A nagy számok törvénye

Tegnap és ma a nagy számok törvényének tesztelése folyt.

Miután eldöntöttük, hogy úti célunk Dél Tirol lesz, a következő nagy feladat a szálláshely keresés volt. Ez az időszak főszezonnak számít a hegyekben is. Az internetre alapoztunk mindent. Különböző kulcsszavak beírása után előkerültek a szálláshelyeket kínáló oldalak. Néhány ajánlat kérő levelet küldtünk el, amelyekre igencsak lehangoló válaszok érkeztek. Volt aki egyenesen közölte velünk, hogy erre az időszakra nem négy nappal, hanem egy évvel előre kell foglalni.

Ekkor be kellett látnom, hogy itt csak a nagy számok törvénye segíthet. Ez pedig azt jelenti, hogy elégséges mennyiségű ajánlatkérő levelet kell kiküldeni, ahhoz, hogy a válaszok között számunkra kedvezőt is találjunk.

Mit gondolsz, hogy működik a nagy számok törvénye? Természetesen működik!

Összesen százötven levelet küldtem el és mára nyolc pozitív ajánlat érkezett. Ebből választottuk ki az ár-érték arányban a legkedvezőbbet.

Szóval megvan a szállás! Ennek ismeretében már a meghódítandó hegyet is ki lehetett jelölni.
A Hochwart csúcsra esett a választásunk, amely 2608 m magas. Az első képen a csúcsra vezető út utolsó szakasza látható, a második pedig egy térkép részlet a vidékről.

Legyen célod!

Legyen célod! Mennyire elcsépelt már ez a kifejezés! És mégis újra meg újra felkapjuk a témát, annyira fontos. Július 28-án Gábor (Punda) írt éppen a Vállalkozók Kávéházában a cégépítés egyik alapkövéről, a célkitűzésről. Az általa leírtakat megerősítendő fogalmazom meg most az alábbi gondolatokat.
Minden évben van a programunkban elviekben egy hegymászás is. Ez úgy önmagában elég tág fogalomnak tűnik. Vannak azonban olyan – lehet, hogy ki nem mondott – feltételek, amelyek ezt a tervet elég jól behatárolják. Ilyen szempontok, többek között, az idő tényező, az anyagi források, amelyeket erre szánunk, a fizikai állóképességünk, a hegymászói tudásunk, a hegyek szeretete, a távolság, a lelki tényezők, a vágy nagyobb magasságok meghódítására.

Szóval két nappal ezelőtt még csak azt tudtam, hogy a hegyekbe készülünk. A tegnap estét, amely végül is éjszakába nyúlt, arra szántam, hogy akkor kiválasztom a célt. Előbb csak úgy nézelődtem, különböző kulcsszavakat írva a Google keresőbe. A fentiekben felsorolt szempontok alapján válogattam a találatok között. Az elnevezések, amelyek egy-egy helyet, vagy útvonalat takartak, teljesen idegenek, semmitmondóak voltak számomra. Ha érdekesebb helyszínek tárultak elém, ott többet időztem és további feltételeket is megvizsgáltam.

Végül a Dél Tirol Dolomit hegységeiben kötöttem ki. És egyszeriben megfogalmazódott bennem a cél. Így utólag már nem tudom felidézni a pillanatot, amelyik meghatározó volt. Lehet, hogy egy kép a gyönyörű tájról, lehet, hogy egy panzió ajánlata, vagy egy túra útvonal leírása. Végül is a kereső marketing szempontjából fontos ez a kérdés, de a célkitűzést tekintve, már nem annyira.

Éjfél környékén már tudtam, hogy úgy öt nap múlva Olaszországba, Dél Tirolba utazunk. Ettől kezdve a kitűzött cél mindent meghatározott. Leszűkült az a terület, amelyik az érdeklődésem fókuszában állt. Itt kerestem szállást, itteni képeket nézegettem, angol és német nyelvű oldalakat látogattam meg, hogy elolvassam mások leírásait, élménybeszámolóit a vidékről. Még két három óra és már lényegesen többet tudtam a témáról, mint az átlagember.

Ha egy vállalkozás így működik, akkor a tulajdonosa rövid időn belül szakértője lehet, annak a területnek, amelyben tevékenykedik. Az egyik szakkönyvben olvastam: egy év alatt hozzáértő, három év alatt szakértő, öt év alatt nemzetközi szakértő válhat bárkiből, aki egy adott témával rendszeresen és behatóan foglalkozik.

