Iratkozz fel az új bejegyzések ingyenes értesítőjére!

Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. július 30., szombat

Nem éri meg vállalkozni?

"12 embernek adhatnék munkát havi 248 720 Ft nettó fizetéssel, de nem adok. Elmondom miért. Szép irodában dolgozhatnál a szolgáltató cégemnek. Nem ügynökösködés, nem kamu. Komoly szakértelmet igénylő munkát kellene végezned, napi 8 órában, csak hétköznapokon. Rendesen be lennél jelentve, fizetném utánad a járulékokat. Adhatnék ilyen munkát egy tucat embernek, de nem teszem, és elmondom miért nem..." - írja Jakab Andor a "Tőlem ezért nem kapsz munkát" című cikkében.


Az írás kétségtelenül érzékeny pontra tapintott az emberek vállalkozásról alkotott nézeteit illetően. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már 35 ezret is meghaladta azok száma, akik ezt "belájkolták".




Érdekes lenne tudni, hogy ki, miért tette ezt. A munka becsülete, a vállalkozási szabadság, az igazságos közteher viselés és még sok más kérdés van itt a mérleg serpenyőjében. Minden esetre azt nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy igazságokat mond ki és korhű képet fest mai társadalmunk morális hozzáállásáról. 


Mindnyájan ismerünk nagyon sok embert, aki feketén dolgozik. Azt is tudjuk, hogy a szűkebb közössége ezt egyáltalán nem ítéli el. Míg a németeknél arra büszke valaki, hogy mennyi adóval járul hozzá a közteher viseléshez, addig nálunk az a hős, aki dacolva a szabályokkal, megpróbál minél kevesebb adót fizetni. A "számlával, vagy számla nélkül" az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezés. Mindeközben az állam feneketlen zsebe egyre több bevételért kiált. Mert kell ugye az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a közigazgatásra, a védelemre, az infrastruktúrára, az adósságszolgálatra. A magas adóterhek megalapozzák a negatív erkölcsi hozzáállást. Még a becsületeseket is megingatja. Látják, hogy az jár jól, aki nem vallja be a, aki eltitkolja a jövedelmét.


Mindenki elégedetlen és mindenki több pénzért kiált. A kormány láthatóan rossz válaszokat ad a problémák kezelésére. Az emberek hajlamosak rá, hogy minden követelésnek helyt adjanak, egészen addig, amíg nem az derül ki, hogy akkor ahhoz nekik is fokozottabban hozzá kell járulni.
  
A mókuskerék pörög. A kitörést csak a lényegesen jobb gazdasági teljesítmény jelenthetné, párosítva egy minél kisebb költségigényű állammal. De kellenének hozzá azok a szakemberek, akik tudják, hogy a szűkös erőforrásokat mire kell fordítani, hogy annak a lehető legnagyobb legyen a hozadéka. És kellenek hozzá azok, akik képesek elérni a társadalom igazi összefogását. Mert azt nem nevezném összefogásnak, amikor emberek milliói nem értenek egyet egy-egy megoldással. Még akkor sem, ha az adott megoldás többségi felhatalmazásból fakad. Milyen élete van egy öt tagú családnak mondjuk, ha abból két fő egyáltalán nem ért egyet a másik hárommal?


Azt mondja az említett írás:
"Én csak akkor adok majd munkát, ha:
Kirúghatlak, ha akarlak.
Ha az ÁFA legalább 20 százalékra (de inkább 15-re) csökken.
Ha az állam a legális fizetéseknek "csak" 30 százalékát veszi majd el.
Ha nem büntetik a több fizetést magasabb arányú elvonással.
Ha nem a cégeket, hanem az illegális munkavállalókat üldözik."


A szabad vállalkozás, a minél kisebb állami szerepvállalás nagy híve vagyok. És ennek az országnak nagy szüksége van a vállalkozóbarát környezetre. Ha a vállalkozások nem tudnak egészségesen fejlődni, akkor az államnak soha nem lesz elég bevétele a feladatai ellátásához.


