Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2014. május 1., csütörtök

Kié legyen az első ajánlat?

Mindenki tárgyal, egyezkedik. A vállalatok megegyezésre törekszenek egymással különböző dolgokban. A párok egyezkednek, hogy kinek a feladata legyen a bevásárlás. A barátok közös esti szabadidő programjuk tekintetében kívánnak dűlőre jutni.

A kérdés az, hogy melyik módszer jelent nagyobb előnyt valaki számára? Ha ő teszi meg az első ajánlatot, vagy kivárja, amíg tárgyaló partnere rukkol elő valamivel? A jó megoldás nagyban függ attól, hogy van-e egyetértés bizonyos dolgokban és hogy ezek mennyire ismertek egymás számára.

Az üzleti életben például ha egy megegyezés pusztán az ár körül forog, akkor biztosan ellentétes érdekek munkálkodnak és jó elsőnek lépni, hiszen a kimondott összeg árhorgonyként fogja végig kísérni az egész tárgyalást. Ha viszont a tranzakció időpontjában egyetértés van de erről nem tudván, az egyik fél ezt feltételül szabja meg, akkor tárgyaló partnerét hozza pozíció előnybe, mert az a számára nyilván megfelelő és könnyen teljesíthető feltételt engedményként tudja beállítani, amiért cserébe például árelőnyt kérhet.

Photo from: http://money.howstuffworks.com/personal-finance/budgeting/negotiation2.htm

Amikor nem ellentétesek az érdekek és inkább a nyer-nyer közös alapon elv érvényesül (például partnerkapcsolat), akkor előnyt jelent tudni arról, ami a másiknak elfogadható, hiszen ez nagyban segít olyan ajánlat megfogalmazásában, amelyik a konszenzust erősíti.

Psychology Today oldalon megjelentetett írás foglalkozik ezzel a témával: When Should You Make the First Offer?

http://www.psychologytoday.com/blog/ulterior-motives/201404/when-should-you-make-the-first-offer

2013. április 28., vasárnap

A pénz hitele, avagy mit gondolnak rólunk a világban ...

A pénz csupán egy színes papírdarab. Egy jegybank annyit nyomtat belőle, amennyit csak akar.  Az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az általa kibocsátott pénzt likvid értékként elismeri és fizető eszközként elfogadja. A kérdés csak az, hogy mit gondolnak erről a piac szereplői. Elhiszik-e, hogy az a pénz valóban annyit ér és hajlandók-e azzal egyenértékű árút adni, szolgáltatás nyújtani, vagy más fizetőeszközre átcserélni.

A magyar polgárok jó része már olyan korban született, amelyben nem történt komoly pénzromlás. Ezért a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mekkora jelentősége van az állam által kibocsátott pénz iránti bizalomnak, illetve ennek a bizalomnak az elvesztése mekkora katasztrófával járhat. És természetesen az sem itatódott  be a mindennapi gondolkodásba, hogy a mindenkori kormányoknak mekkora felelőssége van ebben a kérdésben .

"Az alapvető áruk árát immáron milliárdokban mérték - egy kiló vaj 250 milliárd márka volt, egy kiló szalonna 180 milliárd, egy utazás a berlini villamoson, ami a háború előtt egy márkába került, most 15 milliárd lett. Bár megjelentek a nagy címletű bankjegyek, de ha az emberek bármiért fizetni akartak, egy köteget kellett elvinniük. Az országban mindenki bankjegyeket cipelt, táskában, talicskában, szennyesruha-tartóban, bevásárlókosárban és még babakocsiban is.
Nem a rettenetes számok okoztak gondot, hanem a szédítő sebesség is, amivel az árak emelkedtek. Október utolsó három hetében az árak a tízszeresükre nőttek, néhány naponta megduplázódtak. Mialatt valaki egy berlini kávézóban megivott egy kávét, addig a fizetendő összeg meg is duplázódhatott. A hét elején megkapott fizetés a hét végére értékének 90%-át elvesztette." (Liaquat Ahamed - A pénzvilág urai)

A márka azért került ilyen helyzetbe, mert a világ 1923-ban elvesztette bizalmát a német kormánnyal szemben és a befektetők, hitelezők kételkedni kezdtek a szavahihetőségében. Ezek után talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy mindenki megértse mennyire fontos a jó kormányzás, amely jó kapcsolatokat ápol, kölcsönös előnyökre épít  és széleskörű bizalmat élvez a jogbiztonság és a demokrácia értékeire támaszkodva.

u.i. Magyarországon 1945-46-ban volt hasonló helyzet.

