A ma esti úszó edzés is véget ért. Letudtuk a szokásos ezer métert. Az öltözőben a fiúkkal beszélgetünk a nap eseményeiről.
Napközben - a bányató körül - már öt kört, vagyis öt kilométert futottam.
Csodálatos volt ez a február szombati délidőben. Ragyogó napsütés, úgy tíz fok körüli hőmérséklettel.
A szél enyhén fújdogált. A vadkacsák is megjelentek a tó vizén. A "fiú" pompás színes tollruhában, a "lány" a barna minden árnyalatában.
Összehangolt mozgással szelték a vizet a nádas mentén. Valószínű, hogy már a tavaszi költés helyét keresték.
Az apró kaviccsal leszórt sétány kitűnő terep a futáshoz.
Az út - padok, horgász -stégek és fedett uzsonnázó asztalok mellett vezet el.
Az egyik ilyen helyen két férfi iszogatta a napi adagját. Ahányszor elhaladtam mellettük, mindig megcsodáltak.
Gondolom, amolyan ütődött alaknak néztek, akinek nincs más dolga, minthogy kínozza magát. Persze nekem is meg volt róluk a véleményem.
Gondolataimból visszatérve az öltözőbe, valaki a délutáni biciklis élményeiről mesélt. Egy másik társam azon sajnálkozott, hogy ő nem tudott kijönni futni, mert valamilyen rendezvény szervezésével volt elfoglalva.
Mi nem vagyunk profi sportolók. Csak a mozgás szerelmesei. Ettől fittebbnek, dinamikusabbnak érezzük magunkat, s "csak" jobb lesz a közérzetünk.
Van aki minden nap kijön, van aki csak alkalomszerűen - arra hivatkozva, hogy sajnos már megint közbe jött valami.
Az egyik úszótársam - újságolvasás közben -, elaludt a fotelben. Amikor egy csobbanásra felriadt, megkérdeztem tőle:
Miért olvasod azt a reklámújságot?
Hogy tájékozódjak az itteni eseményekről - mondta nyúzottan.
És mi hasznod van ebből? - faggattam tovább. Nem hinném, hogy ez egy nyerő szokás.
Mert nem jó, ha valaki tájékozott? - csodálkozott a megjegyzésemen.
De igen - válaszoltam. De talán nem ebben a műfajban, és nem valami hasznosabb időtöltés helyett.
Azt szoktad mondani, hogy kevés a jövedelmed és a fődököd sem bánik veled tisztességesen.
Akkor nem azon kellene gondolkodnod, hogy miképp változtass a jelenlegi helyzeteden?
De, azon kellenne - ismerte be. Csakhogy én már bele törődtem az egészbe.
Akkor ne panaszkodj, hogy kevés a fizetésed és hidegben kell dolgoznod!
Miután elváltunk, még sokáig ezen a jeleneten gondolkodtam.
A legtöbb ember a komfort zónája fogságában él. Legyen ez bármennyire is alkalmatlan vágyai kielégítésére, görcsösen ragaszkodik hozzá.
Komoly megrázkódtatásokon kell keresztül mennünk ahhoz, hogy hajlandók legyünk ebből a megszokott, ám sivár világunkból kitörni.
Épp ezért hálásak lehetünk a nem várt eseményeknek, amelyek végre felráznak bennünket a már sehova sem vezető világunkból.
Tudat alattink hatására végre megszülethet az a döntés, amelynek bekövetkezésére titkon mindig is vártunk.