A vállalkozásbarát szabály nem azt kell jelentse, hogy "kirúghatlak, ha akarlak". Azt kell jelentse, hogy megválunk egymástól, ha bebizonyosodik, hogy csak a próbaidő letelte után derült ki, alkalmatlan vagy a feladatra, vagy nem tudunk együtt dolgozni. Ezt kell biztosítsa a jogszabály. 


Az áfa kulcs csökkentés szép kívánság. De ez nem azt jelenti-e, hogy csökken az állam bevétele és még kevesebb jut a közszférában dolgozók bérére? De igen. Ezért ezt én úgy módosítanám, hogy jusson egyetértésre a társadalom az állami feladatok nagyságrendjében, a változtatások módjában, ütemében és finanszírozásában, majd nézze meg, hogy mekkora áfa kulcs kell hozzá.


A harmadik kívánság szintén az előzőhöz kötődik. Nem mondhatjuk, hogy szedjen az állam fele annyi adót, ha tudjuk, hogy ez iskolák, kórházak bezárásával jár!


Ne büntessék a több fizetést magasabb elvonással? Ez így szintén nem helyén való. Ha egy bizonyos mennyiségű súlyt kell egy csoportnak cipelnie, akkor a jó vezető ott is megnézi az egyének adottságait és nem akaszt ötven kilót egyformán egy erős, izmos férfi és egy gyenge, sovány nyakába. Ez ennyire egyszerű. Persze az is baj, ha a különbségek minden átmenet nélkül drasztikusan változnak. Ha 300 ezer forintnál az addigi 16 százalékos adókulcs a fölötti rész tekintetében 32 százalékra vált hirtelen, akkor mindenki elkezd ügyeskedni a sávhatárnál.  Akinek több jut, az igenis járuljon többel hozzá a közösség működéséhez, de legyen ez arányos és vonatkozzon csak az átlagon feletti jövedelmekre.


Üldözni talán senkit sem kellene. A vállalkozóknak olyan játékszabályokra van szüksége, amely biztosítja az átlátható és szabályos gazdálkodást egy kiszámítható, stabil jogszabályi környezet keretében.  Majd segíteni kell őket abban, hogy ezt be is tudják ellenőrizhető módon tartani. Egy jó közösségi konszenzus pedig, amely a jóléti  társadalmat erősíti, önmagában megoldja az illegális munkavállalást.


Végül is mi a konklúzió? Vállalkozzunk? Teremtsünk munkahelyeket? A válaszom az, hogy ki-ki maga döntse el. A gyakorlat azt mutatja, hogy kedvezőtlen vállalkozói környezetben is vannak sikeres és becsületes vállalkozások. Az állami bürokrácia és korrupció útvesztőjében is van forgalom. És persze a kudarcoknak sem vagyunk szűkében. Egy biztos! Csak az optimista, bizakodó társadalmak tudnak egészségesen fejlődni. A közösség pedig emberekből áll. Ők azok, akik példamutatással, segíteni akarással és jó szándékú hozzáállással kedvező irányba  tudják befolyásolni ismerőseiket, barátaikat, munkatársaikat. A jövő az emberek kezében van.

2011. július 29., péntek

Amerika csődbe megy?


Az ATV Start vendége volt Gere Ádám, bostoni politikai elemző. A gondolataiból idézünk néhány mondatot:
Gere Ádám - közgazdász (Fotó: Somorjai L.)

"A vita arról szól, hogy mi legyen az állam szerepe, mi legyen az államnak a súlya az emberek életében...

Az állami szerepvállalás Amerikában a 24 százalékot ostromolja és ez már megszólaltatja a vészharangot. Mert Amerikában nagyon utálják az államot és az állami szerepvállalást. Amerikában erkölcstelennek tartják azt állam gazdasági szerepvállalását. Amerikában, egy jobb társaságban szégyenli magát az, aki az államnak dolgozik, mert nem tud kiállni a versenypiacon...

Aki tudja mi fog történni a világgazdaságban az hazudik, vagy festi magát. Egyenlőre a kötvénypiacok meg sem mozdulnak...

Egy amerikai leminősítésnek persze lennének következményei. Egy százalékkal valószínűleg megemelkedne a kamat. De kérdezem én, hogy hová tegyék az emberek a pénzüket, ha nem az amerikai piacra viszik ki? Sehol nincs ennyire mély, likvid piac a világon...

