Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. március 3., csütörtök

Mitől lett ekkora Magyarország adóságállománya?

Az emberek egy része nem tudja, egy másik része pedig nem akarja tudni.

Vértes András az "Egyenes beszéd" vendégeként rávilágított néhány fontos körülményre.

"A 80 százalékos államadósság ráta részben a válság következtében alakult ki. Valamennyi európai országban megnövekedett az adósságállomány körülbelül 15 százalék ponttal. Vannak olyan országok, ahol 30-40 százalék volt a növekedés.
Nálunk olyan 13 százalékponttal nőtt. A válság előtt 67 százalék volt.

E növeléséhez hozzájárult a GDP csökkenése  (nagyjából GDP 7 százalékos volt a csökkenés 2009-ben).

Második ok a forint gyengülése. Az államadósság körülbelül 40 százaléka külföldi devizában van. A forint gyengülése nem realizált árfolyamveszteségként járul hozzá az adósságállomány növeléséhez.

Harmadik nagy tétel a deviza tartalékok megnövelése. Ezt a nemzetközi szokások alapján figyelembe veszik az adósságállomány megítélésénél. Az állam betétje a jegybankban sok milliárd eurót ér el. Ez tulajdonképpen egy tartalék. Tehát az adósságállomány e nélkül 76-77 százalékra tehető.

Ha ezt a három tényező együttesen figyelembe vesszük, akkor 67 százalékig eljutottunk! Magyarország új forrást nem vett föl a nemzetközi piacokról.

A 67 százalékra történő növekedés elkezdődött már 2000 évtől kezdve, az első Orbán kormány idején, elsősorban a nagyon kedvezményes lakáshitelek kiáramlása nyomán.

Jelentős löketet adott a köztisztviselők béremelése (2001), amely még szintén erre az időszakra esett. A Medgyesi kormány rakott rá egy nagy lapáttal, a közalkalmazottak  50 százalékos béremelésével, amely még jelentősebb tétel. Ezt követte a tizenharmadik nyugdíj."

Az interjú teljes egészében itt tekinthető meg: 


Vértes András - elnök, GKI Gazdaságkutató Zrt.

atv.hu >>>






Az államadóssággal kapcsolatosan elképesztő nyilatkozatok hangzanak el. Egy egyszerű példát szeretnék hozni, hogy mindenki megértse.

Van a családnak havi kettőszáz ezer forint bevétele (GDP) és van 220 euró, azaz a felvételi 250 forintos árfolyamon számolva, 55 ezer forint tartozása, illetve 2 ezer forint banki tartaléka.




Ha csökken a család bevétele, akkor a 186 ezer forintos bevételre vetítve már 72,58 százalék adósságot lehet nála kimutatni a kezdeti 67,5 százalék helyett, pedig egy fillért sem vett fel újabb hitelként.

Amennyiben az euró árfolyama 250 forintról 280 forintra változik, ugyanez a család már meg is növelte adósságállományát 61600 forintra, szintén hitelfelvétel nélkül.

A harmadik eset valóban újabb hitel felvételt jelent, de azt a család nem költi el, hanem a bankba teszi tartalékként. Ezt bármikor vissza is tudja adni, ha úgy érzi, hogy nincs szüksége erre a biztonsági tartalékra.

Végül az együttes hatás azt mutatja, hogy közel 13 százalékkal úgy nőtt az adósságállomány, hogy egyáltalán nem volt túlköltekezés.

Tehát fontos dolog elemezni az államadósság megnövekedésének okait és levonni belőle a tanulságokat. Így egyrészt elkerülhető, hogy a gazdaságpolitikát irányító szakemberek hibákat kövessenek el, másrészt pedig mindenki meg tudja ítélni, amikor politikai nyilatkozatokat hall, hogy annak mennyi a valóságtartalma.

Időközben megjelent a GKI elemzése is:

Az államadósságról - a GKI háttér-elemzése

2011. február 25., péntek

Szemléletváltás

A vásárlói hűség múlandó. Ezt számtalanszor megtapasztaltam saját magatartásomat illetően is. Évekig egy bizonyos papír boltban vásároltam meg cégem számára a szükséges irodaszereket. Elégedett voltam a minőséggel, az árral és nem utolsó sorban a kiszolgálással is. 

