Szeretnék segíteni

Úgy három éve néztem meg először a honlapodat. Megállapítottam, hogy van minden rajta. Bemutatkozás, elérhetőség, hírlevélre való feliratkozás lehetősége, ingyenes e-book, némi szakmai okosság, sőt még fénykép is, ami bizalmasabb légkört teremt az idetévedőnek. Beszélgettünk is róla, mit, hogyan kellene csinálni.

Közben telt az idő és mindenki elvolt a saját dolgaival. És ennyi idő után újból felbukkantál. Váltottunk néhány levelet, amelyből kiderült, hogy bizony nem sokra jutottál. A mondat foszlányok most is a fejemben keringenek.

Tény, hogy statisztikám nincs, jelenleg a levelező rendszerem nem szűri a privát/egyéni feliratkozókat, s azt is bevallom, hogy nem szaporodott jelentősen az olvasótáborom ...
Abban reménykedek, hogy az ismételt indulással talán fel tudom lendíteni az érdeklődést, s ez a szám emelkedni fog ...
A kampány indulásáig kell valahogy felpörgetni az oldalt, mert arra azért kíváncsiak az emberek …
Az előző kampány idején volt lehetőségem egy aldomain beállítására. Az egy másik cég programja volt, a mostanival nem lehet ezt megcsinálni. Ezért kell egy kicsit másképp kommunikálni, ami egyben hosszabb bevezetést igényel …
Most fogalmazódik meg bennem a koncepció, hogy egy új hírlevél-sorozatot írnék …
Általában mindenkinek van szakmabeli ismerőse, azoknak pedig további ismerőse és így körbeér a hírlánc - ha sikeresen fogalmazom meg a leveleket …
Amit írsz, azzal tökéletesen egyetértek. Épp ezért van is egy másik honlapom …
Ez nem olyan szempontok szerint lett összeállítva, mint ahogy írtad, egyszerűen a témában belőlem kikívánkozó szöveget írtam le. Tehát nem sikerült egy értékesítési holnapot gyártani. Meg kell változtatnom az egészet, ezzel is fogok foglalkozni a közeljövőben …
Ugyancsak van egy harmadik honlapom, amelyet egy új bankszámlanyitás mellé kaptam ingyenes lehetőségként, ez szinte "direkt" szakmába vágó, de ezzel is sok munkám lenne, mert sehová nincs még regisztrálva …
Tehát van bőven mit csinálnom, plusz még dolgoznom is illik, de nem panaszkodom, mert mindegyiket nagyon élvezem. Lehet, hogy a harmadiknál megfizetem, hogy regisztrálják a legfontosabb lapokba az oldalt és legalább elindul, hisz kész van már három hónapja. Luxus kihagyni a lehetőséget …
Az alaphonlapom eddig a fantázia nevemre a harmadik volt a keresőben, de most, hogy nem blogolok - egy fizetett hirdetés miatt - a negyedik lett …
Azt tervezem, hogy ismét intenzívebben fogok a honlapjaimmal foglalkozni, hogy gatyába rázzam ezt a szféráját a vállalkozásomnak!
Abban is igazad van, a webmesterem optimalizálta az oldalt és mutatta, milyen jó a helyezésem. Igaz, hogy az évek nem sok eredményt hoztak a "konyhára", hisz az oldal nincs jól felépítve …
Ahogy mondod, ki kell találnom egy másik koncepciót, és át kell írnom a szöveget. Még az is lehet, hogy az e-book-omat szétszedem és beleteszem a honlapba, hisz lehet, hogy letöltik mert ingyenes, de nem életszerű utána a rendelés. Ezt tapasztalom. Igaz, ez nem is olyan termék, amit be lehet tenni a kosárba és fizetni …
Számomra is jelzésértékű kellett volna legyen, hogy nem megy a "biznisz", ajánlatot még csak-csak kérnek, de a szolgáltatásomat így nem lehet eladni ...
A kérdőív úgy rossz, ahogy van. Ki is fogom venni, mert az ügyfelet is félreviszi, hát még engem, amikor a válaszon töröm a fejem …
Azon gondolkodom, hogy az egyik domaint variálom meg úgy, hogy témánként csinálok egy-egy oldalt a szakma különböző ágairól (ez egy kósza gondolat), amit aztán a másik oldalra beregisztrálok ...
Az "ingyenes" oldalt a marketinges guruk lesajnálják. Persze ennek a technikáját végig kell gondolnom, mit s hogyan kell tennem …

Mindezt összegezve, - állapítom meg magamban - úgy telt el három év, hogy nem változott semmi. Hogyan tudnám „átvinni” úgy üzenetemet, hogy aktivizáljon? 

