Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. július 20., szerda

Az euróövezet nem nemzetállam

Helyt tud-e állni a Merkel / Sarkozy páros a legendás Shuman / Monet, Adenauer / de Gaulle, Schmidt / Giscard és Kohl / Mitterand elődökkel való összehasonlításban? Aligha. De az is igaz, hogy számos olyan probléma sújtja ma az Uniót, amellyel már az előző generációk is eredménytelenül küszködtek.
Gavyn Davies közgazdász, a Fulcrum Asset Managementa elnöke a Financial Times blogjában megjelentetett cikkében felteszi a kérdést, hogy milyen képet mutatna az euróövezet gazdasága, ha egységes nemzetállamot alkotna? Az Egyesült Államokkal való összevetésben nem is lenne olyan rossz a helyzet. Az euróövezet államadósság aránya a bruttó euróövezeti termék  88 százaléka lenne, míg az USA esetében ez az érték 99 százalék. Az euróövezet költségvetési hiánya 4,4 százalékot tenne ki, szemben az Egyesült Államok 10,8 százalék hiányával.

Egy ilyen felállásban a megoldás lényegesen egyszerűbb lenne. Miért nem mozdulnak el az események mégsem ebbe az irányba? A válasz mindenek előtt a nem elég erős közösségi szellemnek tudható be. Az USA ötven államának lakói elsősorban amerikai polgárnak érzik magukat és csak utána valamelyik államhoz tartozónak. A költségvetés nagyságrendje ugyanezzel van összhangban. A szövetségi költségvetés nagyságrendekkel meghaladja az egyes tagállamok költségvetését. Ezért aztán valamelyik tagállam esetleges pénzügyi botlása nem is fenyegetheti az országszintű gazdasági egyensúlyt.

Az euróövezetben ez fordítva van. Nagy tagországi költségvetések és viszonylag kisebb közös költségvetés. Ebből fakadóan a gyengébben gazdálkodó országok megingathatják az egész övezet pénzügyi stabilitását. Úgy tűnik, hogy a gazdaság meghatározó szereplői felismerték, hogy ezen csak úgy lehet változtatni, ha a hangsúlyt az erős közös költségvetés irányába eltolják.

Sajnos az európai országok még mindig saját sérelmeikkel  vannak a leginkább elfoglalva és az egymással való versengést sokkal inkább előtérbe helyezik, mint az összefogást. Ameddig ez nem változik, addig nehezen képzelhető el javulás.

Gavyn Davies - The eurozone is not a nation state

http://blogs.ft.com/gavyndavies/2011/07/20/the-eurozone-is-not-a-nation-state/#axzz1Se5mvSD7

Hét tip, hogy alkalmazottaid jól érezzék magukat a munkahelyükön

Alkalmazottaid nem jönnek szívesen be dolgozni? Nincs jó hangulat a munkahelyen? Akkor bizonyára itt az ideje tenni valamit.

A kedvezőtlen munkahelyi morál rossz együttműködéshez vezet, az pedig alacsony termelékenységet idéz elő, végső soron pedig mindenki vesztes lesz, ha a vállalkozás nem éri el célkitűzéseit.
Marcus Erb, a  Great Place to Work Institute vezető tanácsadója az Entrepreneur Magazin hasábjain hét olyan taktikai megoldást ajánl, amellyel javítani lehet a munkahelyi légkört.

1. Tápláld azt az érzést alkalmazottaidban, hogy tevékenységük több, mint egy egyszerű munkahelyi feladatellátás.
2. Keresd az alkalmakat, amikor elismerheted, megünnepelheted a jó teljesítményt.
3. Biztosíts időt az egyéni elképzelések, ötletek megvalósításához.
4. Billentsd ki időnként embereidet a megszokott napi rutinfeladatokból.
5. Találj alkalmat lelkesítő közösségi kikapcsolódásra.
6. Fejleszd alkalmazottaidban a pozitív hozzáállást.
7. Ajánld fel a munkaidő egy részét karitatív tevékenységek gyakorlására.