Egy szép napon mégis bekövetkezett a váltás. Új üzlet nyílt a közelünkben. Sokkal kényelmesebb volt számomra átugrani a szomszédba, ha gyorsan kifogyott valami. Legközelebbi találkozásunkkor közöltem is a korábbi vállalkozás alkalmazottaival, hogy elpártolok tőlük, mert számomra van egy kedvezőbb megoldás. Azt válaszolták, hogy természetesen megértik indokaimat és barátságban elváltunk.

Új bevásárló helyem megfelelően működött. Igaz, hogy extra kívánságaimra nem vetődtek rá és nem éreztem azt, hogy mint törzsvásárló különösebb bánásmódba, vagy odafigyelésbe részesülnék, de hát miért is lenne ez így?

Történt azonban egy eset, ami kisebb konfliktust váltott ki. Elég jelentős levelezést folytatok és rendszeresen jártam át borítékokért. Amikor a legújabb boríték csomagokkal az irodánkba értem, meglepetten tapasztaltam, hogy egészen másképpen néznek ki, mint az addig megszokottak. Feltűnően gyűröttek voltak és a nyomtató nem is akarta átvinni őket. Nem volt mit tennem, visszavittem őket, mondván, hogy nem engedhetem meg magamnak ilyen minőségű levelek kiküldését ügyfeleink részére.

Furcsa módon nem sok megértésre találtam. Majd meglátjuk, majd a főnökkel megbeszéljük, hogy elfogadható-e a reklamáció és hasonló szövegekkel traktáltak.

A vége az lett, hogy a régi üzletemnél kötöttem ki. Az alkalmazottak - egy fiú és egy lány -, ugyanazok voltak, akiket már eddig is ismertem.
- Ismét rátok fanyalodtam -, mondtam nekik mosolyogva, és elmondtam minek köszönhető a látogatásom. 
- Milyet szeretnél? - kérdezte a fiú minden kommentár nélkül és már vette is le a polcról a választékot. Örömmel tapasztaltam, hogy van számomra megfelelő. 
- Már csak egy probléma van - mondtam. - Nincs nálam pénz, nálatok pedig nem lehet kártyával fizetni. Esetleg ha átszaladnék a legközelebbi bankautomatához készpénzt felvenni ... - gondolkodtam hangosan. - Bár tudom, hogy éppen zárás van - tettem hozzá.
- Menj csak nyugodtan, megvárunk - mondta kedvesen a lány.
A régi, ehhez a környezethez kötődő, kellemes érzés újból úrrá lett rajtam., miközben gyors léptekkel elindultam a szükséges pénzt megszerezni. Sőt, valami megmagyarázhatatlan pozitív hangulatot, kisugárzást véltem felfedezni, ami csak úgy eszembe ötlött, de nem is kerestem rá magyarázatot.

Amikor átvettem az időközben becsomagolt árút, megjegyeztem, hogy úgy látom mintha változott volna itt egy-két dolog.
- Hát volt néhány esemény - mondta a fiú. - A leglényegesebb, hogy tulajdonos váltás történt.
- Csak nem? - kérdeztem meglepetten. - Talán ti vagytok az új tulajdonosok? - folytattam kíváncsi érdeklődéssel.
Bizony, mi vagyunk! - jelentette ki büszkén a lány. Válaszában minden benne volt. Büszkeség, elégedettség, és minden más, ami azoknál az embereknél tapasztalható, akik saját kezükbe veszik sorsuk irányítását.

- Sok sikert kívánok nektek! - Mormoltam kilépve az ajtón, szinte már csak magamnak. És útban az irodánk felé azon gondolkodtam, hogy  néhány utcasarknyit gyalogolni lehet mégiscsak megéri.


2011. január 28., péntek

A tékozló lány

Az utolsó sorokat olvastam. Aztán olyan lassan, ahogyan csak lehet, becsuktam a könyvet. Szerettem volna, ha ez a pillanat sokáig tart...

Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.

Jeffrey Archer


Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom  mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.

 Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.

 A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.

A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.



Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.

"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."

Néhány perc múlva minden készen állt.

