Kié legyen az első ajánlat?

Mindenki tárgyal, egyezkedik. A vállalatok megegyezésre törekszenek egymással különböző dolgokban. A párok egyezkednek, hogy kinek a feladata legyen a bevásárlás. A barátok közös esti szabadidő programjuk tekintetében kívánnak dűlőre jutni.

A kérdés az, hogy melyik módszer jelent nagyobb előnyt valaki számára? Ha ő teszi meg az első ajánlatot, vagy kivárja, amíg tárgyaló partnere rukkol elő valamivel? A jó megoldás nagyban függ attól, hogy van-e egyetértés bizonyos dolgokban és hogy ezek mennyire ismertek egymás számára.

Az üzleti életben például ha egy megegyezés pusztán az ár körül forog, akkor biztosan ellentétes érdekek munkálkodnak és jó elsőnek lépni, hiszen a kimondott összeg árhorgonyként fogja végig kísérni az egész tárgyalást. Ha viszont a tranzakció időpontjában egyetértés van de erről nem tudván, az egyik fél ezt feltételül szabja meg, akkor tárgyaló partnerét hozza pozíció előnybe, mert az a számára nyilván megfelelő és könnyen teljesíthető feltételt engedményként tudja beállítani, amiért cserébe például árelőnyt kérhet.

Photo from: http://money.howstuffworks.com/personal-finance/budgeting/negotiation2.htm

Amikor nem ellentétesek az érdekek és inkább a nyer-nyer közös alapon elv érvényesül (például partnerkapcsolat), akkor előnyt jelent tudni arról, ami a másiknak elfogadható, hiszen ez nagyban segít olyan ajánlat megfogalmazásában, amelyik a konszenzust erősíti.

Psychology Today oldalon megjelentetett írás foglalkozik ezzel a témával: When Should You Make the First Offer?

http://www.psychologytoday.com/blog/ulterior-motives/201404/when-should-you-make-the-first-offer

A pénz hitele, avagy mit gondolnak rólunk a világban ...

A pénz csupán egy színes papírdarab. Egy jegybank annyit nyomtat belőle, amennyit csak akar.  Az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az általa kibocsátott pénzt likvid értékként elismeri és fizető eszközként elfogadja. A kérdés csak az, hogy mit gondolnak erről a piac szereplői. Elhiszik-e, hogy az a pénz valóban annyit ér és hajlandók-e azzal egyenértékű árút adni, szolgáltatás nyújtani, vagy más fizetőeszközre átcserélni.

A magyar polgárok jó része már olyan korban született, amelyben nem történt komoly pénzromlás. Ezért a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mekkora jelentősége van az állam által kibocsátott pénz iránti bizalomnak, illetve ennek a bizalomnak az elvesztése mekkora katasztrófával járhat. És természetesen az sem itatódott  be a mindennapi gondolkodásba, hogy a mindenkori kormányoknak mekkora felelőssége van ebben a kérdésben .

"Az alapvető áruk árát immáron milliárdokban mérték - egy kiló vaj 250 milliárd márka volt, egy kiló szalonna 180 milliárd, egy utazás a berlini villamoson, ami a háború előtt egy márkába került, most 15 milliárd lett. Bár megjelentek a nagy címletű bankjegyek, de ha az emberek bármiért fizetni akartak, egy köteget kellett elvinniük. Az országban mindenki bankjegyeket cipelt, táskában, talicskában, szennyesruha-tartóban, bevásárlókosárban és még babakocsiban is.
Nem a rettenetes számok okoztak gondot, hanem a szédítő sebesség is, amivel az árak emelkedtek. Október utolsó három hetében az árak a tízszeresükre nőttek, néhány naponta megduplázódtak. Mialatt valaki egy berlini kávézóban megivott egy kávét, addig a fizetendő összeg meg is duplázódhatott. A hét elején megkapott fizetés a hét végére értékének 90%-át elvesztette." (Liaquat Ahamed - A pénzvilág urai)

A márka azért került ilyen helyzetbe, mert a világ 1923-ban elvesztette bizalmát a német kormánnyal szemben és a befektetők, hitelezők kételkedni kezdtek a szavahihetőségében. Ezek után talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy mindenki megértse mennyire fontos a jó kormányzás, amely jó kapcsolatokat ápol, kölcsönös előnyökre épít  és széleskörű bizalmat élvez a jogbiztonság és a demokrácia értékeire támaszkodva.

u.i. Magyarországon 1945-46-ban volt hasonló helyzet.

Jó ötlet-e eladósítani a vállalkozást?

Egy induló vállalkozás előtt, ha a tulajdonosoknak nincs elég befektetendő pénze, két út áll a finanszírozás biztosítására.

1.  További tulajdonosokat von be, azaz további üzletrészeket értékesít, vagy emeli az alaptőkét új tulajdonosok bevonásával.
2.  Banki hitelt vesz fel, illetve kötvényeket bocsát ki.

A második megoldás előnyei:

• a, előre tervezhető időpontban kell visszafizetni a kötelezettségvállalást,
• b, a kamatkiadások költségként elszámolhatók és levonhatók az adóból,
• c, megőrizhető az aktuális menedzsment feletti befolyás, nem kell további személyekkel osztozni a szavazati jogokon.

Az első megoldás esetében igaz, hogy a befektető társaknak csak sikeres tevékenység és realizált profit után kell fizetni, de ez adott esetben fájhat is a későbbiek során. Ugyanakkor ezen összegekkel nem lehet csökkenteni az adófizetési kötelezettséget és a tulajdonostársak beleszólási joga sem elhanyagolható.

A hitelből finanszírozott vállalkozás, amennyiben sikeres lesz, sokkal nagyobb hozammal örvendeztetheti meg tulajdonosait, de sokkal nagyobb a bukás esélye is a tőkeköltségek miatt.

Forrás:
Christopher Matthews: When Is It a Good Idea For a Company To Take On Debt?

Read more:
http://business.time.com/2013/04/11/when-is-it-a-good-idea-for-a-company-to-take-out-debt/#ixzz2QBR7eR6r

Photo from: http://www.ehow.com/how_7157676_understand-business-risk.html

Deviza alapú hitelezés közérthetően

A bankok nem deviza hitelt nyújtottak - mondta az egyik ismerősöm. A deviza alapú hitelt talán akkor tudnád a legjobban megérteni, ha egy gondolat erejéig bankárnak képzelnéd magadat - válaszoltam.

