Ábrándok és lehetőségek

Egy vállalkozás megszületése számos okra vezethető vissza. Valaki hosszú éveket tölt el munkaviszonyban, miközben egyre inkább érlelődik benne a gondolat, hogy ugyanezt a tevékenységet önálló vállalkozás formájában is lehetne végezni. Egy szép napon a gondolatot elhatározás követi. Bejelenti munkaadójának, hogy kilép.

A döntés sokszor drámai az egyén szempontjából. Olyan mint a lakatlan szigetre vetődött hajótörött dilemmája. Maradjon hosszútávon a nagyon szerény, éppen csak a létszükségletet biztosító sziget vendége, vagy vágjon neki egy törékeny lélekvesztőben annak a veszélyekkel teli kalandos utazásnak, amely egyben esélyt is jelent a civilizációba történő visszatérésre. A legtöbb ember egész élete folyamán nem képes erre a váltásra. Hozzáteszem, hogy nagyon sokan jól is teszik, hiszen a vállalkozói lét olyan adottságokat feltételez, amivel nem mindenki rendelkezik. Aki csak úgy érzi biztonságban magát, ha van főnöke és az mutatja az irányt, megmondja mit, mikor, hogyan kell tenni, aki a fizetését a letöltött munkaidő természetes velejárójaként kezeli, függetlenül attól, hogy van-e annak eredménye, vagy sem, annak kínszenvedés lenne megálmodni, megtervezni és megvalósítani dolgokat.

És ezzel el is jutottunk a vállalkozás folyamatához. A megvalósítás fázisába érve, folyamatos értékelésnek kell alávetni a folyamatot. Ez akkor nevezhető sikeresnek, ha mellőzni tudunk minden önámítást és megőrizzük tárgyilagosságunkat. Jim Collins  (Jóból kiváló – HVG Kiadói Rt. 2005) teknősbéka elméletét követve három kérdésre is igenlő választ kell adnunk, ha kiváló vállalkozást szeretnénk felépíteni.
1.Esélyesek vagyunk-e arra, hogy a legjobbak közzé kerüljünk?
2.Szeretjük-e szenvedélyesen azt, amivel foglalkozunk?
3.Eredményesek-e pénzügyi folyamataink?
A három kérdés pozitív megválaszolásában teljes mértékben biztosak kell legyünk. Ez lesz hitünk erejének forrása az elkövetkező időszak kihívásaival szemben. Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy hit nélkül is el lehet érni komoly sikereket?
Legyen bármelyik kérdésre nemleges a válasz, két lehetőség áll előttünk:
1.Visszatérés az álmainkhoz
2.Újratervezés
A kettő között lényeges különbség van! Az első azt jelenti, hogy szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem erről szólt az álmunk. Gyakran előfordul, hogy csak a szép oldalát látjuk előre egy-egy gazdasági folyamatnak, tevékenységnek. Például szenvedélyesen hiszünk az egészséges táplálkozás jótékony hatásában. Sok-sok hálás ember jelenik meg víziónkban, akik igénybe veszik az általunk ajánlott étrendet, és ennek következtében fittebbek, energikusabbak, jobb közérzetűek és egészségesebbek lesznek. Lelkesen megtervezzük éttermünket, előteremtjük a szükséges forrásokat és megvalósítjuk. A mindennapokban azonban egy olyan környezetbe csöppenünk, amely nincs összhangban a mi kedvenc életformánkkal. Sok problémás alkalmazott, ételszag, edénycsörömpölés, reánk zúduló panaszáradat. Már tudjuk, hogy nem ezt akartuk. Ez az a pillanat, amikor le kell tudnunk vonni a megfelelő következtetéseket. Hiszen ha nem tudjuk teljes odaadással belevetni magunkat a munkába, akkor esélytelenek vagyunk arra, hogy sikeresek legyünk az adott üzletágban. Nincs mese, vissza kell térni a kályhához, az álmainkhoz! Új világot kell kigondolnunk. Olyat, amelyben jól érezzük magunkat.