2013. április 11., csütörtök

Jó ötlet-e eladósítani a vállalkozást?


Egy induló vállalkozás előtt, ha a tulajdonosoknak nincs elég befektetendő pénze, két út áll a finanszírozás biztosítására.

  1.  További tulajdonosokat von be, azaz további üzletrészeket értékesít, vagy emeli az alaptőkét új tulajdonosok bevonásával.
  2.  Banki hitelt vesz fel, illetve kötvényeket bocsát ki.


A második megoldás előnyei:

  • a, előre tervezhető időpontban kell visszafizetni a kötelezettségvállalást,
  • b, a kamatkiadások költségként elszámolhatók és levonhatók az adóból,
  • c, megőrizhető az aktuális menedzsment feletti befolyás, nem kell további személyekkel osztozni a szavazati jogokon.




Az első megoldás esetében igaz, hogy a befektető társaknak csak sikeres tevékenység és realizált profit után kell fizetni, de ez adott esetben fájhat is a későbbiek során. Ugyanakkor ezen összegekkel nem lehet csökkenteni az adófizetési kötelezettséget és a tulajdonostársak beleszólási joga sem elhanyagolható.

A hitelből finanszírozott vállalkozás, amennyiben sikeres lesz, sokkal nagyobb hozammal örvendeztetheti meg tulajdonosait, de sokkal nagyobb a bukás esélye is a tőkeköltségek miatt.

Forrás:
Christopher Matthews: When Is It a Good Idea For a Company To Take On Debt?

Read more:
http://business.time.com/2013/04/11/when-is-it-a-good-idea-for-a-company-to-take-out-debt/#ixzz2QBR7eR6r

2013. március 24., vasárnap

Deviza alapú hitelezés közérthetően


A bankok nem deviza hitelt nyújtottak - mondta az egyik ismerősöm. A deviza alapú hitelt talán akkor tudnád a legjobban megérteni, ha egy gondolat erejéig bankárnak képzelnéd magadat - válaszoltam.

Te, mint bankár, ahhoz hogy hitelt tudjál nyújtani, forrásra van szükséged. Ennek csak egy kicsi része a saját tőkéd (amit a befektetők biztosítottak szintén deviza alapon, vagy amit az évek alatt felgyülemlett nyereségből itt hagytak). A többit a piacról szerzed be.

Forint alapú hitelezés
Ha forint betéteket gyűjtsz, mondjuk a lakosságtól, akkor nekik kamatot kell fizetned. Akkor fogják hozzád hozni a pénzt, ha a piacon elérhető versenyképes kamatot ígérsz, mondjuk évi 12 százalékot. Feltételezem, hogy szeretnéd fedezni a kiadásaidat és e mellett még némi nyereséget is bezsebelni, hogy megérje a te befektetőidnek is, akik az induló saját tőkédet biztosították. Ennek érdekében hitelt kínálsz fel a forrást kereső embereknek, tegyük fel 16 százalék éves kamatért cserébe. A te 12 százalék kamat kötelezettséged és a 16 százalék kamat követelésed között lesz 4 százalék árrés, amiből az előbbiekben említett céljaidat megvalósítod. Megnézed mennyire hitelképes a jövendőbeli ügyfeled, és ha megállapítod, hogy van megfelelő biztosítékod arra, hogy nemfizetés esetén sem veszíted el a befektetőid és a betéteseid által rád bízott pénzt, akkor oda adod a hitelt.