Te, mint bankár, ahhoz hogy hitelt tudjál nyújtani, forrásra van szükséged. Ennek csak egy kicsi része a saját tőkéd (amit a befektetők biztosítottak szintén deviza alapon, vagy amit az évek alatt felgyülemlett nyereségből itt hagytak). A többit a piacról szerzed be.

Forint alapú hitelezés
Ha forint betéteket gyűjtsz, mondjuk a lakosságtól, akkor nekik kamatot kell fizetned. Akkor fogják hozzád hozni a pénzt, ha a piacon elérhető versenyképes kamatot ígérsz, mondjuk évi 12 százalékot. Feltételezem, hogy szeretnéd fedezni a kiadásaidat és e mellett még némi nyereséget is bezsebelni, hogy megérje a te befektetőidnek is, akik az induló saját tőkédet biztosították. Ennek érdekében hitelt kínálsz fel a forrást kereső embereknek, tegyük fel 16 százalék éves kamatért cserébe. A te 12 százalék kamat kötelezettséged és a 16 százalék kamat követelésed között lesz 4 százalék árrés, amiből az előbbiekben említett céljaidat megvalósítod. Megnézed mennyire hitelképes a jövendőbeli ügyfeled, és ha megállapítod, hogy van megfelelő biztosítékod arra, hogy nemfizetés esetén sem veszíted el a befektetőid és a betéteseid által rád bízott pénzt, akkor oda adod a hitelt.

Lehet azonban olyan gazdasági környezet, hogy a forrást keresők számára túl magas ez a kamat szint, nem tudnák kigazdálkodni, nincs elég jövedelmük és ezért ezt nem is tudják így igénybe venni.

Deviza alapú hitelezés
Szétnézel egy kicsit a tágabb értelembe vett piacon és azt látod, hogy egy bizonyos deviza után nem kellene csak mondjuk 2 százalék kamatot fizetned. Elkezdesz számolni. Amennyiben ezt a devizát átváltod forintra, elég, ha a deviza mindenkori forint értékének a 6 százalékát kéred kamatként a hitelfelvevőtől és eléred ugyanazt az árrést, amit a magas forint alapú kamatok esetében elértél.

Ha a kormány gazdaság politikája, illetve a piaci helyzet nem rontja el a játékot, akkor mindenki jól járt. Te olcsóbb forráshoz jutottál, a hitelfelvevőd úgyszintén. A baj ott kezdődik, ha a forint árfolyama felelőtlen, hibás gazdaságpolitika miatt, elkezd gyengülni és ezt még egy romló piaci környezet is megfejeli.

A te forintra átszámított kötelezettséged a deviza betéteseid felé elkezd növekedni. A 2 százaléknak megfelelő forint érték (amennyiből meg tudsz venni annyi devizát, hogy a kamatot ki tudd fizetni), szintén egyre több lesz. Ugyanez a jelenség a te adósod viszonylatában is lezajlik. Ha nem növelnéd meg a követelésed értékét, akkor nem jutnál hozzá ahhoz a forint mennyiséghez, amiből a devizás kötelezettségeidet teljesíteni tudnád.

Ezt a csapda helyzetet csak a kiszámítható gazdasági környezet, a garantált jogbiztonság tudja megoldani, aminek következtében olyan forint árfolyam alakulhat ki, amelyik biztosítani tudja a deviza alapú kötelezettségek alacsony szinten tartását.

Egy dolog van, amit a bankokon reálisan számon lehetne kérni, az pedig az árrésük árfolyamhoz kötöttsége. Ugyanis a hazai bankok költségei nem deviza alapúak és ezért véleményem szerint nem is indokolt, hogy az árrés tekintetében árfolyam különbséget állapítsanak meg.

- Elfogadva, hogy a levezetésed helyes, az a probléma, hogy a bankok nem deviza alapon hiteleztek - reagált az ismerősöm.

- Ez bizonyára az esetek döntő többségében nincs így. A deviza alapú követeléseket és kötelezettségeket bármikor össze lehet vetni, elég ha egy hozzáértő ember megnézi a bank mérlegét, ami nyilvános - válaszoltam. Sajnos a hazai forint megtakarítások messze nem elegendőek a hitelek finanszírozására. Azért is vagyunk (maga az állam és az önkormányzatok is) oly nagymértékben devizában eladósodva.

A deviza fedezetek létét egyébként nagyon jól jelzi az is, hogy a korábbi forrásokat biztosító anyabankok - érzékelvén a gyenge gazdasági teljesítményt, - most kivonják a hazai bankokból ezeket a pénzeket. Egy időben tagadni ezeknek a forrásoknak a létét, és közben vádolni a bankokat, hogy kivonják a forrásokat, erre a teljesítményre csak a politika képes. Az emberek többsége pedig ezt meg is eszi.

Az tény, hogy a sok deviza alapú hitelt felvevő polgár nagyon pórul járt. A bankoknak nem lett volna szabad hitelt nyújtania ezen emberek többségének, mert akinek a néhány évvel ezelőtti magas forint kamatokra nem volt fedezete, az tulajdonképpen már akkor is hitelképtelen volt. A szociális védőhálónak, a társadalmi szolidaritásnak most működnie kellene, de kizárólag rászorultsági alapon.

Kedvező, illetve kedvezőtlen születési hónapok a vezetői karier tükrében

Gary Belsky a TIMES magazinban megjelent cikke azt elemzi, hogy a születés időpontjának mennyire van befolyása arra, hogy valaki vezetővé váljon.

Az elmélet hátterében az áll, hogy a nyári időszakban született gyermekek, amikor beiskolázásra kerülnek, majdnem egy évvel fiatalabbak, tehát tapasztalatlanabbak lesznek, mint azon évfolyamtársaik, akik az őszi-tél eleji időszakban születtek. Ez utóbbiak csak egy évvel később lesznek beiskolázva.

Mitt Romney as Chief Executive of Bain Capital, Nov. 10, 1993.
Photo: DAVID L RYAN / THE BOSTON GLOBE 

Amennyiben a tehetséget összefüggésbe lehet hozni a tapasztalatal és a fiatalkori sikerekkel, úgy valószínűsíthető, hogy az idősebb korban beiskolázott gyermekek előnyt élveznek fiatalabb évfolyamtársaikkal szemben.

Az elmélet alátámasztása érdekében, a kutatók adatokat gyűjtöttek a legsikeresebb vállallatok vezetőiről. A statisztikai eredményekkel igazolni látszik a feltevés. Június hónapban született az USA lakosságának 8.16%-a. Az említett vállalatvezetők közül azonban csupán 6.13% született ebben a hónapban.