Seven Ways to Boost Employee Morale - Entrepreneur Magazin

http://www.entrepreneur.com/article/220000

Minden EU polgárnak legyen bankszámlája

Az EU belső piacáért felelős biztos, Michael Barnier javaslatot nyújt be arra vonatkozóan, hogy a tagállamok gondoskodjanak legalább egy bankszámla biztosításáról minden polgáruknak (ingyenesen, vagy ésszerű díj ellenében) - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Becslések szerint az Unió területén 30 millió embernek nincs hozzáférése bankszámlához. Az ilyen emberek többsége eladósodott, munkanélküli, vagy szegénységben élő. A javaslat célja, hogy mindenki számára legyen adott a lehetőség pénzösszegek küldésére, illetve fogadására.

http://www.faz.net/artikel/C30770/binnenmarktkommissar-barnier-eu-will-ein-bankkonto-fuer-jeden-buerger-30467753.html

Öt iparági példa, amely forradalmasíthatná az illető ágazatot.

 1. Globális orvosbiológiai közösség létrehozása, amely kiküszöbölné a szabadalmakkal kapcsolatos bonyodalmakat. A nyílt forráskódú biológiai tudásbázis, a klinikai vizsgálati eredmények szabad megosztása egészen más alapokra helyezné a gyógyszeripari versengést.

2. A zeneipar átgondolása. A hagyományos adathordozó és elosztó rendszerek helyettesítése egy hozzáférési jogosultság megváltásával (mondjuk 4 dollár / hó összegért hozzáférés a világ összes zenéjéhez). Az alkotók részesedése pedig a meghallgatások számának függvényében történne.

3. A banki szektor tevékenységének újragondolása. Az ágazat szereplőinek (bankok, biztosítók, befektetési brókerek, minősítő intézetek, felügyeleti szervek) összefogása az átláthatóság, a tisztességes együttműködés és magatartás, illetve az információcsere területén. Egy nyílt pénzügyi modellezési struktúra globálisan elérhetővé tétele minden érdekelt számára.

4. A fenntartható zöld-technológiák kutatási eredményeinek megosztása és a párhuzamos erőfeszítések, költségek kiszűrése (GreenXChange).

5. Elmozdulás az együttműködésen alapuló egészségügy felé. Egészség-weboldal az interneten minden ember számára. Az egyes személyek a problémájuknak megfelelő közösségi csatornákhoz kapcsolódhatnának a megelőzés, az információ szerzés, a gyógykezelés, a felügyelet, stb. területeken.

Az eredeti írás:
Don Tapscott: Business Models for Five Industries in Crisis
The Wall Street Journal

http://blogs.wsj.com/source/2011/07/10/five-new-business-models-for-five-industries-in-crisis/?mod=e2fb

2011. június 25., szombat

Az adósság csökkentés furfangos módjai

Egy "A" cég tartozik "B" cégnek. "A" beolvad a "B" társaságba. Ezzel egy helyre kerül a követelés és a kötelezettség. Mivel ugyanaz az adós és a kölcsönadó, ezért ezt a két tételt össze kell vezetni. Az "A" cég büszkén jelentheti, hogy csökkentette az adósságát, de ettől az egyesült cég vagyoni helyzete nem változott.


Egy férfi tartozik egy nőnek. Majd feleségül veszi és egy családot alkotnak, ahol minden közös. Így közös a kölcsönadott pénzzel kapcsolatos követelés és a tartozás is. A házasság eredményeképpen a férfi büszkén jelenthette barátainak, hogy csökkentette az adósságát, de ez a család anyagi helyzetén nem változtatott.