A példánál maradva lehet ,hogy az előbbiekben leírtakkal nincs semmi problémánk. Imádjuk a forgatagot, szeretjük, ha az emberek megosztják velünk gondjaikat, bajaikat és mi tanácsainkkal segíthetjük őket. Élvezzük, hogy fontosak vagyunk és, hogy a figyelem központjába kerültünk. Van viszont egy nagy gond! A vállalkozás nem eredményes. Értékelve a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy szenvedélyesen tesszük a dolgunkat, érzékeljük amint egyre sikeresebbé válunk és látjuk az esélyt arra, hogy akár a legjobbak legyünk a magunk témájában. A pénzügyi folyamatok újra gondolása azonban elengedhetetlenül szükséges ezért az újratervezés megkerülhetetlen.

Közismert, hogy az eredményességre több irányból is lehet hatni. Csökkenthetjük működési kiadásainkat, növelhetjük árbevételünket, vagy növelhetjük az árrést. Az említett mutatók módosítása, befolyásolása más-más intézkedést igényel és felvethet versenyképességi, terjeszkedési, technológiai, munkaerő hatékonysági, ösztönzési, marketing , illetve kommunikációs kérdéseket. Az üzleti terv kidolgozása folyamán szembesülünk a feladat kihívásaival, a problémákkal, és azzal is, hogy milyen válaszokat tudunk adni ezekre.

Akik nem követik a vállalkozás törvényszerű folyamatát, nem gondolják át mélységében ezeket a kérdéseket, azok nem juthatnak el a megértésnek arra a szintjére, amely iparágtól függetlenül megkülönbözteti egymástól a kiváló cégeket a futottak még kategóriától.

Pénzmosás, vagy hűtlen kezelés?

A pénzmosás gyanúja  akkor merül fel, ha egy vállalkozónak fekete bevételei származnak valahonnan és ezt mondjuk tagi kölcsönként beteszi a cégbe,  ebből finanszírozva bizonyos kiadásokat. Egy ilyen összeg a későbbiek folyamán elengedhető, vagy éppenséggel évekig, egészen az elévülésig  lebegtethető.

A tagi kölcsön manapság már igencsak az adóhivatal figyelmének központjába került. A társasági adóbevallásban külön soron is szerepeltetendő tétel számítástechnikai úton leválogatható és ellenőrzés alapjául szolgálhat. Azonban a tagi kölcsönön túl is van élet!

Betérsz egy szép panzióba, azzal a szándékkal, hogy ott töltöd az éjszakát. A szoba kényelmes, szépen berendezett. Az éterem elegáns, a vacsora finom. A kiszolgálás is tökéletes. Az egyetlen érdekesség, hogy egy vendéggel sem találkozol. Miközben nyugovóra térsz, azon gondolkozol, hogy miért éri ez meg? Ha nincs vendég és ebből kifolyólag bevétel sem, akkor ki finanszírozza ezt az egészet? Vagy lehet, hogy mégis van bevétel. Kattog a pénztárgép, akkor is, ha nem érkezett vendég? Ki számolja meg, hogy mennyien alszanak itt ma éjszaka?

Félreértés ne essék, a világért sem gondolnám, hogy ez a jellemző erre az üzletágra. Bármilyen üzletágban kialakíthatók hasonló feltételek. Virtuális autó javítások, elméletben megtermelt és eladott árukészletek, papíron igen, de ténylegesen soha ki nem kölcsönzött eszközök. A megoldásoknak csak a fantázia szab határt.

Vannak olyan gazdasági események is, amelyeket gyakran össze kevernek a pénzmosással.

 A vállalkozónak a saját életviteléhez  több pénzre van szüksége, mint amennyit bérként, osztalékként hivatalosan a cégből kivesz. Tehát a cég pénzét használja magáncélokra és nem az adózott jövedelmét. Ekkor fordul az elő, hogy indokolatlanul sok pénz van a pénztárban. Azaz csak papíron van, mert a valóságban már régen elköltötték.