A legjobb arány március (12.53%), április (10.67%), november (10.67%), január (10.13%) és Október (9.87%) hónapokra tehető.

Forrás: business.time.com

Magatartás formák, amelyek rossz fényt vethetnek rád, vagy éppen boldoggá tehetnek

Mindennapi életünkben folyamatosan lereagálunk dolgokat. Mások hibáztatása; feltűnni akarás; kitartó ragaszkodás bizonyos eszmékhez, dolgokhoz; beszólás mások beszédébe; panaszkodás; uralkodni vágyás; kritizálás; prédikálás; rossz következtetések levonása; félelem a hibáktól, mind olyan megnyilvánulások, amelyek meghatározzák környezetünk hozzáállását és végső soron saját közérzetünket is.

Photo from: inc.com

A cikk írója tíz pontban foglalta össze ajánlásait, amelyek figyelembe vételével nagyobb esélyünk van rá, hogy sikeresek legyünk és jól érezzük magunkat a bőrünkben. Lehet, hogy sok mindenben magadra ismersz? Vannak ismerőseid, vagy akár közéleti személyiségek, akikre nagyon is illenek az alábbiakban leírtak? Legyen mindez pozitív, vagy akár negatív értelemben, mindenképpen érdemes elgondolkozni rajta!


1. Blaming
Taking responsibility when things go wrong instead of blaming others isn’t masochistic, it’s empowering–because then you focus on doing things better or smarter next time.
Felelősséget vállalni mások hibáztatása helyett nem egy önsanyargató dolog, hanem éppen ellenkezőleg! Erőt ad, mert figyelmünket arra irányítja, hogy javítsunk a helyzeten.

2. Impressing
Superficial is also insubstantial, and a relationship that is not based on substance is not a real relationship.
Nem lehet sikeres egy kapcsolat, amely csak a felszínes jelszavakra alapoz.

3. Clinging
3. Even if you don’t succeed in earning what you want, the act of trying alone will make you feel better about yourself.
Ha nem is éred el mindig, amit szeretnél, már önmagában az, hogy megpróbálod, jó érzéseket kelt benned.

4. Interrupting
Want people to like you? Listen to what they say. Focus on what they say. Ask questions to make sure you understand what they say.
Azt akarod, hogy az emberek kedveljenek?  Figyelj arra, amit mondanak és próbáld megérteni őket!

5. Whining
Don’t talk about what’s wrong. Talk about how you’ll make things better, even if that conversation is only with yourself.
Ne arról beszélj, hogy mi az, ami nem működik. Jobb, ha arra fókuszálsz, hogy miként lehetne jobbá tenni dolgokat.

6. Controlling
Find people who want to go where you’re going. They’ll work harder, have more fun, and create better business and personal relationships.
Ne próbálj uralkodni az emberek felett azzal, hogy rájuk kényszeríted akaratodat! Vedd inkább körül magadat olyanokkal, akik hajlandóak a te utadat követni.

7. Criticizing
Everyone is different: not better, not worse, just different. Appreciate the differences instead of the shortcomings and you’ll see people–and yourself–in a better light.
Mindenki más-más jellemvonásokkal rendelkezik. Nem jobb, vagy rosszabb. Értékeld ezt a különbözőséget!

8. Preaching
When you speak with more finality than foundation, people may hear you but they  don’t listen. Few things are sadder and leave you feeling less happy.
Megejthetsz magasztos szózatokat, amelyeket az emberek meghallanak. Más kérdés, hogy figyelnek-e rájuk?

9. Dwelling
When something bad happens to you, see that as a chance to learn something you didn’t know. When another person makes a mistake, see that as an  opportunity to be kind, forgiving, and understanding.
A hibákat mindig tanulási lehetőségként kezeld. Még akkor is, ha te magad követted el azokat.

10. Fearing
So it’s easier to hesitate, to wait for the right moment, to decide we need to think a  little longer or do some more research or explore a few more alternatives.
Aggodalmaidat semlegesíteni tudja, ha jobban utána nézel félelmed tárgyának, hosszabb távon gondolkozol és több alternatívát is kipróbálsz.

Read more:
Az eredeti cikk címe: Be Happier: 10 Things to Stop Doing Right Now
A Time magazin is leközölte: business.time.com

A tudás hatalma

Az Egyesült Államokban mindig nagy figyelmet fordítottak a tanulási lehetőségekre, mert hisznek abban, hogy ez meghatározó mértékben hozzá tud járulni a gazdagok és szegények közötti szociális különbségek enyhítéséhez. Az ötvenes-hatvanas években a társadalmi különbségek legnagyobb befolyásoló tényezője faji jellegű volt. Ez a különbség a továbbtanulási lehetőségek kiszélesítésével, napjainra jelentősen csökkent.

Ugyanakkor Sean F. Reardon, a Stanford University szociológus professzora kimutatta, hogy a jövedelmi viszonyok egyre inkább meghatározóvá váltak a gyermekek sikerességét illetően. A családok soha nem tapasztalt mértékben fektetnek be időt és pénzt a csemetéik tanulmányaiba. A versengésben a tehetősebbek azok, akik jobban megengedhetik maguknak, hogy gyermekeik hétvégi sport programokban vegyenek részt, baletre járjanak, zeneórákat vegyenek, kiegészítő képzésekben vegyenek részt.

A gazdasági recesszió elsősorban a kis jövedelműeket súlytja, ami tovább erőssíti a szegények számára amúgy is kedvezőtlen helyzetet. A politika keveset tesz e probléma enyhítése érdekében és manapság inkább divat a kiváltságos családok támogatása. A teendencia oda vezethet, hogy a társadalom teljesen ketté szakad és visszatérnek a feudális hagyományok, amikor a gazdagok csak egymással házasodtak és egyedüli birtokosai voltak a tudásnak és a műveltségnek.

A mai polgári társadalom számára naggyon fontos, hogy ezt a folyamatot megállítsa, hiszen a szegénysorba taszított, elkeseredett tömegek előbb-utóbb erőszakosan fognak fellépni és porba tiporhatják a civilizáció minden eddigi vívmányát. Tehát mindenkinek érdeke, hogy az országban a lehető legtöbb tanult ember legyen. Amennyiben a jövedelem különbségek ez ellen hatnak, úgy a politikusok felelőssége megtalálni azokat a pozitívan diszkriminatív eszközöket és módszereket, amelyek kiegyenlítik a tehetősebbek pozíció adta előnyeit. Erre időben, már a kisgyermekeket illetően oda kell figyelni.

