenytárs vitorlájából. Hogy ez egy szakmai karrier végét jelenti valaki számára? Ugyan már! Nincs itt helye a lelkizésnek. Előbb-utóbb úgyis kiderült volna.
Íme egy recept a vagyonszerzésre. Tanulmányozd, hogy milyen engedélyek birtokában tud sikeres lenni a kiszemelt áldozat. Fizesd le azt a politikust, akinek lehetősége van rá, hogy befolyásolja ezen engedélyek korlátozását, vagy felfüggesztését. Várd meg, amíg az embered komoly anyagi veszteségeket szenved el. Ha már elég kétségbeejtő a helyzete, akkor óvatosan környékezd meg és hozd szóba, hogy neked megvannak a kapcsolataid, amelyeken keresztül esetleg orvosolni lehetne a problémát. Ha bekapta a horgot, akkor támassz kemény feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy minimum társ-tulajdonossá válj. Támogasd meg a csalit komoly előnyök beígérésével, amelyeket előre tudsz, hogy soha sem fogsz betartani. Folyamatosan hangsúlyozd áldozatodnak, hogy nincs semmi veszíteni valója, hiszen csődbe menne, ha te nem lennél. Amikor beadta a derekát, akkor csak szólj a politikus barátodnak, hogy eljött az ideje, újraértékelhető a helyzet és meg lehet újítani a szükséges működési engedélyeket. Gondoskodj arról is, hogy a hatóság az embered tudomására hozza, mindent a te befolyásodnak köszönhet. Már csak egy kis utójáték van hátra. Addig szekírozd újdonsült üzlettársadat, amíg az meg nem válik maradék tulajdoni részétől is. Ha ügyes vagy, akkor még hálás is lesz neked, hogy egy nagy gondot levettél a válláról.
Sok üzletember szenved ugyanabban a bajban. Meglát egy egy új lehetőséget és elkápráztatják annak távlatai. De, hogy miként lehet eljutni azokhoz a távlatokhoz, azt már munkatársaira bízza.
Mindketten nagyban űzték a hazárdjátékot. Gyakran tették fel egy lapra egész vagyonukat, hogy a világ leghatalmasabb sajtóbirodalmát ellenőrzésük alá vonhassák. Lehet-e győztest hirdetni a csatában? Hosszabb távon semmiképpen sem. A hatalom éhség elveszi a józan ítélőképességet. Gyakorlója olyan tulajdonságokat képzel magáról, amelyekkel hite szerint, a többség ruházta fel. Amikor arról beszél, hogy célkitűzéseivel az emberek kilencven százaléka egyet ért, akkor a saját véleményét másokénak tulajdonítja. A holdudvar pedig alázattal szolgálja urát és gyakran rajta is túltesz buzgó igyekezetében. A sokaság már régen ellene van, de ő nem hallja meg a hangjukat. Rögeszméi rabjaként törtet konokul előre, bajba sodorva egész környezetét. Ez a hatalmi mámorban szenvedő ember végzete. Hogy ez így van, arra a történelem a múltban és napjainkban egyaránt számtalan példával szolgál.
1789 májusában XVI. Lajos francia király összehívta a rendi gyűlést Versailles-ba.
Az első rend háromszáz nemesből állott.
A második rend háromszáz papból.
A harmadikat a közrendek hatszáz képviselője alkotta.
Jeffrey Archer: A negyedik rend / The Fourth Estate
General Press Kiadó
2011. január 28., péntek
A tékozló lány
Az utolsó sorokat olvastam. Aztán olyan lassan, ahogyan csak lehet, becsuktam a könyvet. Szerettem volna, ha ez a pillanat sokáig tart...
Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.
Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.
Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.
A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.
A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.
Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.
"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."
Néhány perc múlva minden készen állt.
"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.
- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."
Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.
Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>
Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>
Jeffrey Archer wikipedia.org >>>
Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.
 |
| Jeffrey Archer |
Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.
Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.
A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.
A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.
Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.
"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."
Néhány perc múlva minden készen állt.
"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.
- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."
Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.
Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>
Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>
Jeffrey Archer wikipedia.org >>>
2011. január 23., vasárnap
Vállalkozás politika, szakmaiság
Életünk mindennapjait szorosan átszövi az aktuálpolitika. Minden megnyilatkozásunk - legyen az bármennyire is kizárólag szakmai szándékkal megfogalmazott, - rögtön politikai színezetet kap. Az emberek megosztottsága oly méreteket öltött, hogy a "más" véleményt, amelyik nem illeszkedik világnézetükbe, azt meg sem hallgatják. Ez pedig a közös gondolkodás, a közös erőfeszítések és célok mentén történő összefogást teljes mértékben kizárja. Nincs ez így jól! Ebből csak vesztesen lehet kijönni.