A vezető tisztségviselőt hűtlen kezeléssel, súlyosabb esetekben sikkasztással  vádolhatják meg.
Nem árt, ha a könyvelő elővigyázatosan kezeli az ilyen eseteket.  Igaz, hogy jobb esetben a házipénztárt nem ő kezeli, ezért  nem is feladata, hogy annak valós meglétéről meggyőződjön, de attól még simán belekeveredhet a játékba. Tőle várják ugyanis, hogy megoldást találjon a problémára. A javaslat általában a kölcsönadás és az osztalék kivét körül forog.

 Egy dologban biztosan hibázhat a könyvelő. Osztalék előleget csak úgy lehet kifizetni, ha előzetesen évközi (ha könyvvizsgálatra kötelezett, akkor könyvvizsgáló által hitelesített) beszámoló  készül, amelynek alapján az osztalék előleg kifizetését lehetővé tévő szabad saját tőke rendelkezésre állása dokumentálva van. Rendkívül fontos a vezető tisztségviselő által aláírt leltár is, különös tekintettel a beszámolóban kimutatott pénzkészlet valódiságát illetően. A figyelmetlenség, az elővigyázatosság hiánya olykor sokba kerülhet.

A vállalkozás jövője

Hogyan lehet szüneteltetni egy cég tevékenységét, ha nincs bevétele? - kérdezte egyik kedves ismerősöm.

Soroltam neki a technikai lehetőségeket. A szüneteltetés nem jelent mást, mint takarékra tevést. Nincs árbevétel, de vannak minimális költségek, például bankköltség, postaköltség. Hiszen a bankszámlát egy élő cégnél nem lehet megszüntetni. Postaköltség is akad majd, ha másért nem, hát adóhivatali, és egyéb adminisztratív kapcsolattartás miatt. Ezen kívül lehet céges telefon, cégautó, rezsi költség, ami akkor is felmerül, ha szüneteltetjük bevételszerző tevékenységünket. Az amortizációt is kötelező elszámolni, ha vannak még le nem írt eszközeink. Sőt egy minimális könyvelési díj is megmarad, mert bevallásokat, igazodva az új feltételekhez, ezután is be kell adni, illetve a gazdasági évről  beszámolót kell készíteni.

Ami a tagok járulékfizetési kötelezettségét érinti az attól is függhet, hogy e mellett milyen jogviszonyaik vannak (főállás, mellékállás, nyugdíj, iskola).

Egyébként nem értem ezt a szüneteltetést! A vállalkozás nem erről szól. Ezerrel kell gondolkozni azon, hogy miként tegyen szert a cég bevételre, nyereségre. És nem létezik, hogy ne lehetne valamit kitalálni.

Ez olyan mintha éhen halás fenyegetne és az az egyetlen intézkedésünk, hogy a még meglévő kenyérből egyre kevesebbet eszünk, ahelyett, hogy újabb kenyér után néznénk. És nem holnap! Hanem azonnal.

Van egy rossz hírem. A kenyér, bármennyire is kicsit eszünk belőle, előbb-utóbb el fog fogyni.

Szóval a vállalkozás szüneteltethető, de minek? Azt vagy éltetni kell, vagy véget kell neki vetni. És ennek sokféle módja van. El lehet adni az üzletrészt. Egyszerűsített végelszámolással meg lehet szüntetni a társaságot, ha nincsenek olyan adósságai, amelyekre vagyona nem nyújtana fedezetet. Vagy be lehet olvasztani egy másik cégbe, amelyik életképes, és amelyik morzsáknál többre vágyik.

Milyen cégnevet válasszunk?

A cégnév nagyon fontos dolog. A működés kezdeti időszakában meghatározó lehet a fejlődés gyorsaságát illetően.

Az első kérdés, amit ilyenkor fel kell tenni, az így szól: mennyire tud kulcsszóként működni?

Kulcsszóként emlegetjük azokat a szavakat, amelyek az általunk kínált termékre vagy szolgáltatásra a leginkább jellemzőek. Ha valaki például pályázat író céget kíván létrehozni, akkor a pályázat, pályázó, pályázatírás, projekt, terv, üzleti terv, támogatás, de minimis, support szavak lehetnek fontosak. A legutolsó példát a magyar helyesírás ellenőrző program alá fogja húzni.