Albert Einstein híres mondása bizonnyára ide illik: "Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel."

Az írás jelentős mértékben SABRINA TAVERNISE  "Education Gap Grows Between Rich and Poor, Studies Say" - a New-York Timesban 2012. február 12. -én megjelent cikkére alapozódik.

Education Gap Grows Between Rich and Poor, Studies Say

Az önerőből lett milliomosok hét szabálya

A milliomosok tudják, hogy nincs bennük semmi különleges és azt is, hogy a gazdagság mindenki számára elérhető, aki összpontosít rá és kitartóan, következetesen el is akarja ezt érni.
A gazdag emberek két okból is támogatják mások anyagi gyarapodását. Egyrészt azért, mert csak ily módon termtődik meg a piac termékeik és szolgáltatásaik számára, másrészt pedig nem akarnak kilógni a sorból.

Az önerőből lett milliomosok hét szabálya:

1. Döntsd el, hogy gazdag leszel. Ez az első döntés, amit komolyan meg kell hoznod. A döntést követően jelentkező ötleteid segíteni fognak az elindulásban.

2. Szabadulj meg a szegényes gondolkodástól. A szegény embenek szegényes a gondolkodása is. Ilyeneket tanítottak neki, hogy a pénz nem a fán terem, ne pazarolj, becsüld meg a mindennapi kenyeret, mert soknak még ennyi sem jut. Ez a gondolkodásmód valójában gátja az igazi gazdagság és bőség megteremtésének.

3. Állj készen arra, hogy kielégíts egy piaci szükségletet. A gazdagokat nem a pénz motiválja. Meg akarnak felelni elvárásoknak, legyenek azok bármennyire is kemények.

4. Keresd a tehetős emberek társaságát. Figyeld meg, hogy miken mennek keresztül. Tanuljál tőlük. A pénzcsinálást nem lehet olyan emberektől megtanulni, akik saját maguk is szükségben szenvednek. "Minden gazdag ember kapzsi" - mondja a szegény. A tehetős ember nem beszél így!
Tudnod kell, hogyan élnek a gazdagok, mit olvasnak, mibe fektetnek be, mi hajtja őket.

5. Dolgozz úgy, mint a vagyonos emberek. Ők értik azt, hogy az idő még a pénznél is értékesebb. A sikeres emberek nem csak dolgozni akarnak keményen, hanem nyerni is!

6. Ne a kiadásokra, hanem a befektetési lehetőségekre összontosíts. A gazdagok nem szórják a pénzt, hanem beruháznak. Olyan javakra koncentrálnak, amelyek előnyösek számukra úgy adózási, mint pénzteremtési szempontból.

7. Többszörözd meg a jövedelem forrásaidat. Az igazán gazdagok soha sem alapoznak egyetlen egy bevételi lehetőségre.


Készült GRANT CARDONE: Seven Secrets of Self-Made Multimillionaires írása alapján.
Entrepreneur magazin

Az államcsőd, mint megoldás

Mit gondolsz erről a cikkről? - kérdezte egy barátom. Komolyan jó alternatíva az államcsőd?? Ha csődbe megyünk, attól miért lendülne fel a gazdaság? Ha egy állam csődbe megy, akkor eltörlődnek a hitelei és kezdhet nulláról építkezni? Ha ez így lenne, mindenki csődbe menne, nem? :)


http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/kulfoldrol_dicserik_orbant_jobb_a_csod_mint_a_megszoritas.507313.html

Aki ilyen megoldásra spekulál, az arra gondolhat, hogy neki még mindig jobb, ha megmarad a bebetonozott rendszere, mint az, hogy az IMF és az EU rákényszerítse a meghátrálásra, a lebontott fékek és ellensúlyok visszaállítására. És vannak is példák előtte, mondjuk Argentína. Az is túlélte a drámát és megszabadult egy csomó adósságtól. Az más kérdés, hogy egy ilyen esemény rendkívül káros az országnak minden más szempontból. A feudális korszakra jellemző állapotok következnének be. A bizalom teljesen megszűnne irántunk. Nem tudnánk hitelt felvenni. A fejlődésünket hosszú évekre visszavágná. 


Olyan ez, mintha a szomszédodnak, aki munkát ad neked, tartoznál egy csomó pénzzel, majd egy szép napon közölnéd vele, hogy soha nem fogja viszontlátni. Képzeld el ezek után a kapcsolatodat vele...

Kincstári megszorítások recesszióban

"A kincstári megszorításokat nem recesszióban, hanem a fellendülés időszakában kell megejteni." idézi Keynes (John Maynard Keynes angol matematikus és közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője) 1937-ben tett kijelentését Paul Krugman, a New-York Times vélemény oldalának egyik rovatvezetője.

Ezt sokan akár félre is érthetik. Vagy lehet, hogy ő maga is? Mert nem az az elsődleges kérdés, hogy miért nem léptünk meg a helyes időben valamit, hanem az, hogy a jelenlegi helyzetben mit kell tenni.

Recesszióban nem lehet eltekinteni a megszorításoktól. Az más kérdés, hogy nem a növekedést elősegítő, támogató költségeket kell megvágni, hanem az "inproduktív" költségeket.

Például, ha egy cipőgyár üzletkötője egy afrikai országból hazatelefonál, hogy ide minden lábbelit, mert itt senki nem jár cipőben, akkor nem azzal kell kezdeni a költségek lefaragását, hogy őt hazarendeljük, hanem, mondjuk azzal, hogy lecsökkentjük az igazgató külön elkölthető keretét.

A gazdasági döntéseket befolyásoló szakembereknek és a döntéshozóknak e költségek bölcs szelektálásában van nagy felelőssége. Természetesen ne legyenek illúzióink! A politika rövid távú érdeke a legtöbb esetben felülírja a racionális megoldásokat.

