A vásárlói hűség múlandó. Ezt számtalanszor megtapasztaltam saját magatartásomat illetően is. Évekig egy bizonyos papír boltban vásároltam meg cégem számára a szükséges irodaszereket. Elégedett voltam a minőséggel, az árral és nem utolsó sorban a kiszolgálással is.
Egy szép napon mégis bekövetkezett a váltás. Új üzlet nyílt a közelünkben. Sokkal kényelmesebb volt számomra átugrani a szomszédba, ha gyorsan kifogyott valami. Legközelebbi találkozásunkkor közöltem is a korábbi vállalkozás alkalmazottaival, hogy elpártolok tőlük, mert számomra van egy kedvezőbb megoldás. Azt válaszolták, hogy természetesen megértik indokaimat és barátságban elváltunk.
Új bevásárló helyem megfelelően működött. Igaz, hogy extra kívánságaimra nem vetődtek rá és nem éreztem azt, hogy mint törzsvásárló különösebb bánásmódba, vagy odafigyelésbe részesülnék, de hát miért is lenne ez így?
Történt azonban egy eset, ami kisebb konfliktust váltott ki. Elég jelentős levelezést folytatok és rendszeresen jártam át borítékokért. Amikor a legújabb boríték csomagokkal az irodánkba értem, meglepetten tapasztaltam, hogy egészen másképpen néznek ki, mint az addig megszokottak. Feltűnően gyűröttek voltak és a nyomtató nem is akarta átvinni őket. Nem volt mit tennem, visszavittem őket, mondván, hogy nem engedhetem meg magamnak ilyen minőségű levelek kiküldését ügyfeleink részére.
Furcsa módon nem sok megértésre találtam. Majd meglátjuk, majd a főnökkel megbeszéljük, hogy elfogadható-e a reklamáció és hasonló szövegekkel traktáltak.
A vége az lett, hogy a régi üzletemnél kötöttem ki. Az alkalmazottak - egy fiú és egy lány -, ugyanazok voltak, akiket már eddig is ismertem.
- Ismét rátok fanyalodtam -, mondtam nekik mosolyogva, és elmondtam minek köszönhető a látogatásom.
- Milyet szeretnél? - kérdezte a fiú minden kommentár nélkül és már vette is le a polcról a választékot. Örömmel tapasztaltam, hogy van számomra megfelelő.
- Már csak egy probléma van - mondtam. - Nincs nálam pénz, nálatok pedig nem lehet kártyával fizetni. Esetleg ha átszaladnék a legközelebbi bankautomatához készpénzt felvenni ... - gondolkodtam hangosan. - Bár tudom, hogy éppen zárás van - tettem hozzá.
- Menj csak nyugodtan, megvárunk - mondta kedvesen a lány.
A régi, ehhez a környezethez kötődő, kellemes érzés újból úrrá lett rajtam., miközben gyors léptekkel elindultam a szükséges pénzt megszerezni. Sőt, valami megmagyarázhatatlan pozitív hangulatot, kisugárzást véltem felfedezni, ami csak úgy eszembe ötlött, de nem is kerestem rá magyarázatot.
Amikor átvettem az időközben becsomagolt árút, megjegyeztem, hogy úgy látom mintha változott volna itt egy-két dolog.
- Hát volt néhány esemény - mondta a fiú. - A leglényegesebb, hogy tulajdonos váltás történt.
- Csak nem? - kérdeztem meglepetten. - Talán ti vagytok az új tulajdonosok? - folytattam kíváncsi érdeklődéssel.
Bizony, mi vagyunk! - jelentette ki büszkén a lány. Válaszában minden benne volt. Büszkeség, elégedettség, és minden más, ami azoknál az embereknél tapasztalható, akik saját kezükbe veszik sorsuk irányítását.
- Sok sikert kívánok nektek! - Mormoltam kilépve az ajtón, szinte már csak magamnak. És útban az irodánk felé azon gondolkodtam, hogy néhány utcasarknyit gyalogolni lehet mégiscsak megéri.