Szóval augusztus 8-án reggel irány Dél Tirol! Addig még meg kell szerveznem a logisztikáját. Útvonal, szállás, költségvetés, felszerelés, túra tervek. Szép kihívás, teli izgalmakkal, de a konkrét cél ismeretében már nem is tűnik olyan nehéznek.
cegiranytu.hu

Huszonöt millió forint volt a csomagban.

Hatalmas várakozás előzte meg a felbontását.

Ez egy kitalált történet. Minden hasonlóság az internet valóságos szereplőivel, csak a véletlen műve!

Az internet ismét megélénkült. Hírlevélre feliratkozottak tízezrei értesültek róla, hogy a nagy marketing guru egy csomagot kapott, amely huszonöt millió forintot rejteget. A küldemény képe is megtekinthető volt mindenki számára. Mit ne mondjak? A csomagbontás hírére özönlött a nép. Jómagam is – együgyű polgár – sodródtam az árral.

A világháló virtuális marketing színpadán megjelent a nagyérdemű. A tömeg üdvrivalgásba kezdett. A csomag is előkerült. Nyilvánosan fog megtörténni a nagy csoda. És megszületik a bizonyíték, hogy bárki képes rá. Mindenki kaphat egy hasonló tartalmú küldeményt.

A tanácsadó guru, mint egy spanyol torreádor, megringatta derekát és elegáns mozdulattal húzta el piros lobogóját a kíváncsi tekintetek előtt. Egyre forróbb lett a hangulat.
- Legalább egy morzsát adjál a tudásodból – skandálták a jelenlévők. Az egyik lány a csomagolásért esedezett. Azt mondta, hogy már az maga oly csodálatos, hogy őt tökéletesen boldoggá tenné, ha megkaphatná.

A nagy tanácsadó meghatódva a sok lelkes imádó látványától megeresztett egy tripla leszúrt Ritbergert. Az izgalomtól csurom víz volt az ing a hátamon.
- Nyisd már fel azt a csomagot – sziszegtem magamban. Nyisd már végre fel!

Ekkor a guru a csomaghoz lépett. Óvatosan megérintette, úgy mint egy világháborús bombát a tűzszerészek. – Nyisd már ki – ismételgettem és éreztem, hogy a torkom teljesen kiszárad, szívem pedig vadul kalimpál mellkasomban.

A guru a tömegre szegezte tekintetét és hosszasan bólogatni kezdett. A moraj egyre halkabb lett, majd néma csend állt be. Még a légy zümmögését is lehetett hallani. És ekkor, a feszültség csúcspontján kaján mosoly kíséretében megszólalt.
- Üzenetet kaptam. Ma nem lehet felbontani. Talán majd holnap… Most menjetek, olvassátok az írásaimat, az üzeneteimet. Azért kaptok olyan sok levelet tőlem, hogy ébren tartsam bennetek az érdeklődést. Holnap gyertek el ismét. Fel fogjuk bontani!

Vállalkozók Kávéháza

Nos, megvan a Vállalkozók Kávéházának új helyszíne. Úgy látom, hogy eddigi tagjaink nem emeltek kifogást a berendezés ellen. Természetesen a későbbiekben is változtathatunk, ha ez irányú igény felmerül.
Azt hiszem léphetünk tovább.
Az én jövőképem a kávéházat illetően a következő:
Igyekezzünk mindig arra használni, amire létrehoztuk. Nevezetesen ez egy találka hely, ahol a törzsvendégek megbeszélhetik üzleti problémáikat, csiszolgathatják cégépítő ötleteiket.
Egy milliárdos jó ismerősöm jut erről eszembe, aki találkozásaink alkalmával szinte hangosan gondolkodva beszél új ötleteiről. Az őt hallgató személy reakcióiból értékes következtetéseket tud levonni. Azt is megfigyeltem, hogy menet közben szinte kézzelfoghatóan kerülnek be újabb és újabb elemek a projektbe.
Ez a történet kicsit kapcsolódik Metzger Gábor bejegyzéséhez a Jobb Vállalkozó blogjában, amely az ötletbörzéről (angolosan: breinstorming), a csoport összejövetel speciális formájáról szól.
A további részleteket, az építkezés további lépéseit a törzsvendégeknek szánom... Természetesen, te kedves olvasó szintén lehetsz törzsvendég, csak előbb egy kis formaságot el kell intézned, azaz be kell regisztrálnod.
Vállalkozók Kávéháza