"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.

- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."

Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.

Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>

Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>

Jeffrey Archer wikipedia.org >>>

2011. január 23., vasárnap

Vállalkozás politika, szakmaiság

Életünk mindennapjait szorosan átszövi az aktuálpolitika. Minden megnyilatkozásunk - legyen az bármennyire is kizárólag szakmai szándékkal megfogalmazott, - rögtön politikai színezetet kap. Az emberek megosztottsága oly méreteket öltött, hogy a "más" véleményt, amelyik nem illeszkedik világnézetükbe, azt meg sem hallgatják. Ez pedig a közös gondolkodás, a közös erőfeszítések és célok mentén történő összefogást teljes mértékben kizárja. Nincs ez így jól! Ebből csak vesztesen lehet kijönni.

A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.

Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.

Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.

 Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.

2011. január 12., szerda

Magánnyugdíjpénztár - döntési esélyegyenlőség

Az embereket most jól megijesztették, hogy mindent elveszítenek, ha nem adják oda az államnak az eddigi megtakarításaikat.

A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.

Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.

Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.

Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg  24/34=70,59% arányban  továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.

A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.

Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.

Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.

A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.

Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..

2010. december 31., péntek

Cafeteria és bérpolitika

 A béren kívüli juttatások hol kisebb, hol nagyobb súllyal, de mindig jelen voltak a gazdaság szereplőinek üzletpolitikájában. Az egymást követő kormányok az éppen aktuális költségvetési kihívások függvényében elég gyakran változtattak az ilyen jellegű juttatások körén és adóterhein. A szakemberek számára évről évre feladatot jelent a változó szabályok nyomon követése. De talán ez a kisebbik probléma. Sokkal nagyobb gondot jelenthet a már bevezetett rendszerek újraszabályozása.

Nemcsak a politikában érvényes az, hogy amit egyszer odaadtunk az embereknek, azt sokkal nehezebb visszavenni, mint nem adni. A gazdálkodó szervezetek örömmel vetik rá magukat egy-egy kedvező lehetőségre. Ha lehetett hatezer forintért étkezési utalványt adómentesen adni a munkavállalóknak, akkor szívesen alkalmazták ezt, betudván sok esetben a béremelésbe. Amikor az állam jól megadóztatta, akkor a legtöbben szerettek volna ebből kihátrálni. A húzd meg, ereszd meg játéknak úgy tűnik soha nincs vége. Az összhangot, a logikát hiába is keresnénk, hiszen a játékszabályok kitalálói nem ugyanazok, mint akik magát a játékot játsszák.

Bár az előbbiek alapján rögtön az juthat eszünkbe, hogy "szép lehetsz, de okos nem", azért a foglalkoztatás politikát minden gazdasági év előtt érdemes alaposan átgondolni.

A cafeteria működtetésének egyik célja, hogy  közel azonos bérköltség mellett a lehető legtöbb nettó juttatást tudjuk biztosítani. Ehhez persze szükséges lenne a munkavállaló beleegyezése, hogy mondjuk az eddigi bruttó bérének ötvenezer forintjáról lemondjon, egy új juttatási csomag kedvéért. A változás sokkal kedvezőbb nettó arányt eredményezhetne.  Az ésszerűséget beárnyékolja a korlátozott felhasználási terület és a majdani nyugdíjra gyakorolt esetleges hatás. Igaz, hogy mindkét döntést befolyásoló probléma indokoltsága is megkérdőjelezhető. Egyrészt a célzott béren kívüli juttatás, amennyiben az egyén pénzköltési portfóliójába beilleszkedik (mert arra amúgy is szánna annyi pénzt), akkor sokkal előnyösebb lenne számára, ha ugyanabból a keretből több jönne ki nettóban. Másrészt, ami a nyugdíjat illeti, manapság senki nem tudja megmondani, hogy néhány év múlva az állam milyen szabályok szerint fogja biztosítani a nyugellátást. Az eddigi folyamatok láttán erre semmilyen garancia nincs.

Másik lehetőség, ami nem jár az eddigi bérezés felülvizsgálatával, az maga a béremelés. Itt sokkal könnyebb kompromisszumokat kötni, de az elérhető eredmény is sokkal szerényebb mértékű.