A kiszemelt kulcsszót további vizsgálatnak érdemes alávetni. Erre az egyik legalkalmasabb a Google Adwords rendszere. Itt választ kaphatunk arra, hogy kulcsszavaink közül melyek azok, amelyeket az emberek a leggyakrabban beírnak a böngészőjük keresőjébe.

Azt hiszem nem nehéz belátni, hogy olyan terméket, vagy szolgáltatást kínálni a piacon, amelyet a kutya nem keres, azt jobb elfelejteni. Ez alól csak az kivétel, ha valami forradalmian új dolgot kínálunk. Bár még akkor is megfontolandó, hogy nem szerencsésebb-e egy ismert termék mezsgyéjén felvezetni a piacra.

Napjaink globalizálódó piacán azt sem árt mérlegelni, hogy nemzetközi nyelveken mennyire olvasható, illetve kiejthető domain nevünk, cégnevünk. A szép, magyar, ékezetes, dupla mássalhangzós szavak nem a legalkalmasabbak erre a feladatra.

Származási hely: Gazdasági szakértő

Az ígéretes kulcsszavak esetében további akadályt jelent ezek foglaltsága. Itt van egy cím, ahol gyorsan le lehet ezt ellenőrizni: http://www.domain.hu/domain/szabad-e/

Amennyiben ezt az akadályt is elhárítottuk, akkor következhet a kulcsszó „összeházasítása” az alapítandó cég nevével. A sikeres párosítás ugyanis azt eredményezi, hogy a birtokába kerülünk egy cégnévvel eleve védett domain névnek. A két egymásra utaló név hihetetlen módon tudja egymást marketing szempontból támogatni.

A keresők is – bár algoritmusuk nem ismert, - megfigyeléseim szerint, általában előnyben részesítik ezt a párosítást. Egy gyakran keresett kulcsszóra az első találati oldalon szerepelni az internetes keresőkben annyit jelent, mintha üzletet nyitottunk volna a város legforgalmasabb utcájában.

A nagy átverés show.

Az interneten böngészve számos lakást kinéztünk a képek és leírások alapján. Egyik fontos feltételünk az internet hozzáférési lehetőség volt. A kiválasztott ingatlanok által megadott elérhetőségre ajánlatkérő e-maileket küldtünk. Az egyik válaszadó Michael volt. Honlapján őt magát is láthattuk lezserül elterpeszkedve egy karosszékbe, amint elmagyarázza, hogy ő mindent megtesz a vendégek kényelme érdekében. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a nála megszállott nyaralók több mint hetvenöt százaléka visszatérő vendéggé válik.

A két hálószobával, nagy amerikai konyhás nappalival rendelkező lakásért kiszabott díj több mint előnyös volt, még ebben az utószezonnak számító október végi időszakban is. A nappali erkélye egy megosztott használatú kék vizű úszómedencére nézett. A berendezés, a lakásnak a fényképek alapján sejthető hangulata, mind amellett szólt, hogy erre essen a választásunk.

Találkoóhelyünk: Cyprus 2009 október

Lekötöttük a lakást. A biztonság kedvéért még a visszaigazolásba is megjegyeztem, hogy számunkra fontos az internet elérési lehetőség. Megkaptuk a találkozásunk helyének leírását, amely egy multiplex mozi előtti parkolóban volt. Bár én a pontos címet kértem, Michael azzal érvelt, hogy azt túl komplikált cím alapján megtalálni és jobb így, ha elébünk jön. Abban maradtunk, hogy a larnacai repülőtérről történő elindulást követően telefonálunk.

Az ingatlan Limassolban volt, amely Ciprus szigetének déli részén fekszik és százezer főnyi lakosával az ország második legnagyobb településének számít. Úgy egy órányi jó minőségű autóút vezet idáig Larnacaból.
Megállapodásunk értelmében telefonáltunk és rövidesen össze is jött a találkozás.

