Jó adósság - rossz adósság

Amikor adósság teherről esik szó, gyakran van olyan érzése az embernek, hogy még meghatározó szakmai körökben is előfordulnak torz nézetek e kérdéskörrel kapcsolatban. Persze nagyon jól hangzik az, ha valaki a zászlajára tűzi, hogy harcol az adósság ellen, mert úgy tartja, hogy ez a fejlődés legfőbb akadálya és minden baj forrása.

Az eladósodottság valóban nagy teher. A világ számos országában okoznak komoly költségvetési problémát a fizetendő kamatok. Az is tény, hogy ez általában egy hosszú évekre visszanyúló folyamat, amelynek kapcsán az aktuálpolitika az elődökre tud mutogatni, elterelve a figyelmet esetleges jelenlegi gazdaságpolitikai hibákról.

A közvéleményt könnyű befolyásolni és nagy népszerűség is szerezhető olyan megbélyegző kifejezések  használatával, amelyek az adósságot rossz fényben tüntetik fel. A társadalom egészséges fejlődési készsége szempontjából ez igen jelentős károkat tud okozni.

Mert hogyan is működik a világ?

Ha valakinek van egy jó, életképes ötlete és ezt meg is kívánja valósítani, akkor eszközök kellenek hozzá, amelyek többnyire pénzből finanszírozhatók. Vagyis az ötletgazdánk adósságba kell verje magát, hogy álmait valóra váltsa. Adóssága aranyat ér, ha a megvalósuló ötlet többet hoz a konyhára, mint amennyit a kölcsön és kamatai visszafizetésére fordítania kell. Ugyanakkor minden olyan kölcsön, amely életképtelen elképzelések megvalósítását lenne hivatott finanszírozni, vagy egyszerűen csak a sehová nem vezető kiadások átmeneti fedezetéül szolgál, az csak tovább rontja a helyzetet és egyértelműen rossz adósság.

A jó adósság a forrása minden sikeres vállalkozásnak. Így jöttek létre a gyárak, a termékek és szolgáltatások, amelyek az emberek életében meghatározó szerepet játszanak. Aki ezt kétségbe vonja, az a siker esélyét is eltaszítja magától.

Az adósság és az eredmény közvetlen összefüggésén túl, bonyolultabb kölcsönhatások is léteznek. Ha egy ország mondjuk valamilyen infrastrukturális beruházást finanszíroz hitelből, annak eredményét sokkal nehezebb lemérni. Már csak azért is, mert térben és időben eltérő módon fejti ki hatását.

Állítsunk egymás mellé két "versenyzőt"! Az egyik hitelt vesz fel és autópályákat épít, a másik egyiket sem. Ha megnézzük kellő idő eltelte után, hogy melyik vonz több munkahelyteremtő befektetőt, akkor nagy valószínűséggel a beruházó lesz az, amelyik nagy kamat-teherrel, de lényegesen alacsonyabb szociális kiadásokkal tudja majd összeállítani az elkövetkező évek költségvetését. Ugyanez az oktatás, a tudományos alapkutatás, a kultúra és az egészségügyi intézmény hálózat esetében is elmondható. Ezekben az esetekben is beszélhetünk jó adósságról, amennyiben az ilyen jellegű beruházások pozitív szaldója megfelelő időtávban kitapintható.

Még egy egyszerű számszaki példa, hogy mindenki megértse:

Egy vállalkozó 1000 forint értékű áru eladása után 20 százalék, azaz 200 forint hasznot realizál. Rendelkezik 10 ezer forint tőkével. Ha mindezt befekteti, akkor kereshet 2 ezer forintot. Amennyiben 10 millió forint kölcsönt vesz fel és minden 1000 forint után 150 forint kamatterhe keletkezik, úgy 500 ezer forint haszonra számíthat.

Ez jó adósság? Természetesen igen! És mikor nem az? Hát ha a vállalkozó egy luxusautót vesz a kölcsönből és nem áruba fekteti, akkor elmarad a haszon és ott marad a kamatteher, amelyet nem lesz miből fizetni. Ez viszont már rossz adósság!

Ennek a vállalkozónak az alapszabályába rögzíteni, hogy nem vehet fel hitelt, az nagy hiba lenne. De az is, ha a bank forrásait vonnánk el, aki hitelezni tud számára. Nem tudni különbséget tenni jó és rossz adósság között, az szakmai hozzá nem értés. És csak remélhetjük, hogy eljön az idő, amikor pénzhez értő emberek a gyerekeket már iskolás éveik alatt minderre megtanítják.