A görögök 17 százalékon vesznek pénzt kölcsön, az amerikaiak 1-1,5 százalékon. Ez óriási különbség! Amerika esetében a világ legfejlettebb gazdaságáról van szó, a görögök esetében pedig mindenki tudta, hogy meghamisítják a statisztikákat...


A világon mindenkit érintő kérdés, hogy mi lesz az állam szerepe a gazdaságban. Amit a történelmi példákból tudunk az az, hogy kicsi állam - jó gazdaság, nagy állam - rossz gazdaság. Kicsi állami szerepvállalás - kis korrupció - nagy állami szerep - nagy korrupció..."

2011. július 27., szerda

Az alvó óriás

Ezzel a címmel jelentetett meg egy írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung, utalva az innovatív ötletek erejére.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A munkavállalók ötletei gyakran sok pénzt érnek. Felismerve ennek jelentőségét, Németországban mintegy 5000 vállalat intézményesítette az ötletbankot, mint a menedzsment szerves részét. Az ilyen kezdeményezések száma folyamatosan növekszik. Talán Alfred Krupp volt az első olyan vállalatvezér, aki 1877-ben kérte a munkavállalókat, hogy tegyenek ésszerűsítési javaslatokat. Az ötletgazdát elsősorban pénzjutalom illeti meg, de ez történhet például olyan formában is, hogy egy hétig használhatja a főnökök számára fenntartott parkolót.

Az újságcikket (német nyelven) itt olvashatod:

2011. július 20., szerda

Az euróövezet nem nemzetállam

Helyt tud-e állni a Merkel / Sarkozy páros a legendás Shuman / Monet, Adenauer / de Gaulle, Schmidt / Giscard és Kohl / Mitterand elődökkel való összehasonlításban? Aligha. De az is igaz, hogy számos olyan probléma sújtja ma az Uniót, amellyel már az előző generációk is eredménytelenül küszködtek.
Gavyn Davies közgazdász, a Fulcrum Asset Managementa elnöke a Financial Times blogjában megjelentetett cikkében felteszi a kérdést, hogy milyen képet mutatna az euróövezet gazdasága, ha egységes nemzetállamot alkotna? Az Egyesült Államokkal való összevetésben nem is lenne olyan rossz a helyzet. Az euróövezet államadósság aránya a bruttó euróövezeti termék  88 százaléka lenne, míg az USA esetében ez az érték 99 százalék. Az euróövezet költségvetési hiánya 4,4 százalékot tenne ki, szemben az Egyesült Államok 10,8 százalék hiányával.

Egy ilyen felállásban a megoldás lényegesen egyszerűbb lenne. Miért nem mozdulnak el az események mégsem ebbe az irányba? A válasz mindenek előtt a nem elég erős közösségi szellemnek tudható be. Az USA ötven államának lakói elsősorban amerikai polgárnak érzik magukat és csak utána valamelyik államhoz tartozónak. A költségvetés nagyságrendje ugyanezzel van összhangban. A szövetségi költségvetés nagyságrendekkel meghaladja az egyes tagállamok költségvetését. Ezért aztán valamelyik tagállam esetleges pénzügyi botlása nem is fenyegetheti az országszintű gazdasági egyensúlyt.

Az euróövezetben ez fordítva van. Nagy tagországi költségvetések és viszonylag kisebb közös költségvetés. Ebből fakadóan a gyengébben gazdálkodó országok megingathatják az egész övezet pénzügyi stabilitását. Úgy tűnik, hogy a gazdaság meghatározó szereplői felismerték, hogy ezen csak úgy lehet változtatni, ha a hangsúlyt az erős közös költségvetés irányába eltolják.

Sajnos az európai országok még mindig saját sérelmeikkel  vannak a leginkább elfoglalva és az egymással való versengést sokkal inkább előtérbe helyezik, mint az összefogást. Ameddig ez nem változik, addig nehezen képzelhető el javulás.