Lehet azonban olyan gazdasági környezet, hogy a forrást keresők számára túl magas ez a kamat szint, nem tudnák kigazdálkodni, nincs elég jövedelmük és ezért ezt nem is tudják így igénybe venni.



Deviza alapú hitelezés
Szétnézel egy kicsit a tágabb értelembe vett piacon és azt látod, hogy egy bizonyos deviza után nem kellene csak mondjuk 2 százalék kamatot fizetned. Elkezdesz számolni. Amennyiben ezt a devizát átváltod forintra, elég, ha a deviza mindenkori forint értékének a 6 százalékát kéred kamatként a hitelfelvevőtől és eléred ugyanazt az árrést, amit a magas forint alapú kamatok esetében elértél.

Ha a kormány gazdaság politikája, illetve a piaci helyzet nem rontja el a játékot, akkor mindenki jól járt. Te olcsóbb forráshoz jutottál, a hitelfelvevőd úgyszintén. A baj ott kezdődik, ha a forint árfolyama felelőtlen, hibás gazdaságpolitika miatt, elkezd gyengülni és ezt még egy romló piaci környezet is megfejeli.

A te forintra átszámított kötelezettséged a deviza betéteseid felé elkezd növekedni. A 2 százaléknak megfelelő forint érték (amennyiből meg tudsz venni annyi devizát, hogy a kamatot ki tudd fizetni), szintén egyre több lesz. Ugyanez a jelenség a te adósod viszonylatában is lezajlik. Ha nem növelnéd meg a követelésed értékét, akkor nem jutnál hozzá ahhoz a forint mennyiséghez, amiből a devizás kötelezettségeidet teljesíteni tudnád.

Ezt a csapda helyzetet csak a kiszámítható gazdasági környezet, a garantált jogbiztonság tudja megoldani, aminek következtében olyan forint árfolyam alakulhat ki, amelyik biztosítani tudja a deviza alapú kötelezettségek alacsony szinten tartását.

Egy dolog van, amit a bankokon reálisan számon lehetne kérni, az pedig az árrésük árfolyamhoz kötöttsége. Ugyanis a hazai bankok költségei nem deviza alapúak és ezért véleményem szerint nem is indokolt, hogy az árrés tekintetében árfolyam különbséget állapítsanak meg.

- Elfogadva, hogy a levezetésed helyes, az a probléma, hogy a bankok nem deviza alapon hiteleztek - reagált az ismerősöm.

- Ez bizonyára az esetek döntő többségében nincs így. A deviza alapú követeléseket és kötelezettségeket bármikor össze lehet vetni, elég ha egy hozzáértő ember megnézi a bank mérlegét, ami nyilvános - válaszoltam. Sajnos a hazai forint megtakarítások messze nem elegendőek a hitelek finanszírozására. Azért is vagyunk (maga az állam és az önkormányzatok is) oly nagymértékben devizában eladósodva.

A deviza fedezetek létét egyébként nagyon jól jelzi az is, hogy a korábbi forrásokat biztosító anyabankok - érzékelvén a gyenge gazdasági teljesítményt, - most kivonják a hazai bankokból ezeket a pénzeket. Egy időben tagadni ezeknek a forrásoknak a létét, és közben vádolni a bankokat, hogy kivonják a forrásokat, erre a teljesítményre csak a politika képes. Az emberek többsége pedig ezt meg is eszi.

Az tény, hogy a sok deviza alapú hitelt felvevő polgár nagyon pórul járt. A bankoknak nem lett volna szabad hitelt nyújtania ezen emberek többségének, mert akinek a néhány évvel ezelőtti magas forint kamatokra nem volt fedezete, az tulajdonképpen már akkor is hitelképtelen volt. A szociális védőhálónak, a társadalmi szolidaritásnak most működnie kellene, de kizárólag rászorultsági alapon.

2012. október 27., szombat

Kedvező, illetve kedvezőtlen születési hónapok a vezetői karier tükrében


Gary Belsky a TIMES magazinban megjelent cikke azt elemzi, hogy a születés időpontjának mennyire van befolyása arra, hogy valaki vezetővé váljon.