A harmadik nagy vagyonszerzési hullám, avagy: milliomos születik

Ha már lecsúsztál a húsz évvel ezelőtti privatizációs vagyon gyarapításról, vagy a tíz évvel ezelőtti kárpótlási jegy őrületről, akkor most ne habozz! Regisztrálj azonnal. Ne hagyd ki a lehetőséget, amely azzal kecsegtet, hogy Magyarország 20 legnagyobb internetes vállalkozója fog téged tanítani arra, hogy miként válj milliomossá.
Jelen pillanatban még egy csóró egyéni vállalkozó vagy, aki keresi a kitörési lehetőséget, de fogalma sincs róla, hogy ez hogyan fog bekövetkezni? Ne csüggedj. Regisztrálj a milliomos születik programra és, ha van benned kakaó, akkor olyan dolgokat fogsz megérni, amiről jelen pillanatban még csak nem is álmodsz!
Jönnek a hírlevelek. Van aki feltalálja a régi csodát: a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel. Van aki atom bombát ígér. Húsz profi igéje minimum ekkorát fog szólni. Van aki tépelődik, mert barátai szerint lejáratja magát, ha részt vesz ebben a programban.
De ki az, aki megengedheti meg magának, hogy kimaradjon? Óriási az esély a hatalmas publicitásra. Ha nem én, akkor mások viszik el a pálmát.
Folyik a felvezető verseny. Kinek a hírlevelére fogsz rákattanni? Egy kicsit komikus, hogy a nagy profi hírlevél adatbázisokban ugyanazok a nevek szerepelnek. De sebaj. Mindenki másképpen közelíti meg a dolgot, még akkor is ha ugyanazt mondják. Egy üzenet nem üzenet. A bizalom építéshez rövid időközönként, többször egymás után célba találó üzenetre van szükség. Csak magadra vess, ha ez zavar. Bármikor leiratkozhatsz a hírlevelekről, csak egy kattintás. Mégsem teszed meg? Kíváncsi vagy? Szeretnéd tudni, hogyan születnek a milliomosok? Akkor maradj nyugton, vagy regisztrálj. Lehet, hogy nem te leszel a kiválasztott. De jól fizető kíváncsi közönségnek akkor is jó leszel.
Tudod: Vannak néhányan, akik csinálják, valamivel többen vannak azok, akik nézik, hogy mások hogyan csinálják, és a többség...hát igen, a többségnek fogalma sincs, hogy történik valami.
A nagyoknak miért éri ez meg? Ne foglalkozz vele! Nem a te dolgod.
Te még nem értesültél erről a nagy eseményről? Mérhetetlenül le vagy maradva! Mondjam meg, hogy hol kell regisztrálni? Nem. Ezt nem árulom el. De ne csüggedj. Előbb, vagy utóbb, úgyis eltalál egy hírlevél, amelyik közli veled, hogy mától kezdve megváltozik az életed. Csak regisztrálj! Azonnal! Nem tudod, hogy mi vár rád? Hát hogyne tudnád, te kis naiv? Milliomos leszel!

Ki fizeti meg az árat?

Elromlott valami a házban. Hívod a szerelőt. Megjavítja, majd kéri a díját. Érdeklődsz a számla iránt, de ő az arcodba vigyorogva közli veled, hogy azzal bizony nem tud szolgálni.

Elmész a fodrászhoz, megszépülve távozol, de nyoma sincs, hogy fizettél.

Zsebbe megy a bérleti díj. Kézi számológépen kalkulál a zöldséges. Borítékba kerül a hála pénz. Elromlott a taxi óra. Nem hivatalosan közvetít a közvetítő.

Nem lehet tudni, hogy ki az igazi rászoruló, ki a valódi munkanélküli.

- Mennyibe fog kerülni? - Hát ennyibe...
- Ha számlát kérsz, akkor sajnos fel kell számítanom az áfát.

A világ egyik fele védekezik, és vádol.

- Nem leszek hülye ennyi adót fizetni! Hát azért dolgozik az ember, hogy mindent elnyeljen a feneketlen államkassza? Inkább egy kicsit nyugtalanabbul alszom, de meg van az elégtételem, hogy nem engedtem a sarcnak. Meg aztán egy kis adrenalin sem árt.

Az elvonásokról szóló számításaik, önigazolásképpen még a valóságot is messze túlszárnyalják.

- Szeretnék én is a hatályos jogszabályok szerint élni, de ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen. Tudod, a nemlétező kimutatásokban nehéz hibát találni.