Gavyn Davies - The eurozone is not a nation state

http://blogs.ft.com/gavyndavies/2011/07/20/the-eurozone-is-not-a-nation-state/#axzz1Se5mvSD7

Hét tip, hogy alkalmazottaid jól érezzék magukat a munkahelyükön

Alkalmazottaid nem jönnek szívesen be dolgozni? Nincs jó hangulat a munkahelyen? Akkor bizonyára itt az ideje tenni valamit.

A kedvezőtlen munkahelyi morál rossz együttműködéshez vezet, az pedig alacsony termelékenységet idéz elő, végső soron pedig mindenki vesztes lesz, ha a vállalkozás nem éri el célkitűzéseit.
Marcus Erb, a  Great Place to Work Institute vezető tanácsadója az Entrepreneur Magazin hasábjain hét olyan taktikai megoldást ajánl, amellyel javítani lehet a munkahelyi légkört.

1. Tápláld azt az érzést alkalmazottaidban, hogy tevékenységük több, mint egy egyszerű munkahelyi feladatellátás.
2. Keresd az alkalmakat, amikor elismerheted, megünnepelheted a jó teljesítményt.
3. Biztosíts időt az egyéni elképzelések, ötletek megvalósításához.
4. Billentsd ki időnként embereidet a megszokott napi rutinfeladatokból.
5. Találj alkalmat lelkesítő közösségi kikapcsolódásra.
6. Fejleszd alkalmazottaidban a pozitív hozzáállást.
7. Ajánld fel a munkaidő egy részét karitatív tevékenységek gyakorlására.

Seven Ways to Boost Employee Morale - Entrepreneur Magazin

http://www.entrepreneur.com/article/220000

Minden EU polgárnak legyen bankszámlája

Az EU belső piacáért felelős biztos, Michael Barnier javaslatot nyújt be arra vonatkozóan, hogy a tagállamok gondoskodjanak legalább egy bankszámla biztosításáról minden polgáruknak (ingyenesen, vagy ésszerű díj ellenében) - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Becslések szerint az Unió területén 30 millió embernek nincs hozzáférése bankszámlához. Az ilyen emberek többsége eladósodott, munkanélküli, vagy szegénységben élő. A javaslat célja, hogy mindenki számára legyen adott a lehetőség pénzösszegek küldésére, illetve fogadására.

http://www.faz.net/artikel/C30770/binnenmarktkommissar-barnier-eu-will-ein-bankkonto-fuer-jeden-buerger-30467753.html

Öt iparági példa, amely forradalmasíthatná az illető ágazatot.

 1. Globális orvosbiológiai közösség létrehozása, amely kiküszöbölné a szabadalmakkal kapcsolatos bonyodalmakat. A nyílt forráskódú biológiai tudásbázis, a klinikai vizsgálati eredmények szabad megosztása egészen más alapokra helyezné a gyógyszeripari versengést.

2. A zeneipar átgondolása. A hagyományos adathordozó és elosztó rendszerek helyettesítése egy hozzáférési jogosultság megváltásával (mondjuk 4 dollár / hó összegért hozzáférés a világ összes zenéjéhez). Az alkotók részesedése pedig a meghallgatások számának függvényében történne.

3. A banki szektor tevékenységének újragondolása. Az ágazat szereplőinek (bankok, biztosítók, befektetési brókerek, minősítő intézetek, felügyeleti szervek) összefogása az átláthatóság, a tisztességes együttműködés és magatartás, illetve az információcsere területén. Egy nyílt pénzügyi modellezési struktúra globálisan elérhetővé tétele minden érdekelt számára.

4. A fenntartható zöld-technológiák kutatási eredményeinek megosztása és a párhuzamos erőfeszítések, költségek kiszűrése (GreenXChange).

5. Elmozdulás az együttműködésen alapuló egészségügy felé. Egészség-weboldal az interneten minden ember számára. Az egyes személyek a problémájuknak megfelelő közösségi csatornákhoz kapcsolódhatnának a megelőzés, az információ szerzés, a gyógykezelés, a felügyelet, stb. területeken.

Az eredeti írás:
Don Tapscott: Business Models for Five Industries in Crisis
The Wall Street Journal

http://blogs.wsj.com/source/2011/07/10/five-new-business-models-for-five-industries-in-crisis/?mod=e2fb