Az állam úgy döntött valamikor, hogy lemond a nyugdíjalapba történő befizetések egy bizonyos hányadáról, segítvén ezáltal az emberek öngondoskodását. Igaz, hogy ily módon az aktív lakosság megtakarításokhoz jutott, amely a saját nyugdíjuk egy részét fedezné a jövőben, de a jelenlegi nyugdíjak kifizetésénél hiányzott ez az összeg.
Az állam kötvényeket bocsájtott ki, hogy fedezze a magánnyugdíj pénztárakba történő befizetések miatt keletkezett hiányt.
Az állam így adós lett a kibocsájtott kötvények erejéig. Ezen kötvények jó részét a magánnyugdíj-pénztárak vásárolták meg (befektették a tagok pénzét). Vagyis a nem állami nyugdíjalapba fizetett pénzek visszavándoroltak az államhoz.
A kötvények után az állam kamatot fizetett, amely az aktív korú emberek megtakarításait gyarapította.
Az állam most újból döntött. Beolvasztotta a magánnyugdíj megtakarításokat (elvette az emberek pénzét). A kötvények az államhoz kerültek. Ettől kezdve már az állam saját magának tartozott. Így az állam büszkén jelenthette, hogy megszüntette (meg kellett szüntetnie) ezt a tartozást, csökkentette az államadósságot. Az állam anyagi helyzete ettől nem változott! Ezen túl nem a kötvényekért kell helytállnia, hanem a mostani aktívak nyugdíját kell majd száz százalékra kiegészítenie. Amit most elvett, azt egy jövőbeli kormánynak kell majd pótolnia. A "kamatteher" haszonélvezői szintén az öngondoskodó magyar emberek voltak. Ez megoldódott, nincs öngondoskodás, majd az állam mindenkiről gondoskodik.

2011. június 4., szombat

Öt kreatív gyakorlat, hogy felismerd a szenvedélyed

 Ezzel a címmel ír Lisa Girard cikket az Entrepreneur magazinban. A szerző Benjamin Disraeli 19-ik századi brit miniszterelnök mondását idézi: "Man is only great when he acts from passion." Vagyis csak a szenvedélyesen cselekvő ember tud nagy dolgokat véghezvinni.

Ebből kiindulva, nagyon fontos, hogy mindenki tudatában világos legyen, hogy milyen tevékenységeket tudna szenvedéllyel gyakorolni. Különösen igaz ez egy vállalkozás beindításának időszakában. Lisa Girard a kérdés tisztázása érdekében egy öt pontból álló kreatív gyakorlatot ajánl.

1. Emlékezz vissza arra, hogy melyek voltak gyermekkori kedvenc elfoglaltságaid. Vizsgáld meg, hogy melyik lenne ezek közül a jelenlegi helyzetben is alkalmazható!

2. Állítsd fel a saját "kreatív tábládat"! A közepére helyezd el az "ÚJ VÁLLALKOZÁS" feliratot. Rakd körbe képekkel, idézetekkel, cikkekkel és más inspiráló dolgokkal. Amire sokat gondolunk, amire összpontosítunk, az megnövekszik.

3. Azonosítsd magadat olyan emberekkel, akik elérték azt, amit te is szeretnél. Tanulmányozd ezeknek az embereknek a tevékenységét. Nincs szükség rá, hogy újból feltaláld a kereket. Készíts cselekvési tervet, ha ötleteket akarsz. Nem maga a terv, hanem a megvalósítási folyamat fog számos lehetőséget feltárni.

4. Indíts azzal, amit szeretsz csinálni. Akár részletes üzleti terv nélkül is. Lehet, hogy a kezdeti időszakban még fogalmad sincs róla, hogy ebből hogyan lehet pénzt keresni. Teszteld a dolgot. Menet közben finomíthatod a tervedet is.

5. Tarts szünetet. Küld el magadat egy "kreatív vakációra" Lehet, hogy írni szeretsz, vagy festeni, esetleg futni. A lényeg, hogy szakadj ki a vállalkozói taposómalomból. Meglepődve fogod tapasztalni, hogy mennyi új ötlettel leszel gazdagabb. Jegyezd fel menet közben, ami eszedbe jut és fogj hozzá a megvalósításhoz, amikor újból folytatod.

Az eredeti írást itt olvashatod angol nyelven:

Five Creativity Exercises to Find Your Passion: entrepreneur.com

Lisa Girard

 

2011. május 21., szombat

Jó adósság - rossz adósság

Amikor adósság teherről esik szó, gyakran van olyan érzése az embernek, hogy még meghatározó szakmai körökben is előfordulnak torz nézetek e kérdéskörrel kapcsolatban. Persze nagyon jól hangzik az, ha valaki a zászlajára tűzi, hogy harcol az adósság ellen, mert úgy tartja, hogy ez a fejlődés legfőbb akadálya és minden baj forrása.