A gyerekek is ezt látják és gyorsan meg is tanulják. Amikor majd a gazdaság nagy színpadára lépnek, akkor méltó utódként fogják képviselni őseik filozófiáját.

A másik fele fizet. Nekik sem nyugodt az álmuk. A szorongató családi, vagy vállalkozási költségvetés feszült napokat szül. A magas adók nem engednek túl nagy mozgásteret fejlődésre, boldogulásra. A bonyolult szabályok között nehéz eligazodni. A jogkövetőknek könnyebb is hibázni.

Gyakran itt is fölmerül a kérdés: Lehet, hogy az ellentábornak van igaza? Nagy a csábítás ereje. Elvégre az ügyeskedőké a világ.

Sokan tudják, hogy másképp is lehetne. Ha mindenki fizetne, akkor nekik is csak fele annyiba kerülne. És ráadásul, ha mindenki, amit igénybe vesz, azért fizetne...

Tönkre ment valami a házban...elromlott valami a világban. De még mindig vannak, akik a szakképzett, számlaképes szerelőre várnak.

Komfortzónánk fogságában

A ma esti úszó edzés is véget ért. Letudtuk a szokásos ezer métert. Az öltözőben a fiúkkal beszélgetünk a nap eseményeiről.

Napközben - a bányató körül - már öt kört, vagyis öt kilométert futottam.
Csodálatos volt ez a február szombati délidőben. Ragyogó napsütés, úgy tíz fok körüli hőmérséklettel.
A szél enyhén fújdogált. A vadkacsák is megjelentek a tó vizén. A "fiú" pompás színes tollruhában, a "lány" a barna minden árnyalatában.
Összehangolt mozgással szelték a vizet a nádas mentén. Valószínű, hogy már a tavaszi költés helyét keresték.

Az apró kaviccsal leszórt sétány kitűnő terep a futáshoz.
Az út - padok, horgász -stégek és fedett uzsonnázó asztalok mellett vezet el.
Az egyik ilyen helyen két férfi iszogatta a napi adagját. Ahányszor elhaladtam mellettük, mindig megcsodáltak.
Gondolom, amolyan ütődött alaknak néztek, akinek nincs más dolga, minthogy kínozza magát. Persze nekem is meg volt róluk a véleményem.

Gondolataimból visszatérve az öltözőbe, valaki a délutáni biciklis élményeiről mesélt. Egy másik társam azon sajnálkozott, hogy ő nem tudott kijönni futni, mert valamilyen rendezvény szervezésével volt elfoglalva.

Mi nem vagyunk profi sportolók. Csak a mozgás szerelmesei. Ettől fittebbnek, dinamikusabbnak érezzük magunkat, s "csak" jobb lesz a közérzetünk.
Van aki minden nap kijön, van aki csak alkalomszerűen - arra hivatkozva, hogy sajnos már megint közbe jött valami.

Az egyik úszótársam - újságolvasás közben -, elaludt a fotelben. Amikor egy csobbanásra felriadt, megkérdeztem tőle:
Miért olvasod azt a reklámújságot?
Hogy tájékozódjak az itteni eseményekről - mondta nyúzottan.
És mi hasznod van ebből? - faggattam tovább. Nem hinném, hogy ez egy nyerő szokás.
Mert nem jó, ha valaki tájékozott? - csodálkozott a megjegyzésemen.
De igen - válaszoltam. De talán nem ebben a műfajban, és nem valami hasznosabb időtöltés helyett.
Azt szoktad mondani, hogy kevés a jövedelmed és a fődököd sem bánik veled tisztességesen.
Akkor nem azon kellene gondolkodnod, hogy miképp változtass a jelenlegi helyzeteden?
De, azon kellenne - ismerte be. Csakhogy én már bele törődtem az egészbe.
Akkor ne panaszkodj, hogy kevés a fizetésed és hidegben kell dolgoznod!

Miután elváltunk, még sokáig ezen a jeleneten gondolkodtam.
A legtöbb ember a komfort zónája fogságában él. Legyen ez bármennyire is alkalmatlan vágyai kielégítésére, görcsösen ragaszkodik hozzá.
Komoly megrázkódtatásokon kell keresztül mennünk ahhoz, hogy hajlandók legyünk ebből a megszokott, ám sivár világunkból kitörni.
Épp ezért hálásak lehetünk a nem várt eseményeknek, amelyek végre felráznak bennünket a már sehova sem vezető világunkból.
Tudat alattink hatására végre megszülethet az a döntés, amelynek bekövetkezésére titkon mindig is vártunk.