Ahhoz, hogy forgalmat generálj az oldaladon, két dolgot semmiképpen sem tudsz megkerülni.

Meg kell tanulnod honlapot szerkeszteni (vannak nagyon jól használható megoldások, amelyek áthidalják a szakmai hiányosságokat). Azért van szükség honlapra, mert lehetőséget kínál számodra, hogy olyan komplex tartalmat tegyél fel rá, amelynek alapján a fontos kulcsszavakra a keresők felhoznak az első oldalra. Ha ez nincs, akkor látogató sincs. Kivéve, ha drága pénzért veszed meg ezt a helyet. Írd be a keresőbe az én fontos kulcsszavaimat és meglátod, hogy miről beszélek.

Olyan információkkal kell folyamatosan ellásd az embereket (a potenciális vevőidet), amelyek konkrét segítséget jelentenek számukra a munkájuk, a magánéletük, stb. során. Ezt neked kell megalkotnod, alapozván az összes általad elérhető ismeretre. Tudsz szerezni lisztet, vizet, sót, te hozzáadsz egy saját recept kovászt és elérhetővé teszel egy finom kenyeret. Remélem, hogy érted. Ha ezt nem teszed meg, akkor nincs az a csoda, amelyik a kapcsolati tőkédet (a címlistádat) egyben tartaná, vagy netán fejleszteni tudná!

A marketing gurukkal ne foglalkozz. Nem az ő véleményük számít, hanem a látogatók száma és azok véleménye. Inkább ők a szánalmasak, amikor a keresztmarketingjüket alkalmazva egymástól másolt levelekkel bombázzák ugyanazt a címlistát.

Olyan oldalt válassz, amelyet saját magad tudsz menedzselni! Ha az éjszaka kellős közepén kipattan a fejedből egy értékes ötlet, akkor azonnal meg is tudd valósítani. Igen, fontos a szöveg is, amikor honlap tartalomról beszélünk, de az igazi tartalom ennél sokkal több. Olyan, ami értékes, vagy érdekes információkat jelenít meg nap-mint nap. Abban ne ringasd magad, hogy megírsz valamit és hátradőlhetsz!

Nincs szükséged webmesterre. Annak is eljöhet az ideje, de csak akkor, ha már elég nagyra nőtt a vállalkozásod! Most neked kell minden pillanatban készen állnod arra, hogy újabb információkat tegyél fel, változtass, módosíts, kommunikálj.

Talán a legújabb balesetekről kell beszámolnod (bár én személy szerint nem szeretem a negatív híreket, de tudom, hogy az embereket érdekli). Lehet, hogy sikeres megmenekülésekről kell mesélni, veszélyes helyzetekről. Figyelni kell a világsajtót, feliratkozni az RSS híreikre és átvenni azokat, vagy utalni rá. Csalások, siker történetek, vállalati stratégiák, üzletkötői praktikák, nagy emberek megoldásai, gerilla marketing, mindezeknek csak a képzelet szab határt. Keresned kell a kulcsot, amely megnyitja az emberek ajtaját és befogadóvá teszi őket.

Persze ezek megint csak morzsák abból, amit néhány mondatban el tudok mondani neked. Fejlődnöd kell napról napra. Nem telhetnek el évek úgy, hogy még mindig ott tartunk, ahonnan elindultunk! Oda kell tenned magadat. A ma eredményét tegnap alapoztuk meg. Amit ma megteszünk, azok leszünk holnap.

Nem hinném, hogy a kedvenc fantázia szavadat sokan írnák a keresőbe! Nem a saját fejeddel kell gondolkodni, amikor kitalálod a kulcsszavakra történő optimalizálást, hanem a lehetséges ügyfelek fejével. A helyezéseket nem megfizetni kell, hanem elérni. És olyan szavakra, amelyekre tényleg keresnek. Annak idején én is nagyon büszke voltam rá, hogy beírom a vállalkozásom fantázia nevét és az első vagyok a keresőkben. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy arra a kutya sem keres. Pedig láthattam volna, mert a havi 4-5 feliratkozót hozó eredmény jelzésértékű kellett volna legyen számomra. De az ember mindig a saját bőrén tanul a legtöbbet. Most persze már a cégnevemre is keresnek, de ez azért van mert időközben márkává nőtte ki magát.

Annyira szeretnék neked segíteni és még sem tudok. A könyvek, a tanfolyamok, a továbbképzések, mind-mind hasznos dolgok. A segítőkész barátok úgyszintén. De mindez semmit sem ér, ha te nem teszed szívvel, lélekkel magadat hozzá.

Önkormányzat és kockázatvállalás

Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.

Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.

Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.

Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.

Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.

De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?

Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.

A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.