Az eladósodottság valóban nagy teher. A világ számos országában okoznak komoly költségvetési problémát a fizetendő kamatok. Az is tény, hogy ez általában egy hosszú évekre visszanyúló folyamat, amelynek kapcsán az aktuálpolitika az elődökre tud mutogatni, elterelve a figyelmet esetleges jelenlegi gazdaságpolitikai hibákról.

A közvéleményt könnyű befolyásolni és nagy népszerűség is szerezhető olyan megbélyegző kifejezések  használatával, amelyek az adósságot rossz fényben tüntetik fel. A társadalom egészséges fejlődési készsége szempontjából ez igen jelentős károkat tud okozni.

Mert hogyan is működik a világ?

Ha valakinek van egy jó, életképes ötlete és ezt meg is kívánja valósítani, akkor eszközök kellenek hozzá, amelyek többnyire pénzből finanszírozhatók. Vagyis az ötletgazdánk adósságba kell verje magát, hogy álmait valóra váltsa. Adóssága aranyat ér, ha a megvalósuló ötlet többet hoz a konyhára, mint amennyit a kölcsön és kamatai visszafizetésére fordítania kell. Ugyanakkor minden olyan kölcsön, amely életképtelen elképzelések megvalósítását lenne hivatott finanszírozni, vagy egyszerűen csak a sehová nem vezető kiadások átmeneti fedezetéül szolgál, az csak tovább rontja a helyzetet és egyértelműen rossz adósság.

A jó adósság a forrása minden sikeres vállalkozásnak. Így jöttek létre a gyárak, a termékek és szolgáltatások, amelyek az emberek életében meghatározó szerepet játszanak. Aki ezt kétségbe vonja, az a siker esélyét is eltaszítja magától.

Az adósság és az eredmény közvetlen összefüggésén túl, bonyolultabb kölcsönhatások is léteznek. Ha egy ország mondjuk valamilyen infrastrukturális beruházást finanszíroz hitelből, annak eredményét sokkal nehezebb lemérni. Már csak azért is, mert térben és időben eltérő módon fejti ki hatását.

Állítsunk egymás mellé két "versenyzőt"! Az egyik hitelt vesz fel és autópályákat épít, a másik egyiket sem. Ha megnézzük kellő idő eltelte után, hogy melyik vonz több munkahelyteremtő befektetőt, akkor nagy valószínűséggel a beruházó lesz az, amelyik nagy kamat-teherrel, de lényegesen alacsonyabb szociális kiadásokkal tudja majd összeállítani az elkövetkező évek költségvetését. Ugyanez az oktatás, a tudományos alapkutatás, a kultúra és az egészségügyi intézmény hálózat esetében is elmondható. Ezekben az esetekben is beszélhetünk jó adósságról, amennyiben az ilyen jellegű beruházások pozitív szaldója megfelelő időtávban kitapintható.

Még egy egyszerű számszaki példa, hogy mindenki megértse:

Egy vállalkozó 1000 forint értékű áru eladása után 20 százalék, azaz 200 forint hasznot realizál. Rendelkezik 10 ezer forint tőkével. Ha mindezt befekteti, akkor kereshet 2 ezer forintot. Amennyiben 10 millió forint kölcsönt vesz fel és minden 1000 forint után 150 forint kamatterhe keletkezik, úgy 500 ezer forint haszonra számíthat.
Ez jó adósság? Természetesen igen! És mikor nem az? Hát ha a vállalkozó egy luxusautót vesz a kölcsönből és nem áruba fekteti, akkor elmarad a haszon és ott marad a kamatteher, amelyet nem lesz miből fizetni. Ez viszont már rossz adósság!

Ennek a vállalkozónak az alapszabályába rögzíteni, hogy nem vehet fel hitelt, az nagy hiba lenne. De az is, ha a bank forrásait vonnánk el, aki hitelezni tud számára. Nem tudni különbséget tenni jó és rossz adósság között, az szakmai hozzá nem értés. És csak remélhetjük, hogy eljön az idő, amikor pénzhez értő emberek a gyerekeket már iskolás éveik alatt minderre megtanítják.