A multi ünnepel, - avagy boldog születésnapot Rafi

RAFI 20-jährige Geburtstag

Egy német multi most születésnapot ünnepel. A nagy múltú és szebb időket megért főiskola tornacsarnoka lufikkal, színes szalagokkal feldíszítve várta a dolgozókat és a vendégeket. Itt van az országgyűlési képviselő, a polgármester, a tűzoltó parancsnok, a rendőrkapitány a média és még sok más közéleti személyiség. Itt vannak a cég által igénybe vett szakértők, a jogi képviselő, a könyvvizsgáló, a nyelvtanár, az üzemorvos és az alvállalkozók. És végül, de nem utolsó sorban itt van több száz dolgozó a párjával és itt vannak azok is, akik innen vonultak nyugállományba. Az emelvénnyel átellenes oldalon, a díszasztalnál helyet foglalnak a társaság vezetői és a német tulajdonosok.

Az egybegyűltek kétnyelvű köszöntése szinte végtelen hosszúnak tűnik. És még így is lehet, hogy valaki, fontos személyiségnek tartva magát, megsértődik, mert őt név szerint nem említették.

Max Sterk

Az elmúlt húsz évet sokszor emlegetik a politikában. Vannak akik a demokrácia terén elért vívmányokat tartják a legfontosabbnak. Mások elhibázott lépések sorozatát és a fejlődés szempontjából elvesztegetett éveket emlegetnek. És olyanok is vannak szép számmal, akik ezt az időszakot bűnös korszaknak titulálják.

Nehéz ebben igazságot tenni. Olyan ez, mint a gulyásleves. Van benne ez is, meg az is. Ki-ki a szája íze szerint ítéli meg, hogy mennyire csípős, vagy  mennyire finom.

Gerhard Schenk und Ferenc Papp

Az egyik német tulajdonos a társaságról beszél és egy nagy kivetítőn megjelenő ábrákat magyaráz. Német, angol, francia, olasz és magyar leányvállalatok. A legújabb pedig Shanghaiban. Szó van a termékekről, az iparág világpiaci szerepéről, a kiélezett verseny helyzetekről, a munkatársak szerepéről és a jövőről. A teljesítmény ábra mutatja a gazdasági világválság idején, a 2008-2009 években megélt jelentős visszaesést. Majd a 2010 évben ismét felfelé kúszó görbe jelzi azt a kilábalást, amely jelen pillanatban is folytatódik.

A cég kiváló példája annak, hogy a magyar gazdasági teljesítmény mennyire függ a németek sikeres szereplésétől. Ha nekik van megrendelésük, ha új termékeket tudnak bevezetni, ha idehozzák a technológiát, ha új vevőköröket képesek kiépíteni, akkor a magyar leánynak és a sok dolgozójának van munkája és biztosítva van családjaik megélhetése. Ha mindez nincs, akkor holnap mindenki mehet haza. Manapság, amikor javulni látszanak gazdasági mutatóink, akkor jobb ha mindenki tisztában van ezzel a tényszerű realitással.

Die Anerkennung
László Barna und
Gerhard Schenk

A tulajdonosok jövőbeni beruházási tervekről beszélnek. A tőke természete már csak ilyen. Ha van nyereség, akkor annak nagy része visszaforog a növekedésbe. Persze egy multi mérlegel. Megvizsgálja leányvállalatai lehetőségeit. Figyelembe veszi az adott ország gazdaságpolitikájának kiszámíthatóságát, az igénybe vehető infrastruktúrát, a rendelkezésre álló munkaerő felkészültségi szintjét, iskolázottságát, az utánpótlás feltételeit és a potenciális beszállítói kör lehetőségeit. A tőke nem érzelmi alapon mérlegel és harcba sem kíván szállni senkivel. Oda telepszik, ahol a legkedvezőbb feltételek biztosítottak számára. Aki ezt a bizalmat megrendíti, az nagy bűnt követ el országának lakóival szemben. Arra ítéli az embereket, hogy menjenek kapálni.

Geburtstagskuchen

De persze most nincs így! Ne fessük az ördögöt a falra. A zsúrkocsi begördül a tűzijátékkal körbe fogott hatalmas tortával, amelyen egy nagy 20-as szám jelképezi a több mint száz éves múltra visszatekintő német cég magyar leányvállalatának húsz éves születésnapját.

