Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2012. január 12., csütörtök

Az államcsőd, mint megoldás

Mit gondolsz erről a cikkről? - kérdezte egy barátom. Komolyan jó alternatíva az államcsőd?? Ha csődbe megyünk, attól miért lendülne fel a gazdaság? Ha egy állam csődbe megy, akkor eltörlődnek a hitelei és kezdhet nulláról építkezni? Ha ez így lenne, mindenki csődbe menne, nem? :)


http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/kulfoldrol_dicserik_orbant_jobb_a_csod_mint_a_megszoritas.507313.html

Aki ilyen megoldásra spekulál, az arra gondolhat, hogy neki még mindig jobb, ha megmarad a bebetonozott rendszere, mint az, hogy az IMF és az EU rákényszerítse a meghátrálásra, a lebontott fékek és ellensúlyok visszaállítására. És vannak is példák előtte, mondjuk Argentína. Az is túlélte a drámát és megszabadult egy csomó adósságtól. Az más kérdés, hogy egy ilyen esemény rendkívül káros az országnak minden más szempontból. A feudális korszakra jellemző állapotok következnének be. A bizalom teljesen megszűnne irántunk. Nem tudnánk hitelt felvenni. A fejlődésünket hosszú évekre visszavágná. 


Olyan ez, mintha a szomszédodnak, aki munkát ad neked, tartoznál egy csomó pénzzel, majd egy szép napon közölnéd vele, hogy soha nem fogja viszontlátni. Képzeld el ezek után a kapcsolatodat vele...

2012. január 2., hétfő

Kincstári megszorítások recesszióban

"A kincstári megszorításokat nem recesszióban, hanem a fellendülés időszakában kell megejteni." idézi Keynes (John Maynard Keynes angol matematikus és közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője) 1937-ben tett kijelentését Paul Krugman, a New-York Times vélemény oldalának egyik rovatvezetője.

Ezt sokan akár félre is érthetik. Vagy lehet, hogy ő maga is? Mert nem az az elsődleges kérdés, hogy miért nem léptünk meg a helyes időben valamit, hanem az, hogy a jelenlegi helyzetben mit kell tenni.

Recesszióban nem lehet eltekinteni a megszorításoktól. Az más kérdés, hogy nem a növekedést elősegítő, támogató költségeket kell megvágni, hanem az "inproduktív" költségeket.

Például, ha egy cipőgyár üzletkötője egy afrikai országból hazatelefonál, hogy ide minden lábbelit, mert itt senki nem jár cipőben, akkor nem azzal kell kezdeni a költségek lefaragását, hogy őt hazarendeljük, hanem, mondjuk azzal, hogy lecsökkentjük az igazgató külön elkölthető keretét.

A gazdasági döntéseket befolyásoló szakembereknek és a döntéshozóknak e költségek bölcs szelektálásában van nagy felelőssége. Természetesen ne legyenek illúzióink! A politika rövid távú érdeke a legtöbb esetben felülírja a racionális megoldásokat.

Keynes Was Right