Az elmélet hátterében az áll, hogy a nyári időszakban született gyermekek, amikor beiskolázásra kerülnek, majdnem egy évvel fiatalabbak, tehát tapasztalatlanabbak lesznek, mint azon évfolyamtársaik, akik az őszi-tél eleji időszakban születtek. Ez utóbbiak csak egy évvel később lesznek beiskolázva.

Mitt Romney as Chief Executive of Bain Capital, Nov. 10, 1993.
Photo: DAVID L RYAN / THE BOSTON GLOBE 


Amennyiben a tehetséget összefüggésbe lehet hozni a tapasztalatal és a fiatalkori sikerekkel, úgy valószínűsíthető, hogy az idősebb korban beiskolázott gyermekek előnyt élveznek fiatalabb évfolyamtársaikkal szemben.

Az elmélet alátámasztása érdekében, a kutatók adatokat gyűjtöttek a legsikeresebb vállallatok vezetőiről. A statisztikai eredményekkel igazolni látszik a feltevés. Június hónapban született az USA lakosságának 8.16%-a. Az említett vállalatvezetők közül azonban csupán 6.13% született ebben a hónapban.

A legjobb arány március (12.53%), április (10.67%), november (10.67%), január (10.13%) és Október (9.87%) hónapokra tehető.

Forrás: business.time.com

2012. október 13., szombat

Magatartás formák, amelyek rossz fényt vethetnek rád, vagy éppen boldoggá tehetnek

Mindennapi életünkben folyamatosan lereagálunk dolgokat. Mások hibáztatása; feltűnni akarás; kitartó ragaszkodás bizonyos eszmékhez, dolgokhoz; beszólás mások beszédébe; panaszkodás; uralkodni vágyás; kritizálás; prédikálás; rossz következtetések levonása; félelem a hibáktól, mind olyan megnyilvánulások, amelyek meghatározzák környezetünk hozzáállását és végső soron saját közérzetünket is.

Photo from: inc.com


A cikk írója tíz pontban foglalta össze ajánlásait, amelyek figyelembe vételével nagyobb esélyünk van rá, hogy sikeresek legyünk és jól érezzük magunkat a bőrünkben. Lehet, hogy sok mindenben magadra ismersz? Vannak ismerőseid, vagy akár közéleti személyiségek, akikre nagyon is illenek az alábbiakban leírtak? Legyen mindez pozitív, vagy akár negatív értelemben, mindenképpen érdemes elgondolkozni rajta!


1. Blaming
Taking responsibility when things go wrong instead of blaming others isn’t masochistic, it’s empowering–because then you focus on doing things better or smarter next time.
Felelősséget vállalni mások hibáztatása helyett nem egy önsanyargató dolog, hanem éppen ellenkezőleg! Erőt ad, mert figyelmünket arra irányítja, hogy javítsunk a helyzeten.

2. Impressing
Superficial is also insubstantial, and a relationship that is not based on substance is not a real relationship.
Nem lehet sikeres egy kapcsolat, amely csak a felszínes jelszavakra alapoz.

3. Clinging
3. Even if you don’t succeed in earning what you want, the act of trying alone will make you feel better about yourself.
Ha nem is éred el mindig, amit szeretnél, már önmagában az, hogy megpróbálod, jó érzéseket kelt benned.

4. Interrupting
Want people to like you? Listen to what they say. Focus on what they say. Ask questions to make sure you understand what they say.
Azt akarod, hogy az emberek kedveljenek?  Figyelj arra, amit mondanak és próbáld megérteni őket!

5. Whining
Don’t talk about what’s wrong. Talk about how you’ll make things better, even if that conversation is only with yourself.
Ne arról beszélj, hogy mi az, ami nem működik. Jobb, ha arra fókuszálsz, hogy miként lehetne jobbá tenni dolgokat.

6. Controlling
Find people who want to go where you’re going. They’ll work harder, have more fun, and create better business and personal relationships.
Ne próbálj uralkodni az emberek felett azzal, hogy rájuk kényszeríted akaratodat! Vedd inkább körül magadat olyanokkal, akik hajlandóak a te utadat követni.