Wir sind zusammen

Hallhatjuk közben a társaság törekvéseit, hitvallását: "az ember és a gép közötti innovatív kommunikáció"; "függetlenség, természetes növekedés és eredményesség"; "csúcsminőségi kínálat a fogyasztók számára". A jelenlévők tapsolnak. A legrégebben itt dolgozó munkatársakat megajándékozzák. Mindez olyan európai.

Természetesen nincs azzal baj, ha nyitottak vagyunk más kultúrákra. De ha valamit előnyben kell részesíteni, akkor az egyik ilyen fontos dolog az európaiság. Amennyiben az öreg kontinens nem tart össze, akkor könnyen távoli gazdasági hatalmak játékszerévé válhat.

Vacsora után már a táncé a főszerep. Az esemény üde színfolt egy magyar kisváros lakóinak életében. Egy olyan városban, ahol gyakorlatilag alig létezik ipar. Ahol az emberek jó részének a polgármesteri hivatal, állami intézmények, kórház, iskolák, önkormányzati cégek biztosítanak munkát és megélhetést. Másik jelentős része pedig önfoglalkoztató kisvállalkozásokban tevékenykedik. És ott vannak a szociális munkások, a gyerekek és a nyugdíjasok, hogy teljes legyen a kép.

Az egyik beszállító kisvállalkozó is önfeledten táncol. Ő nem tud nemzetközi méretekben gondolkodni. Sem tőkéje, sem nyelvtudása, sem innovatív attitűdje nincs hozzá. Nem tud nagy születésnapi partit szervezni és komoly gondja támad a helyettesítéssel, ha netán valamelyik dolgozója lebetegszik, vagy elmegy szülési szabadságra. De eljött ő is ünnepelni, mert érzi, hogy itt számítanak a munkájára.

Boldog születésnapot RAFI!

A RAFI története

További fotók a rendezvényről:

A hatalom végzete

Richard Armstrong és Keith Townsend beleesett abba klasszikus hibába, hogy eszközállományukhoz képest túl nagy kölcsönöket vettek fel. Mindkettő megérett rá, hogy a Harward Egyetem hallgatói szakdolgozatot írjanak belőlük.

Armstrong, az írástudatlan parasztember fia hatalmas sajtóbirodalmat hozott össze. Az öreg kontinens egyik elmaradott vidékéről jutott el a pusztító világháború közepette, olyan nyugat európai országba, ahol a tehetség, a törtetés, a rámenősség fokozatos előrejutást hozott számára. Gazdagságra, elismertségre, társadalmi pozícióra vágyott, és ennek elérése érdekében bármilyen eszközt szemrebbenés nélkül bevetett.

Townsend ugyanazt az utat járta be más kiindulási pozícióból. Ő egy másik földrész távoli udvarházában, jó nevű család gyermekeként kitűnő neveltetésben részesült. Lázadó egyéniség vált belőle, aki semmibe vette embertársai véleményét és ítéletét.
Már egészen fiatal korában megismerkedett a politika fortélyaival.
- Nem sok politikus hagyatkozik a népszerűségre, amikor választásra kerül a sor - figyelmeztette az apja egy iskolai megmérettetés előtt. - Ha így lenne, a világ vezetőinek a fele elvesztené a munkáját...
Már csak negyvennyolc óra volt hátra a szavazás előtt, s Keith a második lehetőséget latolgatta - a megfélemlítést.
Amikor az évfolyamfelelős fölkereste azzal, hogy szüksége van két jegyre a holnapi meccsre, megkérdezte, hogy mit tud cserébe fölkínálni. Társa azt a választ adta, hogy szavazatát, illetve a többiek befolyásolását tudja felajánlani.

Hogyan lehet befolyásolni másokat? Egyszerű a dolog. Valami disznóságot kell nyilvánosságra hozni az ellenfélről. Az sem baj, ha nem igaz. Mire kitudódik az igazság, addigra már túl van mindenki a szavazáson. Arra is nagy az esély, hogy az illető még a szavazás előtt visszalép, ha el akarja kerülni a botrányt.

Keithnek a vagyongyarapítás közben rá kellett jönnie, hogy az igazi hatalom nem is annyira a felszínen mutatkozik meg.