Elegáns ezüst metál fényű Mercedes gépjárművel érkezett és nagyon jó angolsággal beszélt. Meglepetéssel értesültünk róla, hogy az általunk kinézett lakással probléma van, mert három nap múlva egy másik foglalással ütközik. Azt mondta, hogy ne aggódjunk, nincs semmi gond, elvisz egy másik lakáshoz, amely két hálószobás és ezért nem fog extra díjat felszámítani.
- De mi eleve két hálószobásban állapodtunk meg, - mondtam csodálkozva.
- Hát én azt hittem, hogy ez csak elírás, mivel ketten vagytok, - válaszolta mosolyogva.

Elindultunk a városban. Próbáltam lépést tartani vele, ami a baloldali közlekedésben való járatlanságomnak is köszönhetően, igencsak izgalmas feladatnak tűnt. Végül behajtottunk egy zárt területen álló épület komplexumba és megálltunk egy három emeletes tömbház előtt. Rögtön láttuk, hogy nem ez álmaink nyaralója, de nem volt időnk még gondolkodni sem, oly gyorsan követték egymást az események. Beszálltunk egy liftbe, majd egy bejárati ajtó előtt találtuk magunkat.

Újabb meglepetés volt számunkra, hogy a berendezés teljesen olyan volt mint, amit az interneten lévő képeken láttunk. Az erkély azonban nem úszómedencére, hanem egy másik házra nézett. Michael körbe mutatott mindent és megkérdezte, hogy rendben van-e. Úgy délután három óra lehetett. Gyorsan döntenünk kellett. Egymásra néztünk, majd bólintottunk, hogy rendben. Megkérdeztem, hogy mi fog történni az eltávozásunkkor, amely tizenkét nap múlva éjfélkor lesz.
- Semmi gond - mondta. - Most kell kifizetni a bérleti díjat és nem szükséges újból találkoznunk. Ajtót behúzni, kulcs a lábtörlő alá és kész!

Megkaptuk a megosztott úszómedence kulcsát is, amely állítólag két tömbházzal odébb volt, mi pedig kifizettük a teljes bérleti díjat. Megkért bennünket, hogy kísérjük le, mert még szeretne mutatni valamit. Behúztuk magunk után a bejárati ajtót, amelyet kintről csak kulccsal lehetett kinyitni és lementünk a lifttel. Amikor már kint álltunk az udvaron, Michael közölte, hogy most elvisz bennünket egy közeli kávézóba, ahol szabad Wifi internet hozzáférés van.
- Micsoda!? - kiáltottam fel mérgesen. - Azt ígérted, hogy a lakásban lesz internet. Ez hihetetlen!
Látván a megrökönyödésemet próbált megnyugtatni.

- Semmi gond, - elviszlek benneteket egy másik lakásba, ahol van internet.
Ekkor eszünkbe jutott, hogy a napszemüvegünket fent hagytuk az asztalon.
- Menjetek érte, megvárlak benneteket, - mondta.

A lift ajtajából még visszatértem hozzá, mert a nagy sietségben még azt sem jegyeztük meg, hogy melyik emeleten van a lakás. Michael már az autójában ült és járt a motor.
- Az első emelet, - biztatott mosolyogva.

Felmentünk, fogtam a kulcsot benyomtam a zárba és próbáltam elfordítani. Nem ment.
Ekkor belém nyílalt egy érzés! Itt állunk egy idegen ország idegen városának ismeretlen helyén. A kulcsot, amelyet a kezembe fogok lehet, hogy egy óvatlan pillanatban kicserélték és nem is jó a zárba. Talán a lakás, amelyben jártunk nem is a Michael tulajdona, csak arra vette alkalmilag igénybe, hogy bennünket átverjen és megszerezze a pénzt. A lépcsőház ablakából lenéztem az udvarra. Michael kocsija már nem volt ott.