7. Criticizing
Everyone is different: not better, not worse, just different. Appreciate the differences instead of the shortcomings and you’ll see people–and yourself–in a better light.
Mindenki más-más jellemvonásokkal rendelkezik. Nem jobb, vagy rosszabb. Értékeld ezt a különbözőséget!

8. Preaching
When you speak with more finality than foundation, people may hear you but they  don’t listen. Few things are sadder and leave you feeling less happy.
Megejthetsz magasztos szózatokat, amelyeket az emberek meghallanak. Más kérdés, hogy figyelnek-e rájuk?

9. Dwelling
When something bad happens to you, see that as a chance to learn something you didn’t know. When another person makes a mistake, see that as an  opportunity to be kind, forgiving, and understanding.
A hibákat mindig tanulási lehetőségként kezeld. Még akkor is, ha te magad követted el azokat.

10. Fearing
So it’s easier to hesitate, to wait for the right moment, to decide we need to think a  little longer or do some more research or explore a few more alternatives.
Aggodalmaidat semlegesíteni tudja, ha jobban utána nézel félelmed tárgyának, hosszabb távon gondolkozol és több alternatívát is kipróbálsz.

Read more:
Az eredeti cikk címe: Be Happier: 10 Things to Stop Doing Right Now
A Time magazin is leközölte: business.time.com

2012. február 11., szombat

A tudás hatalma


Az Egyesült Államokban mindig nagy figyelmet fordítottak a tanulási lehetőségekre, mert hisznek abban, hogy ez meghatározó mértékben hozzá tud járulni a gazdagok és szegények közötti szociális különbségek enyhítéséhez. Az ötvenes-hatvanas években a társadalmi különbségek legnagyobb befolyásoló tényezője faji jellegű volt. Ez a különbség a továbbtanulási lehetőségek kiszélesítésével, napjainra jelentősen csökkent.

Ugyanakkor Sean F. Reardon, a Stanford University szociológus professzora kimutatta, hogy a jövedelmi viszonyok egyre inkább meghatározóvá váltak a gyermekek sikerességét illetően. A családok soha nem tapasztalt mértékben fektetnek be időt és pénzt a csemetéik tanulmányaiba. A versengésben a tehetősebbek azok, akik jobban megengedhetik maguknak, hogy gyermekeik hétvégi sport programokban vegyenek részt, baletre járjanak, zeneórákat vegyenek, kiegészítő képzésekben vegyenek részt.



A gazdasági recesszió elsősorban a kis jövedelműeket súlytja, ami tovább erőssíti a szegények számára amúgy is kedvezőtlen helyzetet. A politika keveset tesz e probléma enyhítése érdekében és manapság inkább divat a kiváltságos családok támogatása. A teendencia oda vezethet, hogy a társadalom teljesen ketté szakad és visszatérnek a feudális hagyományok, amikor a gazdagok csak egymással házasodtak és egyedüli birtokosai voltak a tudásnak és a műveltségnek.

A mai polgári társadalom számára naggyon fontos, hogy ezt a folyamatot megállítsa, hiszen a szegénysorba taszított, elkeseredett tömegek előbb-utóbb erőszakosan fognak fellépni és porba tiporhatják a civilizáció minden eddigi vívmányát. Tehát mindenkinek érdeke, hogy az országban a lehető legtöbb tanult ember legyen. Amennyiben a jövedelem különbségek ez ellen hatnak, úgy a politikusok felelőssége megtalálni azokat a pozitívan diszkriminatív eszközöket és módszereket, amelyek kiegyenlítik a tehetősebbek pozíció adta előnyeit. Erre időben, már a kisgyermekeket illetően oda kell figyelni.

Albert Einstein híres mondása bizonnyára ide illik: "Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel."

Az írás jelentős mértékben SABRINA TAVERNISE  "Education Gap Grows Between Rich and Poor, Studies Say" - a New-York Timesban 2012. február 12. -én megjelent cikkére alapozódik.

Education Gap Grows Between Rich and Poor, Studies Say