A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.
Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.
Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.
Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.
A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.
Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.
Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.
Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.
2011. január 12., szerda
Magánnyugdíjpénztár - döntési esélyegyenlőség
Az embereket most jól megijesztették, hogy mindent elveszítenek, ha nem adják oda az államnak az eddigi megtakarításaikat.
A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.
Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.
Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.
Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg 24/34=70,59% arányban továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.
A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.
Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.
Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.
A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.
Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..
A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.
Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.
Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.
Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg 24/34=70,59% arányban továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.
A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.
Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.
Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.
A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.
Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..
2010. november 18., csütörtök
Új önkormányzati befektetési lehetőségek, avagy a szirének éneke
Az önkormányzatoknak egy jelentős része kötvényt bocsájtott ki fejlesztései finanszírozására. A kötvénykibocsátásból fejlesztésre szánt összegek felhasználásának szabályait önkormányzati rendeletben rögzítik. Jellemző módon ezek a pénzek államkötvényekbe fektetve gyarapodnak és felhasználásukról esetenként döntenek, amikor egy-egy pályázati lehetőség megjelenik és szükséges önerőt biztosítani hozzá.
A módszer jól tud működni abban az esetben, ha a beruházások finanszírozása elsősorban, csak a kamatbevételek felhasználásán alapszik. Minél inkább fogy a tőke, az önkormányzat annál nehezebb helyzet elébe néz, hiszen előbb-utóbb ezt a tőkét vissza kell pótolni, hogy a kibocsátott kötvények fedezete visszaváltáskor rendelkezésre álljon.
Úgy tűnik, hogy egyre intenzívebbé válik a piaci szereplők egy olyan csoportjának tevékenysége, akik azt tűzték ki célul, hogy megszerezzék ezen igen jelentős összegek felett a kontrollt.
Nagyobb hozamígéreteik csábítóan hangzanak a kényszerpályán mozgó és pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok számára. Hosszú távú stratégia és pénzügyi szakértelem, ezek a leggyakrabban elhangzó jelszavak. Látványos bemutatók készülnek a képviselő testület tagjai számára, gondosan kiemelve azon múltbeli sikereket, amelyek garantálni tudják, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Semmi dolgotok mondják, mi majd figyelünk és forgatjuk a papírokat és menedzseljük a befektetési portfóliókat, csak adjátok ide a pénzt.
A képviselő testület annak tudatában kell döntsön, hogy a szóban forgó befektetés kockázatokkal jár, és a végeredmény akár mínusz is lehet. Ez még akkor is úgy van, ha hozam-garantált, vagy alap-garantált pénzügyi eszközről van szó, a háttérben húzódó esetleges viszont biztosítással is védve. Akinek vannak kockázatosnak számító pénzügyi eszközei és megért már egy gazdasági válságot, vagy jelentős piaci ingadozásokat, az tudja, hogy miről beszélünk. A szóban forgó garanciákat nem az állam, hanem egy piaci körülmények között működő vállalkozás nyújtja, amely csak a tulajdonosai által befektetett tőke erejéig tud szavatolni.
A tőzsdei hírek általában közömbösen hagyják a befektetni való pénzzel nem rendelkezőket. Kevésbé nyugodtan alszanak azok, akiknek van veszteni valójuk. A tőzsde pedig folyamatosan ingadozik. A ma ígéretesnek tűnő papír holnap akár romokban is heverhet. Gazdasági válság, célt tévesztett politikai nyilatkozatok, rossz gazdaságpolitika, mind befolyásolni tudja a befektetések sorsát. De nem csak azokét, hanem a befektetéseket menedzselő cégek pénzügyi stabilitását is.
A képviselő testületnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a piacon jobb és kevésbé jobb brókerek tevékenykednek, illetve különböző hatékony, vagy kevésbé hatékony eszközkezelési technikák léteznek, de egyetlen esetben sem lehet azt mondani, hogy csalhatatlanok. Ezen állításunkat egy véleménnyel szeretnénk bemutatni, amely az interneten olvasható (az elnevezéseket szándékosan megváltoztattuk – a szerk. megjegyzése):
„Tisztelt CIM!
A befektetésünkre lehetőség szerint megpróbáltunk figyelni, de ugyan a pénz az Önök kezében van! Tehát mi mit tehetünk? Nem kellett volna oda adni??