Keynes Was Right

A jelentős minimálbér emelés gazdasági hatása

Egyszer már volt a magyar gazdaság történetében egy jelentős minimálbér emelés. Akkor egész iparágak mentek erre rá. Most újból küszöbön áll egy ilyen történet. Az első kedvezőtlen jeleket máris érezni hétköznapi életünkben. Ma éppen egyik kedvenc kisboltunk zárt be. Két ember munkahelye lett oda. És nem a multik miatt! Azok eddig is itt voltak. Egyszerűen a tulajdonosok elkezdték kiszámolni a jövő évben várható költségeiket. És gyorsan rájöttek, hogy a megemelkedő béreket, járulékokat, már nem tudja az üzlet kigazdálkodni. Döntöttek...
Az ember áll és gondolkodik... A legsérülékenyebbek mindig a kisvállalkozások. Sokan vannak és nagyon sok embernek jelentenek megélhetési forrást. Ezek azok, amelyek százezer forintos minimális nyereség mellett is működnek. Ugyanakkor ezek azok is, akiket néhny tízezer forintos havi költségnövekedés haza tud vágni.
Hol fognak munkát találni azok, akik máról holnapra munkanélkülivé váltak? Mennyi ilyen hasonló történet következik be a közel jövőben?

A közös többszörös

Volt két közösség. Mindegyik rendelkezett egy darab földdel. És mindegyik csapat kemény vitát folytatott arról, hogyan kellene a saját földjét hasznosítani. A vita kiinduló pontja mindkét esetben az volt , hogy tisztázni kívánták, miért állt elő az a helyzet, hogy földjük parlagon hever és ki a felelős érte.

Az egyszerűség kedvéért nevezzük el a két közösséget Első és Második közösségnek.

Az Elsők közül egy szép napon szólásra emelkedett valaki.
- Be kell látnunk, hogy meddő vitát folytatunk arról, hogy miért hever parlagon a földünk, - mondta. Azt is fontos lenne érzékelnünk, hogy tennünk kell valamit, mert jövőre nem lesz kenyerünk. - Azt javaslom, hogy gondoljuk át, mi az a közös álláspont, amiben egyet tudunk érteni és amelyre alapozva tovább tudunk lépni -folytatta.
Az Elsők újabb heves vitába kezdtek, majd arra jutottak, egyetértenek abban, hogy a földet meg kell munkálni. Újabb parázs eszmecsere következett arról, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen eszközökkel vegye ki a részét. Mivel mindkét fél javaslata elfogadhatatlan volt a másik számára, ezért újból vissza kellett térni az alap egyezséghez. A megmunkálás kényszeréből kiindulva végül abban állapodtak meg, hogy a terület egyik részét egyéni vállalásban művelik meg, a másik részét pedig egy arra a feladatra alapított közösségi munkában.
Ezzel természetesen még nem oldódott meg minden probléma, de a munka elkezdődött és haladt is előre. Sőt bizonyos egészséges versengési hangulat is kialakult a két különböző módszert pártolók között.
Az újabb nagy ellentét is érződött már a levegőben. Ha meg lesz munkálva a föld, akkor mivel fogják bevetni?
Talán mondani sem kell, hogy a csapat egyik fele kukorica párti volt és hallani sem akart a búzáról, a másik fele pedig éppen ellenkezőleg, kizárólag búzában gondolkodott. Választott képviselőik útján hosszas egyezkedésbe fogtak. Végül megszületett a kompromisszumos megoldás. Az egyéni gazdálkodók, akik kukorica pártiak voltak, bevállaltak egy kisebb arányú búzát, míg a közösen gazdálkodók egy kisebb mennyiségű kukoricát.
A következő évben a pékek serénykedhettek és mindenkinek jutott kenyér az asztalára. Aki jobban hozzájárult a közös sikerhez szellemi, vagy fizikai teljesítményével, annak egy kicsit több, aki kevésbé, annak kevesebb. És jutott azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a munkában.

Közben a Második csapat is elindult valamerre. Az erősebbik fele nem akart tudomást venni a gyengébbik fél álláspontjáról.
Történt, hogy valaki a gyengébbek közül a következőket mondta:
- Képzeljétek el, hogy kéz a kézben zuhanunk egy szakadékba. Ekkor a normális emberek nem azon gondolkodnak, hogy miért estek bele, hanem azon, hogy miként kellene ebből a helyzetből kimászni. Csak a fizikai törvényszerűségek alapos ismerete és a jó helyzetfelismerő képesség segíthet a megoldásban. Ha zuhanás közben feltűnik egy kapaszkodó, akkor azt meg kell ragadni.
Erre az okfejtésre beszólt az erősek közül valaki:
- De a szakadékot is ti csináltátok!
És ez a parttalan vita folytatódott. Beköszöntött a tél, a föld továbbra is parlagon hevert. A tavaszi nagy szükséget az erősek úgy próbálták megoldani, hogy mindent begyűjtöttek az emberektől, amit addig azok összekuporgattak. A pékek hiába készülődtek amikor eljött a betakarítás ideje. Nem volt mit learatni, nem volt miből kenyeret sütni.

Az erősek vezérszónokai továbbra is harsogták, hogy a gyengébbek parlagra juttatták a földet, emiatt nincs kenyér. És az időközben alaposan megcsappant, de még mindig jelentős létszámú erős párti lelkesen helyeselt, hogy mennyire igazuk van...

Az emberek nem kérnek a megszorítások politikájából...

A gazdasági  területen tevékenykedő tanácsadó cég nehéz helyzetben van. Meg kell őriznie politikai függetlenségét. Már csak azért is, mert minden ügyfelét egyformán kell támogatnia, segítenie, politikai hovatartozás nélkül. Egy ilyen társaság tulajdonosai, alkalmazottai, mint a cég fizikai megtestesítői, nem engedhetik meg maguknak, hogy politikai pártok mellett, vagy ellen nyilatkozzanak. És ez így helyes is.

Másrészt az is természetes elvárás, hogy azokról a gazdasági lépésekről, folyamatokról, amelyek az adott tevékenységet érintik, véleményt nyilvánítsanak. Hiszen ki más tenné ezt, ha nem azok, akiknek erre tudástőkéjük alapján a legnagyobb rálátásuk van. Sőt, egyfajta küldetés tudatnak is vezérelnie kell az e fajta vélemény nyilvánításokat. Az emberek többsége, akik nem járatosak a gazdasági kérdések bonyolult útvesztőiben, innen tudnak érdemi információkat meríteni. Ennek kiemelt jelentősége, mert a politikai nyilatkozatokra, pártállástól függetlenül jellemző, hogy sajátos módon tálalják a gazdasági folyamatok eredetét és várható hatását, illetve eredményét.

Amikor az egyik fél eladósodásról beszél, akkor elfelejti megemlíteni, hogy az miért következhetett be, vagy éppen azt, hogy az ő idejében sem volt más a helyzet. A másik fél természetesen az előbbi ellenkezőjét emeli ki. Ilyen körülmények között az állampolgárok többségét átmenetileg nem is a racionális, tényszerű magyarázatok, hanem az érzelmileg túlfűtött, retorikai elemekkel teletűzdelt szónoklatok befolyásolják.