Miközben ilyen sötét gondolatok jártak a fejemben, kinyílt a lift ajtaja és ott állt mosolygós barátunk. Próbáltam közönyt erőltetni magamra.
- Nem tudom kinyitni, - mutattam az ajtóra. Elvette tőlem a kulcsot, majd a bejárathoz lépett és kinyitotta.
- Figyelj – mondtam, - amíg átmegyünk a másik lakáshoz, igaz, hogy útközben nem tűnsz el a pénzünkkel!?
- Ugyan már – válaszolt. Itt van, addig visszaadom, sőt még többet is, légy nyugodt. Így már rendben van?

Újból utcák során kanyarogtunk keresztül. A forgalom óriási volt. A másik lakás valóban egy úszómedencére nézett. Rájöttem, hogy az internetes kínálat a két helyszín kombinációjából lett összehozva. Csak egy hálólószoba volt, de ezen már túltettem magam. Csak akkor kezdett újból kimenni a biztosíték, amikor megtudtam, hogy itt csak három napig lakhatunk, mert a további időszakot már valaki lefoglalta. De ez még semmi. Mástól lett csordultig a pohár! Michael elkezdte magyarázni az internet hozzáférés működését.
- Küldök SMS-ben egy hozzáférési kódot – mondta. - Igaz, hogy itt gyenge a térerő és nem valószínű, hogy működni fog, de ott lenn az úszómedencénél tökéletes.
- Igaz, viccelsz? - kiáltottam fel. - Azt akarod mondani, hogy a medence partjára teszem a laptopomat és úgy intézem az üzleti ügyeimet? Erről szó sem lehet! Én előre leleveleztem veled, hogy számomra az internet létfontosságú!
Michael széttárta a karját.
- I'm sorry – mondta. - Nem tudok jobb megoldást. - Próbáljatok akkor más lehetőség után nézni. Ha nem megy, akkor ide még mindig visszajöhettek.

Nem válaszoltam semmit, csak bólintottam. Elegem volt belőle. Visszaadtam a plusz pénzt, amit átadott, búcsút intettem neki, beültem a kocsiba, természetesen előbb a bal oldalra, ahol nem volt kormány, majd át a jó oldalra és gázt adtam.

- Itt az ideje, hogy keressünk egy rendes szállást! - mondtam Marikának.

A sziget nyugati irányába haladtunk. Tele bizakodással. A következő város Paphos volt. A tengerparti sétány közelében parkoltunk le. Majd elindultunk szerencsét próbálni. Sok-sok utcát bejártunk. Kerestük a „Haus for rent” jellegű feliratokat. Ha kívülről megfelelőnek találtuk, akkor felhívtuk a megadott telefonszámot.

Beesteledett, de nem jártunk sikerrel. Végül már az is komoly teljesítménynek számított, hogy bérelt autónkhoz visszataláljunk. Látván a sok sikertelen próbálkozást, úgy döntöttünk, hogy odébb állunk.

Október végén korán sötétedik. Magamban felvázoltam a lehető legrosszabb forgatókönyvet, amely úgy szólt, hogy legfeljebb a kocsiban alszunk. A mégsem annyira borzasztó kilátás hatására újult erővel kezdtünk kutatni.

Egy meredek hegyes vidéken lévő kisvárosban jártunk. Több feliratnál is próbálkoztunk. Szerencsére az angol nyelvű kommunikáció szinte minden esetben működött. Csak az eredmény váratott magára. Úgy este kilenc óra lehetett, amikor megálltunk sokadjára egy ház előtt. A szokásos forgatókönyv következett. Telefonon hívtam a gazdát és láss csodát, volt kapás. Néhány perc várakozás után, megállt egy autó mellettünk, kiszállt egy derűs ábrázatú férfi és tört angolsággal üdvözölt bennünket, majd invitált is be a házba.

Szállásunk: Cyprus 2009 október

Amit láttunk, azzal teljesen meg voltunk elégedve. Az internet hozzáférést már fel sem vetettem. Minden nem sikerülhet. Elmagyarázta a tűzhely működését, a meleg víz előállítást és még jó néhány dolgot. Az ár is kedvező volt. Csak előleget kért. Azt mondta, hogy majd elindulásunk előtti napon jön a többiért. Az éjszakai távozás sem volt számára probléma.
- Hagyjátok a kulcsot az asztalon, húzzátok be magatok után az ajtót és kész - mondta.
Elbúcsúztunk egymástól.