Üzletember és politikus sajátos frigye az, amikor kölcsönös előnyök cserélnek gazdát. A pénz némi állami megbízás folytán átvándorol az üzletemberhez. Az anyagi forrás egy része visszajut különböző csatornákon, még jobban megerősítve a partner befolyásolási potenciálját. Csakhogy az élet ennél sokkal bonyolultabb. A politikus is ember és követhet el olyan hibákat, amelyek ha kitudódnak, akkor akár a karrierje végét is jelenthetik. Féltve őrzött titka lehet-e biztonságban annál az üzletembernél, aki éppen az ő közbenjárására került versenyelőnybe bizonyos helyzetekben? Kiderül, hogy egyáltalán nem! Amikor az ellenfél tényfeltáró munkája azzal fenyeget, hogy lelepleződik a politikus bizonyos ténykedése, akkor éppen a barát siet a nyilvánosság elé tárni az ügyet, bizonyítván tisztességét és kifogván a szelet a versenytárs vitorlájából. Hogy ez egy szakmai karrier végét jelenti valaki számára? Ugyan már! Nincs itt helye a lelkizésnek. Előbb-utóbb úgyis kiderült volna.

Íme egy recept a vagyonszerzésre. Tanulmányozd, hogy milyen engedélyek birtokában tud sikeres lenni a kiszemelt áldozat. Fizesd le azt a politikust, akinek lehetősége van rá, hogy befolyásolja ezen engedélyek korlátozását, vagy felfüggesztését. Várd meg, amíg az embered komoly anyagi veszteségeket szenved el. Ha már elég kétségbeejtő a helyzete, akkor óvatosan környékezd meg és hozd szóba, hogy neked megvannak a kapcsolataid, amelyeken keresztül esetleg orvosolni lehetne a problémát. Ha bekapta a horgot, akkor támassz kemény feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy minimum társ-tulajdonossá válj. Támogasd meg a csalit komoly előnyök beígérésével, amelyeket előre tudsz, hogy soha sem fogsz betartani. Folyamatosan hangsúlyozd áldozatodnak, hogy nincs semmi veszíteni valója, hiszen csődbe menne, ha te nem lennél. Amikor beadta a derekát, akkor csak szólj a politikus barátodnak, hogy eljött az ideje, újraértékelhető a helyzet és meg lehet újítani a szükséges működési engedélyeket. Gondoskodj arról is, hogy a hatóság az embered tudomására hozza, mindent a te befolyásodnak köszönhet. Már csak egy kis utójáték van hátra. Addig szekírozd újdonsült üzlettársadat, amíg az meg nem válik maradék tulajdoni részétől is. Ha ügyes vagy, akkor még hálás is lesz neked, hogy egy nagy gondot levettél a válláról.

Sok üzletember szenved ugyanabban a bajban. Meglát egy egy új lehetőséget és elkápráztatják annak távlatai. De, hogy miként lehet eljutni azokhoz a távlatokhoz, azt már munkatársaira bízza.

Mindketten nagyban űzték a hazárdjátékot. Gyakran tették fel egy lapra egész vagyonukat, hogy a világ leghatalmasabb sajtóbirodalmát ellenőrzésük alá vonhassák. Lehet-e győztest hirdetni a csatában? Hosszabb távon semmiképpen sem. A hatalom éhség elveszi a józan ítélőképességet. Gyakorlója olyan tulajdonságokat képzel magáról, amelyekkel hite szerint, a többség ruházta fel. Amikor arról beszél, hogy célkitűzéseivel az emberek kilencven százaléka egyet ért, akkor a saját véleményét másokénak tulajdonítja. A holdudvar pedig alázattal szolgálja urát és gyakran rajta is túltesz buzgó igyekezetében. A sokaság már régen ellene van, de ő nem hallja meg a hangjukat. Rögeszméi rabjaként törtet konokul előre, bajba sodorva egész környezetét. Ez a hatalmi mámorban szenvedő ember végzete. Hogy ez így van, arra a történelem a múltban és napjainkban egyaránt számtalan példával szolgál.

1789 májusában XVI. Lajos francia király összehívta a rendi gyűlést Versailles-ba.

Az első rend háromszáz nemesből állott.

A második rend háromszáz papból.

A harmadikat a közrendek hatszáz képviselője alkotta.

Néhány évvel a francia forradalom után Edmund Burke ír filozófus és államférfi fölnézett a sajtókarzatra a brit parlament alsóházában, és így szólt: "Amott ül a negyedik rend, s mind közt ez a legfontosabb."

 Jeffrey Archer: A negyedik rend / The Fourth Estate
General Press Kiadó

Mitől lett ekkora Magyarország adóságállománya?

Az emberek egy része nem tudja, egy másik része pedig nem akarja tudni.