A megalapozott döntések meghozatalához egy kis segítséget jelenthet az alábbi két összefüggés vizsgálat, amely a cegiranytu.hu cafeteriával és bérrel kapcsolatos segédletei alapján készült.
Az első azt vizsgálja, hogy egy egymillió kettőszáz ezer forint bruttó cafeteria  keret milyen lehetőséget kínál egy ugyanakkora bérköltséggel szemben. A bérkalkulátor megkülönbözteti azt az esetet, amikor ez a bérrész még az adó-jóváírási sávba esne, attól az esettől, amikor nem. És ehhez egy halk megjegyzés: az adó-jóváírást el fogják törölni. Gyermek kedvezménnyel ebben az összefüggésben nem számol a kalkulátor.

Ugyanakkora bérköltségből mekkora nettó juttatást lehet elérni?



A második eset ugyanabból a cafeteria juttatásból indul ki. Itt a célkitűzés azonban a hasonló mértékű nettó juttatás.

Mennyivel olcsóbb a nettó juttatás a cafeteriában, ugyanarra a költségre vetítve.


A fenti levezetések jól érzékeltetik, hogy nem babra megy a játék!

Kapcsolódó termékeink:

Cafeteria szabályzat minta


Cafeteria nyilvántartó


Üzleti terv készítő

2010. november 18., csütörtök

Új önkormányzati befektetési lehetőségek, avagy a szirének éneke

Az önkormányzatoknak egy jelentős része kötvényt bocsájtott ki fejlesztései finanszírozására. A kötvénykibocsátásból fejlesztésre szánt összegek felhasználásának szabályait önkormányzati rendeletben rögzítik. Jellemző módon ezek a pénzek államkötvényekbe fektetve gyarapodnak és felhasználásukról esetenként döntenek, amikor egy-egy pályázati lehetőség megjelenik és szükséges önerőt biztosítani hozzá.

A módszer jól tud működni abban az esetben, ha a beruházások finanszírozása elsősorban, csak a kamatbevételek felhasználásán alapszik. Minél inkább fogy a tőke, az önkormányzat annál nehezebb helyzet elébe néz, hiszen előbb-utóbb ezt a tőkét vissza kell pótolni, hogy a kibocsátott kötvények fedezete visszaváltáskor rendelkezésre álljon.

Úgy tűnik, hogy egyre intenzívebbé válik a piaci szereplők egy olyan csoportjának tevékenysége, akik azt tűzték ki célul, hogy megszerezzék ezen igen jelentős összegek felett a kontrollt.

Nagyobb hozamígéreteik csábítóan hangzanak a kényszerpályán mozgó és pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok számára. Hosszú távú stratégia és pénzügyi szakértelem, ezek a leggyakrabban elhangzó jelszavak. Látványos bemutatók készülnek a képviselő testület tagjai számára, gondosan kiemelve azon múltbeli sikereket, amelyek garantálni tudják, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Semmi dolgotok mondják, mi majd figyelünk és forgatjuk a papírokat és menedzseljük a befektetési portfóliókat, csak adjátok ide a pénzt.

A képviselő testület annak tudatában kell döntsön, hogy a szóban forgó befektetés kockázatokkal jár, és a végeredmény akár mínusz is lehet. Ez még akkor is úgy van, ha hozam-garantált, vagy alap-garantált pénzügyi eszközről van szó, a háttérben húzódó esetleges viszont biztosítással is védve. Akinek vannak kockázatosnak számító pénzügyi eszközei és megért már egy gazdasági válságot, vagy jelentős piaci ingadozásokat, az tudja, hogy miről beszélünk. A szóban forgó garanciákat nem az állam, hanem egy piaci körülmények között működő vállalkozás nyújtja, amely csak a tulajdonosai által befektetett tőke erejéig tud szavatolni.

A tőzsdei hírek általában közömbösen hagyják a befektetni való pénzzel nem rendelkezőket. Kevésbé nyugodtan alszanak azok, akiknek van veszteni valójuk. A tőzsde pedig folyamatosan ingadozik. A ma ígéretesnek tűnő papír holnap akár romokban is heverhet. Gazdasági válság, célt tévesztett politikai nyilatkozatok, rossz gazdaságpolitika, mind befolyásolni tudja a befektetések sorsát. De nem csak azokét, hanem a befektetéseket menedzselő cégek pénzügyi stabilitását is.