Az Önök által létrehozott Eszközkezelő szolgáltatás szerint a cél a hozamingadozások kedvezőtlen hatásainak semlegesítése. Erre törekszik az állj le és indulj újra funkció. A befektetési portfólió módosítására Önök lettek megbízva ezek szerint. Tehát mire kellett volna jobban odafigyelni? Önökre, akik állították, hogy az eszközalapok legjobb árfolyama szerint kezelik a pénzemet. Ugye? Akkor hogy lehet, hogy mások nyertek én meg veszítettem? Miért kellett vajon a tőke garantált Pénzpiaci Eszközalapból veszteséggel, átforgatni a pénzem másik részvénybe?
Ja és miért emelték meg egyoldalúan az eszközalap kezelési díját 2010. május 01. -től?
Jelenleg a visszavásárlás mértéke nagyobb veszteséget okoz sajnos mintha otthagyom. De kérem Önöket, hogy a szerződésekben foglaltaknak megfelelően járjanak el, ha már részvényesek is vagyunk.”
Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha egy befektető kockázatos értékpapírokba helyezi pénzét, akkor szükségszerű, hogy rendelkezzen egy vészforgatókönyvvel, amely esetleges veszteségeinek pótlására kínál alternatív stratégiát. Ameddig nincs ilyen átgondolt forgatókönyv, addig egy ilyen befektetés meglépése túllépi a merészség határait.
Tisztában vagyunk azzal, hogy véleményünk nem a pozitív oldaláról közelíti meg a kérdést, de ez nem is volt szándékunk. Hiszen ameddig nem történik semmilyen negatív esemény, addig a környezetünk érdemben nem is reagál. Más viszont a helyzet, ha egy befektetés kudarcokhoz vezet. És ez különösen igaz, ha az adófizetők pénzét teszi kockára egy intézmény. Működésünk során már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben azonnal felerősödik azok hangja, akik a település vezetőinek a fejét követelik, szinte szó szerint. Ezért egy önkormányzatnak, a magán befektetőkkel ellentétben, többszörösen jobban meg kell gondolnia, ha ilyen lépésre szánja magát. Különösen igaz ez egy olyan politikai környezetben, amikor a Kormány kifejezetten negatívan ítéli meg a magánnyugdíjak kockázatos befektetéseit. Vagy ami az egyik esetben igaz, az a másik esetben magasztosan szentesíti az eszközt?
Aggályosnak tartjuk azt is, hogy egy állami intézmény valamelyik alkalmazottjának életére biztosítást kössön. Az ügylet természetéből fakadóan ez szakmailag sem tűnik egy jó megoldásnak. Ha nagyon ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy innentől kezdve a kijelölt áldozatot potenciális életveszély fenyegeti.
Most, amikor annyira nagy hangsúlyt kap a tisztesség, a becsületesség, akkor az átlag polgár úgy gondolja, hogy ez mindenkire vonatkozik. A piaci versenyben azonban gyakran nem a tisztesség az úr és bár kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig ott vannak azok, akik az aktuális hatalommal visszaélve helyzetbe tudják hozatni magukat, magas jutalékkal honorálva a közreműködőket. Egy rossz hírt azonban biztosan lehet velük közölni: előbb, vagy utóbb minden kiderül.
A módszer jól tud működni abban az esetben, ha a beruházások finanszírozása elsősorban, csak a kamatbevételek felhasználásán alapszik. Minél inkább fogy a tőke, az önkormányzat annál nehezebb helyzet elébe néz, hiszen előbb-utóbb ezt a tőkét vissza kell pótolni, hogy a kibocsátott kötvények fedezete visszaváltáskor rendelkezésre álljon.
Úgy tűnik, hogy egyre intenzívebbé válik a piaci szereplők egy olyan csoportjának tevékenysége, akik azt tűzték ki célul, hogy megszerezzék ezen igen jelentős összegek felett a kontrollt.
Nagyobb hozamígéreteik csábítóan hangzanak a kényszerpályán mozgó és pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok számára. Hosszú távú stratégia és pénzügyi szakértelem, ezek a leggyakrabban elhangzó jelszavak. Látványos bemutatók készülnek a képviselő testület tagjai számára, gondosan kiemelve azon múltbeli sikereket, amelyek garantálni tudják, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Semmi dolgotok mondják, mi majd figyelünk és forgatjuk a papírokat és menedzseljük a befektetési portfóliókat, csak adjátok ide a pénzt.