A tanácsadó ebben a helyzetben két rossz közül választhat. Vagy hallgatásba burkolózva, megtartja magának a véleményét, vagy nyilvánosan megosztja azt, felvállalva annak kockázatát, hogy minden megszólalását politikai elkötelezettségnek tekintik. Ez vérmérséklet, kiszolgáltatottság, magabiztosság és elhivatottság kérdése is. Aki fontosnak tartja, hogy segítsen az embereknek a tisztánlátásban és abban, hogy minél élhetőbb legyen az ország, amelyhez sorsuk köti, annak nem kérdés, az utóbbi megoldást kell választania.

A gazdasági kérdésekről szóló érdemi viták alaposan megosztják a szakmai berkeket is. A véleményformálók meg is kapják a közösségtől a besorolásokat, attól függően, hogy melyik párt programjához áll közelebb egy-egy elméleti megközelítés. Így lesz valakiből például mértékadó jobb oldali, vagy a jobb oldalhoz közel álló, illetve baloldali közgazdász. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg ez az egész demokratikus körülmények között zajlik. A politika pedig figyel is rá, meg nem is, hogy mit mondanak a szakemberek.

Az a fontos, hogy az emberek, akiknek a sorsáról a politika dönt, minél több érdemi információhoz jussanak. Hiszen egy ideig lehet szédíteni a népet és akár azt elérni, hogy azok is térden állva imádják kedvenc pártjukat, akik érezhetően rosszul jártak, amikor mellette adták le voksukat. Egy hosszú folyamat útján lehet csak odáig eljutni, hogy beismerjük, bizony, tévedtünk. De végül is a többség eljut odáig, hogy már csak a számok érdeklik, a havonta megkapott fizetés, a nyugdíj és a környező világ hangulata. Eljön az idő, amikor a szavazófülkébe lehet lépni és egy x-el kinyilvánítható, ha nem tetszik a rendszer. Ez eddig még minden kormányzati ciklus után működött. Bízunk benne, hogy ezután sem lesz másképp.

Hogyan legyenek sztár alkalmazottaink?

Ne csak az év végi értékelésekre támaszkodj.

1. lépés:
Légy napi kapcsolatban az általad menedzselt munkavállalóval. Ez a kölcsönös bizalom kialakításának az alapja.

2. lépés:
A felkészülést segítő találkozót kezdeményező menedzserként kerüld, hogy a beszélgetés folyamán értékelj, vagy kritikai észrevételeket fogalmazz meg. A legjobb, ha az alkalmazott úgy érzi, hogy egy előre beütemezett találkozón vesz részt.

3. lépés
A teljesítmény problémát soha nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a legcélszerűbb példákkal demonstrálni. Ezt követheti az elvárások tisztázása, majd a lehetséges következmények felvázolása. Fontos menedzseri képesség a munkavállaló kinyilatkoztatása  és egyetértésének elérése.

4. lépés:
Egy következő mozzanat lehet a probléma megoldását segítő alternatívák felvázolása, előtérbe helyezve a munkavállaló által tett javaslatokat. Fontos, hogy megtárgyaljátok az előnyöket és hátrányokat. Kérdezz rá, hogyan képzeli munkatársad a megvalósítást. Tehetsz kiegészítő javaslatokat is.

5. lépés:
Juss el egy megfelelő megoldási alternatíva közös kiválasztásához, amelyet kvázi megállapodásként is számon lehet tartani.

6. lépés:
A kifogásokat kezelned kell. Ilyen esetekben célszerű az előzetes megállapodásokat újra átvenni és arra kérni a munkavállalót, hogy vizsgáljátok felül ismételten a kérdést és a megfelelő eredményt hozó megoldást.

7. lépés:
A legkiválóbb menedzserek pontosan tisztában vannak a visszajelzések értékével és fontosságával. A visszacsatolás valós időben kell megtörténjen, a lehető legkonkrétabb utalással az adott esemény kihatására. A "mit?" kérdésnek kell dominálnia a "miért?" kérdés lehető mellőzésével. A munkavállalónak éreznie kell, hogy nem a személyével, hanem egy adott cselekedettel van a probléma. Az őszinte hang, amely nem vált ki ellenérzést és nem sérti a munkatárs önbecsülését nagyon fontos ebben a pillanatban.

A pozitív visszajelzések nagyban segítik a kiváló teljesítmények elérését. Általában az emberek hajlandók plusz erőfeszítéseket is hozni, ha úgy érzik, hogy munkájukat megbecsülik. Ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz. Ha nem sikerül a megfelelő hangon kommunikálni, akkor az ellenérzést vált ki, amely passzív ellenálláshoz és gyenge teljesítményhez vezet.

Seven Steps to Superstar Employees
By Katherine Graham-Leviss

entrepreneur.com

Nem éri meg vállalkozni?

"12 embernek adhatnék munkát havi 248 720 Ft nettó fizetéssel, de nem adok. Elmondom miért. Szép irodában dolgozhatnál a szolgáltató cégemnek. Nem ügynökösködés, nem kamu. Komoly szakértelmet igénylő munkát kellene végezned, napi 8 órában, csak hétköznapokon. Rendesen be lennél jelentve, fizetném utánad a járulékokat. Adhatnék ilyen munkát egy tucat embernek, de nem teszem, és elmondom miért nem..." - írja Jakab Andor a "Tőlem ezért nem kapsz munkát" című cikkében.


Az írás kétségtelenül érzékeny pontra tapintott az emberek vállalkozásról alkotott nézeteit illetően. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már 35 ezret is meghaladta azok száma, akik ezt "belájkolták".

Érdekes lenne tudni, hogy ki, miért tette ezt. A munka becsülete, a vállalkozási szabadság, az igazságos közteher viselés és még sok más kérdés van itt a mérleg serpenyőjében. Minden esetre azt nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy igazságokat mond ki és korhű képet fest mai társadalmunk morális hozzáállásáról. 


Mindnyájan ismerünk nagyon sok embert, aki feketén dolgozik. Azt is tudjuk, hogy a szűkebb közössége ezt egyáltalán nem ítéli el. Míg a németeknél arra büszke valaki, hogy mennyi adóval járul hozzá a közteher viseléshez, addig nálunk az a hős, aki dacolva a szabályokkal, megpróbál minél kevesebb adót fizetni. A "számlával, vagy számla nélkül" az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezés. Mindeközben az állam feneketlen zsebe egyre több bevételért kiált. Mert kell ugye az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a közigazgatásra, a védelemre, az infrastruktúrára, az adósságszolgálatra. A magas adóterhek megalapozzák a negatív erkölcsi hozzáállást. Még a becsületeseket is megingatja. Látják, hogy az jár jól, aki nem vallja be a, aki eltitkolja a jövedelmét.