Kilátás az erkélyről: Cyprus 2009 október

Egy óra múlva egy pohár borral a kezünkben álltunk az erkélyen és néztük az alattunk elterülő városka esti fényeit, élveztük a tenger felől érkező sós, langyos levegő simogatását.
- Isten hozott bennünket Cipruson – mondtam, - kezdődhet a vakáció!

Csábító hitelkártyák

Tomi és Éva kávéztak és beszélgettek a repülőtér várójában. Egy hetes nyaralás várt rájuk a Földközi tenger egyik napsütötte szigetén. Tomi éppen a laptopját készült kinyitni, amikor odalépett hozzájuk egy hölgy és mosolyogva, udvariasan köszöntötte őket. Elmondta, hogy egy bank és egy légitársaság közös képviselője, majd megkérdezte tőlük, hogy fel tudnának-e használni két ingyen repülőjegyet a közel jövőben. Egymásra néztek és egy egyetértést jelző mozdulat után, azt válaszolták, hogy természetesen, tudnának élni egy ilyen lehetőséggel.

Alkalmi ismerősük, látva hogy vevők az ajánlatára, tovább folytatta mondanivalóját. Nincs más dolguk, mint igényelni egy hitelkártyát az általa képviselt banktól, majd kézhezvétel után vásárolni vele valamit, lehet ez akár egy jégkrém is. Attól kezdve nyitva áll számukra az ingyenes utazás lehetősége. Számos úti cél közül választhatnak a kedvünkre való időpontban. Az is kiderült a beszélgetés során, hogy a majdani kártya több mint egy hónapra szólóan, kamatmentesen tudja finanszírozni vásárlásaikat több száz ezer forint értékben. Ezen kívül folyamatos pontgyűjtési lehetőséget biztosít számukra, amely egy klubtagság révén, akár egy év alatt újabb ingyenes utazás lehetőségét is megalapozhatja.

Az előnyös ajánlatnak nem tudtak ellenállni. A beszállásig sikerült is a papír formaságokat elintézni. Úgy indultak el, hogy fejükben már a következő lehetséges utazás gondolatai kavarogtak.

Hazaérkezésük után egymást követték az események. Igaz, kicsit érdekes módon. Tomi megkapta postán a hitelkártyát, Éva még nem. Majd mindketten kaptak egy levelet, amelyben közölték velük, hogy a bank jóváhagyta kérelmüket és az elkövetkező hetekben ki fogják számukra postázni a hitelkártyát. Éva, bár még nem volt bankkártyája, kézhez vehette a légitársaság klubtagsági kártyáját. Közben Tomi plasztikját minden egyes vásárláskor bevetették, hogy gyűljenek azok a pontok.

Az akcióval kapcsolatos lelkesedést a légitársaság ügyfélszolgálatával történt telefonos beszélgetés kezdte megingatni. Kiderült, hogy az ingyen jegy igen korlátozottan vehető igénybe. A kívánt úti cél és dátum közlése után világossá vált, hogy három hónappal előbbi foglalás sem oly egyszerű. Arra a napra nincs hely, volt a válasz. Újabb időpontok következtek, hasonló eredménnyel. A „melyik napra van legközelebb” kérdés volt a legsikeresebb. Aztán a visszaút kiválasztása tovább hűtötte a lelkesedést. A hét egy napjának kivételével minden visszaútra éjszaka két órakor kellett jelentkezni a repülőtéren. Mondani sem kell, hogy a nappali, normális időben közlekedő járatra egyik hétre sem volt lehetőség.

