Végelszámolás

A telephely bejárati nagykapuja félig van behajtva. Kopott rácsozatán félrebillent tábla díszeleg: kutyával őrzött terület.
A hatalmas udvar néptelen. Az egyik végében lévő betonkeverő építmény némán gubbaszt. Az üzemcsarnokok ajtaján hatalmas lakatok köszöntik a belépni vágyót.

A legbarátságosabb rész az egyemeletes irodaház. Itt még az élet jelei is felfedezhetők. Néhány kerékpár a tartóba állítva. Két-három személygépjármű a parkolóban.
Az emeleti tanácsteremben gyülekeznek a tulajdonosok. Zömével idős emberek, jó néhány közülük már a nyugdíjas éveit tapossa. Akad azért fiatalabb is közöttük.
Halkan beszélgetnek kisebb csoportokba verődve.

A kitűzött időpontra megérkezik az elnök. Egy éve már, hogy ő is nyugdíjba vonult. Helyet foglal a széksorokkal szemben elhelyezett kicsi asztalnál. Egy ideig zsebeiben kotorász, majd elővesz egy gyűrött papírlapot. Rövíd olvasgatás után felemeli tekintetét és végigpásztázza az egybegyűlteket. A terem elcsendesül. Az emberek várakozóan figyelnek.

Néhány pillanatig kínos csend vibrál a levegőben. Az elnök előre-hátra ingatja a fejét, mintha szenvedélyesen beszélne. Jó ideig azonban egy szót sem szól. Mielőtt ez a némaság elviselhetetlenné válna, megszólal. Üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy a közgyűlés határozatképes, felkéri a gazdasági vezetőt a jegyzőkönyv vezetésére, két idősebb kollégát pedig ennek hitelesítésére. Megszavaztatja az egyetlen napirendi pontot, amely a szövetkezet végelszámolásáról szól. Aztán számok ismertetése következik. Kissé vontatottan sorolja az adatokat, megmeg állva, mintha az emlékeiben kutatna.

Van mire emlékezni. Néhány éve még a vállalkozás dagadó vitorlákkal szelte az üzleti világ óceánját. Sikeres pályázatok, már januárban aláírt szerződésekkel biztosított üzleti év, fejlesztések, sok embernek munkalehetőség.

Az évzáró közgyűlések ünnepnapoknak számítottak. Elegáns vendéglőben tartott zártkörű rendezvény, étellel, itallal gazdagon megrakott asztalok és zenés, táncos mulatság befejezésül. Ilyenkor a családtagok is részt vettek. És természetesen a szövetkezet működését támogató szakértők. Mindenki találgatta, hogy vajon mekkora osztalékra tesz javaslatot a vezetőség. A ceremónia évről évre ismétlődött nagyjából ugyanannak a forgatókönyvnek az alapján. A pénz már előre borítékolva volt mindenki számára. Csak a papírformát kellett lerendezni.

Most közli az elnök a veszteséget. A jelenlevők némán hallgatják. A szóbeszédből már tudni lehetett mindent, de azért csak más érzés volt mindezt hivatalosan, az elnök szájából hallani.

A végelszámolás azt jelenti, hogy a vállalkozás még rendelkezik annyi vagyonnal, amennyi a hitelezők követeléseinek kielégítésére elegendő - magyarázza az elnök.

Ha jól értettem, akkor a tulajdonosok egy fillére sem számíthatnak? - kérdezi valaki.

Attól függ, hogy mennyiért sikerül értékesíteni a vagyontárgyakat. A hitelező bank jelzálogot jegyeztetett be a szövetkezet ingatlanjaira. Kevés az esély, hogy ennek rendezése után valami maradjon - válaszolgat az elnök.

Hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe? - kiált fel mélységesen csalódott hangon egy idősebb férfi.

Miért? - kérdezem én is magamtól, még napokkal az esemény megtörténte után is. Mi fogta ki a szelet a vállalkozás vitorlájából?

Akkor és ott próbáltam megmagyarázni. Elvesztettétek a lendületet, azt a belső energiát, amely minden cég életben tartásához elengedhetetlenül szükséges. Bizonyára belefáradtatok. A piaci körülmények gyökeresen megváltoztak az utóbbi években. Más eszközöket kell bevetni. Internet, információs társadalom, - soroltam a trendeket. Nem tudtátok, vagy nem is akartátok az új módszereket, eljárásokat átvenni, megtanulni.

Sokan bólogattak. Ezek az idős, egyszerű emberek, elsősorban már nem maguk miatt, hanem a gyerekeik jövője miatt aggódnak. Hol fognak dolgozni? Miből fognak megélni, családot alapítani?

Higgyétek el, hogy ez a vállalkozások természetrajza - vigasztaltam őket. Megszületik, növekszik, virágzik, majd hanyatlásnak indul és vége van. Csak az élethosszban és a növekedés mértékében van különbség. Mint az élőlényeknél. De ez egyben azt is jelenti, hogy születnek újak, további kifogyhatatlan lehetőségeket kínálva.

Igazságtalan ez a világ - gondolkodik hangosan egy nyugdíjas bácsi. Csak az tud érvényesülni, akinek befolyásos összeköttetései vannak! És aki nem becsületes eszközökhöz folyamodik...

A jó és a rossz folyamatos harcban áll egymással - érvelek. Ez így van azóta, amióta létezik a világ. Sokan lebuknak tisztességtelen játékaik folyamán. Többé-kevésbé a büntetésüket is elnyerik. Helyettük azonban, megjelennek mások, még rafináltabb taktikákkal. És a küzdelem folytatódik!

Mi lesz ezután? Ez azt jelenti, hogy ide már be sem jöhetünk - méltatlankodnak többen is. Valaki válaszol. Nekem eszembe jut a bejáratra kihelyezett tábla: kutyával őrzött terület.

Miért? - jelenik meg újból a szűnni nem akaró kérdés. A lelkünk mélyén pedig felötlik egy gondolat: talán nincs is jó válasz.

Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!