Mindenki elégedetlen és mindenki több pénzért kiált. A kormány láthatóan rossz válaszokat ad a problémák kezelésére. Az emberek hajlamosak rá, hogy minden követelésnek helyt adjanak, egészen addig, amíg nem az derül ki, hogy akkor ahhoz nekik is fokozottabban hozzá kell járulni.
  
A mókuskerék pörög. A kitörést csak a lényegesen jobb gazdasági teljesítmény jelenthetné, párosítva egy minél kisebb költségigényű állammal. De kellenének hozzá azok a szakemberek, akik tudják, hogy a szűkös erőforrásokat mire kell fordítani, hogy annak a lehető legnagyobb legyen a hozadéka. És kellenek hozzá azok, akik képesek elérni a társadalom igazi összefogását. Mert azt nem nevezném összefogásnak, amikor emberek milliói nem értenek egyet egy-egy megoldással. Még akkor sem, ha az adott megoldás többségi felhatalmazásból fakad. Milyen élete van egy öt tagú családnak mondjuk, ha abból két fő egyáltalán nem ért egyet a másik hárommal?


Azt mondja az említett írás:
"Én csak akkor adok majd munkát, ha:
Kirúghatlak, ha akarlak.
Ha az ÁFA legalább 20 százalékra (de inkább 15-re) csökken.
Ha az állam a legális fizetéseknek "csak" 30 százalékát veszi majd el.
Ha nem büntetik a több fizetést magasabb arányú elvonással.
Ha nem a cégeket, hanem az illegális munkavállalókat üldözik."


A szabad vállalkozás, a minél kisebb állami szerepvállalás nagy híve vagyok. És ennek az országnak nagy szüksége van a vállalkozóbarát környezetre. Ha a vállalkozások nem tudnak egészségesen fejlődni, akkor az államnak soha nem lesz elég bevétele a feladatai ellátásához.


A vállalkozásbarát szabály nem azt kell jelentse, hogy "kirúghatlak, ha akarlak". Azt kell jelentse, hogy megválunk egymástól, ha bebizonyosodik, hogy csak a próbaidő letelte után derült ki, alkalmatlan vagy a feladatra, vagy nem tudunk együtt dolgozni. Ezt kell biztosítsa a jogszabály. 


Az áfa kulcs csökkentés szép kívánság. De ez nem azt jelenti-e, hogy csökken az állam bevétele és még kevesebb jut a közszférában dolgozók bérére? De igen. Ezért ezt én úgy módosítanám, hogy jusson egyetértésre a társadalom az állami feladatok nagyságrendjében, a változtatások módjában, ütemében és finanszírozásában, majd nézze meg, hogy mekkora áfa kulcs kell hozzá.


A harmadik kívánság szintén az előzőhöz kötődik. Nem mondhatjuk, hogy szedjen az állam fele annyi adót, ha tudjuk, hogy ez iskolák, kórházak bezárásával jár!


Ne büntessék a több fizetést magasabb elvonással? Ez így szintén nem helyén való. Ha egy bizonyos mennyiségű súlyt kell egy csoportnak cipelnie, akkor a jó vezető ott is megnézi az egyének adottságait és nem akaszt ötven kilót egyformán egy erős, izmos férfi és egy gyenge, sovány nyakába. Ez ennyire egyszerű. Persze az is baj, ha a különbségek minden átmenet nélkül drasztikusan változnak. Ha 300 ezer forintnál az addigi 16 százalékos adókulcs a fölötti rész tekintetében 32 százalékra vált hirtelen, akkor mindenki elkezd ügyeskedni a sávhatárnál.  Akinek több jut, az igenis járuljon többel hozzá a közösség működéséhez, de legyen ez arányos és vonatkozzon csak az átlagon feletti jövedelmekre.


Üldözni talán senkit sem kellene. A vállalkozóknak olyan játékszabályokra van szüksége, amely biztosítja az átlátható és szabályos gazdálkodást egy kiszámítható, stabil jogszabályi környezet keretében.  Majd segíteni kell őket abban, hogy ezt be is tudják ellenőrizhető módon tartani. Egy jó közösségi konszenzus pedig, amely a jóléti  társadalmat erősíti, önmagában megoldja az illegális munkavállalást.


Végül is mi a konklúzió? Vállalkozzunk? Teremtsünk munkahelyeket? A válaszom az, hogy ki-ki maga döntse el. A gyakorlat azt mutatja, hogy kedvezőtlen vállalkozói környezetben is vannak sikeres és becsületes vállalkozások. Az állami bürokrácia és korrupció útvesztőjében is van forgalom. És persze a kudarcoknak sem vagyunk szűkében. Egy biztos! Csak az optimista, bizakodó társadalmak tudnak egészségesen fejlődni. A közösség pedig emberekből áll. Ők azok, akik példamutatással, segíteni akarással és jó szándékú hozzáállással kedvező irányba  tudják befolyásolni ismerőseiket, barátaikat, munkatársaikat. A jövő az emberek kezében van.

Amerika csődbe megy?

Az ATV Start vendége volt Gere Ádám, bostoni politikai elemző. A gondolataiból idézünk néhány mondatot:

Gere Ádám - közgazdász (Fotó: Somorjai L.)

"A vita arról szól, hogy mi legyen az állam szerepe, mi legyen az államnak a súlya az emberek életében...

Az állami szerepvállalás Amerikában a 24 százalékot ostromolja és ez már megszólaltatja a vészharangot. Mert Amerikában nagyon utálják az államot és az állami szerepvállalást. Amerikában erkölcstelennek tartják azt állam gazdasági szerepvállalását. Amerikában, egy jobb társaságban szégyenli magát az, aki az államnak dolgozik, mert nem tud kiállni a versenypiacon...

Aki tudja mi fog történni a világgazdaságban az hazudik, vagy festi magát. Egyenlőre a kötvénypiacok meg sem mozdulnak...

Egy amerikai leminősítésnek persze lennének következményei. Egy százalékkal valószínűleg megemelkedne a kamat. De kérdezem én, hogy hová tegyék az emberek a pénzüket, ha nem az amerikai piacra viszik ki? Sehol nincs ennyire mély, likvid piac a világon...