Aki kitervelte az éjszakai járatot, saját maga biztosan nem vette soha igénybe. Pedig megérdemelne legalább heti egy ilyen kiruccanást. Gondoljunk csak bele! Felkerekedik az utazó, megérkezik az éjszaka kellős közepén az idegen országba, ahol talán még sohasem járt. Extra díjat fizet az autó kölcsönzőnek az extrém időpontos átvétel miatt. Szerencséje van, ha sikerül navigációs berendezéssel ellátott kocsit kapnia és az megfelelően működik is. Ezzel felszerelkezve már nekivághat, hogy kanyargós hegyi szerpentineken eljusson a mondjuk száz kilométerre fekvő kibérelt nyaralójához, ahol „kulcs a lábtörlő alatt”. Ez még úgy rendben is lenne. Egy kis kényelmetlenséget fel kell vállalnia annak, aki világot akar látni. De mi lesz a visszaúttal? Lehet, itt is egy kis szerencse. Mondjuk aznap még nem érkezik új vendég és elegendő késő délután elhagyni a házat. Még egy kis esti városnézést is be lehet iktatni ott, ahol a repülőtér van. De utána? Úgy este tíz óra van. Hajnali kettőig a váró kényelmetlen székein el lehet merengeni az élet dolgain.

A helyfoglalási kaland arra ösztönözte Évát és Tomit, hogy jobban átnézzék az apró betűs részeket. Egy kis számolgatás után kiderült, hogy több száz ezer forintot kellene elkölteni havonta a hitelkártyával, ahhoz, hogy egy újabb bónusz utazás közelébe kerülhessenek.
A lehetetlen feladat meggyőzte őket arról, hogy bár jól hangzik az ingyen utazás, de a hitelkártya végső soron mégsem erről szól.

Sebaj, még mindig ott van a kamatmentes vásárlási lehetőség! Tovább számoltak. A kártya éves díja egy hónapra vetítve kb. ezerháromszáz forint. A telefonos értesítővel együtt ezerhétszáz. Ehhez még hozzá jöhet az átutalás költsége, ha a megtakarítás másik banknál található. Legyen az összes költség havi kétezer. Nézzük csak mennyi a megtakarítás a kamatmentes vásárlásokból adódóan? Havi száz ezer átlag költés kamatbevétele (hiszen addig ott marad a megtakarítási számlán!) - feltételezve, hogy ez az összeg lineárisan fogyott volna el, olyan mintha a fele összeg egy teljes hónapig kamatozott volna – tíz százalék éves kamatot feltételezve, levonva a kamatadót, úgy nettó háromszázharminc forint. A két számítás összevetése évi húszezer többletkiadást eredményezett.

Kinek jó a bankon kívül ez a megoldás? Az emberek többsége enged a csábításnak. A tálcán felkínált pénzt csak el kell költeni. És aztán? Előbb csak egyszer fordul elő, hogy nem sikerül időben visszafizetni. Majd egyre többször. Egy idő után már nincs is plusz forrás. Csak a kamatok, amelyeknek a megfizetésével kell havonta megküzdeni. Mintegy büntetésként azért, mert valamikor engedtek a könnyen jött pénz igézetének.

Amikor Tomiék megkapták az első havi elszámolást, feltűnt rajta, hogy a több tízezer forintnyi negatív szaldó ellenére, egy csekély összegű kötelező törlesztés volt előírva. Eszükbe jutott a néhány nappal azelőtt érkezett reklám levél, amely arról szólt, hogy változtassák át a tartozást hosszú távú, alacsony havi törlesztéssé. Évi harminc-negyven százalék kamat. Nem is olyan rossz üzlet valakiknek. Abban már biztosak voltak, hogy nem nekik.

Téged választottalak!

Elég gyakran szoktam amolyan "küld tovább" leveleket kapni. Általában érdekes, vagy megható történetek, képek, videók azok, amelyek arra késztetik az embert, hogy másokkal is megossza a birtokába került információt. Csak az a probléma velük, hogy a hasonló leveleket kísérő és nyíltan szereplő e-mail címek adatvédelmi titkokat feszegetnek.
Most is érkezett egy ilyen küldemény. A benne szereplő történetet minden olvasómnak a figyelmébe ajánlom.

Téged választottalak!

Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt. Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.

- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan. - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe
került volna?
Tess mosolygott... Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe.
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.