A képviselő testület annak tudatában kell döntsön, hogy a szóban forgó befektetés kockázatokkal jár, és a végeredmény akár mínusz is lehet. Ez még akkor is úgy van, ha hozam-garantált, vagy alap-garantált pénzügyi eszközről van szó, a háttérben húzódó esetleges viszont biztosítással is védve. Akinek vannak kockázatosnak számító pénzügyi eszközei és megért már egy gazdasági válságot, vagy jelentős piaci ingadozásokat, az tudja, hogy miről beszélünk. A szóban forgó garanciákat nem az állam, hanem egy piaci körülmények között működő vállalkozás nyújtja, amely csak a tulajdonosai által befektetett tőke erejéig tud szavatolni.
A tőzsdei hírek általában közömbösen hagyják a befektetni való pénzzel nem rendelkezőket. Kevésbé nyugodtan alszanak azok, akiknek van veszteni valójuk. A tőzsde pedig folyamatosan ingadozik. A ma ígéretesnek tűnő papír holnap akár romokban is heverhet. Gazdasági válság, célt tévesztett politikai nyilatkozatok, rossz gazdaságpolitika, mind befolyásolni tudja a befektetések sorsát. De nem csak azokét, hanem a befektetéseket menedzselő cégek pénzügyi stabilitását is.
A képviselő testületnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a piacon jobb és kevésbé jobb brókerek tevékenykednek, illetve különböző hatékony, vagy kevésbé hatékony eszközkezelési technikák léteznek, de egyetlen esetben sem lehet azt mondani, hogy csalhatatlanok. Ezen állításunkat egy véleménnyel szeretnénk bemutatni, amely az interneten olvasható (az elnevezéseket szándékosan megváltoztattuk – a szerk. megjegyzése):
„Tisztelt CIM!
A befektetésünkre lehetőség szerint megpróbáltunk figyelni, de ugyan a pénz az Önök kezében van! Tehát mi mit tehetünk? Nem kellett volna oda adni??
Az Önök által létrehozott Eszközkezelő szolgáltatás szerint a cél a hozamingadozások kedvezőtlen hatásainak semlegesítése. Erre törekszik az állj le és indulj újra funkció. A befektetési portfólió módosítására Önök lettek megbízva ezek szerint. Tehát mire kellett volna jobban odafigyelni? Önökre, akik állították, hogy az eszközalapok legjobb árfolyama szerint kezelik a pénzemet. Ugye? Akkor hogy lehet, hogy mások nyertek én meg veszítettem? Miért kellett vajon a tőke garantált Pénzpiaci Eszközalapból veszteséggel, átforgatni a pénzem másik részvénybe?
Ja és miért emelték meg egyoldalúan az eszközalap kezelési díját 2010. május 01. -től?
Jelenleg a visszavásárlás mértéke nagyobb veszteséget okoz sajnos mintha otthagyom. De kérem Önöket, hogy a szerződésekben foglaltaknak megfelelően járjanak el, ha már részvényesek is vagyunk.”
Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha egy befektető kockázatos értékpapírokba helyezi pénzét, akkor szükségszerű, hogy rendelkezzen egy vészforgatókönyvvel, amely esetleges veszteségeinek pótlására kínál alternatív stratégiát. Ameddig nincs ilyen átgondolt forgatókönyv, addig egy ilyen befektetés meglépése túllépi a merészség határait.
Tisztában vagyunk azzal, hogy véleményünk nem a pozitív oldaláról közelíti meg a kérdést, de ez nem is volt szándékunk. Hiszen ameddig nem történik semmilyen negatív esemény, addig a környezetünk érdemben nem is reagál. Más viszont a helyzet, ha egy befektetés kudarcokhoz vezet. És ez különösen igaz, ha az adófizetők pénzét teszi kockára egy intézmény. Működésünk során már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben azonnal felerősödik azok hangja, akik a település vezetőinek a fejét követelik, szinte szó szerint. Ezért egy önkormányzatnak, a magán befektetőkkel ellentétben, többszörösen jobban meg kell gondolnia, ha ilyen lépésre szánja magát. Különösen igaz ez egy olyan politikai környezetben, amikor a Kormány kifejezetten negatívan ítéli meg a magánnyugdíjak kockázatos befektetéseit. Vagy ami az egyik esetben igaz, az a másik esetben magasztosan szentesíti az eszközt?
Aggályosnak tartjuk azt is, hogy egy állami intézmény valamelyik alkalmazottjának életére biztosítást kössön. Az ügylet természetéből fakadóan ez szakmailag sem tűnik egy jó megoldásnak. Ha nagyon ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy innentől kezdve a kijelölt áldozatot potenciális életveszély fenyegeti.