A görögök 17 százalékon vesznek pénzt kölcsön, az amerikaiak 1-1,5 százalékon. Ez óriási különbség! Amerika esetében a világ legfejlettebb gazdaságáról van szó, a görögök esetében pedig mindenki tudta, hogy meghamisítják a statisztikákat...

A világon mindenkit érintő kérdés, hogy mi lesz az állam szerepe a gazdaságban. Amit a történelmi példákból tudunk az az, hogy kicsi állam - jó gazdaság, nagy állam - rossz gazdaság. Kicsi állami szerepvállalás - kis korrupció - nagy állami szerep - nagy korrupció..."

http://atv.hu/cikk/20110729_gere_adam

Az alvó óriás

Ezzel a címmel jelentetett meg egy írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung, utalva az innovatív ötletek erejére.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A munkavállalók ötletei gyakran sok pénzt érnek. Felismerve ennek jelentőségét, Németországban mintegy 5000 vállalat intézményesítette az ötletbankot, mint a menedzsment szerves részét. Az ilyen kezdeményezések száma folyamatosan növekszik. Talán Alfred Krupp volt az első olyan vállalatvezér, aki 1877-ben kérte a munkavállalókat, hogy tegyenek ésszerűsítési javaslatokat. Az ötletgazdát elsősorban pénzjutalom illeti meg, de ez történhet például olyan formában is, hogy egy hétig használhatja a főnökök számára fenntartott parkolót.

Az újságcikket (német nyelven) itt olvashatod:

http://www.faz.net/artikel/C30125/ideenmanagement-der-schlafende-riese-30469803.html

Az euróövezet nem nemzetállam

Helyt tud-e állni a Merkel / Sarkozy páros a legendás Shuman / Monet, Adenauer / de Gaulle, Schmidt / Giscard és Kohl / Mitterand elődökkel való összehasonlításban? Aligha. De az is igaz, hogy számos olyan probléma sújtja ma az Uniót, amellyel már az előző generációk is eredménytelenül küszködtek.
Gavyn Davies közgazdász, a Fulcrum Asset Managementa elnöke a Financial Times blogjában megjelentetett cikkében felteszi a kérdést, hogy milyen képet mutatna az euróövezet gazdasága, ha egységes nemzetállamot alkotna? Az Egyesült Államokkal való összevetésben nem is lenne olyan rossz a helyzet. Az euróövezet államadósság aránya a bruttó euróövezeti termék  88 százaléka lenne, míg az USA esetében ez az érték 99 százalék. Az euróövezet költségvetési hiánya 4,4 százalékot tenne ki, szemben az Egyesült Államok 10,8 százalék hiányával.

Egy ilyen felállásban a megoldás lényegesen egyszerűbb lenne. Miért nem mozdulnak el az események mégsem ebbe az irányba? A válasz mindenek előtt a nem elég erős közösségi szellemnek tudható be. Az USA ötven államának lakói elsősorban amerikai polgárnak érzik magukat és csak utána valamelyik államhoz tartozónak. A költségvetés nagyságrendje ugyanezzel van összhangban. A szövetségi költségvetés nagyságrendekkel meghaladja az egyes tagállamok költségvetését. Ezért aztán valamelyik tagállam esetleges pénzügyi botlása nem is fenyegetheti az országszintű gazdasági egyensúlyt.

Az euróövezetben ez fordítva van. Nagy tagországi költségvetések és viszonylag kisebb közös költségvetés. Ebből fakadóan a gyengébben gazdálkodó országok megingathatják az egész övezet pénzügyi stabilitását. Úgy tűnik, hogy a gazdaság meghatározó szereplői felismerték, hogy ezen csak úgy lehet változtatni, ha a hangsúlyt az erős közös költségvetés irányába eltolják.

Sajnos az európai országok még mindig saját sérelmeikkel  vannak a leginkább elfoglalva és az egymással való versengést sokkal inkább előtérbe helyezik, mint az összefogást. Ameddig ez nem változik, addig nehezen képzelhető el javulás.

Gavyn Davies - The eurozone is not a nation state

http://blogs.ft.com/gavyndavies/2011/07/20/the-eurozone-is-not-a-nation-state/#axzz1Se5mvSD7

Hét tip, hogy alkalmazottaid jól érezzék magukat a munkahelyükön

Alkalmazottaid nem jönnek szívesen be dolgozni? Nincs jó hangulat a munkahelyen? Akkor bizonyára itt az ideje tenni valamit.

A kedvezőtlen munkahelyi morál rossz együttműködéshez vezet, az pedig alacsony termelékenységet idéz elő, végső soron pedig mindenki vesztes lesz, ha a vállalkozás nem éri el célkitűzéseit.
Marcus Erb, a  Great Place to Work Institute vezető tanácsadója az Entrepreneur Magazin hasábjain hét olyan taktikai megoldást ajánl, amellyel javítani lehet a munkahelyi légkört.

1. Tápláld azt az érzést alkalmazottaidban, hogy tevékenységük több, mint egy egyszerű munkahelyi feladatellátás.
2. Keresd az alkalmakat, amikor elismerheted, megünnepelheted a jó teljesítményt.
3. Biztosíts időt az egyéni elképzelések, ötletek megvalósításához.
4. Billentsd ki időnként embereidet a megszokott napi rutinfeladatokból.
5. Találj alkalmat lelkesítő közösségi kikapcsolódásra.
6. Fejleszd alkalmazottaidban a pozitív hozzáállást.
7. Ajánld fel a munkaidő egy részét karitatív tevékenységek gyakorlására.

Seven Ways to Boost Employee Morale - Entrepreneur Magazin

http://www.entrepreneur.com/article/220000

Minden EU polgárnak legyen bankszámlája

Az EU belső piacáért felelős biztos, Michael Barnier javaslatot nyújt be arra vonatkozóan, hogy a tagállamok gondoskodjanak legalább egy bankszámla biztosításáról minden polgáruknak (ingyenesen, vagy ésszerű díj ellenében) - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Becslések szerint az Unió területén 30 millió embernek nincs hozzáférése bankszámlához. Az ilyen emberek többsége eladósodott, munkanélküli, vagy szegénységben élő. A javaslat célja, hogy mindenki számára legyen adott a lehetőség pénzösszegek küldésére, illetve fogadására.

http://www.faz.net/artikel/C30770/binnenmarktkommissar-barnier-eu-will-ein-bankkonto-fuer-jeden-buerger-30467753.html