Vértes András az "Egyenes beszéd" vendégeként rávilágított néhány fontos körülményre.

"A 80 százalékos államadósság ráta részben a válság következtében alakult ki. Valamennyi európai országban megnövekedett az adósságállomány körülbelül 15 százalék ponttal. Vannak olyan országok, ahol 30-40 százalék volt a növekedés.
Nálunk olyan 13 százalékponttal nőtt. A válság előtt 67 százalék volt.

E növeléséhez hozzájárult a GDP csökkenése  (nagyjából GDP 7 százalékos volt a csökkenés 2009-ben).

Második ok a forint gyengülése. Az államadósság körülbelül 40 százaléka külföldi devizában van. A forint gyengülése nem realizált árfolyamveszteségként járul hozzá az adósságállomány növeléséhez.

Harmadik nagy tétel a deviza tartalékok megnövelése. Ezt a nemzetközi szokások alapján figyelembe veszik az adósságállomány megítélésénél. Az állam betétje a jegybankban sok milliárd eurót ér el. Ez tulajdonképpen egy tartalék. Tehát az adósságállomány e nélkül 76-77 százalékra tehető.

Ha ezt a három tényező együttesen figyelembe vesszük, akkor 67 százalékig eljutottunk! Magyarország új forrást nem vett föl a nemzetközi piacokról.

A 67 százalékra történő növekedés elkezdődött már 2000 évtől kezdve, az első Orbán kormány idején, elsősorban a nagyon kedvezményes lakáshitelek kiáramlása nyomán.

Jelentős löketet adott a köztisztviselők béremelése (2001), amely még szintén erre az időszakra esett. A Medgyesi kormány rakott rá egy nagy lapáttal, a közalkalmazottak  50 százalékos béremelésével, amely még jelentősebb tétel. Ezt követte a tizenharmadik nyugdíj."

Az interjú teljes egészében itt tekinthető meg: 

Vértes András - elnök, GKI Gazdaságkutató Zrt.

atv.hu >>>






Az államadóssággal kapcsolatosan elképesztő nyilatkozatok hangzanak el. Egy egyszerű példát szeretnék hozni, hogy mindenki megértse.

Van a családnak havi kettőszáz ezer forint bevétele (GDP) és van 220 euró, azaz a felvételi 250 forintos árfolyamon számolva, 55 ezer forint tartozása, illetve 2 ezer forint banki tartaléka.

Ha csökken a család bevétele, akkor a 186 ezer forintos bevételre vetítve már 72,58 százalék adósságot lehet nála kimutatni a kezdeti 67,5 százalék helyett, pedig egy fillért sem vett fel újabb hitelként.

Amennyiben az euró árfolyama 250 forintról 280 forintra változik, ugyanez a család már meg is növelte adósságállományát 61600 forintra, szintén hitelfelvétel nélkül.

A harmadik eset valóban újabb hitel felvételt jelent, de azt a család nem költi el, hanem a bankba teszi tartalékként. Ezt bármikor vissza is tudja adni, ha úgy érzi, hogy nincs szüksége erre a biztonsági tartalékra.

Végül az együttes hatás azt mutatja, hogy közel 13 százalékkal úgy nőtt az adósságállomány, hogy egyáltalán nem volt túlköltekezés.

Tehát fontos dolog elemezni az államadósság megnövekedésének okait és levonni belőle a tanulságokat. Így egyrészt elkerülhető, hogy a gazdaságpolitikát irányító szakemberek hibákat kövessenek el, másrészt pedig mindenki meg tudja ítélni, amikor politikai nyilatkozatokat hall, hogy annak mennyi a valóságtartalma.

Időközben megjelent a GKI elemzése is:

Az államadósságról - a GKI háttér-elemzése

Szemléletváltás

A vásárlói hűség múlandó. Ezt számtalanszor megtapasztaltam saját magatartásomat illetően is. Évekig egy bizonyos papír boltban vásároltam meg cégem számára a szükséges irodaszereket. Elégedett voltam a minőséggel, az árral és nem utolsó sorban a kiszolgálással is. 

Egy szép napon mégis bekövetkezett a váltás. Új üzlet nyílt a közelünkben. Sokkal kényelmesebb volt számomra átugrani a szomszédba, ha gyorsan kifogyott valami. Legközelebbi találkozásunkkor közöltem is a korábbi vállalkozás alkalmazottaival, hogy elpártolok tőlük, mert számomra van egy kedvezőbb megoldás. Azt válaszolták, hogy természetesen megértik indokaimat és barátságban elváltunk.