Most, amikor annyira nagy hangsúlyt kap a tisztesség, a becsületesség, akkor az átlag polgár úgy gondolja, hogy ez mindenkire vonatkozik. A piaci versenyben azonban gyakran nem a tisztesség az úr és bár kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig ott vannak azok, akik az aktuális hatalommal visszaélve helyzetbe tudják hozatni magukat, magas jutalékkal honorálva a közreműködőket. Egy rossz hírt azonban biztosan lehet velük közölni: előbb, vagy utóbb minden kiderül.
2010. október 7., csütörtök
48. Közgazdász vándorgyűlés
Szeged, Hunguest Hotel Forrás, 2010.09.30-10.02.
Mint minden évben, most is részt vettünk a közgazdász társadalom legrangosabb éves rendezvényén. A hatvan előadásból - tekintettel a hat szekcióban párhuzamosan zajló eseményekre - úgy tizenöt meghallgatására adódott lehetőségünk. Jelentős kormánypárti részvétel volt megfigyelhető, elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részéről. És természetesen a hagyományokhoz híven a vándorgyűlésről most sem hiányoztak azok a neves közgazdászok, gazdasági szakemberek, akik sokkal kritikusabb szemmel ítélik meg a gazdaságpolitikát, mint a mindenkori kormánytagok.
Hogyan állunk most? Milyen mozgásterünk van az elkövetkező évek tekintetében? Melyek a legfontosabb gazdaságpolitikai prioritások? Mi fog történni a nagy elosztó rendszerekkel, az egészségüggyel, a nyugdíjakkal, az oktatással, vagy az eladósodott önkormányzatokkal? A gazdaság mely területeit érdemes az államnak támogatnia ahhoz, hogy csökkenjen az államadósság, növekedjen a GDP, tartani tudjuk a költségvetési hiányt, javuljon a lakosság életszínvonala, szoruljon vissza a korrupció és kevesebb legyen a munkanélküli?
Sok-sok izgalmas kérdés és vélemény, amelyről nem a blogban, hanem külön oldalon készítettünk egy átfogó összeállítást.
Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen gazdagabb lesz az, aki ezt átnézi. Az is célunk volt, hogy bemutassuk mennyire fontos a kulturált vita, a különböző gazdaságpolitikai nézetek ütköztetése és kölcsönös tiszteletben tartása. A demokráciának nem lehet más célja csak egy élhető Magyarország folyamatos építése, ahol minden egyes embernek jó a közérzete, mert tud érvényesülni és alapvető jogait senki sem sérti meg. Az is világosan látszik, hogy az európai közösséghez való tartozás immár jelentős kihatással van mindennapi életünkre, ezért egyáltalán nem mindegy számunkra, hogy miként tud ez az ország-szövetség stabil és hatékony monetáris és fiskális politikán keresztül sikeresen részt venni a világpiaci versenyben.
Tovább az oldalra:
http://www.kozgazdasz.cegiranytu.hu/
Mint minden évben, most is részt vettünk a közgazdász társadalom legrangosabb éves rendezvényén. A hatvan előadásból - tekintettel a hat szekcióban párhuzamosan zajló eseményekre - úgy tizenöt meghallgatására adódott lehetőségünk. Jelentős kormánypárti részvétel volt megfigyelhető, elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részéről. És természetesen a hagyományokhoz híven a vándorgyűlésről most sem hiányoztak azok a neves közgazdászok, gazdasági szakemberek, akik sokkal kritikusabb szemmel ítélik meg a gazdaságpolitikát, mint a mindenkori kormánytagok.
 |
| Származási hely: Közgazdász Vándorgyűlés Szeged 2010 |
Sok-sok izgalmas kérdés és vélemény, amelyről nem a blogban, hanem külön oldalon készítettünk egy átfogó összeállítást.
Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen gazdagabb lesz az, aki ezt átnézi. Az is célunk volt, hogy bemutassuk mennyire fontos a kulturált vita, a különböző gazdaságpolitikai nézetek ütköztetése és kölcsönös tiszteletben tartása. A demokráciának nem lehet más célja csak egy élhető Magyarország folyamatos építése, ahol minden egyes embernek jó a közérzete, mert tud érvényesülni és alapvető jogait senki sem sérti meg. Az is világosan látszik, hogy az európai közösséghez való tartozás immár jelentős kihatással van mindennapi életünkre, ezért egyáltalán nem mindegy számunkra, hogy miként tud ez az ország-szövetség stabil és hatékony monetáris és fiskális politikán keresztül sikeresen részt venni a világpiaci versenyben.
Tovább az oldalra:
http://www.kozgazdasz.cegiranytu.hu/
2010. szeptember 15., szerda
Önkormányzat és kockázatvállalás
Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.
Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.
Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.
Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.
Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.
De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?
Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.
A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.
Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.
Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.
Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.
Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.
De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?
Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.
A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)