A képviselő testületnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a piacon jobb és kevésbé jobb brókerek tevékenykednek, illetve különböző hatékony, vagy kevésbé hatékony eszközkezelési technikák léteznek, de egyetlen esetben sem lehet azt mondani, hogy csalhatatlanok. Ezen állításunkat egy véleménnyel szeretnénk bemutatni, amely az interneten olvasható (az elnevezéseket szándékosan megváltoztattuk – a szerk. megjegyzése):
Tisztelt CIM!
A befektetésünkre lehetőség szerint megpróbáltunk figyelni, de ugyan a pénz az Önök kezében van! Tehát mi mit tehetünk? Nem kellett volna oda adni??
Az Önök által létrehozott Eszközkezelő szolgáltatás szerint a cél a hozamingadozások kedvezőtlen hatásainak semlegesítése. Erre törekszik az állj le és indulj újra funkció. A befektetési portfólió módosítására Önök lettek megbízva ezek szerint. Tehát mire kellett volna jobban odafigyelni? Önökre, akik állították, hogy az eszközalapok legjobb árfolyama szerint kezelik a pénzemet. Ugye? Akkor hogy lehet, hogy mások nyertek én meg veszítettem? Miért kellett vajon a tőke garantált Pénzpiaci Eszközalapból veszteséggel, átforgatni a pénzem másik részvénybe?
Ja és miért emelték meg egyoldalúan az eszközalap kezelési díját 2010. május 01. -től?
Jelenleg a visszavásárlás mértéke nagyobb veszteséget okoz sajnos mintha otthagyom. De kérem Önöket, hogy a szerződésekben foglaltaknak megfelelően járjanak el, ha már részvényesek is vagyunk.


Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha egy befektető kockázatos értékpapírokba helyezi pénzét, akkor szükségszerű, hogy rendelkezzen egy vészforgatókönyvvel, amely esetleges veszteségeinek pótlására kínál alternatív stratégiát. Ameddig nincs ilyen átgondolt forgatókönyv, addig egy ilyen befektetés meglépése túllépi a merészség határait.

Tisztában vagyunk azzal, hogy véleményünk nem a pozitív oldaláról közelíti meg a kérdést, de ez nem is volt szándékunk. Hiszen ameddig nem történik semmilyen negatív esemény, addig a környezetünk érdemben nem is reagál. Más viszont a helyzet, ha egy befektetés kudarcokhoz vezet. És ez különösen igaz, ha az adófizetők pénzét teszi kockára egy intézmény. Működésünk során már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben azonnal felerősödik azok hangja, akik a település vezetőinek a fejét követelik, szinte szó szerint. Ezért egy önkormányzatnak, a magán befektetőkkel ellentétben, többszörösen jobban meg kell gondolnia, ha ilyen lépésre szánja magát. Különösen igaz ez egy olyan politikai környezetben, amikor a Kormány kifejezetten negatívan ítéli meg a magánnyugdíjak kockázatos befektetéseit. Vagy ami az egyik esetben igaz, az a másik esetben magasztosan szentesíti az eszközt?

Aggályosnak tartjuk azt is, hogy egy állami intézmény valamelyik alkalmazottjának életére biztosítást kössön. Az ügylet természetéből fakadóan ez szakmailag sem tűnik egy jó megoldásnak. Ha nagyon ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy innentől kezdve a kijelölt áldozatot potenciális életveszély fenyegeti.

Most, amikor annyira nagy hangsúlyt kap a tisztesség, a becsületesség, akkor az átlag polgár úgy gondolja, hogy ez mindenkire vonatkozik. A piaci versenyben azonban gyakran nem a tisztesség az úr és bár kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig ott vannak azok, akik az aktuális hatalommal visszaélve helyzetbe tudják hozatni magukat, magas jutalékkal honorálva a közreműködőket. Egy rossz hírt azonban biztosan lehet velük közölni: előbb, vagy utóbb minden kiderül.