Új bevásárló helyem megfelelően működött. Igaz, hogy extra kívánságaimra nem vetődtek rá és nem éreztem azt, hogy mint törzsvásárló különösebb bánásmódba, vagy odafigyelésbe részesülnék, de hát miért is lenne ez így?

Történt azonban egy eset, ami kisebb konfliktust váltott ki. Elég jelentős levelezést folytatok és rendszeresen jártam át borítékokért. Amikor a legújabb boríték csomagokkal az irodánkba értem, meglepetten tapasztaltam, hogy egészen másképpen néznek ki, mint az addig megszokottak. Feltűnően gyűröttek voltak és a nyomtató nem is akarta átvinni őket. Nem volt mit tennem, visszavittem őket, mondván, hogy nem engedhetem meg magamnak ilyen minőségű levelek kiküldését ügyfeleink részére.

Furcsa módon nem sok megértésre találtam. Majd meglátjuk, majd a főnökkel megbeszéljük, hogy elfogadható-e a reklamáció és hasonló szövegekkel traktáltak.

A vége az lett, hogy a régi üzletemnél kötöttem ki. Az alkalmazottak - egy fiú és egy lány -, ugyanazok voltak, akiket már eddig is ismertem.

- Ismét rátok fanyalodtam -, mondtam nekik mosolyogva, és elmondtam minek köszönhető a látogatásom. 

- Milyet szeretnél? - kérdezte a fiú minden kommentár nélkül és már vette is le a polcról a választékot. Örömmel tapasztaltam, hogy van számomra megfelelő. 

- Már csak egy probléma van - mondtam. - Nincs nálam pénz, nálatok pedig nem lehet kártyával fizetni. Esetleg ha átszaladnék a legközelebbi bankautomatához készpénzt felvenni ... - gondolkodtam hangosan. - Bár tudom, hogy éppen zárás van - tettem hozzá.

- Menj csak nyugodtan, megvárunk - mondta kedvesen a lány.

A régi, ehhez a környezethez kötődő, kellemes érzés újból úrrá lett rajtam., miközben gyors léptekkel elindultam a szükséges pénzt megszerezni. Sőt, valami megmagyarázhatatlan pozitív hangulatot, kisugárzást véltem felfedezni, ami csak úgy eszembe ötlött, de nem is kerestem rá magyarázatot.

Amikor átvettem az időközben becsomagolt árút, megjegyeztem, hogy úgy látom mintha változott volna itt egy-két dolog.

- Hát volt néhány esemény - mondta a fiú. - A leglényegesebb, hogy tulajdonos váltás történt.

- Csak nem? - kérdeztem meglepetten. - Talán ti vagytok az új tulajdonosok? - folytattam kíváncsi érdeklődéssel.

Bizony, mi vagyunk! - jelentette ki büszkén a lány. Válaszában minden benne volt. Büszkeség, elégedettség, és minden más, ami azoknál az embereknél tapasztalható, akik saját kezükbe veszik sorsuk irányítását.

- Sok sikert kívánok nektek! - Mormoltam kilépve az ajtón, szinte már csak magamnak. És útban az irodánk felé azon gondolkodtam, hogy  néhány utcasarknyit gyalogolni lehet mégiscsak megéri.

A tékozló lány

Az utolsó sorokat olvastam. Aztán olyan lassan, ahogyan csak lehet, becsuktam a könyvet. Szerettem volna, ha ez a pillanat sokáig tart...

Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.

Jeffrey Archer

Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom  mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.

 Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.

 A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.

A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.

Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.

"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."

Néhány perc múlva minden készen állt.

"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.

- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."

Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.

Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>

Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>

Jeffrey Archer wikipedia.org >>>

Vállalkozás politika, szakmaiság

Életünk mindennapjait szorosan átszövi az aktuálpolitika. Minden megnyilatkozásunk - legyen az bármennyire is kizárólag szakmai szándékkal megfogalmazott, - rögtön politikai színezetet kap. Az emberek megosztottsága oly méreteket öltött, hogy a "más" véleményt, amelyik nem illeszkedik világnézetükbe, azt meg sem hallgatják. Ez pedig a közös gondolkodás, a közös erőfeszítések és célok mentén történő összefogást teljes mértékben kizárja. Nincs ez így jól! Ebből csak vesztesen lehet kijönni.

A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.

Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.

Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.

 Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.